Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)

1986-02-15 / 7. szám

10. oldal MEGHÍVÓ FARSANGI JELMEZES BAL 1986 február 22-én szombaton 6 órától ’■ ( CROATION CULTURAL CENTER 2845 W. DEVON AVE., CHICAGO 8.30-kor szórakoztató műsor vendégszereplőkkel ÚJ ZENEKAR - KÖZÖS JÁTÉKOK ÖTLETES JELMEZEK DÍJAZÁSA Különleges ételválaszték és farsangi fánk Tombola főnyeremény: színes TV készülék MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! Asztalfoglalás: Németh Károly és Éva 766-0171 JELMEZBEN ÉRKEZŐKNEK KEDVEZMÉNYES BELÉPŐ Belépő: jelmezben $6... jelmez nélkül $12-baie Mf^N^ÉVETTÜNK .tó^^ÉVÉ^ Mffl' HAJÓTÖRÉS ..................... N | — Persze, hogy nem éred el. Cseréljünk­­ helyet, én sokkal magasabb vagyok, el* CSIKAGÓBAN — Ejnye, már megint ezt a fickót raboltuk el? Múlt héten se váltotta ki senki. - Kérem, az ön jegye Budapestre szól, a vonat pedig Bécsbe megy. - És tudja a mozdonyvezető is, hogy rossz irányba megyünk? HUMOR — Szóval, fiatalember, ön a vőnk akar len* ni? - Nem, kérem, én a kedves leányukat sze* retném feleségül venni. VONATON — Megérte az árát ez a komputer! Most is kimutatta, hogy egy nyolcvannal becsaptak a boltban­­ . - Ma nem, szivem, a bioritmusom leszálló ágban van ... I NŐI DOLGOK — Tetszik az új kala­­­pom? — Tetszik. — Akkor nem hordom, mert neked pocsék ízlésed van. RÖVIDZÁRLAT — Csodálatosan csókolt, Laci! — Pardon, kedves Éviké, én Imre vagyok. — Én viszont Panni. LAKÓTÁRSAK Brahovácz meséli: — Tegnap éjjel kettőkor átkopogtam a falon a szom­szédomhoz , hogyhogy nem zongorázik? S talán beteg? — Étteremben — Kedves vendég, ez foglalt asztal! — Kinek a részére? — Bárkinek, aki a zse­bembe csúsztat egy ötve­nest. 'ESKÜVŐN — Előre is tisztelettel bo­csánatot kérek tőled azért a sok gorombaságért, ame­lyet majd kapsz tőlem. helyzet — Uram, az a helyzet, hogy már a más feleségét is unom. UDVARIASSÁG — Mimiig udvariasan megköszönöm a borravalót, amit adok. férfi — Soha nem nősültem meg. Más után szereztem be a ráncaimat. Levél Flórián Tiborhoz (Bírálat helyett) Fáy István Kedves Tibor Bá­tyám! Bizonyára rossz­néven veszed, hogy a Venezuelai tollrajzok című dalciklusodat tar­talmazó gyönyörű kis fü­zetet mind a mai napig nem köszöntem meg, de többszöri elolvasás után jobbnak láttam, hogy ezt olvasótáborunk előtt te­gyem,­ mert ez a tizenöt költemény annyira szép és annyira magyar. Mindenekelőtt meg­köszönöm a testvéri de­­dikációt, mely egyike életem megtisztelő em­lékeinek. Verseid olvasása köz­ben akaratlanul is az a kis gyerekdal jutott eszembe, melyet úgy 3-4 éves koromban Édes­anyámtól tanultam. Ar­ról szól, hogy a nagy bir­kanyájból elveszett egy és az öreg számadó azt mondja a bojtársának: Keresd édes bojtáram, Szanaszét a határon, El ne tévelyedjen csak egy is, Számos a legkisebb is. Ezt a gondolattársí­tást életed és magyar teijas fogászati ellátás­t­­nyújtok nagyon kedvezd es­ti és szombati fogadó-órák­kal. Dr. PAUL INCZE 2340 W. Touchy Ave., Chicago Ill. 60645. .lel: 761-7900 magatartásod adta, mert lelked kincstárát már-már megüresítve, negyven esztendeje bő­kezűen ajándékozod ér­tékeidet és számadója vagy a szétszórtságban élő magyarságnak. Na­gyon kevesen tudják, hogy mit jelent ez vala­mennyiünk számára. Mekkora magyarságtu­dat, műveltség, hit, alá­zat és lemondás kellett ehhez a nemzet és nyelv­védő munkához. Nem ül­tél egy helyben és soha nem vártad „hálálko­dó” honfitársaid köszö­netét, hanem fáradtsá­got nem kímélve, néha csak vonszolva magad, Ausztráliától­­Venezue­láig