Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-11-01 / 44. szám
A magyar forradalom new yorki emlékestje Magyarország 1956-os forradalmára emlékeztek Manhattanban, az Overseas Press Clubban, a Tengerentúli Tudósítók Sajtó Clubjában, ennek a drámai eseménynek résztvevői és az egybegyűlt tudósító gárda. A nagy előadóterem zsúfolásig telt meg, a rendezés műve a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségéé volt, s ennek elnöke dr. Varga László nyitotta meg a sajtóértekezlet angol bevezető előadását. Ami Budapesten 1956. október 23-án történt, — mondotta — páratlan esemény a történelemben, egy nép kelt fel külföldi megszállói és brutális belső elnyomói ellen, a harc nem Dávid és Góliát között folyt, Góliátok serege ellen kellett küzdenie a fiatal magyaroknak, a legmodernebb fegyverek ellen és győztek egy csatában, amelyben a magyar nép egységesebb volt, mint bármikor ezeréves történelme során. A magyar forradalom rövid szabadsága 11 nap, folytatta dr. Varga László, több költeményt, esszét, és írást ösztönzött, mint a kommunista párt 11 esztendős diktatúrája, bizonyságául annak, hogy az irodalom és a szabadság elválaszthatatlanok, ahol a diktatúra fegyvere uralkodik ott hallgat a múzsa. A szövetség főtitkára, dr. Fercsey János mutatta be ezután a sajtókonferencia két szónokát Király Béla hadtörténészt, a New York városi egyetem emeritus professzorát, a forradalmi napok tábornokát, és Kővágó Józsefet, a háború utáni, majd a forradalom napjai Budapestjének polgármesterét. Király professzor rövid nyilatkozatában azt domborította ki, hogy az 1956-os forradalom győzött, a szovjet megszállás által kikényszerített diktatúra megdőlt, a magyar nép helyébe demokráciát létesített, a szószegéssel visszatérő szovjet csapatok egy törvényes kormány ellen vívtak háborút. Kővágó József saját nyilatkozatában arra felelt, hogy miért nyilvánította ki függetlenségét ez a rövid életű demokratikus Magyarország és miért hitte azt, hogy egy új és független, semleges Magyarország fennmaradhat a Szovjetunió tőszomszédságában. Válasza erre Hruscsov ígéretei voltak belső reformra és változott külpolitikára, valamint Ausztria és Finnország bíztató példái. A semlegesség kinyilvánításától, — mondotta Kővágó — Nagy Imre kormánya azt remélte, hogy ezzel békés és baráti kapcsolatokat létesíthet a Szovjetunióval és hozzásegítheti Kelet-Európát a békés evolúcióhoz. Később az egyik kérdésre, hogy ki is volt Nagy Imre, — Kővágó József azt felelte, — egész életében kommunista volt, ő is a moszkvai emigrációhoz tartozott, de azzal a különbséggel, hogy lelkében megmaradt magyar patriótának és amikor választania kellett, meghalt a hazájáért. A kérdésre hogy minek tudható be Magyarország jóval kedvezőbb helyzete a keleti táboron belül, a felszólalók habozás nélküli válasza: 1956 volt és a magyar nép amely ezt kiállásával kivívta magának. Az egyik tudósító azt kérdezte, hogy mi történt 1956 áldozatainak sírhantjaival, mikor adózhat előttük tiszteletével az utókor? Erre Kővágó József felelt azzal, hogy sajnos pihenőhelyük még ismeretlen és a teremben jelenlévő Maléter Pál leánya nem tudná felkeresni apja sírhantját. A sajtóértekezlet drámai befejezése egy rövid hangszalag visszajátszása volt, a november 4-én visszatérő szovjet csapatok elleni csata rövid hangképe és Nagy Imre utolsó szavai a magyar néphez és a világhoz. Ezt követte egy 22 perces film Magyarország II. Világháború utáni drámája, reménye a függetlenség és az önrendelkezés irányába, majd az 1956-os forradalom kitörése, győzelme és a szovjet csapatok visszatérése. Drámai és eddig jórészt még ismeretlen felvételek sora képes illusztrációja sok mindennek, ami ezen a new yorki sajtóértekezleten elhangzott. Az ötvenhatos forradalom visszhangja 1956 október 23-án. A torontói lapok közül a Globe & Mail foglalkozott velük legrészletesebben. Helyettes