Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-12 / 41. szám
Otthoni ellenzékkinti társutasok Tollas Tibor Különös és elképzeléseinkkel szöges ellentétben álló változásoknak vagyunk tanúi az utóbbi években odahaza és az emigrációban. Míg otthon 56 után egy félelem nélküli és előítéletektől mentes nemzedék nőtt fel, mely elődeik hallgatólagos kiegyezését a rendszerrel felmondta és csodálni való bátorsággal küzd az egyetemes magyarság megmaradásáért, addig idekint, főleg Amerikában és Kanadában a nyugati ösztöndíjakkal végzett diákok egy szervezett csoportja még az „emigráció” fogalmát sem vállalja és magukat csak „szórványmagyarságának nevezik. E fiataloknak idekint természetes szövetségesük, lehetne az egyre erősbödő otthoni , ellenzék, a belső emigráció. Ehelyett a kinti fiatal értelmiség egy része nem a hazai ellenzékkel, hanem a hatalom képviselőivel keresi a kapcsolatot, amelyben egyes megtévedt emigránsok segítik őket. Világosan fejezte ki az Itt-Ott-ban Éltető Lajos, a lap főszerkesztője: „Számomra a szórványmagyarság jövője magasabb szempont, mint az emigráció célkitűzései. Ebből a szempontból pedig fontos, hogy legyen dialógus a szocialista Magyarországgal, mert Sinor Dénessel egyetemben tudom, hogy más Magyarország nincsen. „Éltető megfeledkezik arról a virtuális Magyarországról, melyet Illyés Gyulla: Haza a magasban c. versében oly szépen megfogalmazott, ugyanúgy Csoóri Sándor, aki New Yorkban a „Szellemi haza megalapozásáról” beszélt. Köteles Pál az anyaországi, a kisebbségi és a nyugati magyarság megmaradását éppen abban látja, hogy a hivatalos állami érdekekkel szemben „a nemzeti érdekeknek biztosítunk prioritást.” Mindezeket az igazságokat az említettek úgy látszik semmibe veszik. Ezzel nemcsak nekünk okoznak csalódást, hanem főleg az otthoni fiataloknak, akik tőlünk várják a visszhangot és üzeneteik továbbítását. De magunkat is csak akkor őrizhetjük meg magyarnak az idegenben, ha nem a rendszerrel, hanem a néppel, a „tiszta forrás”-sal tartjuk az élő kapcsolatot. Az otthoniak nem politikai célkitűzésünk feladását, hanem annak valóraváltását várják tőlünk! Amióta a hazai ellenzék földalatti irodalmát kijuttatja hozzánk, feladatunk fontosabbá és hitelesebbé vált. Emellett nem nekünk kell kintről megfogalmazni a követeléseket, hanem csak továbbítani kell az ő mondanivalójukat a szabad világ felé. A rendszerrel minden áron kapcsolatot kereső csoport kulturális problémáik megoldását is elsősorban az állami szervektől remélik.. Nagy Károly pl. a külföldi anyanyelvi oktatást csak a Magyarok Világszövetségével kart karba öltve tudja elképzelni, jóllehet a cserkészet és a magyar egyházak évtizedek óta a magyar nyelv és kultúra ápolását nemzeti szellemben példamutatóan mindig is elvégezték és végzik. Ellenben az Anyanyelvi Konferenciák mindinkább látványos, korántsem kulturális, inkább politikai rendezvényekké alakultak át. A külföldi résztvevőktől a kormányzat anyagi és egyéb segítségük viszonzásaként megkövetelik a lojalitást, ők maguk is hangsúlyozzák, hogy munkájuk nemcsak kulturális, hanem politikai irányzatú. Így a kultúrcsere keletről-nyugatra — mindenki láthatja — egyoldalúvá vált. Miután a mozgalmat nem