Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-03-01 / 9. szám
10. oldal Kik vezetik Hazánkat? A fenti cím alatt, lapunk január 25-i számában beszámoltunk arról, hogy egy Magyarországból a közelmúltban kijutott és magát érhető okokból megnevezni nem kívánó személy tollából több cikket fogunk hozni arról, mi folyik igazában a „budapesti Fehér Ház”-ban, ahogy a pártközpontot nevezik az otthonnak. Első cikkünk Aczél György igazi arcát ismertette. A mostani nem egy személyről szól, hanem magáról a rendszerről, annak működéséről és főleg a korrupcióról, amelyet titkolni igyekszenek, de amelynek fedele néha felpattan és akkor szörnyű visszaélések kerülnek napvilágra. Hogy ilyenkor mi történik, arra vet fényt az alábbi beszámoló. Milliós panamák Ki hallott valaha is venka Ferencné akkor a magyar kommunisták Pest megyei első titkára volt, jelenleg a magyar országgyűlés alelnöke.) Bunkóval ütötték agyon még a kiszivárgó híreket is Fekete Győr Endre, Heves vármegye volt nagyhatalmú tanácselnöke, helyettese és a megyei építőipari vállalat igazgatójának mintegy 30 milliós panamázási ügyéről, csalárd módon Egerben egész utcasor felépítéséről, amit a javíthatatlan és borotvaéles magyar nyelv mindmáig „csaló köznek” becéz. Kérdi az olvasó, hogy mi történt mindezekben? Semmi, vagy nagyon kevés. Ahol egyáltalán bíróság elé került az ügy, az apró halak, Onódi Lajos, Kisházi Iván ügyében felülről „kádárszintről” megszabták a vizsgálat mértékét, a belesodorható személyeket és a meg-, hozható ítéleteket. Aztán a 2-3 elítéltet — akik A fegyveres erők tagjai sem kivételek Harmincadik évébe lép a magyarországi Kádár rendszer. Három évtizede vezeti félre a szabad világ hiszékeny felét a magáról kiállított és fényesre csiszolt erkölcsi bizonyítvánnyal, amelyet — sajnos — a nyugati hírközlés tekintélyes része fenntartás nélkül átvesz és táplál a tömegekbe. Közben a rendszer — jól fizetett bértollnokai útján — arra törekszik, hogy a figyelmet magáról másokra terelje. Hiénák életmódjához Kádár Jánosnak, a magyar kommunisták legfőbb vezetőjének elkülönített „szentélyében” — ahová lábát betenni csak neki és a takarítónőnek, a mindenható Szakali Józsefné titkárnő felügyelete mellett, van joga — hatalmas Wertheim páncélszekrény áll, zsúfolásig megtöltve bejelentésekkel, panaszokkal, elfektetett vizsgálati anyagokkal és olyanokkal, amelyeket alapos megfontolásból még kivizsgálni sem látta cél- és időszerűnek. Mázsaszámra rúg az a mennyiség, amelyet személyes utasítására 30 év alatt titkársága semmisített idomulva éhesen kutatják a nyugati horizontot, lesik a híreket, felszippantják a pletykákat, aztán átgyúrják, kiszínezik és világnézeti sziruppal jól nyakonöntve tálalják azoknak, akiknek szűkreszabott szellemi lehetőségéből csak erre telik. Közben síri csend honol a gyakran kiszivárgó botrányokkal, a vezetők visszataszító ügyeivel kapcsolatban. Ki merne, írni a kiválasztottak viselt dolgairól, ki merné leleplezni őket? meg, de mázsányi az is, amit Kádár gondosan elraktároz, hogy ha beérik az idő, elővegye és felhasználja. Kelet-Európa kommunistáinál a legtitkosabb katonai és állambiztonsági ügyek mellett a párt szenynyese a legnagyobb titok! Amikor aztán a titok fedele felpattan és a szennyest