Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-30 / 48. szám
2. oldal Novemberi gondolatok! Thiery Ilona Csendes budai utca hatemeletes bérházában éltem valamikor. Most, régi lakásom szalondíványán fekszem, aludni kellene, de képtelen vagyok rá. Amint becsukom a szemem, a szoba megtelik azok emlékeivel, akik itt éltek mielőtt elmentem innen. A kép örökké kísérteni fog, amint 1944. december 8-án reggel 8 órakor hatalmas dieselmotor dohogása töltötte meg a kis utcát. Talán valaki fel is figyelt, odalopakodott az ablakhoz, kinézett óvatosan és megállapította „na ezek is mennek...” Azóta rengeteg év telt el és újból itt vagyok! A lakás a barátnőmé, aki családjával Erdélyből menekült és befogadtam, hogy ügyeljenek szüleimre és az övéire... ők nem mehettek el. Kicsi gyermekük betegen, kórházban feküdt — maradniuk kellett. Azután megindult az ostrom, a lakók a pincébe menekültek, s apám — gyermekem üresen maradt bölcsője fölé hajolva töltötte az éjszakákat, míg egy találat a házat érte. A kőtörmelék elzárta a pinceajtót és a lakók már fuldoklás határán voltak, mire sikerült az átjárót a szomszéd ház pincéjébe kibontani. Megmenekültek. Apám nem élte túl! Erről, többet írni, még ma is képtelen vagyok. Most itt vagyok újra, a régi házban. A falakat visszaállították, a házat évtized múltán tatarozták... barátnőm is már csak magányosan húzza benne a napokat. Élettársa meghalt, gyermekei valahol a világban vándorolnak, csomag, levél, egy-egy látogatás — s mindig idegenebbek egymásnak. — Mi lett Békésékkel az ötödik emeletről — kérdem. Neked távoli rokonaid voltak. — Kikerültek Németországba s az összeomlás után egy rohanó jeep halálra gázolta egyetlen fiúkat, Gyuszikát. Hét éves volt. — Verseczyékkel mi lett? — Az ő lakásuk használhatatlanná vált s így elindultak Pestre, Lenke szüleinek otthona felé. Lenke, a két gyerek, Pál... Lenke várta a harmadik gyermekét. Kis kézikocsit húztak, megtetézve a romok közül kimentett kis holmijukkal. — S azután? — — Az utcán mellettük megállt egy teherautó, katonák léptek le és Pált elvitték „malinki robot”ra. Nem jött vissza. Lenke majd megőrült, szaladgált ahová lehetett, azután megszületett a kicsi gyerek, és élte a többi ezer hasonló sorsú, keményen küzdő magányos asszony életét. — Mi lett Pállal? — 3 év múlva került vissza. Azután, amint lehetett elmentek, mert Pált újból és újból elhurcolták. — Miért? — Micsoda kérdés. Hát a többit miért? Hát őt is azért. Gonoszságból. — S a többi lakót? — Kevésről van hírem. Tudod milyen egy ilyen bérház. Összekerülünk, néhánnyal barátság fűződik. Közös gondok, közös örömök, közös remegések — s azután széthordja őket a szél, marad a ház üresen, lélektelenül, hidegen—mint „akit” elhagytak. Lakásai nagyrészt kibombázva, ölében nincs sírás, nincs nevetés, lázas esték, vagy csillogó ünnepnapok. Élet! Elhagyottan áll mint sérült ember. Míg azután bekötik sebeit, új emberek jönnek, új szabályok, megtelítik, s otthonná válik újra. De ezek már mások, ezeket már nem ismerem. Az ebédlődet s egyebeket egy cigány család vitte el, akik átmenetileg itt laktak. Itt már minden más. Csak a falak a régiek, előttünk az öreg fák, halk koppanás az utcán... valaki mankón botladozik... keresi a múltat. Itt, ebben a házban álmodtam leélni életemet. Innen vittek szanatóriumba és ide hoztak vissza kicsi gyermekünkkel. Hullottak a bombák... a pincébe tették