Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-12-06 / 49. szám
Liszt Ferenc emlékére Ha szemügyre veszszük az 1828 és 48 között eltelt két évtized kompozícióit, láthatjuk, hogy ezalatt csupa virtuóz mű született. Legjellemzőbb rájuk, az improvizációs karakter. Rendkívül értékesek a „Paganini etűdök” (6) a „Koncertparafrázisok” Mozarttól Donizettin át Wagnerig, melyekében ezek népszerű dallamait dolgozta fel, a „Zarándok évek” első füzete és a 15 Magyar Rapszódia. Valamenynyit a szédületes technikai követelmény, az egyéni hangvétel és az orchesztrális megoldás, illetve hangzás jellemzi. A felsoroltak mind a mai napig kedvelt darabjai a koncertpódiumoknak. 1848-tól tizenhárom évet tölt Carolyne hercegnővel Weimarban, mint a hercegi udvar karmestere. Ez már az ő idejében nem Carl Friedrich herceg és Goethe városa, a német kultúra fellegvára, inkább falu. Az új uralkodó Carl August, ki a cár húgát vette feleségül, állandó pénzzavarral küzd, de udvara megtartja a látszatot. Schiller megírja „Huldigung der Künste” c. ódáját a koronázásra, de ez semmit sem jelent már. Lisztet a teljes sivárság fogadja és látja, hogy mindent elölről kell kezdenie és feladata a kulturális újjáépítés. Egyetlen reménye, hogy e vidékies nyugalomban lesz alkalma a komoly komponálásra. - : - Családi bajai is vannak, mert a Vatikán visszautasítja Carolyne válási kérvényét. Mindazonáltal teljes erejével nekilát a munkának. Rendbehozza a zenekart, elsajátítja a vezénylés technikáját és II. rész Fáy István ami számára a leglényegesebb, megtanulja a hangszerelést, melyet eddig mások végeztek helyette. Munkájának eredménye: nívós hangversenyek és 22 opera bemutatása. Ezek közül kiemelkedik a Benvenuto Cellini és a Lohengrin ősbemutatója, valamint a Bolygó Hollandi, a Tannhäuser és Mozart több remekének a repríze. Itt éri hazánk szabadságharca, melyet kétségbeesve figyel. Először reménykedik a szabadság győzelmében és hisz hazája igazában, de az 1849 áprilisi trónfosztás teljesen letöri. Nem azért, mert royalista, hanem tisztán látja a következményeket. Jellemző, hogy a veszteségbe még 1860-ban sem tud beletörődni és a következőket írja Ágnes Streetnek: „Köszönöm a Széchenyiről szóló brosúrát, amit küldött. Nagy szívű, csodálatos aktivitású és gyakorlati zsenivel megáldott férfi volt, aki tisztán látta kora követelményeit. Magyarországnak mérhetetlen szolgálatokat tett és joggal élvezett páratlan népszerűséget, mígnem Kossuth a maga szóáradatával felülkerekedett és az országot tévútra vitte. ...Ha Széchenyi példáját és módszerét következetesen megvalósítják, Magyarország ma bizonyára erős és virágzó volna: félek, hogy most már késő, hogy ehhez visszatérjünk 1856-ban Ítészül s az Esztergomi Mise bemutatójára, melyet Scitovszky hercegprímás felkérésére komponált, de egy ellene dolgozó csoport csaknem megakadályozza a bemutatót. Végül báró Auguszt Erkel és Ábrányi erélyes fellépése hárítják el az akadályokat. Ugyanakkor Németországban Brahms, Joachim és Grimm beadványban követelik Liszt „új zenéjének” a betiltását. Mindez cseppet sem zavarja munkájában. Itt mélyed bele Homéros, a Biblia, Dante, Tasso, Petrarca, Shakespeare és Goethe költészetébe, hogy ezeknek a gazdagságából merítse művei témáját. E stúdiumok adják az inspirációt műveihez, melyek a gondolatokat fejezik ki zenei eszközökkel, sőt ugyanazt a gondolatot variációk formájában is. Ehhez természetesen nemcsak új, de szokatlan melódia vonalak, harmóniai megoldások és a kromatika felhasználása kellett. Ezekben jelentkeznek először a Gregorián témák, a reneszánsz diatónikus harmóniarendszere, Palestina, Orlando di Lasso és Bach hatása. Élete legtermészetesebb kora ez a tizenhárom év. Megírja a szimfonikus költeményeit (12), melyek közül kiemelkedik az Orpheus, a Les Preludes, a Tasso, a Mazeppa, a Hungária és az Ideálok. Megszületnek hatalmas zongoraművei: két zongoraversenye, a H- moll szonáta, a 12 Transcendens etűd, a Dante szonáta és a B-A-C-H, a Bach nevére írt prelúdium és fúga. Mindezeket betetőzi a Faust Szimfónia. Helyzete mind roszszabbá válik az anyagi kicsinyesség és az intrikák miatt, így szerződését nem újítja meg és 1861-ben elhagyja Weimart, hogy kövesse Carolynet, aki már várja Rómában. Rövid időre Párizsba megy, ahol megkapja a francia Becsületrendet. Innen Rómába utazik. Esküvőjük a megérkezése utáni napra van kitűzve, de IX. Pius pápa az utolsó pillanatban megvonja az engedélyt. Ezen már nem változtat Wittgenstein herceg rövidesen bekövetkező halála sem, mert mindketten belátják, hogy eltávolodtak egymástól. Ezután felajánlja a pápának az egyházzene reformjának részletes kidolgozását, de a főpapság hozzá nem értése és teljes közönye ezt lehetetlenné teszi. Csalódásai nem szüntetik meg az Egyházban vétett bizalmát és kéri felvételét a Franciskánusok harmadik rendjébe. 1865- ben barátjától, Hohenlohe bíborostól megkapja a tonzúrát, hogy „abbé” legyen. Az aszkézis azonban nem kenyere, bár az első időben azt állítja, hogy a magányt és a meditációt kedveli. Aztán maga is belátja, hogy emberek közelsége, vagy inkább asszonyok közelsége nélkül nem tud meglenni. Nevezetes esemény ezekben az években a Haláltánc bemutatója a Hágában, és még nagyobb a Szent Erzsébet Legenda bemutatója a pesti Vigadóban, melyen Wagner és Cosima is részt vesznek. Ez a statikus, tablókból álló mesterműve óriási sikert arat. Élete hátralévő ideje megoszlik Weimar, Róma és Budapest között. Tanítványai mindenhová követik. Fővárosunkban állandó lakása van. 1872-ben Ferenc József udvari tanácsosi címet ad neki és évi 4.000 forint járadékot. Igen örül a megtiszteltetésnek. Nem sokkal ezután kerül sor a Missa Choralis bemutatójára, majd ötven éves művészi jubileumára Hans Richter vezényletével előadják a hatalmas Krisztus Oratóriumot. Három évvel később Trefort Ágoston ünnepélyesen átnyújtja az idős mesternek a Zeneművészeti Főiskola elnökévé való kinevezését. Már teher számára az ilyesmi, de vállalja és nyilatkozata a hazafi őszinte megszólalása: „...minthogy Magyarországon születtem, illő, hogy itt hasznát vegyék, bármily csekély mértékben is zenei tehetségemnek. Anélkül, hogy frázisokkal fitogtatnám honszeretetemet, inkább azon vagyok, hogy a vele járó feladatokat teljesítsem.” Emberi gyarlóság, hogy amíg látogató Magyarországon ünnepükt, mint soha senkit előtte. Amikor letelepszik megszokják és elfelejtik. Nemcsak az azelőtt lelkesedők, de a zenei világ is. Művei Európa-szerte állandóan műsoron vannak, nálunk alig. Már csak a tanításban telik öröme és utolsó, csodálatosan szép kompozícióiban, melyekből hiányzik minden ornamentika, kizárólag az elmélyült egyszerűség, a gondolat tisztasága, a már-már atonálisnak tekinthető kromatika és az ostinátók mesteri kezelése sugárzik. Művészete nem befejezett, mint a két nagy kortársé, Wagneré és Verdié, hanem nyitott kapun át „elhajított lándzsa” a követendő út felé, melyet a nagy utód, Bartók talál meg huszonöt évvel később. 1886 tavaszán Weimarban van és innen utazik Bayreuthba, mint a Festspielhaus megnyitása óta minden évben. Részt vesz a Tristan és a Parsifal előadásán, aztán tüdőgyulladással ágynak dől. Senki más nincs mellette, mint néhány hűséges tanítványa. Még lánya, Cosima sem foglalkozik vele, mert lekötik az Ünnepi Játékok, így július 31-én bekövetkezett halála híre is csak megszűrve jut a világba. Egy csodálatos, utolsó dalát Musset szonettjének („Tristesse”-nek szövegére, talán élete summázásaként írta meg és mi is ezzel emlékezünk rá, a nagy művészre, a nagy újítóra és a nagy emberre. Se kedvem, se célom, se vágyam, se jóbarátom, se erőm, és az se, hogy büszkélkedőn rendeltetésem nagynak lássam. Azt hittem, hogy ha szeretőm az igazság lesz, rátaláltam s már fordítottam is a hátam, ahogy