takargatni tovább nem lehet, érvénybe lép a titokkal egyenértékű szabály, hogy a „kádernek megbukni nem lehet, annak sínről sínre kell kerülnie”. Mert — érvelnek ők — egy megbuktatott és félrelökött vezető sokat tud, ha sértődött, sokat árthat és túl sok félrelökött, sértődött exhatalmasság már a kommunista rendszer alapjait kezdheti ki. A Kádár korszak harminc éve alatt a vezetők csapata irigykedve, indulattal és szitkozódva figyelte, hogy a lélegzetvételnyi lehetőséget, majd a reformot jól kamatoztatók, a szabad pályán működők, a konjunkturális lehetőségre gyorsan és ügyesen reagálók, mindenfajta ügyeskedők látványosan gazdagszanak. Minderre ők, a hatalom vámszedői a maguk módján, lehetőségeik kereteit szélesre feszítve — zsíros jövedelműTörök István, a Vasas Szakszervezet főtitkárának a 60-as évek elején történt többmilliós panamájáról, amely nyitánya volt az erkölcsi útonállás kádári korszakának. A kádári páncélszekrényben terjedelmes részt foglal el Ónodi Lajosnak, a reprezentatív vendéglátóipari vállalat egykori igazgatójának pártvezetők tucatjait kompromittáló ügye, amit a találékony magyar közvélemény a „dolce vita” után egyszerűen „bolse vita” néven emlegetett. Ez a félrerakott vaskos anyag máig is nem egy főhatalmasságnak okoz hasogató fejfájást! Avagy Kisházi Istvánnak, a lajosforrási turistaház egykori vezetőjének halmazati — tucatnyi párt és állami hatalmassággal közös — ügye, amiről a köznyelv Pest vármegyében „Cservenkáné bosszúja” névensuttogott. (Cserkön túl — maguk is jogot formáltak. Megkezdődött a hatalmasok versenyfutása minden földi jóért, amit meg lehetett maguknak, fiaiknak és utódaik utódainak kaparintani. Elburjánoztak a korrupciós, panamista, hivatali hatalommal történő visszaélési bűnügyek, a hamisítások és csalások. Kádár és csapata minderre úgy reagált, hogy kreált időről-időre egy-egy hétpecsétes titokként kezelt ügyet, amit nem is megtorlásnak, hanem inkább másoknak szóló figyelmeztetésnek szánt, vagy 60 párt és állami hatalmasság helyett ültek — a legteljesebb csendben rövid idő után a börtönből kiengedték, de előtte a lelkükre kötötték, sőt írásbeli nyilatkozatot vettek tőlük, hogy az ügyről, az abban Soha nyilvánosan szó nem esett azokról a magyar katonatisztekről, akiknek egyike a néphadsereg századosa, alapszervezeti párttitkár volt és tiszttársával, egy főhadnaggyal másnap készült a Szovjetunióba utazni a Frunze hadiakadémiára, tanulmányai végzésére. Indulásukat megelőző nap fegyveres bankrablást követtek el Budapesten, az Országos Takarékpénztár I. kerület, Attila utcai fiókjában. A párttitkár százados két embert agyonlőtt, de balszerencséjére, menekülés közben, amikor a rabolt pénzzel gépkocsiban várakozó társához rohant, egy teherautó elé ugrott, amely elütötte, így kerültek rendőrkézre. Halálra ítélték és kivégezték őket. Arról is csak visszafogottan értesülhetett a magyar közvélemény, hogy az Országos Takarékpénztár, Budapest, IX. kerületi, Hungária körúti fiókjában történt bankrablásnál — ahol a tettes a bankfiók mindhárom női alkalmazottját beterelte a WC-be és hidegvérrel agyonlőtte — az óriási méretű rendőri nyomozás a bankfiókkal átellenben álló orosz—magyar laktanya kapujánál akadt el és ahol mindmáig vesztegel. A magyar sajtó