Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)
1986-02-01 / 5. szám
mm ! Ez is Amerika... Fekete G. István Úgy gondolom, hogy nem állok teljesen egyedül azon határozott nézetemmel, miszerint a liberális világnézet hívei — tisztelet a ritka kivételnek, bár én ilyennel még nem találkoztam, — ön, és közveszélyesek. Ez lenne a kisebbik baj, mert láttam én már ilyet a konzervatív elvtársaim táborában is. A nagyobbik baj az, hogy az amerikai szabadelvűek állapotukat nagyfokú elfogultsággal és részrehajlással is súlyosbítják. Ez a részrehajlás persze erősen rózsaszínű, vagyis kizárólag a baloldali eszmék és rendszerek felé — és javára — történik. Természetes, hogy most a dél-afrikai rendszer ellen is habzó szájjal acsarkodnak. Az „apartheid” azonnali megszüntetését követelik és teljes néger hatalomátvételt szeretnének látni az országban. Az esetleges következmények persze vajmi kevéssé érdeklik őket. Bizonyíték erre a Newsweek című, közel 4 milliós példányszámú tekintélyes hetilap egyik szabadelvű újságírója is, aki többek között ezeket írta Dél-Afrikát ostorzó vezércikkében: „Nyugodtan feltételezhetjük, hogy az elnyomó és diktatórikus dél-afrikai rendszer helyett, a fekete és színesbőrű többség által követelt változás nemcsak egy kommunista rendszer lehet, hanem demokratikus kompromisszum is lehetséges...”!! A dél-afrikai fehérek tehát a liberálisok által olyelőszeretettel hangoztatott humánum, demokrácia, emberi jogok stb.... nevében azonnal adják fel az összes évszázados kezdeményezéseiket, mégpedig azért, mert akkor a nagyvonalú liberálisok által „feltételezhető” és „lehetséges”, hogy a hatalomra jutó néger államvezetés — nem kerül a Moszkva és Kuba által támogatott marxista kisebbség kezébe! Amely esetben a fehérek nemcsak a szabadságukat, vagyonukat, egzisztenciájukat vesztenék el, hanem sok esetben az életüket is. Aki csak felületesen is követte az elmúlt 40 év világtörténelmét, annak szükségtelen példákat említeni, hogy mi történik egyes társadalmi osztályokkal és a politikai ellenzékkel a marxista rendszerek hatalomátvétele után! Egyetlen tisztességes ember sem tagadhatja, hogy a dél-afrikai rendszernek nemcsak hibái, hanem szégyenletes bűnei is vannak. (Melyik politikai rendszernek nincsenek?) Ezt a nézetet vallja egyébként sok százezer dél-afrikai fehér is. És ez a garancia arra, hogy megindult — a már régen esedékes és időszerű — folyamat, amely biztosítja majd a négerek és színesbőrűek emberi és állampolgári egyenlőségét, védettségét és szabadságjogait. Ehhez azonban idő kell! A liberálisok nem hajlandók tudomásul venni, hogy a fehér kisebbség részéről öngyilkosság lenne, ha egyik napról a másikra kiadnák kezükből a hatalmat! Egy nagy gondolkodó egyszer azt mondta, — de ha ő nem mondta, akkor most én mondom helyette, — hogy: „Adj fegyvert (teljhatalmat) annak a kezébe, akiben évszázadok alatt összegyűlt bosszúvágy és gyűlölet van irántad és biztos első dolga az lesz, hogy megsemmisítsen, vagy legalább is megkísérelje likvidálásodat! Nagyon érdekes tünet, hogy az amerikai liberális hangadók és széplelkek nem hajlandók elismerni, — és a nyilvánosság előtt úgy hallgatnak erről a kényes témáról, mint kikapós asszonykák a kalandjaikról, — hogy a kommunista-marxista rendszerek is „lehetnek”? diktatórikusak, igazságtalanok és embertelenek! Hogy a szinte szadista tömeggyilkosságokról ne is beszéljünk. Példaként az 1917-es oroszországi bolsevista hatalomátvétel 40 milliós áldozatát a kubai, vietnámi és kínai vérfürdőt ne is említsük. Az amerikai liberális széplelkek, mint éber házőrző kutya a tetőn mászkáló kéményseprő láttán, úgy acsarkodtak a nyugat-barát (értsed U.S.A. barát) Chiang