és Európától Kali­forniáig elvitted a ma­gyar Igét, a „LOGOST” mindenhová, bíztatva fajtádat, hogy legyen hi­te a szebb magyar jö­vőben. Tetted ezt olyan hittel és fanatizmussal, mint talán senki más, pedig jól tudom, hogy ebben az erősítő munká­ban sokszor magad is olyan gyenge voltál, hogy Neked lett volna COMPLETE ALTERATIONS REMODELING—RESTYLING • Átalakítás • Javítás Bartos Katherine Előzetes bejelentés szükséges. Tel: 463-4898 szükséged a megerősí­tésre. Még szerencse, hogy tapasztalataid ezekről az utakról ilyen remek formát öltve maradtak meg, mint a venezuelai impressziók. Nem cé­lom kritikát írni, mert sokkal közelebb érzem magam Hozzád, sem­hogy le tudnám küzdeni elfogultságomat és meg­hatottságomat. Félős az is, hogy esetleg a szu­­perlativuszokba keve­rednék, ennek pedig na­gyon is kétségbevonha­tó lenne a hitele és érté­ke. Mindenesetre meg kell említenem néhá­nyat verseidből. A „Két nap” huszonnégy sorá­nak polarizációja, a fény, a tisztaság, a szű­zi természet és az észa­ki, gépesített világ szennyének szembeállí­tása nagyon szép és va­lamiféle levegőhiányt kelt az olvasóban. Kitű­nő példái a gazdag te­matikának, verselési és nyelvi szépségnek ,,A Guataparai tó partján”, a „Két vágy között” és ami engem nagyon meg­kapott, a „Trinitiák alatt” című versed, ze­neisége és a kitűnő jam­­bus­ megoldása. Talán a ciklus leg­szebbje a „Kolozsvári délután Caracasban”, mikor gyerekkori bará­toddal együtt ültök. Ví­zió ez, mellyel hazaszáll­­tok, pedig tudjátok jól a valóságot: „Fejünk fölött színes kolibri forgatja propellerét, a levegőben áll, minket néz, s mi Caracas körül a fénylő hegyeket...” Ez azonban csak a fi­zikai valóság helyzete, mert lelketek súlytalan­ságával Kolozsvárott vagytok. Sétáltok az Óvárban, nézitek a het­ven év előtti matrózru­hás önmagatokat, amint játszotok a Mátyás szo­bor előtt és talán Fad­­rusz Jánosról is elbe­szélgettek, hogy aztán lerójátok a kegyeletet Erdély szent helyén a Házsongárdi temetőben. A „Szeretnék” egész gondolatgazdagsága a könnyes gondot viselő édesapa transcendentá­­lis rajza, létekké váló át­alakulás, mely nem is­mer tehetetlent és a halál után is ott szárnyal sze­rettei között, mint mind­nyájunk szellemi atyja Arany János remekében Szent László, aki sírjá­ból kel fel, hogy segítse a székelyeket. Én a szerkesztők he­lyében a ,,jóslat”-ot mottónak a füzet elejére tettem volna, mert a ma­gyar jellem és természet kvinteszenciája. Egy kis nemzet is naggyá lehetne, ha a nagyság álma élne benne. Törvényt tenne, mit a korlátait feldöntő szabadság el nem vadít és tetteit úgy hajtaná végre, hogy felírnák példának az égre. Ez a néhány sor a ma­gyar humanizmus, tole­rancia és úri gondolko­zás hibátlan megfogal­mazása. Azé a szék­emé, mely Erdélyt évszáza­dokon át sebezhetetlen­­né tette. Még egyszer köszö­nöm ezt az élményt, megtiszteltetést, abban a reményben, hogy ez a kicsi, de annál több szé­pet és nemeset adó füzet számos olvasónknak tel­ki élményt és hitet fog adni fajtánk tehetségé­ben és élniakarásában. Köszönöm és igaz baráti szeretettel ölellek: Pista Az Üzemrészleg vezetője büszkén mutatja a legújabb gépcsodát: — Ez a gép négy ember munkáját végzi el egymaga. — És ki ellenőrzi? — Erre is van öt szakemberünk. — Miért nem hajlandó tartásdíjat fizetni az első házasságából származó gyermeke után? — Sajnos, nincs miből fizetnem. A második feleségem nem akar dolgozni. NAGY EMBEREK — KIS TÖRTÉNETEK Shaw, a világhírű angol író mondta 1939 novembe­rében az angol