hangtalanul néma maradt, amikor a munkásőrség egyik kiképzője fegyverintettekről személyi biztonságuk érdekében nem beszélhetnek. Ezt követően fájdalomdíjat és vaskos nyugdíjat kaptak, a hatalom pedig befejezettnek tekintette ezt a soronlévő ügyet is. Jével agyonlőtt és kirabolt egy fővárosi taxisofőrt. De néma maradt a tájékoztatás a fegyverrel ellátott munkásőrség más tagjainak sorozatos rablási, útonállási ügyeiről: a hírek akkor kezdtek kiszivárogni, amikor a hatóságoknak más választásuk nem volt, mint a fegyvereket a munkásőröktől visszavenni és központi raktárakban tárolni. Azóta a fegyvereket csak gyakorlatok és szolgálat alkalmával kapják meg. Agyonhallgatással igyekeztek leplezni a Szalai Zoltán büntetésvégrehajtási vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló börtönparancsnokságok viselt ügyeit. Egyes börtöntisztek felmérték a piaci viszonyokat, aztán a raboknál, illetve azok közvetlen feletteseinél rendelték meg a kívánatos portékákat. A rabok azokat a börtönműhelyekben elkészítették, a tisztek pedig a szabad piacon saját hasznukra értékesítették, így különleges viszony alakult ki gyilkosok, rablók, zsebesek, valamint büntetés végrehajtási tisztek és parancsnokaik között. A két utóbbi milliókat vágott zsebre, a rabok pedig hazajárhattak, a „nehéz fiúk” barátnőiket celláikban fogadhatták. A további már alig érdekes! Egyes parancsnokok nyugdíjba, mások új szolgálati helyre kerültek és a rabok kiváltságos helyzete — bánatukra — megszűnt. A „tárgyilagos objektív és alapos” hírközlés egy szót sem említett Verők ezredesről, a Budapest V. kerületi, belvárosi rendőrkapitányról, aki tökrészeg állapotban gépkocsijával száguldva elütött egy asszonyt, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett. Verők ezredest alig lehetett a lincseléstől kimenteni, így is három hétig foltozgatták sebeit a Korvin Ottó rendőrkórházban. Csak kósza hírek érkeztek a balassagyarmati határőrkerületben történt eseményekről is, ahol maga Biszku Béla, politbüró tag, a párt akkori második embere is megjelent. Aztán minden eltussolási kísérlet ellenére kiderült, hogy a határőrkerület ezredes rangú parancsnokának két fia egy leányiskolában túszokat szedett, repülőgépet követelt, hogy elhagyhassa az országot. Napokig tartó kifárasztás után az egyik fiút mesterlövészek leterítették, a másikat elfogták. Hogy mi lett az apa sorsa , aki mit sem tudott fiai szándékáról? Új nevet vett fel és szolgálattételre berendelték a Belügyminisztériumba. Kádár János titkos páncélszekrénye MÉLYVÍZ — Tíz év elteltével végre megint lemehetek a strandra — örvendezik az ifjú mama. Kis az ok? — Most már minden gyerekemnek leér a lába! TEKINTÉLY Muhammad Ali legkisebbik lánya hazajön az iskolából, leül, és hosszan nézi a papát. Egy idő után megszólal. — Idehallgass, a lányok ma azt mondták a suliban, hogy az én apám Muhammad Ali. Az apa csodálkozik. — De hát eddig is tudtad. A leányka szeme kerekre nyílik. — Úgy érted, hogy te vagy az a Muhammad Ali? — Persze. Az ifjú hölgy előkap a táskájából egy füzetet és Ali felé nyújtja: — Kérek egy autogrammot. VITA A neves játékvezetőt gyorshajtás miatt megállítja a rendőr. — Mondja — formed rá —, maga nem ismeri a szabályokat? A játékvezető eltűnődik. — Nézze, van