Chicago és Környéke, 1985 (80. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-07 / 49. szám
10. oldal Két háború között Harmadik rész Fáy István Mai írásomban folytatom azt a sorozatot, mely az első és a második világháború közötti Csehszlovákia, közel egymillió magyar polgárának az elnyomásával foglalkozik. Különösen aktuális ez ma, amikor a felvidéki magyarság sorsa még nehezebb, mint azelőtt volt. Csoóri Sándor, az egy év hallgatásra ítélt írónk, Duray Miklós „Kutyaszorító” c. könyvéhez írt előszavában a következőket mondja: „Az 1919. május 20-i jegyzékében Csehszlovákia küldöttsége a következőket ajánlotta fel a párizsi béketárgyalásokon: „A csehszlovák kormány szándéka az, hogy ezt az államot úgy szervezze meg, hogy ez a nemzetiségi jog alapjaként azokat az alapelveket fogadja el, amelyek a Svájci Köztársaság alkotmányában találhatók, azaz szándéka az, hogy a Csehszlovák Köztársaságból egy Svájc-jellegű államot alapítson, természetesen Csehország, különös viszonyainak a figyelembevételével. Egy rendkívül liberális rendszert hozzon létre, mely a svájcihoz hasonló lesz.” Akkor még volt, aki az ilyen csalétekben hitt, de a színfalak mögött „Csehszlovákiában a magyar sajtó helyzete még nehezebb, mint Romániában. 1922 évi június 26-án megszüntették az előzetes cenzúrát, s helyébe a lapelkobzások kerültek. Erre jellemző, hogy 1927 évi január 1-től október 1-ig, tehát kilenc hónap alatt 1523 lapelkobzás történt. A legutóbbi években például a Kassai Napló 1927. szeptember 1,2,3, és 6-iki, a Prágai Magyar Hírlap 1927. szep-Benes és Masaryk hazudozását a bosszúra szomjas Clemanceau és Wilson a „nagy humanista” készpénznek vették. Ezek után olvassuk el a Nemzeti Újság 1929. január 8-án megjelent vezércikkét és megtudjuk, hogy mit jelentettek ezek az üres ígéretek ebben a mesterséges féregnyúlványban. tember 4-iki számait a Rothermere akcióról megjelent közlemények miatt, — az utóbbi lap 1928. március 6-iki számát Bethlen gróf miniszterelnök március 4-iki debreceni beszédének közlése miatt, — a Pozsonyi Híradó 1928 január elején megjelent számát a dunai jégtorlódás igazi okainak közlése miatt kobozták el. Ugyanakkor Bethlen gróf beszédét a Narodni Politika, Prager Tagblatt és egyéb nem magyar lapok szabadon közölhették. Hogy a felvidéki lapoktól mennyire távol akarják tartani a csonka ország híveit és íróit is, arra példaképp felhozzuk, hogy a negyvenéves jubileumát ülő iglói Szepesi Hírlapnak 1924 évi augusztus 27-iki 80-ik számából a cenzúra József főherceg következő sorait törölte: „A Szepesi Hírlap negyvenéves jubileuma alkalmából köszöntöm a Magas Tátra fenséges bérceit, melyek tövében annyi kedves napot töltöttem, köszöntöm a Felvidék lakóit, kikhez annyi múlhatatlan emlék fűz. Budapest, 1924. június József főherceg. De érdekes elbánásban volt része a később egyesült „Szepesi Híradó —Szepesi Hírlap” c. most már egyetlen szepesi újságnak, amelyet 1927 szeptember végén — a választási időszak alatt — előzetes cenzúra alá helyeztek azon a címen, hogy: „Magyar irredenta lap.” A határozatot írásban nem volt hajlandó a hatóság kiadni. Ezzel a „nagy” cseh kultúrával szemben csak arra mutatunk rá, hogy már 1898-ban az „elnyomó” Magyarországon huszonegy tót nyelvű lap és folyóirat jelent meg és 1908-ig ez a szám megkétszereződött. A Budapesten megindult „Slovenske Noviny” című napilap pedig olyan elterjedtségre tett szert, hogy a világháború végén napi 30.000 példányban jelent meg. A tót lapoknak ez a rohamos emelkedése mindenesetre azt bizonyítja, hogy a magyar államhatalom nem volt a tótok, s így a nemzetiségek elnyomója. A Magyarországról származó napilapok közül a Felvidékre és a ruthénföldre csak háromnégy — nekik megfelelő — bevitelét engedik meg, míg a többi elől már tíz éve zárva a határ. Ha azonban valaki arra hivatkoznék, hogy a politikai lapok más beszámítás alá esnek, úgy sietve