szerkesztője, Juhász László tollából a hetedik oldalon, — amely a lap legfontosabb része — fényképes riport és eseménynaptár közli az októberi napok drámai részleteit. Ezenkívül részletesen ismerteti a forradalom előzményeit, okait és hatását a nyugati világban. Idézi századunk legnagyobb francia írójának, a Nobel díjas Albert Camusnak 1957. március 15-én Párizsban elmondott szavait: Minden esemény akkor veszti el történelmi jelentőségét, ha az utókor elfelejti azt. Mindig féltünk attól, hogy ez lesz a sorsa az ötvenhatos forradalomnak is, amely oly nagyszerű, véres betűkkel írta be nevét nemcsak a magyar, hanem a nyugati világ történelmébe. Örömmel tapasztaltuk, hogy az idén ennek a nagy eseménynek a harmincadik évfordulóján, az itteni hírközlő szervek, amelyek pedig nem vádolhatók jobboldalisággal, kevés kivétellel, méltó formában emlékeztek meg arról, mi indult elBudapesten „Abban a magányban, amelyben Európa ma él, csak egy módunk van arra, hogy hirhűek maradjunk, ami azt jelenti, hogy sohasem tagadjuk meg sem itthon, sem máshol, azt az eszmét amelyért a magyar harcosok meghaltak. Soha sem szabad elfelejtenünk, sem itthon, sem máshol, még közvetett formában sem, hogy mely erő ölte meg őket.” A lap egy másik részén ugyancsak hosszú interjút közöl Kopácsi Sándorral, Budapest egykori rendőrfőnökével, aki a válságos napokban a forradalom mellé állott, amiért életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Amnesztia folyamán szabadult és most Torontóban él. A Toronto SUN ugyancsak október 23-i számában, vezércikkben emlékezik meg ötvenhatról. „Ötvenhat jelentősége az” — írja, — „hogy egyszer s mindenkorra megváltoztatta az életet Kelet-Európában. A Kreml letiporta a magyar forradalmat, de nem volt képes újra biztosítani a sztálinista elnyomást. A kommunizmus mítoszát a magyar forradalom döntötte meg...” A torontói lapok közül a Toronto STAR volt az egyetlen, amely e nagy évfordulón, október 23-án, nem emlékezett meg arról, mi történt aznap Budapesten. A CBC rádió AM hullámhosszán reggeli leadásában ismertette az ötvenhatos eseményeket, „Morningside” műsorában pedig félórán át foglalkozott a 30 évvel ezelőtti magyarországi eseményekkel. Több akkori magyarországi híradást és Nagy Imre utolsó drámai rádióbeszédét eredeti szövegében közvetítették. Az amerikai TV és rádióállomások, valamint a sajtó is még részletesen és behatóbban foglalkoztak az ötvenhatos eseményekkel. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindebben a kedvező visszhangban nagy szerepet játszott a magyar nemzeti emigráció, amely hónapok óta minden lehetőt megtett arra, hogy a világ figyelmét ismét ráterelje 56 történelmi jelentőségére. Mit mond az UPI jelentés a santiagói merényletről A UPI amerikai hírügynökség santiagói tudósítóját különös sajtóértekezletre hívták meg. A tájékoztatót Pinochet chilei államfő elleni merénylet állítólagos szervezői és tettesei tartották. Manuel Salazart, a UPI tudósítóját egy pénzszállító autóba rejtették el és úgy vitték a titkos találkahelyre. Az ott tapasztaltakról és hallottakról az amerikai tudósító így számolt be: — Egy férfi — nevét nem mondva, — úgy mutatkozott be, hogy ő az úgynevezett „Manuel Rodriguez Hazafias Front” nevű baloldali csoport vezetője. Rodriguez két csuklyás testőre kíséretében jelent meg. Fejükre húzott csuklyán csak a szemük helyén volt kivágás. A tájékoztatón rajtam kíívül még jelen volt az egyik betiltott ellenzéki fz újság riportere is. Előz ször a két csuklyás — egymást váltva — felölg vásott egy meglehetősen hivatalos hangvételű nyilatkozatot. Olyan stíuusban, hogy „akciónk célja a zsarnok meg- gyilkolása volt”, és „ab- szolut meg vagyunk győ- ződve ügyünk igazában, mert egy olyan ember- nek, mint Pinochetnek, ( — aki 13 éve sanyargat-ja és kínozza népünket is pusztulnia kell: a dik-tátor halála a katonai junta azonnali bukásá- hoz vezetne.” Ilyen, és