aki szerint ismerem és van aki szerint nem ismerem. Minden esetre tény, hogy hosszan lehetne vitatkozni a kérdés fölött. TEVÉK Felirat egy indiai pálya kapujában: ,A mérkőzést a kerítés túloldaláról nézni még teveháton is szigorúan tilos. A kígyómarás, pókcsípés következtében beálló balesetekért minden felelősséget elhárítunk.” BOGYÓ Egy texasi istállótulajdonos benevezi lovát az ascota derbire. Nem sokkal a rajt előtt egy kis fehér tablettát dug a ló szájába. Marlborough hercege, a versenybírák egyike észreveszi és rögtön figyelmezteti is az amerikait: — Nézze öregfiú, nálunk az ilyesmi nem megy. — De kérem — mentegetőzik a texasi —, hiszen csak egy szem cukor volt. Tessék, kapjon be maga is egyet. Pár perc múlva a lovak felsorakoznak a zajához és akikor a texasi odasúgja a zsokénak: — Aztán vigyázzon ám arra a lóra, mert, ha amúgy igazából neki ered, a jóisten sem éri utol. Legfeljebb Marlborough hercege. / ROHAM A proficsapat edzést tant és a mester rettenetesen lehordja az együttes csillagát. Mondatról mondatra jobban belelovalja magát és végül rémes dolgokat kiált a nagymenő képébe. Az egy ideáig csendesen hallgatja, aztán bólint: — Ide figyeljen, főnök. Én most bemegyek az öltözőibe. Ha elmúlt a hisztériás rohama, akkor jöjjön, kopogtasson az ajtón, és én majd folytatom az edzést. Az edzőnek eszébe jut, hogy egész szépen kezes ennél a csapatnál, viszont egy sértődött sztár napok alatt megbuktathatja. Hirtelen megenyhül, felemeli a kezét és kijelenti: — Elmúlt a hisztériás rohamom! ZÁRTHELYI A nappali edzőtagozat hallgatói zárthelyit írtak biológiából. — Két órát dolgozhatnak — mondta a professzor. — Pontosan százhúsz perc múlva az összes dolgozatot be kell adni. Nagyon szigorú leszek, két óra elteltével egyetlen dolgozatot sem fogadok el. Most írják a nevüket a papír tetejére és lássanak munkához. Két órával később tényleg mindenki beadta a dolgozatát. Egyetlen hallgatókivételével. Ez még jó negyedórát tovább körmölt, majd papírját a háta mögé rejtve settenkedett fel a katedrához. — Tizenöt percet késett! — rivalt rá a prof. — Nézze, itt az asztalomon már halomba gyűltek a dolgozattak. Ne is álmodjon arról, hogy a magáét elfogadom. A hallgató lhúzta magát. — Tudja professzor úr, ki vagyok én? — Nem tudom. — Akkor jó — mondta a hallgató és gyors mozdulattal bedugta a dolgozatát a halom közepébe. BÁTORSÁG A bokszoló beült a fogorvos székébe, de keze-lába reszketett a félelemtől. A fogorvos ifjabb éveiben sportlövész volt, tudta, hogy ilyen esetekben a célzóvíz az egyetlen orvosság. Beletöltött a páciensbe egy pohárka pálinkát, majd rögtön utána még egyet. — Nos? — kérdezte aztán. — Visszanyerte már a bátorságát? — De még mennyire! — kiáltott az ökölvívó. — És szeretném én azt látni, hogy valaki a fogamhoz nyúljon! RANGADÓ A döntő mérkőzés előtt a klub elnöke aggodalmaskodva fordul a menedzserhez: — Ez az év legfontosabb eseménye. Alaposan fel kell készülnünk. A legjelentéktelenebb apróságokról sem szabad megfeledkeznünk. — Felesleges aggódnia uram, az edző mindig idejében ott van. VILÁGCSÚCS Az abszolút leghosszabb zongoradarab Erik Satie Vexations” című műve. Előadni sem akármilyen sportteljesítmény, mert a darab időtartama 18 óra és 40 perc. Egy zongorista nem is képes