Kaishek, Batista, Thieu, Lan Nol és Somoza ellen. Az őket felváltó — és szinte mindig népirtást rendező — baloldali utódaik se demokratikusnak, se humánusnak nem mondható működését viszont atyai, — vagy legalább is testvéri — megértéssel és elnézéssel szemlélték. Melyik liberális újságíró és rádió bemondó avagy milliomos filmszínész emelte fel emberbaráti hangját a kínai Mao, a kubai Castro, a kambodiai Pol Pot, avagy a nicaraguai Sandinisták gyilkos garázdálkodása ellen?!! Hogy az oroszok afganisztáiri”h áti segítségnyújtásának’ ’ áldozatairól, —akatlan asszonyokról, gyerekekről és civilekről — ne is beszéljünk. A tovarisok tovarisa, Lenin elvtárs csodálatos mondása volt, hogy: „A forradalmárok gyakran ürelmetlenek!” A jelek szerint az amerikai liberálisok egyetértenek ezzel a fennkölt nézettel és a Baloldali rendszerek több millió emberéletet elvevő vérfürdőit Mao, Castro és marxista elvtársaik „forradalmi türelmetlenségének” — esetleg sajnálatos túlkapásoknak — minősítik. Némi fejcsóválásra, — esetleg rosszalló cöcögésre — ad okot az is, hogy az amerikai szabadelvűek a baloldali, marxista parancsuralmi rendszerektől nem várják el azokat az egyéni, nemzeti, társadalmi, politikai és vallási szabadságjogokat, melyeket oly harsányan követelnek az Amerikabarát diktátoroktól. Mennyire igaz az a közmondás: Madarat tolláról, az embert — és az amerikai liberálisokat — pedig barátaikról lehet legjobban felismerni! Reagan és De la Madrid elnökök találkozója a mexikói határon ismét felszínre hozta azt a kényelmetlen igazságot, hogy az emberi együttélés módozatai, feltételei rendkívül bonyolultak. Mert mint ahogy egy kanász, vagy zsákhordó agyveleje százszorta, ezerszerte komplikáltabb, tökéletesebb egység, mint a legnehezebb számtani feladatokat másodpercek alatt megoldó elektronikus számítógép, ugyanúgy a társadalom betegségei, a szociális kérdések mérhetetlenül nagyobb feladatok elé állítják a felelős vezetőket, mint mondjuk egy vízduzzasztógát megépítése, vagy egy repülőgépanyahajó radarszisztémájának beszerelése, vagy akár egy űrhajó kilövése és pályájának megállapítása. A jelentések szerint a két elnök nem értett mindenben egyet. A mexikói elnök a nicaraguai polgárháború gyökerét a régen fennálló társadalmi igazságtalanságokban jelölte meg, míg Reagan azon az állásponton volt, hogy semmiféle méltatlanság nem orvosolható az idegenből érkezett tankok felvonultatásával, lövöldözéssel és a despotizmus bevezetésével. Spanyol Amerika szociális problémái történelmi okokra vezethetők vissza. A conquistadorok megjelenése óta, Közép és Dél-Amerika az elnyomás és vérontás hazája volt. Az ebből kialakult társadalmi berendezkedés szükségképpen fogyatékos, tökéletlen és igazságtalan volt. Az Egyház, Bartolomé de las Casas püspök óta felemelte intő szavát az indiánokkal szemben elkövetett viszszaélések ellen, de az „erőben az igazság” elve győzött majdnem napjainkig. De la Madrid elnök közelről látja a közép és dél-amerikai valóságot, amely a gyarmati majd a független államiság korában egyaránt elszomorító volt. Ez az áldatlan múlt tette a kérdéses államok politikai fejlődését oly egyedülállóan jellegzetessé, erőszakossá, sokszor terméketlenné, kiegyensúlyozatlanná. Az erőszakosság alól egyedül Brazília volt kivétel, mert a portugál természet, lelki beállítottság és politikai hagyomány merőben elüt a spanyolokétól. A portugál korona kontinentális méretű gyarmatát Brazíliát, még VI. Sándor pápa salamoni ítéletével, a tordesillasi egyezményben ítélte oda Portugáliának. A pápai bulla egy képzeletbeli, de pontosan körülírt észak-déli irányban húzódó vonallal kettőbe szelte a nyugati féltekét. Ami a délkörön innen (vagyis az Európa felé eső részen) esett, portugál gyarmat lett, míg a délkörtől Nyugatra eső rész a spanyoloké. 