átölelt pihegön. És mégis ő az örök élet, s kik nélküle a földön éltek, • süketek voltak és vakok. Isten szól, felelnünk kell rögtön. Egy kincsem maradt még e földön, hogy néha sírnom adatott. ..... _ , _ .... . (Illés Gyula fordítása) Szabadságharcunk évfordulója British Columbiában Szokatlanul nagy nyilánosságot kaptunk! Nem akarok ismétléseire bocsájtkozni, újságaink részletesen beszámoltak az amerikai és kanadai adásokról. Taaly is, az idén is azt látuk, hogy a televíziósok Budapesten sétálva kérdezik az 56-os menekülőktől, hogy történt-e itthon változás 30 év után? Természetesenörtént. Ami látható az, hogy a romokat eltakartották, a főútvonalakat atarozták, de a mellékutcák számtalan házáb Han. Bill Bennettnak talán még most is látható a szovjet géppisztolyok becsapódásának 56-os emléke. Továbbá a világ 30 év alatt hihetetlenül nagyot fejlődött és ennek egy kis nyoma otthon is látható. Amit az idegen riporter nem lát, nem tudja. Lehet ott fejlődésről beszélni, ahol 42 évvel a háború után, még mindig nincs lakása a polgároknak? A fiatalok képtelenek egy lakáshoz hozzájutni, hogy családot alapíthassanak. Ez is csak azt a célt szolgálhatja, hogy nemzetünk sorvadjon. Viszont a hozzánk költözött szovjet családoknak azonnal van lakás, méghozzá az új bérházakban. Akik 30 év után TV- kamerával érkeznek haza, érthetően meghatódnak, boldognak érzik magukat a hazai földön. A feltett kérdések miatt láthatóan zavarban vannak és úgy válaszolnak, hogy otthoni rokonaiknak ne ártsanak. Mi pedig itt úgy érezzük, hogy az adott válaszokból hiányzik az őszinteség. A nyugati filmkészítők sohasem gondolnak arra, hogy a szovjet által megszállt országokban kérdéseikre csak óvatos válaszokat kaphatnak. Mindezen túl hálásan fogadtuk a rólunk szóló megemlékezéseket. Legalább filmen láthattuk a szeretett, kedves utcákat, ahol jártunk, ahol éltünk. A régi, fekete filmkockák rommá lőtt szép Budapestünkről fájdalmas emlékeket kavartak fel. Ilyenkor csak sírni tudunk... Ilyenkor mindég eszembe jut az a szovjet katona, aki azt mondta a síró, meggyalázott asszonyoknak: „Itt minden a miénk! Nektek meghagyjuk a két szemeteket, hogy sírjatok!” Október 23-án a BC rádió óránkénti hírei után felolvasta a magyar szabadságharcosok követeléseit. Hatásos volt, de sajnos, mindez 30 év után is csak kívánság maradt. November 4-én a CHBC TV-állomás riportere egyik otthoni temetőnkbe járt. Láttuk a virágot vivők szomorú arcát, a sírokra helyezett sok-sok őszi virágot. Van der Zalm „Halottak napja... Emlékeznek...” — mondta egy hang. Ó, ha tudná, hogy több halottunk van, mint amennyi sírt látott. Akik az életüket áldozták azért, hogy nemzetünk szabad országban éljen, azoknak nem lehetnek sírjai, ők ellenségei a szovjet megszállóknak és csak névtelen tömegsírban nyugodhatnak. A szovjet ágyúkkal, tankokkal támadt a magyar népre és a világ ezt tudomásul vette! Vajon mikor lesz az, amikor a Jaltában aláírt szerződés betartására a nagyhatalmak kényszeríteni fogják a szovjetet? Mikor lesz bojkott az európai nemzetek szabadsága és emberi jogai miatt? (Fekete Margit) 9. oldal Az ötvenhatos szabadságharc nemzetközi visszhangja Előző számainkban beszámoltunk arról, hogy az ötvenhatos forradalomnak és szabadságharcnak milyen nagyszerű visszhangja volt az észak-amerikai hírközlő eszközökben. Most megkaptuk Szakály Jánosnak, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség nagybritanniai csoportja elnökének beszámolóját az angyai ünnepségekről, a televízió, rádió és sajtó megemlékezéseiről. Mivel ezek ugyancsak rendkívül kedvezőek voltak, az alábbiakban ismertetjük a beszámolót. „1986. október 22-én este a B.B.C.TV. egy 70 perces adás keretében mutatta be a szabadságharc egyes jeleneteit, megkérdezve néhány volt Nyugaton élő szabadságharcost, köztük a Korvin Köz parancsnokát Pongrátz Gergelyt. A TV.riporterei elmentek Magyarországra