ehhez hasonló kitételek-től hemzsegett az előre megfogalmazott nyilatkozat. Miután a csuklyások befejezték a felolvasást, a magát guerilla vezérnek nevező férfi emelkedett szólásra és elmondta, hogy a szeptember 7-i akció kudarcát fel nem robbant amerikai gyártmányú rakéták okozták. Állítólag a chilei hadsereg egyik tisztje és őrmestere segédkezett az akció katonai kivitelezésében. Ők képezték ki a guerillákat és látták el hasznos stratégiai tanácsokkal. A merénylet résztvevői már öt nappal a támadás előtt a helyszínen voltak és egy közeli épületben rejtőzve készültek fel az akcióra. Magáról a támadásról így számolt be az állítólagos guerillavezér: A szűk völgyben három egységet állítottunk fel támadásra készen A Santiagoba vezető utat egy kocsival és egy utánfutóval zártuk el. Tudtuk, hogy a diktátor ezen az útvonalon igyekszik vissza a fővárosba Maipo Canyonból. Ebben a városban szokta tölteni a hétvégét, Santiagotól körülbelül 50 kilométerre dél-keletre. Amikor a gépkocsikonvoj az eltorlaszolt útszűkülethez ért, minden oldalról tüzet nyitottunk. Egyik rakétánk eltalálta az egyik kisérő kocsit, amely azonnal felrobbant. A konvojra közben hullott a golyózápor, és repültek a kézigránátok. A Pinochet páncélozott Mercedesére kilőtt rakéta nem robbant fel. Erre egy másikat is ráirányítottunk, de az is csütörtököt mondott, így aztán mérgünkben géppisztolyainkat a zsarnok kocsijára szegeztük és tárainkat az utolsó töltényig kilőttük. Sajnos a géppisztoly golyók nem voltak elég hatásosak a páncélozott Mercedes ellen. Pinochet kocsija végülis megfordult és a diktátort visszavitte hétvégi nyaralójába, mondta az állítólagos guerilla vezér, hozzátéve, hogy a támadásban 15 férfi és 10 nő vett részt, és az egész akció 8 percig tartott. A chilei hatóságok szerint a titkos sajtótájékoztatón közöltek nem felelnek meg a valóságnak és annak elsősorban propaganda célja van, valamint az, hogy félrevezesse a nyomozást. Arról a chilei újságok is beszámoltak, hogy az idén két sorkatona megszökött Pinochet hadseregéből és csatlakozott a guerillákhoz. A merénylet után a santiagói elnöki palotában bemutatott Mercedesen 38 golyónyomott számoltak meg az újságírók, de azok közül egyik sem ütötte át a védőpáncélt. A nyomozó hatóságok szerint a Pinochet elleni merénylet kiagyalója egy bizonyos Cesar Bunster. A férfi, Chile egykori londoni nagykövetének fia, aki nemrég tért vissza a dél-amerikai országba. A guerillákat rejtegető lakást, valamint a támadásnál használt három gépkocsit Bunster nevén és papírjaival bérelték. Bunster szerepét a merényletben a „Manuel Rodriguez Hazafias Front” tagadja. Az akciót állítólag maga a szervezet dolgozta ki és hajtotta végre a legapróbb részletekig. A csoport vezetője büszkén magyarázta, hogy különítménye a biztonsági erőket kijátszva kék fénnyel és szirénákkal felszerelt kocsikkal hagyta el a véres merénylet színterét, ahol öten életüket vesztették és a sebesültek száma 15 volt, — írja Santiago-ból keltezett beszámolójában a UPI amerikai hírügynökség munkatársa, aki résztvett a chilei guerillák Pinochet elleni merényletének részleteiről tartott titkos sajtóértekezleten. 1956 1986 EMLÉKEZÜNK! A harminc év előtti nemzeti felkelés napjaiban a kegyelet gyertyáit helyezték ablakaikba mindazok, akiknek ismerősük, barátjuk, rokonuk, testvérük pusztult el a véres utcai harcokban. Akkor, a sötét budapesti utcák ablakaiban, imbolygó lángok jelezték egy nemzet önérzetét, fájdalmát és összetartozását. Minden év november első vasárnapján országunk megemlékezik halottairól. Most, a nemzeti önrendelkezés harcainak 30. évfordulóján azzal a kéréssel fordulunk hazánk lakosságához és a világ távoli pontjain élő magyarsághoz, valamint mindazokhoz, akik számára nem közömbös Kelet-Európa népeinek szabadsága és függetlensége, hogy kegyelete jeleként 1986. november 4-én este helyezzen egy