kell rámutatnunk arra, hogy a tudományos és egyéb szaklapok, valamint szépirodalmi lapok túlnyomórészt ugyancsak ilyen elbánásban részesülnek. Ne hivatkozzunk a cseh alkotmány 116. szakaszára, amely a postai küldemények „sérthetetlenségét” biztosítja, de tegyük fel a kérdést: vajon a magyar sajtótermékek elnyomására nem vonatkozik-e Masaryk Tamás köztársasági elnöknek „Az új Európa” című munkájában foglalt az a megállapítása, hogy „Vegyes lakosságú államban nagy erőpazarlással és az erkölcsi színvonal csökkentésével jár az elnyomás”? A kérdés, mellyel a vezércikk befejeződik véresen aktuális napjainkban, amikor mindenki az „alapvető emberi jogokról" szaval és ez az üres retorika keresztülharsog a világon. Ugyanakkor hisztérikus jelenetekben követelik önállóságra még nem érett fekete törzsecskék független államiságáért, a radikális ifjúság és a kevésbbé ifjak is tüntetéseik során az egész emberiség segítségét. Megfeledkeznek azonban arról, hogy Európa kellős közepén egy több, mint ezer éves keresztény nép, mely egész történelme folyamán a nyugati civilizációt védte, sokkal alacsonyabb kultúrájú, bosszúszomjas népek szellemi és fizikai genocídiumának van kitéve. Tíz évvel ezelőtt írták alá a Helsinki Egyezményt, mely biztosította ugyan a „status quot”, de ugyanakkor mindent megígért arra vonatkozóan, hogy az egyes országokban lévő kisebbségek a legteljesebb jogot élvezik, hogy nyelvükben, hagyományaikban és vallásukban háborítatlanul fejlődjenek. Mégsem ért ez az ünnepélyes aláírás semmit, mert azóta a szenvedés és az elnyomás csak megsokszorozódott. Mindennek a kezdetét jelentette a fent idézett vezércikkben felsorolt jogtalanságok elkövetése. Néhány hete pedig a népek jogait aláíróknak még volt képük összejönni Helsinkiben, hogy megünnepeljék ezt a semmit nem érő papírdarabot, holott a kéthónapos ottawai konferencia még annyit sem ért el, hogy egy közös nyilatkozatban állapodjanak meg. Befejezésül, látva, hogy árva fajtánkat mindenki magára hagyja, még a saját kormánya is, Juhász Gyula halhatatlan sorával feltesszük a kérdést: Szellemi bojkott Csehszlovákiában írta: Dr. Olay Ferenc „Ki segít már, ha Isten sem segít”? Ügyvéd és jogtanácsos Végrendeletek — Baleseti ügyek Ingatlan átírások — Emigrációs ügyek Közlekedési—bírósági ügyek (Traffic Court) Nyugdíj (Soc. Security) ügykezelés Válóperek — Örökösödési eljárások etc— Méltányos ügykezelési díjak PAUL SZIGETVÁRI ATTORNEY AT LAW 1550 N. Northwest Highway Suit 311 Park Ridge, II. 60668 Tel: (312) 296-4900, vagy 692-7863 — Kaptál fizetésemelést? — Nem. — Miért nem mondtad, hogy megnősültél? — Mondtam, de az igazgató azt felelte, hogy üzemen kívül történt balesetért nem vállalnak felelősséget. Újdonsült vadász néhány jóbarátjával medvevadászaton van a hegyek között. Egy este feldúltan ront be a kis vadászházba, ahol laknak. — Itt vagytok mindnyájan? — kérdezi rémülten. — Igen, .. — Hála Istennek — sóhajt akkor mégiscsak egy medvét lőttem. NAGYTAKARÍTÁS HUMOR — Válás után megtartottam a hiázat; a férjem az autót, a motorcsónakot meg a kutyát kapta. — És a pénzzel mit csináltatok? — Azt az ügyvédeink osztották el egymás között! HaTHa vaLSKi .NGM. iSMera . Ez a gyár Pesten van, a Nagynénikédet utcában. Amikor felhívtam az igazgatót és elmondtam, hogy szeretnék írni róluk, azt felelte: — Nagy öröm, boldogság és megtiszteltetés számunkra. Ezen egy kicsit meglepődtem, mert az újságírókat — tisztelet a kivételnek — nem fogadják mindenütt ilyen örömmel, boldogsággal és nem mindenütt veszik megtiszteltetésnek egy kíváncsi újságíró látogatását. Munkakezdés előtt már ott voltam a gyárban. Azért ilyen korán, mert délelőtt tizenegy óráig kellett leadnom a cikket. A kapuban egy csinos, fiatal hölgy várt, aki meghajolt előttem. — Szeretettel üdvözöljük önt a Miatsuda gyárban! Zavarba jöttem, de én is meghajoltam előtte. —■ Kovács igazgató elvtárs vár