rádióban: — A németek mindnyájan sikosak, becsületesek és hit­leristák. Minthogy azonban minden németben­­nem lehet meg egyszerre mindhárom tulajdonság, így fiat az egyik mindegyikből hiányzik. Vagyis: aki becsületes és hitlerista, az nem okos, aki okos és hitlerista, az nem becsületes, aki pedig okos és becsületes, az nem lehet hitlerista. David Livingstone, a hí­res Afrika-kutató utolsó úti­naplójában, amelyet 1870. december 6-án jegyzett le, azt írja: Az összes papagájfajták élelmüket a bal lábukkal ra­gadják meg és viszik szá­jukhoz. Az oroszlán mellső bal lábával teríti le áldoza­tát. Minden állat balkezes — kivéve az ember. Amikor­­Paganini egy al­kalommal Milánóban tartóz­­kodott, pompás hangszerével a hóna alatt egy utcán merít keresztül, ahol kellemes hal­pecsenye illata ütötte meg az orrát. A hal Paganini kedvenc étele volt. Betért hát a vendéglőbe, ahonnét az illat áradt.­­Amikor kö­rülnézett, hogy alkalmas he­lyet szemeljen ki magának, a tulajdonos durván karon ragadta és a kijárathoz ve­zetve egy cédulára mutatott, amelyen ez állt: „Házaló hegedűsöknek ti­los a belépés!" Napóleon francia császár­nak az austerlitzi csata után néhány napot egy Pozsony mellett levő kis faluban kel­lett eltöltenie, mielőtt az osztrák császárral a békekö­tést aláírta volna. A császár szállásmestere futárral uta­sítást küldött a­ katonai pa­rancsnoknak: „Tartson min­dent készen, semmi sem hiányozzék! Jó ebéd, jó szál­lás, kényelem, stb. stb." ! A megérkezést követően a Császár szállásmestere,­ Sa­­vary tábornok Napóleon ré­szére előkészített lakosztály előszobájában két szép fia­tal lányt vett észre, akik ott várakoztak. — Mit csinálnak itt ezek a hölgyek? — kérdezte a szállásmester. — Ezek az ön utasításá­nak a két satöbbije! — fe­lelte a katonai kormányzó. • Voltaire, a köztiszteletben álló, üres író — kilencven­­két éves korában — egy al­kalommal, a kora reggeli órákban felkeresett egy köz­­tiszteletben álló, de eléggé zajos életű dámát. A szép­asszony ágyából kelve, pon­gyolában fogadta Voltaire-t, aki a találkozó pillanatában keserűen sóhajtott fel: — Ilyen az én sorsom. Látásomra felkelnek a má­sokért ágyba bújt asszo­nyok. 6 Szuvorov orosz tábornok­tól egy udvari bálon II. Ka­talin cárnő megkérdezte: — Mivel kedveskedhetnék önnek az ebédnél? — Tüntessen ki felség, pálinkával! — felelte Szuvo­rov. — És mit fognak szólni az udvarhölgyek? — érdeklő- ?­dött II. Katalin. — Érezni fogják, hogy ka­tona beszél hozzájuk! Hitlerrel kapcsolatos a következő történet: Churchill ,angol miniszter­­elnök szakértőt küldött Szent Ilona szigetére, nézze meg, használható állaptban van-e az a régi ház, amely­ben Napóleon száműzetését töltötte. A szakértő hazatér­ve jelentette: ■— A ház még használha­tó de a falak elpiszkolódtak, mindenütt lekopott róluk a festék. — Az nem baj —■„ vágott közbe az angol politikus. — Majd ő kifesti! Anatole France francia írót egy alkalommal Blank Voigt német újságírónő kereste fel. Az agg író nemcsak vacso­rára marasztalta házánál a bájos riporternőt, hanem éj­szakára is. Korán feküdtek le, de mielőtt elbúcsúztak volna egymástól, a házigaz­da megkérdezte vendégét, mikorra kéri a reggelit. — Nincs semmi különle­ges kívánságom — felelte szerényen az újságírónő. — Akkor fogok reggelizni, ami­kor ön, és csak azt, amit ön, semmi mást! Akkor­­France a házveze­tőnőjéhez fordult és így ren­delkezett : — Krisztina, holnap reg­gelire két kanál ricinusola­jat készítsen. Egyet nekem, egyet pedig a vendégünk­nek.

Next