le a szülő nők osztályát... attól féltem visszafelé nem lesz híd, amin hazajöhessünk. De volt! Puha hó borította... a víz halkan loccsant, ahogy a szél érintette, tüzeltek a csillagok és a palotasorok s vár kontúrjai belesötét lettek az éjszakába. Csodálatos éjszaka volt. A falak itt kellett volna felfogják gyermekem kacagását, éjszakáink csókjait s szőtt álmok halk rezzenését. A „kicsi” már messze jár... emlék sem köti ide, csak a mesék foszladozó szálai, s valami vad, forró hovatartozási lázból oktatja mégis magyarra kicsinyeit. A házban mások élnek, olyanok, akiknek ez a ház csak átmeneti szálló, hiszen nem is magyarok. Éjszaka vad, idegen zene szűrődik át a falakon, legalább nem hallom anyám sírását... akkori búcsúszavait... „hozzátok vissza a kicsit... hozzátok vissza... gyertek vissza...” Könnyeim halkan áztatják párnámat, azt hittem már begyógyult minden seb... — Mi lett Kisvárdayékkal — próbálok másra gondolni. — Hollandiába kerültek, onnan Kanadába. A férfi híres tudós... kutató... őt is elvesztettük... elnyerte a külföld, mint sok annyi mást. — Mikor jártak itthon? — Évente. Teletömik virággal Kisvárday mama sírját, égetik gyertyáikat bele az éjszakába. Azután elutaznak, mert Kisvárday, az öreg, Hollandiában van eltemetve. — Én is azért jöttem. Végre! Hogy apám sírja ne kisértsen többé. Tartozom neki a beszámolással, miért, hová mentünk el s mi lett az egyszem imádott unokájával. Apám itt, kisfiam Erdélyben pihen, Anyám Amerikában s mi... Ki tudja. • Sokezer névtábla a kőfalakban. Előttük kicsiny rézkarika, benne egy szál virág — több nem is fér. Olvasom a neveket... sehol ismerős... rokon... vagy barát... Apámat áthurcolták a régi temetőből, mert „elérte a város”. Nagy küzdelmem után átmentették ide barátaim, s akkor végre emberségesen temették el — pappal — koporsóban — ami még megmaradt... Az én lágyszívű, zenélő, dalos, aranyos édesapámat. Aki azért halt meg, mert testével óvta, védte a bölcsőt, amelyből már elvittük a gyermeket. Az egyetlent. Ha nincs... de hűvös szél fúj... pörgeti a sárga, vörös halott leveleket... sötétedik... fények gyúlnak, millió mécses, gyertya, belesírom könnyem a bús magyar földbe. Hazavillamosozunk. Keresztül a szomorú városon, ahol nincs ház, nincs család, akinek ne lenne halottja... Felfelé kaptatunk a dombon, cipőnk csattog a macskaköves utcán... szívem ver... lélekzetem kifúl... végre elérjük a kis budai otthont. Ember áll az ajtónk előtt. — Jó hogy megjöttek, már éppen menni akartam. — Tessék, miről van szó? — Telefont hoztam. — Mit?? — Telefont. — Kinek? — kérdi barátnőm. — Hát, ha maga Pálóczi Ervinné, akkor magának. Ez a maguk aláírása? Barátnőm nézi, nézi... elsápad... Kicsit megremeg a keze, majd önuralmat kényszerít magára. — Igen, ez az uram aláírása. De az égre, tizennyolc évvel ezelőtt rendelte. Szegény várta... várta..., de 3 éve már nem is él! A szerelő áll egy percig, unja, menni akar. — Hát kell, vagy nem kell? Mások örülnének, ha kapnának telefont, ha magának nem kell elvihetem. — Csak vedd át — bíztatom. — Minek? Ki telefonál már nekem? — Vedd csak át, legalább nem leszel elvágva a világtól. Majd telefonál a bátyád — Németországból. A lányod Észak-Amerikából, no meg havonta én is — Kaliforniából. Még majd most jössz forgalomba — próbálom deríteni. Nem derül. Ha lett volna idejében telefonja, miikor Ervin rosszul lett, talán még ma is