engem. — Tudunk róla — mondta a leányzó és meghajolt előttem. Én is. Ő újra meghajolt. Én is. Aztán felmentünk a liften az ötödik emeletre. Az idős liftesnéni meghajolt előttem. Én is. Miközben mentünk felfelé, énekszót hallottam. Egy vegyeskórus énekelt, de nem értettem, hogy mit. — Most kezdődik a munkanap — mondta a kísérőm. — A dolgozók a vállalati himnuszt éneklik. Ezt a szokást a japánoktól vettük át. — És mit énekelnek? — Termelj vég nélkül és folyamatosan. Ahogy a forrásból buzog a víz! Növekedj ipar, nőttön nőj! Harmónia és őszinteség a jelszavunk. Célunk is mindig egy: Miatsuda, Miatsuda! Az igazgató mosolyogva, barátságosan fogadott és meghajolt előttem. Mit tehettem volna mást, én is meghajoltam. (Jaj, a derekam!) — Elöljáróban hadd mondjam el, másfél évvel ezelőtt Japánban jártam, tanulmányúton. Alkalmam volt alaposan körülnézni a Hatsuhita Villamosipari Műveknél. Megmondom őszintén, rengeteget tanultam és a tapasztalataimat a mi gyárunkban gyümölcsöztetem. Apropó, megkínálhatom egy csésze teával? Szívesebben ittam volna egy kávét, vagy valami erőset, de ha csak tea van, legyen tea. — A dolgozóink is teát isznak. A teát gyorsan megfőzik, mert csak le kel forrázni a tealevelet. Ez is japán módszer. Ott láttam Tokióban, a Hatsuhitánál. A titkárnő — nagyon szép nő volt, elakadt a lélegzetem, amikor megláttam —, behozta a teát és meghajolt, mire én felálltam, meghajoltam és megköszöntem. A titkárnő megköszönte, hogy megköszöntem és meghajolt. Én is. De majdnem úgy maradtam, meghajolva, szerencsére sikerült kiegyenesíteni magam. Miután megittuk a teát, az igazgató folytatta a tájékoztatót: — Üzemünkben, a dolgozók egyforma köpenyben dolgoznak. A köpenyeken, mint rajtam is látja, egy szám van. Az én számom az egyes, mert én vagyok az igazgató. A szám a beosztástól függ. Minél alacsonyabb a beosztás,annál nagyobb a szám. Ezt is Japánban láttam, a Hatsuhita gyárban. A tizen aluli számoknak jár a legnagyobb tisztelet. A dolgozóknak mélyen meg kell hajolniuk előttük. Ez is japán szokás. A beszélgetés után az igazgató felajánlotta, hogy megmutatja az üzem egyik részlegét, amelyre nagyon büszke. Ebben a részlegben három brigád dolgozik, kitűnően, a Cseresznyevirágzás, a Barackvirág és a Borostyánlevelek brigád. Lementünk egy szupermodern csarnokba. — Ugye, szép? — kérdezte az igazgató. Valóban szép volt és tiszta, sehol egy eldobott csikk, az ablakok ragyogó tiszták, kellemes, friss levegő. — Van mit tanulnunk a fejlett kapitalista országoktól — mondta büszkén az igazgató és beljebb vezetett. A csarnokban, legnagyobb meglepetésemre, komfortosan berendezett boxokban lovak álltak. — Ez itt az istálló! — Istálló? Miért kell önöknek istálló? — Hogyhogy minek — kérdezett vissza a Miatsuda gyár igazgatója. — Mi gyártjuk a legmodernebb lóvasutat a világon ... Furcsaságok... Washington: Az amerikai egészségügyi hatóságok közölték, hogy ezentúl hivatalosan is elismerik az Aspirin szívgyógyító hatását. A jelentés szerint akinek már volt szívinfarktusa és naponta egy tabletta Aspirint szed, egyötödére csökken az esélye, hogy újból szívrohamot kapjon. Arról nincs hír, hogy egészséges emberre milyen hatással van a napi egy darab Aspirin. Az orovosok eddig csak olyan betegeknél alkalmazták az Aspirint, akiknek már volt szívinfarktusuk.