szál gyertyát ablakába. Jelképezzen és emlékeztessen ez az egyszerű gesztus azon közös óhajunkra, amely 1956 vérbetiport, de soha el nem felejtett eszméinek és hőseinek állít emléket. A világszerte fellobbanó apró lények tudassák együttérzésünket és szolidaritásunkat a véres megtorlás éveinek áldozataival, eltűntjeivel, megkínzottjaival, börtönbevetettjeivel is. Ezen az estén ismét követeljük a kivégzett felkelők jeltelen sírjainak megjelölését és a titokban, becstelenül eltemetett mártírok azonnali rehabilitálását! Magyar Demokratikus Hiúság Budapest, 1986. október-november Amerikai Magyarok Országos Szövetsége Ifjúsági szimpozion Az Amerikai Magyarok Országos Szövetségének (AMOSz) ifjúsági bizottsága a Magyar Cserkész Szövetség filmerei táborozása alkalmával egy altábor keretében tartotta meg második, eredményes, politikai kérdésekkel és magyarságmentéssel foglalkozó tapasztalatcsere szimpozionját. Vizsolyi Zsuzsa, az ifjúsági bizottság elnöke vezetésével Illinois, New Jersey, New York, Ohio és Pennsylvania államokból olyan fiatalok vettek részt a tapasztalatcserén, akikre az egész magyarság büszke lehet. Az AMOSz vezetői közül hárman tartottak előadást a szimpozionon. Elsőnek Pásztor László, az AMOSz intéző bizottságának elnöke tartotta meg vita bevezetőjét. Pásztor az amerikai politikai életbe való bekapcsolódás fontosságáról, annak előfeltételeiről és módozatairól beszélt, megemlítve azt is, hogy a bekapcsolódást a magyar közéleti szereplés könnyebbé teheti. Balogh Sándor professzor, országos főtitkár — aki épp úgy mint Pásztor László, fiával jelent meg a tapasztalatcserén — a közép- és kelet-európai helyzetet ismertette geopolitikai megvilágításban. A magyarság számára adódó lehetőségeket latolgatta, majd azok kiaknázására a felkészülést sürgette. Vigh Zsolt, az igazgatóság elnöke a hazai magyar nemzeti és népi ellenzékkel való kapcsolatok továbbfejlesztésének szükségességére hívta fel a figyelmet. A fiatalok közül a közgazdaságit és politikai tudományokat (MS) már elvégzett, de még tovább tanuló Jókay Károly, az AMDSz ifjúsági bizottságának társelnöke tartott érdekes előadást az ifjúságnak a politikai életbe való bekapcsolódásának lehetőségeiről. Beszámolt arról is, hogy Vizsolyi Zsuzsával együtt résztvettek a Freedom Foundation politikai előkészítő tanfolyamán is. A US kongresszus előtt fekvő magyar vonatkozású törvényjavaslatokkal (román MFN felfüggesztése, országos magyar szabadságharcos nap proklamáltatása) kapcsolatos lehetőségek és teendők megtárgyalása után élénk vita alakult ki akörül, hogy miként lehetne bejuttatni fiatal magyarokat a képviselők, szenátorok mellé, a pártok központi irodáiba, vagy esetleg a Fehér Házba. Az RMDSz fiataljai és az előadóként résztvevő vezetők meghallgatták a Csehszlovákai Magyarok Nemzeti Bizottmánya CsMNB) beszámolóját is. Ezen Ft. Hites Kristóf, a CsMNB elnöke, majd Chászár Ede professzor, a kisebbségi jogok szakértője ismertették a CsMNB működését, beszámoltak a felvidéki magyarság súlyos helyzetéről, a csehek által bevezetett újabb korlátozásokról és elnyomásról és ezekkel kapcsolatos tennivalókról. A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége nyilatkozata ötvenhatos szabadságharcunk évfordulójára A Szabad Magyar Újságírók Szövetsége a 30. évforduló alkalmából hitet tesz 1956 célkitűzései mellett és ismételten leszögezi, hogy a szabadságharc eszméinek alapján áll. A Szövetség kijelenti, hogy addig, míg hazánkban meg nem valósulnak a szabadságharc alapvető követelései — a szovjet csapatok kivonása és a többpárt rendszerű szabad választás — a magyarországi hivatalosokkal elutasít minden kapcsolatot. Ehhez alapvető feltételnek tartjuk még, hogy a magyar nép maradéktalanul visszanyerje szabadságjogait és a hivatalos szóhasználatból töröltessék az „ellenforradalom” kifejezés. A Szövetség ragaszkodik ahhoz is, hogy a forradalom