tudták másfél évtized óta elképzeléseik szerint kiszélesíteni, az otthon ,,nacionalistá”-nak bélyegzett néptáncot kínálják csaléteknek és a nyugati magyarság táncegyütteseit idén a szovjet megszállás 40. évében meghívták az Anyanyelvi Konferenciára. Gombos Gyula már 1979-ben felhívta a figyelmet az ilyen egyoldalú együttműködés fonákságaira: „Az egyik fél a magyar kormányzat a hatalom dolgában teljesen birtokon belül van, a másik fél, a nyugati magyar, teljesen birtokon kívül. S mivel az ügy politikától semmiképpen sem mentesíthető, mindig csak az történhet, amit a birtokon belüli jónak lát.” E józan megvilágításban hamissá válik Nagy Károly könyvének minden érve, aki arra figyelmeztet: „ne akadályozza együttműködésünket ellenséges hang, tiltó szankció, ideológiát a magyarság fölé helyező akció.” Ő maga cáfol rá erre, amikor előadásai során a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium ellen agitál, azt a valótlanságot állítva, hogy az nem is magyar gimnázium, mivel nem ad magyar érettségit. (!?) ő a Kőszegi Jurisics Gimnáziumot ajánlja, ahol mindössze 9-en tanulnak, ezzel szemben Burg Kastlban közel 300 diák. Amíg a kastli érettségit elfogadják Nyugat- Európában, a kemény valutában fizetett drágább tandíjú kőszegi érettségit nem. Igaz, hogy Burg Kastlban nemzeti szellemű és vallásos nevelés folyik, ami a kőszegi Jurisics Gimnáziumról nem mondható el. A Népszabadság 1984. november 15-i számában olvashatjuk, hogy a gimnáziumot miniszteri oklevéllel és KISZ KB zászlóval tüntették ki. Az Itt-Ott ideológiai elfogultságára mi sem jellemzőbb, minthogy a külföldi magyar nyelvű iskolák felsorolásánál a kaszli Magyar Gimnáziumot meg sem említették. Ilyen szellemet sugároz az anyanyelvi konferenciások Olvasókönyve, ahol a karácsonynál a kis Jézus kimaradt és a könyv mellékleteként közölt tér■ képről a trianoni országhatárokon túli városok magyar neve még zárójelben sem szerepel! Hasonló szellem nyilatkozik meg az Itt-Ott köréhez tartozó Várdy Béla történész cikkéből, aki a hazai História idei 2. számában „Magyarok az Egyesült Államokban” c. cikkében azt kifogásolja, hogy a cserkészek „az erős magyar nacionalizmust képviselik... és a magyar történelem és földrajz tanításánál például még mindig Nagy-Magyarországot veszik alapul...” Mintha nem tudná, hogy a több, mint ezeréves magyar történelmet nemigen lehet beszorítani határok közé. Azt is nehezményezi, hogy némelyek „ideiglenes jelenségnek” tekintik a jelenlegi határokat és a szovjet kommunizmust Magyarországon. Válaszként idézhetjük Csurka István otthoni drámaíró levelét, amelyet az írószövetség elnökének írt: ......semmi sem örök. Az idő méhében mindig készül valami. Ki tudja, egyszer talán háború nélkül is rákényszerülnek az európai nemzetek közös dolgaik béketárgyalás erejű átrendezésére...” Érdekes párhuzam, hogy amíg az anyanyelkonferenciások Olvasókönyvében meg sem említik 56-ot, ugyanakkor otthon a 25. évfordulón kéziratos (szamizdat) kiadásban 76 író ezer oldalas Bibó Emlékkönyvben tiszteleg a Magyar Október élő emléke előtt! Csurka István az igazság elhallgatását „erkölcsi vétség”-nek minősíti Sütő András szerint pedig „a rabszolgáknál is szánalmasabbak a