élne. A házban akkor senkinek nem volt telefonja, s mire az utcára érve, rohanva, fülkét talált, az is rossz volt... mire elért egyet, ami működött... már késő volt... — Előbb kellett volna asszonyom — mondta az orvos akkor. — Hát kell, vagy visszavigyem — türelmetlenkedik a telefonos ember. — Vedd csak át, amint hazaérek értesítlek tele-' fonon. S megölelem. Rám néz az ember s kissé komiszul, csúfosan, célzatosan, dühösen, irigyen és beletörődve közli. — Na ne siessen azért, mert ez még csak a telefon. A Krisztinában most épül a központ... lesz abból tavasz is, mire bekapcsolják. Egyházi Naptár Szent István Király Egyházközség 2015 W. Augusta Blvd., Chicago, Ill. 60622 — Tel: HUG-1896 Lelkipásztor: Ft. dr. Mihályi Gilbert plébános Mindszenty József emlékév December 7. szombat: KULTÚRCSOPORTUNK SZEREPLÉSE A MUSEUM OF SCIENCE AND INDUSTRY ETNIK KARÁCSONY MŰSORÁN este 9/28-kor a színházteremben. December 8, vasárnap: Tollas Tibor beszél az OTTHONI SZELLEMI ELLENÁLLÁSTÓl a magyar szentmisét követő Szent Név Társulat-i reggelin. CHICAGO és KÖRNYÉKE CHICAGO AND VICINITY HUNGARIAN NEWSPAPER Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Newspaper Second Class postage paid at Chicago. 1L. Printed in Canada. Kiadó — Publisher: K.L. PUBLICATION INC. 4125 N. Central Park Ave., Chicago, IL 60618 Tel: (312) 478-0850 KOÓS LÁSZLÓ Ügyvezető elnök — Executive President Szerkesztőség — Editorial Office: 4125 N. Central Plc., Ave., #3, Chicago, IL 60618 Tel: (312) 588-2894 NOÉ ZOLTÁN Szerkesztő — Editor — Köszönettel vesszük mindenkor a beérkező írásokat. A magas szedési költségek miatt, előzetes megállapodás nélkül beküldöt kéziratok maximum egy gépelt oldal terjedelműek lehetnek 2-es sortávval. , , Kéziratot és fényképet nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A megjelent írások mindenkor a szerzők álláspontját tükrözik, mely nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség véleményével. Bill’s and Tony’s Auto Repairs • Tune-ups • Mufflers • Complete engine service • Brakes and front end. LASSÚ VILMOS és RESCH ANTAL 4338 N. Kedzie Ave., Chicago, 11.60618 PH: (312) 588-0739 Négyszemközt DOMÁNY KLÁRA Emésztő nyugtalanság kínozta az írót. Úgy érezte holtpontra jutott, nem találta a kivezető utat. Menekült az emberek elől, menekült az emberek közé, még nem tudta, hogy megnyugodni csak belülről lehet. Néha arra gondolt, bárcsak ne látná a mindennapi tülekedő életet maga körül. Az író a szavak szerelmese volt, amit felesége esténként nemegyszer a szemére vetett. A szavak — szónokolta az író társaságban. A szavak a legszebb kifejezőeszközei a gondolatainknak, a szavak csendet kívánnak s a csendnek nagy ereje van. A csendben ott szunnyad a lázadás, a belenyugvás lázadása. Sokan nem értették mit akar kifejezni szavaival az író, de mindig lelkesen megtapsolták. Vibráló, meleg hangja volt az írónak, szerették hallgatni a beszédeit bár többen csak akkor ébredtek fel, mikor vége volt a szónoklatának. Csak a felesége nem tudta értékelni férje irodalmi tehetségeit. 