Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-01-18 / 3. szám
, Clevelandi krónika Karcolatok, apró jegyzetek Molnár Zsigmond Nagy sikerrel zajlott le 1985. november 27-től december 1-ig a 3 napos 25. Magyar Találkozó, illetőleg a szabadföldi magyarok 4. Világkongresszusa. Lapunk december 14-i keltezésű számában az első oldalon számolt be az eseményről, Reagan elnöknek a Kongresszushoz intézett üzenetéről, valamint a Kongresszus zárónyilatkozatáról. A Kék Újság szerkesztőségének tagjai... nem az alkalmi cikkírók, szép számmal voltak jelen, élükön Vörösváry István laptulajdonos kiadó-főszerkesztővel és természetesen feleségével, a kedves és jóhumorú Irén asszonnyal, aki nemcsak feleség, de a Kék Újságnál a „nélkülözhetetlen” szerepét tölti be. Hogy hölgyekkel folytassam tovább, jelen volt az „állandóak” közül Saáry Éva Svájcból, dr. Nagy György, az egykori hivatásos diplomata, a külpolitikai vonatkozású események nagyszerű meglátója és boncolója. Ott volt a Kék Újságosok közül Rutkay Arnold, született Só Bernát, feleségével, a kedves kis Cilával, aki abba fáradt bele, hogy az irodalmi és művészest műsorán hatalmas sikert aratott férjét, a „Bernátot” három napon keresztül hajkurászta a behemót nagy szállodában, mert „Bernát” hol itt volt, hol ott volt, hol sehol sem volt. Ezer felé rángatták. És amikor Cilait megtalálta, az Volt az igazi „világtalálkozó!” E sorok írója nem volt jelen, aki a Clevelandi Krónika című gyengyei írásaival több mint 10 éve halálra macerálja a Kék Újság jobb sorsra érdemes olvasóit és előfizetőit. Hogy mért nem voltam jelen, erről hamarosan egy másik riportban fogok beszámolni. A Magyar Találkozó középpontjában, mint évről évre természetesen az „irodalmi és művészest” volt. Ennek sikeréről és a közreműködők teljesítményéről a nagyszámban jelenlévő újságíró barátaim valamelyike részletesen már beszámolt lapunk olvasóinak. Egyéb apróságok, amelyek a „földalatti csatornákon” eljutottak hozzám még a Kongresszus ideje alatt, következők, amelyeknek hitelességéért természetesen nem vállalhatok felelősséget. Valaki odament Nádas János fejedelemhez még a díszvacsora megkezdésekor azzal,... kérlek János, engem nehogy a főasztalhoz ültess. János kezdi az ürgét szortírozni magában,... majd imigyen szóla vala... Kedves öregem, gőzöm sincs, ki vagy és így nem is volt szándékomban a főasztalhoz betelepíteni. Erre az ürge begerjedt és durcásan elhúzta a csíkot azzal, hogy rögvest ki fog lépni a külföldre szakadt hazánkfiai és hazánk leányai nyolcadik törzséből. János és a „nyolcadik törzs” azóta is megrendülten zokog. Kár hogy az ürge a kanyarban kiesett a nyolcadik törzsből, pedig a Bond Court Hotel összes fő és mellékhelyiségeiben percekkel ezelőtt még megvolt. Más. Valaki valamilyen nyakbaakasztós kitüntetést kapott tudományos munkálkodásai elismeréseként. A szalag azonban szűk volt, az ürge feje pedig nagy, így alig tudták a szalagot átgyömöszölni a fején. Végül a szalagot szétbontották és végülis sikerült a nyakbaakasztási műtét. Ebből a tanúság, hogy csak azok pályázzanak Árpád aranyéremre, akiknek belül nagy a fejük, kívül viszont kicsiny. Más. A magyar emigráció egyes tagjait, tisztelet a kivételnek, igazán nem lehet azzal gyanúsítani, hogy a szereplési viszketegség „hiánycikk” náluk. No nem. A kongresszuson való jelen-nem-létem idején egy magyar testvérünk műveltségi rohamot kapott, kiötvösödött rajta az őstehetség és nyomban megtisztelt egy telefonhívással. Ennek a lényege az volt, hogy ő ugyan csak egy gyári melós, de szeretne egyszer, de csak egyetlenegyszer és csak 10 percig, értelmiségi