szabadszolgák.” A hazai fiatalságból kinőtt ellenzék és a szabad világban felnőtt társutas csoport között nemcsak kurázsiban van különbség, hanem abban is, hogy az otthoniak velünk együtt vállalják az Illyés Gyula által meghirdetett szakadatlan „dörömbölést”, amíg a kintiek egy része olcsó előnyök miatt lemond a bírálat jogáról és csak a hatalom hátsó ajtajának szelíd kopogtatásáig jut el. Végül lényeges különbség az is, hogy az otthon felnőtt nemzedéknek nincs előítélete és mindenkit aszerint minősít ki, hogyan teljesíti munkáját ma és ott, ahol él, az egyetemes magyarság érdekében, — addig a Nyugaton felnőtt nemzedék egy része az idősebb generáció dörömbölését fölényeskedve aféle „hőbörgésnek” bélyegzi, az emigrációt „nagy mocsár”nak, bírálóikat „begyepesedett agyúak”-nak, a cserkészetet „jobboldali klerikális irányzatú”nak, — hogy csak néhány jelzőt idézzek az Itt Ott szótárából. A Magyarok Világszövetsége a szabadságharc 30. évfordulójára a nyugati magyarság minden rétegét igyekszik semlegesíteni, vagy megnyerni, ezáltal a politikai emigrációt el-, szigetelni. Ezért hívnak meg kedvezményes, vagy ingyenes utakra írókat, tudósokat, könyvtárosokat, művészeket, világi és egyházi vezetőket, legutóbb már nyugati magyar egyesületeket is. Nem zavarja őket, hogy a társutas egyesület közül csak néhány fogadta el a meghívásukat. Keserű szájízt hagyott a résztvevőkben a frankfurti Fonó Kultúrkör vezetőjének, Démuth Gyulának esete. Démuth a konferencián elmondásra szánt beszédét, melyben a kisebbségi magyarságnak a rendszer által való leírását, az egyoldalú kultúrcserét is szóvá teszi, s előzőleg megküldte kinti barátainak, majd a pesti konferencián felolvasta. Csodálkozott, hogy a hazai sajtóban minden kritikai észrevétele kimaradt és az otthoni közvélemény csak azt nyugtázhatta, hogy eggyel több hűségnyilatkozat hangzott el. Hiába tiltakozott Démuth a Magyar Híreknél, nem voltak hajlandók helyesbíteni. Csak az emigrációs lapok hozták le a teljes szöveget, amelyről a hazaiak sajnos nem értesülhettek. Azt is csak Saáry Éva beszámolójából, a Kanadai Magyarságból tudhattuk meg, hogy Gosztonyi János a magnóra vett beszédében 56-ról többször mint , iellenforradalom ’ ’-ról emlékezett meg és nem akadt egyetlen nyugati meghívott sem, aki tiltakozott volna ez ellen. Veress Miklós fiatal költő, a budapesti Mozgó Világ leváltott főszerkesztője, a hazai fiatalok keserű csalódását fejezi ki versében, azokkal a Nyugatról hazalátogatókkal szemben, akik olcsó sikerek és „tapsok” mellett nem veszik észre, hogy otthon élő társaikon hogyan „tapos” a hatalom. A sokat hangoztatott és kívánatos őszinte dialógus már évek óta fennáll köztünk és a Szellemi Magyarország között. De erről a dialógusról nem olvashatunk a hazai sajtóban. — „A József Attila Kört megfojtotta, az írószövetséget hónapok óta bénává teszi az igazi vita és eszmecsere lehetetlensége. Vitához ugyanis demokrácia kell!” — írja Borbándi Gyula az Új Látóhatár legutóbbi számában. A kétfelé kacsintó társutasok csak a kölcsönös bizalmatlanságot keltik föl idekint és odahaza mindazokban, akik nem sietnek behódolni a hatalomnak. A 30. évforduló küszöbén váratlan ajándékot kaptunk a sorstól. Az otthon