• Peking: A jó hír az, hogy ezentúl közlik a rossz híreket, — írja az egyik kínai újság vezércikke. Az elmúlt években, — de különösen a kulturális forradalom idején — a kínai újságokban ugyanis csak a jóról és a szépről volt szabad írni. A kínai újság szerint azonban manapság már olyan — úgymond — „kényes témákról” is beszámolnak a lapok, mint a hivatalnokok visszaélései, vagy éppen a válás, így aztán Kína Nyugatra nyitásának legújabb eredménye: az a jó hír, hogy van rossz hír. • Tokió: A 32 éves nyugatnémet Rainer Kaminski Japán legsikeresebb taxisofőrje. Ő az első és eddig egyetlen európai, aki képes volt letenni, a nem éppen könnyű taxivezetői vizsgát, méghozzá japánul. Hat hónap alatt hétszer vágott neki, míg végül sikerült. Kaminski eddig Nyugat-Németországban és Ausztráliában volt taxisofőr. Négy éve él Japánban és ez alatt az idő alatt anynyira megtanulta a nyelvet, hogy képes volt a taxivezetői jogosítványt megszerezni. A taxivállalat, amelynek dolgozik, nagyon elégedett, mert a nyugatnémet sofőr naponta 40-50 fuvart is csinál. A japánok ugyanis szívesen utaznak egy európaival, aki a nyelvüket beszéli. • Moszkva: Részeg tolvaj ne áruljon lopott holmit! — ezt a tanulságot vonhatta le saját kárán Szadokov, a szibériai favágó. Mint arról a Szocialiszticseszkaja Indusztrija beszámol, Szadokov, a bratszki fafeldolgozó munkása, egyik este igen csak felöntött a garatra. Pénze hamar elfogyott, de még mindig kívánta az italt. Az egyik lakás ajtaját elfelejtették bezárni és így a pityókás favágó kedvet kapott egy kis terepszemlére. A szekrényben szőrmebundát és sapkát talált. Gondolta, ezt is vodkává lehet varázsolni. A kocsma felé haladva, még az úton eladta a sapkát 50 rubelért. A sapka árán vásárolt vodka azonban hamar lecsúszott a torkán, és ekkor Szadokov az italbolt vezetőnőjének felajánlotta a gyönyörű szőrmebundát. Szadokov pechjére az üzletvezetőnő rögtön felismerte, hogy saját bundáját próbálja eladni neki a részeg favágó, így Szadokov vodkaivászata a rendőrőrszobán végződött. Mexikóváros: Placido Domingo népszerű operaénekes felkérte a világ operaházait: engedjék meg neki, hogy meglévő szerződései teljesítését egy évre elhalaszthassa. Ez idő alatt negyven jótékonysági koncertet kíván adni a világ különböző stadionjaiban, amelynek teljes bevételét a mexikói földrengés áldozatainak ajánlja fel. „Az az elhatározásom, hogy jótékonysági koncerteket adok sok felesleges bonyodalmat okozna, mert ez idő alatt, a már aláírt szerződéseimet meg kellene szegnem. Ezért fordulok a nagy nyilvánossághoz, és kérem a világot, hogy egy évig tekintsenek el szerződésben vállalt kötelezettségeimtől” — nyilatkozta Placido Domingo. A negyven jótékonysági koncertből 10 millió dollár bevételre számít a népszerű operaénekes, amiből 200 hajléktalan mexikói családot lehetne lakáshoz juttatni. Diego Maradona, a Napoli dús hajú világklasszisa mondta: — Az edzőnk minden bajnoki évad előtt megmér bennünket. Legutóbb 167 centi voltam, most meg már csak 165. — Hogy létezik ez? — Úgy látszik, kopaszodom. A veterán játékosnak* másodedzői állást kínált a klubja. Az öreg sztár nem fogadta el. — Láttam már ilyesmit — mondta. — Az embert fölfelé buktatják, és akkor veszi csak észre, hogy földszintes a ház. A Pilkington börtönigazgatósága — több oldalról jelentkező igénynek eleget téve — úgy határozott, hogy jelentősen kibővíti a bannlakók sportprogramját. A műsorra most a rúdugrás és a gumiasztal is felkerült. Persze mindkettőt csak tornateremben gyakorolhatják. mexikói Baracuflu tavon idén is megrendezik a hagyományos evezősversenyeket. A regatta különlegessége: rajt előtt az összes hajót megfúrják. A vízvonal alatt. Az győz, aki a legnagyobb távolságot képes megtenni, mielőtt hajója elsüllyed. Végre egy sportág, ahol nem az edzőt fúrják! Londonban játszották a , London Irish—Trinity College rögbimérkőzést. Nem ment teljesen simán. 1. A vendégek, útban a pályára, eltévedtek, a meccset egy órával később kezdték. 2. A mérkőzés során három súlyos sérülés történt. Mentők, ambulancia. 3. A játékvezető órája mérkőzés közben megállt. Hat perccel tovább játszottak. 4. Útban az öltöző felé a játékvezető megbotlott, és a lábát törte. 5. A vendégcsapat öltözőjét ismeretlen tettesek kifosztották. A vendégcsapat egyik játékosa ekkor kezdte az öklét rázni a házigazdák felé: — Megálljatok, jöttök még ti is mihozzánk! HIDEG IDŐK - Félreértette a kritikámat, nem a lába, hanem a darab nem tetszett!