1822- ben maga a portugál trónörökös kiáltotta ki Brazília függetlenségét, elszakadását az anyaországtól, egyúttal saját magát Brazília császárává koronázva. Nem kellett ide a felszabadító háború, a felszabadulás családi ügy volt csupán. Ez a császárságnak nevezett nagy monarchia a XIX. század végén köztársasággá alakult, ugyancsak minden vérontás nélkül. Az átalakulás a politikai forradalom iskolapéldája lett. Az uralkodó Braganza ház tagjait hajóra rakták és Európába száműzték. Az államformák békés átalakulása azonban itt sem tudta megakadályozni, vagy elejét venni azoknak a vagyonkülönbségeknek, amelyek a nagybirtokos osztály, majd később a nagyvállalkozók és nagykereskedők uralkodóosztályának kialakulásához vezetettek. Ezt használja ki most Moszkva bomlasztó céljaira! Csak a bárgyúak nem veszik tudomásul, hogy a moszkva—kubai vonal által szított, pénzelt, felfegyverzett baloldali forradalmak nem vetnek véget a társadalmi igazságtalanságoknak. Ellenkezőleg tetézik őket, amennyiben nem képesek az életszínvonalat emelni, viszont mindenkit megfosztanak legelemibb emberi jogaitól. Legyőztek, kiebrudaltak több jobboldali diktátort, de helyükbe baloldali diktatúrát állítottak. Orosz géppisztolyokkal csak ennyire tellett a tudomány. Mi lenne hát a kibontakozás, a jobb jövő útja?! Talán elsősorban az, hogy tudomásul kell venni, hogy a tömegek most már részt követelnek maguknak az állami élet menetében, ha még nem is az irányításában. Ez röviden annyit jelent, hogy az általános választójog nyújtotta politikai mechanizmus túlmenve, nagyobb, hathatósabb képviselethez kell juttatni őket, a szakszervezeti mozgalom, az érdekszövetségi társaságok útján, a kulturális életük fejlesztésének, a vállalati ügyvitelben való részvételük által. Nemzeti közösség egységét kell teremteni. Mindez csak a lakosság többségének egy részére, az ipari és mezőgazdasági munkásságra, valamint a szolgálati iparokra, továbbá a köztisztviselők Dél- Amerikában mindég túlméretezett hadára, vagyis az úgynevezett aktív elemekre vonatkozik. A munkanélkül, vagy csak alkalmi munkából tengődő emberek megsegítésére a népjóléti és közegészségügyi intézményeket kell újjászervezni és új alapokra fektetni, mert jelen pillanatban teljesítményük, segítő akciójuk távolról sem kielégítő. Fentiek arra mutatnak, hogy a szociális problémák ezekben az országokban ma az érdeklődés előterében állanak. Hamar hozzá kell tenni, hogy csak olyan fajta orvoslás számíthat sikerre, amelynek sajátságos latin-amerikai színe, alakja és tartalma van. Elhibázott lenne marxista dogmákkal előhozakodni, mint azt Allende példája Chilében bőségesen igazolta. Ezen a téren nem lehet az európai, ázsiai, orosz vagy kínai megoldások klisséit alkalmazni. A latin-amerikai jellem hajlékonyságot, rugalmasságot és a türelmi szempontok legszigorúbb tiszteletben tartását kívánja. Egyszóval az itteni szociális berendezkedés csak valamilyen „sui-generis” megoldás lehet. Haladó gondolkodású politikusok már jóideje észrevették, hogy az államcsínyek, diktatúrák, vagy professzionális, soha végetnem érő polgárháborúk fénykora lejárt, de vele együtt az eddig uralkodó oligarchikus rendszer is. A Katolikus Egyház különösen Brazíliában nyíltan hirdeti az Egyház elkötelezettségét a szociálpolitika mellett. Ez nem jelenti a bankok és nagyiparok államosítását, vagy a produktív földbirtok kisajátítását. A lényeg, a hangsúly a szegénység okozta erkölcsi züllés, az általános tudatlanság, műveletlenség megszüntetésén van. Ezen a vonalon és ebben az elgondolásban. A helyes fejlődés irányát egy a délamerikai helyzetre szabott szociális reform jelenti, mind gazdasági, mind közigazgatási téren. Szociális problémák Dél-Amerikában Kállay Kristóf Ervin (Brazília) Tito halála óta nehéz választ adni erre a kérdésre. Az ő életében nem volt kétséges ki az úr Belgrádban. 