új nemzedéke folytatja azt a szellemi ellenállást, azt a „csendes szabadságharcot”, melyet mi közel három évtizede végzünk a nagyvilágban. Jóleső érzés tudni, hogy nem vagyunk egyedül! Munkánk igazát az otthoni és a kisebbségben élő új generáció hitelesíti. Bill’s and Tony’s . Auto Repairs • Tune-ups • Mufflers • Complete engine service • Brakes and front end. LASSÚ VILMOS és RESCH ANTAL 4338 N. Kedzie Ave., Chicago, 11.60618 PR: (312) 588-0739 Attica Body Shop, Inc. ' COMPLETE AUTO REBUILDING BODY AND FRAME ALIGNMENT SYSTEM PHONE: 588-0730 Ted 4340 N. KEDZIE AVE. CHICAGO. ILL. 60618 Precision Collision Repair Chief EZ-Liner Systems Ha magyar barátot vagy élettársat keres forduljon hozzánk bizalommal! Társasan szép az élet! Teljes diszkréció! TÁRSKERESÉS 4125. Central Park Age. Chicago. II. 60618 Tel: 312/ 478-0853 Fordulatok előtt? Zathureczky Gyula Miképpen az már lenni szokott, az emberek mindig mást akarnak, mint amijük van. Kicsiben — nagyban egyaránt. Kivétel persze megint mi magyarok vagyunk. Ugyanis csak a pesti akasztófahumor mondja a szocializmusra: „Ez van, ezt kell szeretni!” De hát mit is mondhatnának egyebet, ha az igazságért börtön jár? Jobb hát viccelődni — amíg még lehet. A világon kétségkívül annyi probléma zsúfolódott össze, zömmel megoldhatatlannak tűnő probléma, hogy a fordulat várásának vágyán nem lehet csodálkozni. A helyzet a kerek világon egyre súlyosbodik. Világsúlyok ütköznek össze és mindenütt forrong a világ. Patakokban ömlik a vér, százezrével halnak éhen emberek, lokális háborúk, felkelések, terror, bizonytalanság, fegyverkezés, ideológiák küzdelmei a hatalomért, a világuralomért. Minek itt részletezni? Az újságok, rádiók, televíziók nap mint nap egyebet sem jelentenek. Bár immár nem ez a tényleges helyzet, azemberek a világproblémákat a két egymással kiengesztelhetetlenül szemben álló világhatalmakra, Washingtonra és Moszkvára polarizálják. Lehet, nem is tévednek túlságosan, hiszen lényegében mindenütt a szabadság és szolgaság problémájáról van szó. De az emberek alaposan megunták az örökös bizonytalanságot és szomjúhoznak a mielőbbi fordulat bekövetkezésére. Amennyiben egyáltalában bekövetkezik, fordulatra csak idővel lehet várni. De hát nézzük egyszer megint „a dolgot ét magát”. A most folydogáló genfi leszerelési konferenciából előreláthatóan nem lesz semmi. Húzzák ide-oda a dolgokat, mert Moszkva merőben mást akar, mint Washington. A más, amit Moszkva akar, az fegyverkezési túlsúlyának megtartása, sőt kiépítése. Amerika ennek az ellenkezőjét. A „csillagok háborújával” semlegesíteni az atomfegyvereket és a két világhatalom között helyreállítani legalább a katonai egyensúlyt. A novemberre tervezett Reagan—Gorbacsov csúcstalálkozótól sem lehet „fordulatot” várni. Látványos esemény lesz kétségkívül. A ,,publicity”-re megy ki minden. Gorbacsov húsz évvel fiatalabb Reagannál, ami az ő előnye. Reagan mestere a fellépésnek és a képernyős szereplésnek. Mindentől eltekintve fotogén. Partnere lényegesen kisebb mértékben az. Ezt a hátrányt tehát szavakkal kell kiegyenlítenie. Tehát előzékeny lesz, udvarias, mosolygós, tárgyalásokra és megoldásokra kész. Mint ahogy Sztálin is az volt Jaltában. Azután