is és Budapesten inkognitóban készítettek helyszíni felvételeket. Az adás tökéletesen adta vissza mindazt ami 1956 október és novemberében történt a felkelés alkalmával. Az ITV (Független Televízió) október 7-én este 1 órás programot adott ifjú Rajk Lászlóról. A felvételek egy része inkognitóban Magyarországon készült. Az adás tökéletesen illusztrálta Rákosi Mátyás vérszomjas viselkedését, majd bemutatja ifj. Rajk keresztapját Kádár Jánost hogyan szedte rá a letartóztatott Rajkot, hogy ismerje be mindazt amivel vádolták. Az angol újságok is kivétel nélkül, hosszú cikkekben méltatják a felkelést, elítélve a Szovjetunió durva beavatkozását. Kádár Jánost Budapest gyilkosának nevezték. Még az úgynevezett „Workers Revolutionary Party International” is adott ki egy brossurát, amiben, élesen elítélte a Szovjetuniót. A Szab Harcos Szövetség londoni szervezete október 21-én a Lengyel Sikorski Múzeumban sajtóértekezletet tartott, melyen a vezető angol lapok riportereit tájékoztatták az 1956-os felkelésről, majd a jelenlegi magyarországi állapotokról. Október 23-án délután az 1956-os Emlékbizottság és a Szab Harcos Szövetség karöltve tüntetést rendezett a londoni magyar nagykövetség épülete előtt. A tüntetésen részt vettek a lengyel Szolidaritás ellenállási mozgalom tagjai, az afgán felkelők angliai tagjai és más szervezetek tagjai táblákkal és zászlókkal. A tüntetés kb. 3 óra hoszszat tartott. November 2-án este 7 órai kezdettel került sor a Lengyel Heart Club dísztermében a Szab Harcos Szövetség, a Politikai Menekültek és a 14 szovjet elnyomás alatt élő kelet-európai országok angliai szervezete részvételével a nagy ünnepségre. A szónokok: Mr. I.M. Ternie a közép-európai UNIó angliai tagozatának elnöke, Mr. Wintson Spencer Churchill konzervatív parlamenti képviselő (a volt háborús miniszterelnök Churchill unokája), Group Captain Denis David, aki 1956-ban Budapesten volt angol légügyi attasé, Sir Bernard Braine konzervatív parlamenti képviselő, az angol kormány parlamenti csoportjának kelet-európai megbízottja voltak. Fath. Tüttö György r.k. lelkész az elesett hősökért imádkozott és a közönség 1 perces felállással adózott emléküknek. Az ünnepség a magyar és angol Himnuszok, majd a Szózat eléneklésével fejeződött be. November 4-én a londoni Parlament Jubelee termében fogadás volt vitéz Gorka Pál a Szab. Harcos Szöv. alelnökének a felkelés 30 éves évfordulójára írt „Elárult Budapest” című könyvének kiadása alkalmára. A könyv angol és magyar nyelven jelent meg. November 6-án este 8 órai kezdettel az Angol- Magyar Baráti Társaság dr. Csűrös László elnök szervezésével tartott vitaestet a Lengyel Clubban, Leszek Kolakowski lengyel professzor, László Péter magyar történész, Schopfán György egyetemi tanár és Urbán György történész, a Szabad Európa Rádió volt elnöke részvételével telt ház mellett. A B.B.C. rádió magyar osztálya, a program vezetője Siklós István vezetésével, szintén kivette részét az ünnepségekről szóló riportok készítéséből a magyarországi hallgatóság számára.” Ezeken a nagyszabású ünnepségeken kívül a londoni Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke és titkára, október 23-án kelt levelében megköszönte II. Erzsébet királynőnek úgyszintén Margaret Thatcher minisz■ terelnöknek a támogatását az ötvenhatos magyar menekültek befogadására és beilleszkedésük megkönnyítésére. A miniszterelnök válaszlevelében közölte, hogy a londoni parlament ülésén is megemlékeztek a magyar nép ötvenhatos, hősi ellenállásáról. Fontos áttörés a cukorbaj kezelésére Az űrkutatás váratlan orvosi előrehaladáshoz vezetett: sokmillió cukorbajban szenvedő amerikai számára egyik találmánya enyhülést ígért, az állandó válság fenyegetésének jó időre való megszüntetését. A találmány egy pumpa, amelyet a Marshra felött Viking űrrakéta vitt magával, hogy a Marshalajában mesterségesen előállított szerves