1980-ban bekövetkezett halála óta azonban nincsen egységes vezetés, nincsen állandó államfő, kormány, vagy miniszterelnök. Tito, az öreg róka, még életében gondoskodott arról, hogy ne léphessen senki örökébe. Olyan pártszervezetet és alkotmányt hagyott maga után, amely szinte lehetetlenné teszi, hogy bármely politikus, törvényes úton, egyeduralmat gyakorolhasson, mint ahogy ő tette. Jugoszlávia hat köztársaságból: Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegro, Macedónia és két autonóm tartományból áll: a Vojvodina (Bácska-Bánát) és a Koszovó. A kommunista párt, mint legfelsőbb irányító szerv, ennek megfelelően nyolc helyi központra oszlik, amelyek élén elnök, vezetőség (prezidium) és központi bizottság áll. A nyolc helyi szervezet kiküldöttei alkotják a federális központi bizottságot. Ennek örökös elnöke azelőtt Tito volt. Halála óta a központi pártelnökség évente rotálódik a nyolc helyi elnök között. Az állami vezetés ennél sokkal bonyolultabb. Tito életében ő volt az államelnök. Utána helyébe kollektív elnökség lépett, amely nyolc helyi elnökből és a mindenkori pártelnökből áll. Ezek között váltakozik az államelnöki pozíció ismét rotációs alapon. Az államfői tisztséget mindenki csak egy évig gyakorolhatja. A kormányzás is a helyi képviseletek által történik. A hat köztársaság és a két autonóm tartomány maga választja ki azokat a minisztereket, akik őket a 29 miniszterből álló federális kormányban képviselik, ők küldenek ki képviselőket is a federális parlamentbe, akiknek természetesen az ő utasításuk szerint kell eljárniok és szavazniok. A federális miniszterelnöki tisztség is évenként váltakozik a helyileg kiküldött miniszterek között. Vagyis a federális kormány végeredményében a nyolc helyi kormányzat kényének- kedvének van kiszolgáltatva. A helyi önkormányzatokat erősíti az is, hogy minden köztársaságnak és tartománynak külön kormányzata, külön rendőrsége és külön nemzeti bankja van. Egyedül a hadsereg áll federális vezetés alatt. Ennek a rendkívül bonyolult rendszernek vannak előnyei, de vannak súlyos hátrányai is. Előnye, hogy a hatalom sűrű rotálása következtében bizonyos kényszer-egyensúly alakult ki az egymással versenyző és egymásra rendkívül féltékeny részek és népek között. Áll ez különösen a hagyományos szerb— horvát ellentétre. Bármily nagyok legyenek is ezek az ellentétek a rendszer gyakorlatilag nem ad lehetőséget arra, hogy bármely helyi kormányzat, vagy pártszervezet egy másik fölé kerekedjék. Az állandóan változó vezetés biztosítja azt is, hogy egyetlen helyi vezető ne tegyen szert túl nagy hatalomra. Hátránya viszont, hogy a föderális ügyintézés rendkívül bonyolult és éppen ezért nagyon lassú. A köztársaságok és tartományok féltve őrzik helyi kiváltságaikat és akadályokat gördítenek minden, mégoly messzetekintő és országos érdekeket szolgáló törvénykezés útjába, amely azt korlátozná. Ennek folytán túl erős helyi érdekcsoportok alakultak, amelyek Hairmasters FRISEUR Mr. Peter Kraemer 8852 N. Milwaukee Ave., Niles, IL 60648 Tel: 824-8686 TAILORING AND ALTERATIONS akadályozzák a fejlődést. Ez különösen gazdasági téren érezteti káros hatását, mert megnehezíti egy egységes külkereskedelmi és pénzügyi politika követését. Belgrádban tárgyaló külföldi kereskedelmi delegációk gyakran panaszkodnak, hogy bármilyen megállapodás, vagy szerződés kötésére csak hónapokig