Reagan elnöki mandátuma három év múlva lejár. Neki nincsen más feladata, mint megerősíteni politikáját, hogy azt utóda folytathassa. Gorbacsovnak pedig még ki kell építenie saját pozícióját. Nem könnyű feladat, őt nem ruházták fel, mint közvetlen két elődjét, azonnal a teljhatalommal, azaz nem választották meg államelnöknek is. Reagan erősen ül a nyeregben, Gorbacsov ingadozik. A Politbüróban nem ment végbe nemzedékváltás, a többség változatlanul az „öregeké”. A hadsereg még nem áll mögötte... sőt! Romanov kiebrudalását a katonák aligha felejtik el neki, bármennyire indokolt is volt. Pozíciója sem a pártban, sem a KGB- ben nem szilárdult még meg. Reformhadjáratai előbb-utóbb a homokba fulladnak. Bármilyen keményen lépett és lép fel, hogyan akarja a korrupciót megszüntetni, amikor az az orosz „szocializmus” egyetlen életlehetősége. Nélküle nem lehet boldogulni. A legkisebb munkacsoportvezetőtől kezdve a legmagasabb pártfunkcionárius számára is. És antialkoholista reformprogrammja? Az ital, a ,,vizecske”Vodka századok óta az elnyomót orosz nép egyetlen menedéke a hétköznapok sivárságából. Felemelte az italárakat és súlyos büntetéseket szabott ki a fekete pálinkaégetésre. A német televízió nemrég helyszíni riportot sugárzott ezzel kapcsolatban Moszkvából. Embereket kérdeztek az utcán, mit szólnak hozzá. Vállat vontak és nem egy közülük mosolygott. Ha megszólaltak persze dicsérték a pártfőtitkárt. És itt vannak a súlyosabb problémák! Lengyelország, Afganisztán, Kína, India, Pakisztán, Afrika, a gazdasági helyzet, az atomprobléma stb. stb. Fordulat tehát a csúcstalálkozótól sem várható. Csak tapogatózás. Ha sikerül Gorbacsovnak megszilárdítani a helyzetét, úgy csak a jövő tavaszi pártkongresszuson foglalhat pozitív állást. Aztán itt vann Európa maga. Tele problémákkal. Mi lesz a Gazdasági Közösséggel. Mi a következménye Spanyolország és Portugália felvételének. Mit csinál Görögország? Mitterrand francia államelnök kisebb lépést tett az európai katonai téren. Keletebbre akarja kitolni a „force de frappe” védővonalát. Ha megvalósul, komoly lépés lenne Európa egyesítése felé. A francia kommunisták megint megerősítették Moszkva-hűségüket Marchais látogatásával Gorbacsovnál. A helyzet éleződik. Nyugatnémetországban sem nyugodt a helyzet. A két év múlva megtartandó parlamenti választások előcsatározásai megindultak. A politikai tevékenység a pártharcok szintjére sülylyedt. A szocialisták minden erővel ismét hatalomra akarnak jutni. Teljesen baloldali és moszkvabarát politikájukkal? Botrány botrányt követ mindkét oldalon. A baloldal kilátásai egyre gyengébbek. Ezért hangosak, támadnak, dezavuálnak. Az úgynevezett Uniópártok erősödnek. A nép józanodik. Tömegesen hagyják el a szociáldemokrata pártot és a baloldali szakszervezeteket. De itt a munkanélküliség, itt a súlyos anyagi helyzet, itt vannak a nehézségek az öregségi biztosításokkal, az iskolákkal, egyetemekkel, a hadsereg modernebb felszerelésével stb., stb. De mindez megoldható és áthidalható. Csak lassan és az emberek türelmetlenek. A vasfüggöny mögött sem rózsásabb a helyzet. A német-német tárgyalások akadoznak, a „fal” áll, sőt megerősítették, enyhülés, együttműködés alig