15 luxustárgyakkal akarta körülvenni magát, nem eszmékkel és divatos bundában akart felmelegedni nem a lelkesedésben. Az író házassága zátonyra futott, de a múzsa vele maradt, írt, írt rendületlenül. Különc volt, különcnek is akart látszani, nappal aludt, éjjel alkotott. Ha az írásait felolvasta, átszellemült az arca, égett a szeme, egészen felolvadt a nagy olvasásban. Barátai kérdezték: miért nem adja ki filozófiai műveit? Nem fontos — felelte lelki nyugalommal az író. A szeme olykor oly messze kalandozott, hogy nem tudták követni. De a barátai összefogtak érte és Lassan összegyűjtötték, lemásolták az Irmait. Pénzt szereztek, nyomdával tárgyaltak, egy festő érdekes képet tervezett a kötet fedőlapjára. Közeledett az író negyvenedik születésnapja. Barátai nagy vidámságot rendeztek a tiszteletére és az ünnepi torta után átadták ajándékukat, az író összegyűjtött és kiadott írásait. Az ünnepelt szeme elhomályosodott, arca elsápadt a keze remegett, ahogy átvette a díszes kötetet. A következő hónapokban nem sikerült eladnia egy könyvet sem. Pedig százával porosodtak a hónapos szoba sarkában a szakadozott szőnyegű padlón. Az író lesoványodott, szeméből kialudt a láng. Minél tovább nézte a porosodó köteteket, annál kevesebbet írt. Kezdett józanodni. Lelkesedése alábbhagyott, magasra szárnyaló reményei megtörtek. Állást válalt. Nappal dolgozott, éjszaka aludt, s lassan gyűlni kezdett a pénzecskéje. Nagyobb lakást vett ki, bútorokat vásárolt, szőnyeget, lámpát. Levelet írt a volt feleségének és bundát vett neki a kibékülésük örömére. Évek teltekmúltak, öregedett az író. Együtt öregedett a feleségével, békésen, jólétben, közönyben. Történt egy szép napon, hogy új író érkezett a városba. Vibráló szépen csengő hangon olvasta fel írásait s bár hallgatói legtöbbször nem értették mit akar kifejezni bonyolult mondataival, lelkesen megtapsolták. Csak az öreg író nem tapsolt. Semmibe révedő tekintettel nézett maga elé és az elsők között távozott... „Nyaraljon Afganisztánban... ” . Egy kabuli újság meglepő cikket közölt. A turizmus világnapja alkalmából fölsorolta Afganisztán legszebb idegenforgalmi nevezetességeit, meglátogatásukra csábítva az utazókat, mintha legalábbis a régi szép időkben lennénk. Nyugati diplomaták közlése szerint a felsorolt nevezetességek közül nem egy—állandóan heves harcok színhelye. Jöjjön az elmúlt korok hangulatát idéző falvainkba! A vörösfalú sárkunyhók báját emeli a világítórakéták fénye, a tevebőgés hangjához háttérzenét nyújt a tűzfegyverek meghitt ropogása!” Ezt természetesen nem a kabuli újság írja, csak mi bátorkodtunk így segíteni a turistatoborzásban. A valamikor óriási idegenforgalommal rendelkező országban a 78-as kommunista puccs és a 79-es szovjet katonai megszállás óta nem járnak turisták, hacsak nem akarjuk idegenforgalomnak nevezni a 115 ezer szovjet katonát és az országba illegálisan belépő nyugati tudósítók, orvosok és sebesültápolók jelenlétét. A kabuli újság egyebek között melegen ajánlja az afgán királyok paghmani nyári palotáját, amely, idézzük: „...elbűvölő és örvendetes látvány a turistáknak.” A lap elfelejti megemlíteni, hogy éppen a múlt héten, az egész környék rakétatűz alatt állt. A kabuli ,,Új Idők” című lap kiemeli Bamiyant, ahol, egy hatalmas, sziklás hegyoldalba vésve, a világ legnagyobb Buddha-szobra áll. Tény, hogy a látvány lenyűgöző és áhitatos, a hegynagyságú Buddha csöndet parancsol a tájra és a látogatóra. Csakhogy afgán ellenállók kíséretében utazó nyugati tudósítók hírül adták, hogy a vidék síita muzulmánjai, akik békeidőkben is csak nehezen és távolságtartó udvariassággal tűrték az arrajáró idegeneket, az iráni muzulmánok hatása alatt egyre nagyobb idegengyűlölettel fordulnak minden külföldi