pályán dolgozni. Például valami magyar műsoros összejövetelen a mikrofon mellett konferálni. Hajlandó volna ezért a rendezőség kasszájába 200 dollárt befizetni! Drága kultúrfelelősöm! Ennél mi sem nehezebb, nyögtem fél-halkan... Kérésével forduljon a clevelandi magyar negyed rétest készítő asszonyainak nemzeti bizottmányához, ők a tavasszal készülnek megrendezni a madarak és fák napját. Fordult, nem fordult, — nem tudom! Nekem viszont több tárgyam nem lévén, így elnapolom magam és a termelést beszüntetem és boldog újesztendőt kívánok minden igaz magyarnak, a Kék Újság szerkesztőségének, kiadóhivatalának, olvasóinak a kanadai postások kivételével mindenkinek — és természetesen magamnak is. Egy különleges ital, amely zombiévá változtatja az embereket Wade Davis, amerikai egyetemi hallgató (Harvard University), aki három esztendőt töltött Haitiben, azt állítja, hogy felfedezett egy különleges, bűvös italt, amelyet — szerinte — a haitiak már hosszú ideje használnak. A bűvös ital a voodoo-varázslatok egyik része és jellegzetessége: az embereket akaratnélküli zombiévá, élőhalottakká változtatja. Mr. Davis a következőket mondta tapasztalatairól egy amerikai hetilapnak: — A közhit, Haitiben és azokban az országokban, ahol a voodoo-varázslatot gyakorolják, azt tartja, hogy a zombiek azok, akik feltámadtak a halálból és az élőhalottak életét élik. Az igazság azonban az, hogy a zombiek azok, akiknek a voodoo-doktorok egy különleges italt adnak, amely a minimumra csökkenti szívverésüket és lélegzésük ütemét majdnem észrevehetetlenné csökkenti. Ugyanekkor azonban, ezek az emberek teljesen öntudatosak maradnak. Ezt a különleges folyadékot a haitii voodoo-varázslók egy olyan méregből készítik, amelyet mi tetrodotoxin néven ismerünk és ez a méreg egy bizonyos, tropikus halfajtából készül. A méreg ötszázszor olyan hatékony, mint a cián. Kétségtelen, hogy ez az egész világon a legnagyobb erejű, nemfehérjetartalmú méreg. A haitii woodoodoktorok vagy megitatják ezt a mérget feloldott formában áldozatukkal, vagy pedig bedörzsölik bőrébe. Az áldozat vérnyomása fokozatosan csökken, egy időre teljesen megbénul, vérnyomása olyan alacsony lesz, hogy szinte felfedezhetetlen. Sokakat közülük klinikailag halottnak nyilvánítanak. Néhány óra múltán azonban ezek a zombiék magukhoz térnek, önálló akaratuk nincs és engedelmeskednek a voodoovarázsló parancsainak. Török útinapló V. Szép Heléna és Szűz Mária nyomában Rónai Zoltán — Megnézzük a vörös udvart? — kérdezzük, amikor a hatalmas, téglából épült Serapis templom falait látjuk az autóbuszból. — Nem, — feleli az idegenvezető, — de garantálom, hogy csak romok. .. Okosabbat nem válaszolhatott volna! Három nap programmján szerepel ókori, kisázsiai városok megtekintése. Természetesen minden rom, templomrom, színházrom, kaszárnyarom, könyvtárrom, örömházrom... A múzeumi szobrok is csonkák, a domborművek és freskók csak töredékek. A múzeumokon félholdas zászló leng, a vezetőkönyvek szerzői törökök, a kövek azonban görögül és latinul beszélnek: Hierapolis, Aphrodisias, Ephesos, Pergamon, Troia. Azok pedig, akik titkaikat kutatják és azon vannak, hogy megint „kő kövön legyen”, olaszok, északamerikaiak, osztrákok, németek. Rafael barátunknak talán van egy kis igaza: egy-két tisztes kivétellel a romok túlságosan hasonlítanak egymáshoz. De az is igaz, hogy vezetőkre volna szükség, akik életet öntsenek a romtájba, felidézzék az Efezusba érkezőket, akár szárazföldön, akár tengeren jöttek, meg kellett fürödniök a városba való belépés előtt, vagy a pergamoni zarándokokat, akik Aiszklepiosztól várták a gyógyulást, de