végigcsinálni... Először 1963 szeptemberében mutatták be a New York-i Zsebszínházban. Tíz zongorista játszotta végig váltómuzsikálás formájában. A Times kritikusa hajnali négykor aludt el. Addigra a közönség létszáma hat főre csökkent. És amikor az utolsó akkord is elhangzott, akkor egy szadista szurkoló így kiáltott: — Hogy volt?!!! BÜSZKESÉG Az edző büszkélkedik: — Még sosem ivott nézeteltérésem a menedzseremmel, ő járja a maga útját, én meg járom — szintén az övét. ÓVINTÉZKEDÉS A LELÁTÓN HUMOR TÁROLÁS A nagycsapat edzője elmegy a pszichiáterhez. — Doktor úr — panaszkodik —, úgy érzem, hogy engem mostanában mindenki kihasznál. — Rá se rántson, mester, manapság ez meglehetősen általános érzés. Az esetek többségében egy szó sem igaz az egészből. — Megnyugtatott, doktor úr. Nagyon hálás vagyok önnek. Mennyivel tartozom? — Mennyi van magánál? BÜNTETŐ Tizenegyeshez jut a csapat. Az önbizalomtól dagadó újonc vállalja, aztán rettenetesen kapu fölé lövi a labdát. Az öltözőben aztán mélységes bűntudattal kér tanácsot a csapat csillagától. — Mondd öreg, te hogyan rúgtad volna azt a tizenegyest? A sztár kapásból válaszol. Álnéven, öcsi. Álnéven, év Tanács autósoknak. — Ha célod túlságosan közel van ahhoz, hogy érdemes legyen becsatolnod a biztonsági övét — tulajdonképpen gyalog is mehetnél. SZABADIDŐ Érdekes meghatározásra bukkantunk egy amerikai magazin hasábjain: „A háromnapos víkendet azért találták ki, mert annyi rossz időt már egyszerűen nem lehetett két napba belezsúfol- LEHETŐSÉG Az ifjú rögbijátékos elhatározta, hogy orvosnak megy és ezért jelentkezett a dél-floridai egyetemre. Első nekifutásra nem koronázta siker ezt a tervet. Viszont a dékán adott egy tippet a fiúnak. ..Nézze kérem, ilyen gyenge felvételivel maga csak egy módon juthat be az orvosi egyetemre. Mint hulla. Már Vergilius is adócsaló volt... Vergilius hatalmas vagyont örökölt, többek között egy kastélyt is Rómában, a hozzátartozó épületrészekkel és birtokkal együtt. Ekkor történt azonban, hogy Augustus császár adót vetett ki „a tétlen gazdagok birtokaira”. A vagyonadó olyan magas volt, hogy majdnem bizonyos volt: Vergilius nem tudja kifizetni, a kastélyt tehát el fogja veszíteni. A költő ekkor elkezdte tanulmányozni az új törvényt és megakadt a szeme egy paragrafuson: azok a birtokok, amelyeken mauzóleum volt, mentesek voltak az adó alól és a lefoglalástól. Vergilius sebtében néhány lírai verset írt kedvenc házilegyéhez, amely — szerinte — nem sokkal az előtt elpusztult. A halott légynek márvány mauzóleumot emeltek,díszes temetési szertartást rendeztek és a költő meghívta Róma legismertebb szónokait, hogy mondjanak gyászbeszédet. A szónokok boldogan tettek eleget a meghívásnak, mivel a dúsgazdag Vergilius gavallérosan fizetett. Az egész dolog, a márvány mauzóleummal és a temetési szertartással együtt, 800,000 sesterciusba került, ami mai pénzben hozzávetőlegesen 150,000 amerikai dollár. Meglehetősen szép pénz volt ez akkoriban is, de megérte, mert a költő megmentette kastélyát és birtokát az adótól és a lefoglalástól. A hatalmas csalás azonban csak azért sikerült, mert Vergilius a császár személyes barátja volt. Innen a mondás. Ha a császár barátja vagy... FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!