kultúrát oltson be. Ugyanezt az elgondoást és eljárást használók amerikai orvosok a baltimori neves korházban, a John Hopkins Hospitalban végrehajtott 45 perces műtét során, amikor is egy ilyen pumpát helyeztek el egy Jackson Piotrow nevű páciens gyomra felett a bőr alá. Piotrow, aki professzor az American Universityn, 26 év óta szenvedett cukorbajban. A műtét kivállóan sikerült és a páciens szerint a pumpa azt ígéri, hogy élete teljesen megváltozik, úgyszólván normális életmódot folytathat majd. Az inzulin automatikus adagolása nem új elgondolás. Eddig kb. 10 ezer amerikai beteg részesült ebben a kezelésben, de ők a pumpát testükön kívül viselték, egy vezeték vitte az inzulint a bőr alá, ez gyakran szivárgott, fertőzést okozott és egyéb problémák mutatkoztak. Az új Marsh-pumpa hosszú életű, az elem amely hajtja 5-10 esztendős tartamú, időre beállítható, kis komputer szabályozza működését és az inzulin tartály feltöltésekor nem kell ezt kivenni a testből, 3 hónaponként, az orvosnál tett látogatás során egyszerű injekció révén töltik ismét fel inzulinnal, amit azután a pumpa adagol a beállításnak megfelelő időben és mennyiségben. A pumpa készítője, Robert Fischkell, a John Hopkins kórház kutatója, azt mondja, hogy idővel ugyanezt a pumpát lehet majd használni haldokló betegek fájdalmának automatikus enyhítésére, a fájdalomcsillapítónak közvetlenül a gerincbe való juttatására. Egyelőre az eljárás nem olcsó. Maga a pumpa ára kb. 7.000 dollár és ebben még nincs beleértve elhelyezésének, a háromnegyed órás műtétnek költsége. Feltehetően tömeges gyártása után jóval olcsóbb lesz mind a műtét, mind az inzulint adagoló szerkezet. A John Hopkins kórház kísérleti alapon beoperál majd hasonló Marsh-pumpát. Előrehaladás az Alzheimer betegség kezelésében Egy kísérleti gyógyszer egy ideig enyhülést biztosít az eddig gyógyíthatatlannak hitt szenilitásban, az alzheimer betegségben szenvedőknek. Ezt a betegséget 10 esztendővel ezelőtt fedezték fel csupán, akkor lép fel, hogy ha a szervezet képtelen egy acetylcholine nevű kémiai anyagot termelni, amely az agy és az idegcellák között az üzeneteket továbbítja. Az alzheimer betegség Amerikában évente másfél milliótól három millióig terjedő áldozatot támad meg. Ezek munkaképtelenné válnak, és lassú agyhalálra vannak ítélve. Az alzheimer fokozódó szenilitást okoz, a páciens képtelen önmagát gondozni, sőt később családtagjait sem ismeri fel. Eddig nem volt ellene segítség. Ezért okozott óriási meglepetést, amikor a New England Journal of Medicine nevű tekintélyes amerikai orvosi lapban a kaliforniai egyetem pszichiátere, dr. William K. Shummers cikket közölt egy gyógyszerről, amely az alzheimer betegségben szenvedő 17 páciens közül 16 esetben javulást idézett elő. 16 betegnek javult az emlékező képessége, egyikük ismét visszatérhetett munkájába. A másik újból felismerte családtagjait. A gyógyszer neve Tetrahydroaminoacridine, rövidítése THA. A THA-t 1909-ben fedezték fel, de mert nem szabadalmazta senki, így gyártója sincs. A jó hírt csökkenti a tény, hogy ilyen körülmények között esztendőkbe telhet amíg szabadalmazzák az USÁ-ban, lefolytatják a költséges kísérleteket és végül engedélyezik gyártását. Jó időbe telhet tehát, amíg végre eljut majd a nagyközönséghez. És a jó hírt még egy körülmény csökkenti: a kutatók hangsúlyozzák, hogy a THA nem jelent gyógyulást, hanem csupán az alzheimer lefolyásának enyhülését. Egy ideig segít csupán és csakis addig, amíg az alzheimer el nem pusztítja az acetylcholine-t gyártó sejteket, amint ezek elpusztulnak a THA gyógyszer nem használ többé. És mégis a felfedezés, hogy a THA segít, bizonyítéka annak, hogy az agyban hiányzó kémiai anyagot pótolja, így a vele folytatott kísérletek további gyógymódokhoz vezethetnek. A felfedezés azért is jelentős, mert akit az alzheimer megtámadott annak számára nem volt semmifajta segítség!