utáni boszszúhadjáratért felelősöket megbüntessék és ugyanakkor rehabilitáljanak minden politikai elítéltet, akit 1945 után jogtalanul meghurcoltak, vagy kivégeztek. Mint a szabad magyar sajtó nemes hagyományainak őrzője, a Szövetség küzd a hazai sajtó szabadságának viszszaszerzéséért, az igaz hírközlés és tájékoztatás megvalósításáért Magyarországon, vagyis a szólásszabadságért. A Szövetség programjának gerince: elkötelezettség 1956 követelései iránt, melyek teljesítéséért megalkuvás nélkül harcol az írás, a toll fegyverével. Stirling György elnök Koszorúzás a hősök szobránál A Montreáli-i Magyar az 1956-os Szabadság Bizottság a 30 éves évharc hősi halottaiért forduló alkalmából 1986. gyertyás koszorúzást november 4-én 7 órakor rendez a Dominion Square-n a hősök szobránál. Jelen lesznek mmt Louise Robik a P.Q. kultusz - bevándorlási miniszter és Mr. Gerg Weiner államminiszter. Minden magyart szeretettel várunk a 30 éves évfordulóra. 9. oldal Emlékezzünk! 1956 — 1986 Msgr. Varga Béla a magyar Parlament volt elnöke Harminc éve már, hogy 1956. október 23-án a magyar nép szembeszállt elnyomóival, legyőzte a szovjet megszálló csapatokat, a moszkovita terrorista vezetőket és a szovjet ellenőrzés alatt álló politikai rendőrséget. A forradalmi kormány proklamálta Magyarország semlegességét, védelmet kért az Egyesült Nemzetektől és a szovjet megszálló erők viszszavonását követelte. A Szovjetunió beleegyezett abba, hogy tárgyal a szovjet megszálló egységek visszavonásáról, de ugyanakkor 14 motorizált hadosztályt vont össze a magyar határnál, 1956. november 4-én több ezer tankkal megtámadta a magyar népet és vérbefojtotta a magyar szabadságot. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 14 határozatban elítélte a Szovjetuniót, követelte a szovjet erők visszavonását és szabad választások rendezését Magyarországon. De a Szovjetunió és a budapesti bábkormány semmibe sem vette az ENSZ határozatait. Sajnos, a szabad világ nem nyújtott segítséget a magyar népnek és az Egyesült Nemzetek Szervezete tehetetlennek bizonyult. A magyar nép sok éven át tartó elnyomása és szenvedése volt ennek a következménye — és később, 1968-ban a csehszlovákiai szovjet invázió és 1979-ben Afganisztán szovjet megtámadása és megszállása. Egy független és semleges Magyarországgal a feszültség enyhülne Európában és az egész világon. A tehetséges és individualista magyar nép figyelemreméltó módon túlélte a tragédiát, a szovjet gyarmati rendszer ellenére, bár Magyarország kénytelen megfizetni Moszkvának a 70.000 főnyi szovjet csapatok költségeit, ezek a megszálló erők már 41 éve tartózkodnak „ideiglenesen” Magyarországon. A szovjet elnyomás bármikor erősödhet és kétségbeesésbe döntheti a magyar népet. Sok magyar reménytelennek és félelmetesnek látja a jövőt, ami abból is tükröződik, hogy a születések arányszámában Magyarország az utolsó és az öngyilkossági statisztikában a világon az elsők között van. Felhívom a figyelmet arra a szovjet taktikára, amely a magyar népet szembe akarja állítani a szabadságért küzdő lengyel hazafiakkal. Ezeréves történelmünk legszebb fejezete a sok évszázados lengyel—magyar barátság. Már az Árpádházi királyok ápolták ezt a barátságot és a chertohowai kolostort magyar szerzetesek építették. A második világháború legreménytelenebb óráiban a két nép testvérisége nyilvánult meg abban, hogy lengyel menekültek tízezrei találtak menedéket Magyarországon. Ne felejtsük el, hogy az 1956-os forradalom is egy békés tüntetéssel kezdődött: a magyar ifjúság sorsközösséget vállalt a lengyel hazafiakkal, amikor Bem József tábornok szobra elé vonult, a legendás hírű Bem apóhoz, aki meghalt a magyar szabadságért. Mint a magyar Parlament volt elnöke, felkérek minden magyart és minden szabadságszerető népet, emlékezzünk az 1956-os magyar szabadságharcra és ítéljük el a brutális szovjet támadást és elnyomást.