nemcsak imádkoztak és áldozatokat mutattak be, hanem gyógyvizeket, iszapfürdőt, álomkúrát is használtak és mentek színházba, de csak vígjátékokra. Efezusban már jártam nyolc esztendeje. A görög szigeteket látogatva kötöttünk ki egy reggel Kusadasziban. Részben tehát viszontlátás. A romváros főutcáján akkora a gyalogforgalom, mint a Váci utcában. A Szt. János bazilika maradványain dolgoztak előző látogatásunk óta már négy, újra felállított oszlop jelzi, hol volt az evangélista sírja. Viszont először járok — pár kilométerrel odébb — olajfák között Merjem Ana Evi-ben, Szűz Mária házában. Éppen két mise fejeződik be a Megjelent című 224 oldalas új tanulmánykötete. A könyvben a szerző hiteles képet fest a mai magyar valóságról. Kapható: Vörösváry Publishing Co. 412 Bloor St., W., Toronto, Ont., M5S 1X5 Ára: 12 US dollár, vagy ennek megfelelő valuta + $ 2.00 posta és csomagolási költség. fák alatt, egy francia és egy lengyel csoporté, szabadban mondták mert a kis épületben állandó a ki-bejárás. Szűz Mária házának a maradványait a múlt század végén találták meg és állították helyre francia papok Emmerich Katalin látomásaiból kiindulva, bár a helyi ortodox lakosság között is élt a régi hagyomány emléke. A rendszeres zarándoklatok azonban csak 1950 táján indultak meg. Régészeti szempontból a hely kevéssé érdekes, ha maradt is valami a falakban az I. és a IV. századból. Elsősorban a hit és az áhitat dolga. Útitársaink közül le is térdel néhány az oltár lépcsőjére, — természetesen andalúz nők, — és rázendítenek egy Máriaénekre. El tudod képzelni, hogy itt varrogatott, főzögetett Jézus édesanyja?• Pergamonban „begurulok”.. Hogy Diego a spanyoloknak nem beszél egy spanyol vonatkozásról, fel sem hányom. (A XIV. század elején egyszer katalánok és aragónok foglalták vissza ezt a várat egy kis időre Bizánc számára.) Más hoz ki a sodromból. Isabel megtalálja kérdezni, melyik volt Aiszklepiosz, vagy Aesculapius szentélye. — Az, ahol a képeslapokat árulják, — mutat Diego egy beboltozott folyosóra. Nem igaz, mert kerek épület volt, a térképen is látni. A vezető köti az ebet a karóhoz, de egy pár méterrel odébb nemcsak a kerek templom alapjait találom meg, hanem a szentélyt azonosító táblát is. Valóban nem tudta, vagy ennyire lebecsüli a turistákat? Az autóbuszban azután odajön: a jövőben, ha kérdezni akarok valamit, németül tegyem! El is fogadom, de ha megjegyezni valóm van, spanyolul beszélek, hogy megértse mindenki. A pergamoni akropoliszon különben németek dolgoznak, állítanak fel török munkaerővel ledőlt oszlopsorokat. Talán engesztelésül azért, hogy a nagy ergamoni Zeusz-oltár száz éve Berlinben van? Igaz ugyan, hogy ezek nyugat-németek, az oltár pedig Kelet-Berlinben látható... A vezetők szívesen átugranák Trója meglátogatását, de nem hagyjuk. Tudjuk, nem sok maradt fenn, az sem olyan látványos, mint Efezus, vagy Pergamon, de mégis csak Trója, az Iliász városa. És több is maradt fenn, mint gondoltuk. Diego megint szamárságot beszél: szerinte Schliemann egy gazdag görög özvegy pénzéből kutatott, akit azután feleségül is vett. Valójában ő maga is gazdag ember volt, amikor munkához látott, hogy megvalósítsa fiatalkori álmát. Sikerét először kételkedés fogadta: azután el kellett ismerni, hogy nem is egy Tróját találtak, hanem kilencet! Hogy melyik volt közülük a „homéroszi”, arról megoszlanak a vélemények, talán a hatodik vagy a hetedik. Azért folyt a szép Heléne megszöktetése miatt kitört háború. A romok bejáratánál hatalmas faló fogad. Odysseus cselére emlékeztet, mely a monda szerint győzelemre segítette az ostromló görögöket. Most