tapasztalható. Magyarországon is kritikus a helyzet. Kádár kiöregedett. Ki és mi következik utána? Nyilvánvalóan keményebb kurzus. Hogy az milyen kemény lesz, nem lehet tudni. De kemény az ellenállás is. Ennek élén megint a fiatalok járnak. És ez a rendszerre nézve veszedelmes. Az „ellenszerek” bevetésre készen állanak. De mi lesz ha alkalmazzák őket? És mi, ha nem? Lengyelországban nő a terror. A Solidarnosc elképzelhetetlen bátorsággal küzd ellene. Megint tüntetések, letartóztatások sorozata. Mit fog csinálni Gorbacsov? Aztán végül Románia. A belső helyzet mind elviselhetetlenebb. Úgy hírlik, Ceausescu rákbeteg lett. Most nagyban folynak a találgatások, hogy ki lesz az utóda? Helenuca asszony, aki még kegyetlenebb nála? Vagy a fia? Vagy a „cián” valamelyik más tagja? Úgy vélem nem tévedek, ha azt mondom egyik sem. Hanem az, akit Moszkva helytartójának kinevez! Gorbacsovnak egy olyan embere, aki kisöpri Augias ottani istállóját. Mind a románok, mind a nemrománok biztosan szívesen fogadnák. De akár beteg Ceausescu, akár nem, az ideje lejárt. Moszkva tartotta, mert sztálini módszerekkel biztosította a rendszert, és Nyugat felé Gabon figurája volt Moszkva koexisztenciális és hétente politikájának. Hogyan is mondják? „A mór megtette kötelességét, a mór mehet!” . VV A Mindszenty pályázat eredménye Tavaly májusban jelent meg az emigrációs magyar sajtóban hirdetésünk, mely szerint az ifjúság helyes tájékoztatása céljából Mindszenty életével, jelentőségével kapcsolatos dolgozatokat kértünk. Egyéves határidőt adtunk, mely Mindszenty halálának tízéves évfordulója volt, 1985. május 6. A pályázat címe: „a felsőpatyi káplánból a világ apostola, Mindszenty József egyház és nemzetszolgálata.” A világ minden részéből özönlött az érdeklődés. Több Magyarországról is. Ez ,volt legnagyobb problémánk, hogy álnévvel, kerülő úton külföldre küldött pályázatokat elfogadjunk-e és jutalmazzunk-e? A pályázatokat Dr. Somogyi Ferenc egyetemi tanár, v. Hollósy Ervin, a Kardinal Mindszenty Emlékbizottság elnöke, és Dr. Papp Gábor az Egyesült Magyar Alap ügyvezetője vizsgálták felül. Az első díjat viszszatartották abból az okból is, hogy több diák kaphasson pénzjutalmat. A rangsorolás és jutalmazás az alábbiak szerint történt: Várdy Attila USA $ US 600.-, Szépvölgyi Roberta BRD. 500.-, Fekete Rita USA 250.-, Lengyel Attila BRD. 200.-, Szabó Cecilia BRD. 200.-, Szitár Éva BRD. 200.-, Tamás Tünde USA. 200.-. Tizenhatan dicsérő elismerést kaptak. A pénzjutalmat átvevők dolgozatai a Cardinal Mindszenty Memorial Committee tulajdonába mennek át és azok bármikor, bárhol nyomtatásban megjelentethetők. Ezzel a jelentéssel lezárult az Egyesült Magyar Alap által kezdeményezett és meghirdetett második ösztöndíj-pályázat. Az első volt a Zrínyi pályázat, mely ugyanilyen feltételek mellett nagy sikerrel zárult. A Zrínyi pályázat kapcsán nyolc pénzjutalmat osztottunk ki középiskolásainknak és egyetemistáinknak öszszesen 4250 dollár értékben. Dr. Papp Gábor United Hungarian Fund P.O.B. 11027 Cleveland, Ohio, 44111 USA. 9. oldal Teljes fogászati ellátást nyújtok nagyon kedvező esti és szombati fogadóórákkal. Dr. PAUL INCZE 2340 W. Touchy Ave., Chicago III. 60645, tel: 761-7900