tartó belső huzavona után kerülhet sor. A helyi kiskirálykodás egyik oka annak is, hogy az azelőtt virágzó jugoszláv gazdasági élet megállott fejlődésében és elmaradt más kommunista országok, mint például Magyarország mögött. Bokan azt jósolták, hogy Jugoszlávia, ez a mesterségesen összekovácsolt mozaikország, nem fogja sokkal túlélni Titót. Ma úgylátszik, hogy az általa örökségül hagyott, ravaszul kiagyalt rendszer, ha nem is jól, de működik. A történelem tanulsága szerint, a soknemzetiségű államok — amilyen a régi monarchia is volt — békeidőben fenn tudnak maradni, de nagy nemzetközi megrázkódtatást nem bírnak ki. Talán ez a sors vár Jugoszláviára is? FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Mi tartja össze Jugoszláviát? Nagy György ZENÉS KVÍZ A rejtvény megfejtésével több, zenével kapcsolatos kérdésünkre kapják meg a választ. VÍZSZINTES: 1. Mi volt a neve az első (1836-ban alapított) hazai zeneiskolának? (Zárt betűk: D. Á. E.) 13. Föld alatti pálya.14. Erdei vad. 15. Fogoly. 16. .. .-fi. 18. Alma tájszava. 19. Egyforma betűk. 20. Német opera- és dalénekes (Theo). 22. ... jegyzője: Eötvös József regénye. 24. Friss. 25. Fénykvantum. 27. Lejjebb. 28. Virágra jellemző. 29. Vörösmarty Mihály költeménye. 31. Angol sör. 33. Számnév. 34. Madár pihenőhelye. 36. Város a Maros partján. 38. Előjel. 40. Takarmány. 42. Magyar származású svájci zongoraművész volt (Géza). 44. Jegyez. 45. Kétes! 46. Fővárosa Bagdad. 48. Zavaros agyú (ember). 50. Latyakos. 52. Tüzelő. 53. Gondol, népiesen. 54. Bő termésű. 56. A hangok művészete. 57. Kettős betű. 58. Hamis. 59. Autómárka. 62. Rovarirtó szer. 63. A föníciai ábécé első betűje. 65. Nagy félsziget. 67. Egyforma betűk. 69. Épületelem. 71. Nemzetközi kamionjelzés. 73. Nagy-Britannia egyik népe. 75. Porció. 76. Napszak. 78. Angol Irén. 80. Belső szerv. 81. A bányász régebbi neve. 83. Istállószalma. 84. Csakhogy. 85. Taszít. 86. Germánium, kén. 88. Mutató névmás. 89. üledékes kőzet. 92. A Gangeszién sok van. 94. ... a búzamezőkről: Móra Ferenc regénye. 95. Melyik XVII. századi zeneszerző alapozta meg Orfeo c. művével az opera műfaját? FÜGGŐLEGES: 1. Mi a neve annak a műnek, amely más zeneműből átvett témát dolgoz fel? 2. Megvásárolható. 3. Neves olasz karmester (Victor de). 4. Szögfüggvény jele. 5. Szomorú. 6. Közterület. 7. Az arzén vegyjele. 8. Elkülönítő. 9. Égéstermék. 10. Papagájfajta. 11. Részben színvak!12. Jómódú. 17. NDK-beli gépkocsimárka. 21. A Kincskereső kisködmön írója. 23. ... carte. 24. Hírt küld. 26. Ibsen-hősnő. 30. Mesealak. 32. Zola személyi neve. 35.Gépkocsiszín. 37. Duda egynemű betűi. 39. Csurgó. 41. Színművésznő (Margit). 43. Tóth Árpád verse. 45. A hét törpe egyike. 47. Újkori kövüli gyanta. 49. Virágot gyűjt. 51. Babétel. 52. Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezete. 54. Felvágott féle. 55. Irodalmi mű. 60. A nyomás fizikai mértékegységének rövidített jele. 61. Ez a hegy adótorony helye. 63. Fundamentum. 64. Mi a címe Beethoven egyetlen operájának? 66. Hideg, száraz adriai szél. 68. Jogtalanul zsebrevágja. 70. Arthur Rubinstein operája. 72. Folyami átkelőhely. 74. Írásával teljesen betölt. 77. Levegő. 79. Kóbor, vándorló. 81. Az Operettszínház művésze (Pál). 82. Téli ... (Coldmarkopera). 85. Halfajta. 87. Maró folyadék. 90. A földre. 91. Az Etna közepe! 93. Határozói igenévvégződés. Budapesten: „Akiben még forr a vér, / Nincsen annak szebb valóság"__________________. 9. oldal Újra kapható! DOMÁNY KLÁRA nagysikerű angol nyelvű regénye: Sweet love, bitter honey A 240 oldalas kötet ára szállítással együtt $9.Megrendelhető: Domány Klára 1236 W. Farwell Chicago, IL 60626 Kívánságra a szerző dedikálja művét.