évente békeünnep kelléke: belsejéből galambokat eresztenek szabadon a gyerekek. Emlékül mi is kis falovat veszünk a souvenir-boltban. Mellette kis faépület: Schliemann barakkja. Nem az eredeti: ezt csak pár éve készítették, amikor a németek televíziós sorozatot forgattak róla. A falakon képek a TV- filmből. Csónakkale a Dardanellák partján számunkra csak egy vacsora és egy éjszaka szerény, családi szállodában. Tetőteraszon vacsorázunk, ahol bizony hűvös szél fúj. Velem szemben, — sok ilyen járja turistaként a világot, — meglett hajadon fázik. Egyszerre a szomszéd asztaltól hozzám lép egy köpcös, kopasz úr, bemutatkozik, — „a török hadsereg ezredese vagyok”, mondja angolul, — és útitársnőnk vállára teríti viharkabátját. — Spanyol turisták vagyunk, — közlöm. — Én is turista vagyok, — hangzik a válasz. — Izmirből jöttem és oda megyek vissza holnap. — Ezredes és tud angolul, biztos a NATO-nál teljesít szolgálatot. Udvariasságát méltatjuk, azt hogy először a legközelebb ülő férfihez fordult s csak azután kínálta fel a kabátját. Amikor indulni készül, vissza akarjuk adni hálás köszönettel. —Hagyják majd a vendéglősnél, — mondja és elbúcsúzik.• Bursza megint „igazi Törökország”. Itt született a török birodalom, ez volt az ottománok fővárosa Konstantinápoly meghódítása előtt. Itt nyugosznak az első császárok: a birodalomalapító Oszmán, utódja Orhán és I. Murád. Az előbbiek türbéjét meg is látogatjuk: kár, hogy mindkettőt a XIX. században állították helyre és rendezték be újra a századok és földrengések kártevése után. Bursza sokarcú város: történelmi emlékek, hagyományos selyemgyártás és síelők központja a 2,543 méteres Uku Dag, a Nagy Hegy lábánál. Szállodánkban lármás kupola alatt 40 fokos gyógyvízben lehet fürödni. A városnézés fürdővel kezdődik, ma is működik bizánci eredetű épületben. A női részlegbe csak útitársnőinket engedik be, a férfiakéba viszont mindkét nembeli turistákat. Kissé kényelmetlenül érezzük magunkat, mint aki oda tört be, ahol nincs semmi keresnivalója. Sok a fürdőző, idősek, fiatalok, gyerekek az apjukkal, mind egyforma törülközővel a derekukon. Mint hallom, a kis női részleg szomorúbb benyomást keltett: kevesen voltak és mind idősebbek. Az isztanbuli mecsetekre mind a Hagia Sophia nyomta rá a bélyegét. A burszaiak korábbiak és mások. Az Ulu Dzsámit, a Nagy Mecsetet húsz kisebb-nagyobb kupola fedi, a rituális mosdás kútja bent van, nem udvarban, és a minarettek zömökebbek, sisakjuk tagoltabb, barokosabb. Mellette a bazár — tele frottírtörölközővel! A csoportos városnézés után kettesben indulunk útra. A szállodához elég közel kell lennie a Muradise épületcsoportjának. Parkban, ciprusok, platánok, pálmák és magnóliák között mecset és mauzóleumok. Még nincs fél hét, de már zárva találjuk. Csak a vasrácson keresztül látunk valamit, így kattantam el a fényképezőgépem. Mintegy kárpótlásként belekukkanthatunk egy egyszerűbb negyed életébe, — öreg házak, kis kávézók, kútra járó emberek, — s az utcán, mecset előtt lekaphatok egy tetőtől talpig feketében öltözött nénit is. Mindkét este táncolunk a teraszon vacsora után. Egy sevillai lány flamencót jár és énekel. Rossz az alakja, túlméretezett hátsóval nadrágot visel, de jól mozog. A terasz másik oldaláról arab vendégek görbe tekintettel nézik a spanyol murit. (Folytatjuk.) ifj. Fekete István Hajótörött nemzedék korrajz Ezt írja a szerző a könyv előszavában: „Olyan formában próbáltam megörökíteni a történteket, hogy senkit ne botránkoztassak meg a szereplők parlagi nyelvezetével és erkölcstelen tetteivel. Tessék-lássék törekvésem persze nem járt túlzott