ellen. A kabuli lap Nurisztánt is emlegeti, a Hindu Kush hegység vadregényes észak-keleti részét,, mint idézzük: .......rendkívül érdekes hegyvidéket, különösképpen turisták és vadászok számára.” A cikk azt már nem mondja el, hogy a hegység oly mértékben érdekes és ó vad, hogy seha egyetlenegy szovjet katona, sem az afgán kormányhadsereg honvédje nem merészkedett oda. „Pihentető körséta Kabul környékén” jelszóval a cikk Isztalef hegyi falut is a megnézendő látványosságok közé sorolja. A falu az afgán ellenállók kezén van, és heves szovjet bombázások célpontja. „Jöjjön Afganisztánba üdülni! Olcsó, exotikus és nem szűkölködik kalandokban!” Ilona’s Salon Új magyar kozmetikai szalont nyitottak a Simonyi nővérek, Glenview, ill.-ban. Szeretettel várjuk a kedves magyar vendégeket. Arcápolást, tartós szempillafestést, manikürt, pedikürt csinálunk. Magyaroknak árkedvezmény. 1410 Waukegen Rd. Glenview, III. 60025 Tel: (312) 998-6400 Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető Üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság Chicagóban, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. ______________a Chicago és Környéke Szerkesztősége MEGRENDELŐ SZELVÉNY Megrendelem lapjukat . Meghosszabbítom előfizetésem . Az előfizetési díjat..........évre mellékelem. Előfizetési díj: Egy évre $25.00, félévre $15.00 NÉV HÁZSZÁM. UTCA VÁROS ZIP CODE TELEFON Társasan szép az élet! Ha magyar barátot vagy élettársat keres forduljon hozzánk bizalommal! Teljes diszkréció! TÁRSKERESÉS 4125 N. Central Park Ac. Chicago. II. 606IX Tel: 312/ 478-0853 165 cm. magas, 24 éves, független, jó megjelenésű, (mások által csinosnak mondott) kozmetikus szakképzettségű leány vagyok. Káros szenvedélyektől mentes. Szeretek mindent, ami az életet szebbé, változatosabbá, értékesebbé teszi. 38 éves korig keresem azt a mélyérzésű, korrekt, jó megjelenésű „anyagilag rendezett” férfit, aki szeretetre és boldogságra vágyik, és azt viszonozni is tudja. ___________„Boldogság” jeligére.____________ Ismerkedés — Ismeretlenül Egyetemi műveltségű, biztos állású, 50-60 éves, egészséges, jó kedélyű férfi válaszoljon, — ha érdekli — egy csinos, művelt, kedves asszony ismeretsége. „Szép asszony — jó asszony” jeligére. 37 éves, elvált, 172 cm magas, 75 kg súlyú, szőke hajú, kék szemű asszony, két fiú gyermekkel keresi olyan jóérzésű, intelligens, gyermek és családszerető férfi ismeretségét házasság céljából, ki a jövőben otthont nyújthatna nekünk. Jelenleg Münchenben élünk, szeptemberben hagytuk el Magyarországot. _________„Nyugodt jövő” jeligére.___________ Jó megjelenésű, 35 éves elvált férfi, házasság céljából megismerkedne egy komoly, rendes hölggyel 30-35 éves korig. Fényképes leveleket kérek a Kiadóba: „A két gyermek anyukát keres” jeligére. Elvált nyugdíjas keres ismeretség céljából 55-60 év körüli megbízható hölgyet. „November” jeligére. Középkorú nő keresi egy nyugdíjas férfi ismeretségét barátság céljából. „Margit” jeligére. Látogatóban lévő, özvegy édesanyám részére keresek társaságot, hasonló szituációjú és korú úriember személyében. Édesanyám 66 éves, nyugdíjjal, rendezett anyagi körülményekkel és egy budapesti Duna-parti lakással rendelkezik. Hangsúlyozottan jó háziasszony, egészséges, kiegyensúlyozott és életvidám. Tartózkodási helye felváltva Budapest és Chicago. Közös szimpátia esetén házasság. ______________relige: „66”