sikerrel, mert valójában nem is akartam kimosdatni az eseményeket. Irodalmi stílust, és ,virágnyelvet használva megközelítőleg sem tudtam volna visszaadni azt az erkölcsi és világnézeti nihilizmust, amiben az 1945-ös úgynevezett felszabadulás’ után hazánk lakosságának jelentős százalékáért.” . . . „ . . . ....... Ez a mű nyerte el a Nyisztor Zoltán Irodalmi pályázat egyik első díját. Megrendelhető: Vörösváry Publishing Co. Limited Könyvosztálya, 412 Bloor St., West, Toronto, Ontario, M5S 1X5, Kanada. A 446 oldalas keménykötésű könyv ára: $ 15.00, szállítási és csomagolási költség: $ 2.00. ________ 9. oldal 600 éves a Heidelbergi Egyetem Terebessy Emőke A Heidelbergi Egyetem Németország legöregebb egyeteme. Egyidős a Bologna- Párizs- Prága- Bécs egyetemeivel, melyek Európa legrégibb egyetemeihez tartoznak. 1986-ban ünnepli a Heidelbergi Egyetem fennállásának 600. évét. Az ünnepi előkészületek már 1985 októberében megkezdődtek. Az alapító levelet ugyanis VI. Urbán pápa október 23-án írta alá. Az egyetem megnyitása október 18-án volt, tehát egész évben tartanak az ünnepségek. 1386-ban alapította Ruperto Carola az egyetemet, megemlékezésül az ő nevét és a Badeni nagyherceg, Karl Friedrich nevét viseli az épület. (I. Ruprecht a Pfalz-i tartomány nagyhercege volt. Karl Friedrich nevét azért kapta, mert az ő ideje alatt a bádeni tartományhoz tartozott az egyetem.) A német egyetem, alapítása óta, mind politikai, mind kulturális vonalon szoros kapcsolatban állt Európa többi egyetemével. Mikor az egyetemet alapították, alig négyezer lakosa volt a városnak. Pár év múlva számtalan diák, professzor és előadók költöztek a városba, s fejlődésnek indult minden. Az egyetemen tanult Kant, Goethe és sok olyan diák, kik később Nobel-díjat nyertek. (Philipp Lenard 1905, fizikus, Albert Kössel orvos 1910, Otto Fritz Meyerhoff 1922, orvos, Richard Kuhn 1938, fizika, Hans Daniel Jensen fizikus, 1963, Walter Bothe fizikus 1954, Georg Wittig 1979, kémia.) A 600 éves jubileum alkalmából bélyeget is fog a német posta kibocsájtani, és egy nagyon szép Kauko Räsänen emlékérem kerül kiadásra. A reversen látható a vár, mely a nagyherceg egykori székhelye, palotája volt. A diákság jelképeként egy kissé bizarr elgondolásban egy felemás arc jelképezi (az egyik felében férfi-, míg a másik felében hosszúhajú női arc), hogy mindkét nemű, egyenrangú emberek, férfiak és nők voltak az egyetem hallgatói. A reversen a régi 1712- ben épült egyetem barokk portálja látható az ajtón kiözönlő (lebegő) diákokkal. Az érem értéke azáltal növekszik, hogy a finn származású szobrászművész. Professzor Kauko Rasánen professzor érméi több kiállításon vettek részt Európában, USA-ban, Ázsiában, s több múzeumban is láthatók. Furcsaságok... Ottawa: Kenyérsütésre készülnek az űrben. Egy kanadai vállalat olyan sütőket készít, amelyek alkalmasak arra, hogy a súlytalanság állapotában is lehessen használni. Egy különleges elektromos mini-sütő 70 ezer dollárba kerül. Az első űrcipőt az asztronauták 1987-ben sütik és kóstolhatják meg, és azt remélik, hogy nem fog beletörni a foguk.• Bécs, London, Párizs és Róma után, Bécs a turisták legkedveltebb városa. A most végződött turistaszezonban közel 5 millió külföldi éjszakázott az osztrák fővárosban. Bécs legkeresettebb attrakciói: a Schönnbruni kastély, a lipicai lovasiskola, és az „álom és valóság” című szenzációs kiállítás volt. New York: Egy amerikai magazin közvéleménykutatása szerint az idén Reagan elnök a legnépszerűbb férfi és a felesége Nancy a legnépszerűbb nő az Egyesült Államokban. A folyóiratnak több mint 20 millió olvasója van.