Chicago és Környéke, 1986 (1-52. szám)

1986-11-29 / 48. szám

2. oldal Emlékünnepségek Chicagóban a 30. évforduló tiszteletére — II. rész — A Szabadságharcos Szövetség sajtószolgálata jelenti: Chicago magyarsága méltóképpen emlékezett meg a szabadságharc 30-ik évfordulójáról A szabadföldön eltöltött három évtizedes jólét sem tudta elhomályosítani annak a történelmi pillanatnak az emlékét, amely három évtizede alapjában rengette meg a magát hamis illúzióban ringató nyugati világot. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez itt, helyi viszonylatban is érezhető volt minden vonatkozásban. Chicago magyarsága is felkészült arra, hogy ezt az évfordulót a legbenső­ségesebb keretek között ünnepelje meg. Az előkészületek még a tavasz folyamán elkezdődtek a helyi szervezetek bevonásával. A szónok kiválasztása, a program megszervezése és összeállítása, a bankett he­lyiség kiválasztása mind a legnagyobb egyetértésben zajlott le. A jóindulatnak és a segítőkészségnek számtalan példáját lehetne felsorolni ahol az egyesületek mellett a magyar üzletemberek is bőven kivették a részüket, de ugyanakkor az egyéni segítőkészségben sem volt hiány. Az idei évfordulót két részben ünnepeltük meg. Az egyházi részt a Szent István Király Templomban, a világi részt pedig a D.A.N.R. House-ban. Az egyházi ünnepélynek külön jelentősége az volt, hogy a nyugalomba vonult plébánost, Dr. Mihályi Gil­­bertet helyettesítő angol pap Father Bilo, mennyi megér­téssel, körültekintéssel és jóakarattal állt rendelkezésünkre abban, hogy ez az évforduló semmit se veszítsen jelen­tőségéből az előző évekhez viszonyítva. Megható volt hall­gatni az angol szentbeszédet amelynek csak a nyelve volt idegen, de a mondanivalója az a magyar szívekhez szólt. Father Bilo el volt ragadtatva a látványos népvi­seletbe öltözött fiatalok és felnőttek csoportjától. Az egye­sületi zászlók megáldása után felolvasta Bernardin bíboros ez alkalomra küldött dísztáviratát. Még arra is kiterjedt a figyelme, hogy erre az alkalomra egy speciális könyör­géssel zárjuk a szertartást, s miután az erre kiszemelt angol szöveg magyarra fordítása nem bizonyult eléggé kifejezőnek, megkért minket akkor, hogy mi írjunk egy könyörgést erre az alaklomra, mégha eltérő is a szab­ványtól. „Isten előtt minden kedves” — mondotta Father Bilo. A délután megtartott világi ünnepélyre nemcsak Chi­cagóból, de a környező külvárosokból is özönlöttek a magyarok. A 4­ órai kezdésre már megtelt a 600 személyt befogadó terem. Ezidáig ilyen még nem fordult elő. Az ünnepélyt az Amerikai és a Magyar Himnuszokkal nyitották meg, majd Csia Kálmán nyugalmazott lelkész rövid fohásza következett magyar és angol nyelven. A közönséget Dr. Fiedler Kálmán üdvözölte, kimentve Mogyoróssy Lászlót, aki a repülőtéren tűkön ülve ide­geskedett az amerikai vendég gépének másfél órás késése miatt. Az angol nyelvű köszöntést az ijúság nevében Jókay Károly egyetemi hallgató mondta, méltatva az évforduló jelentőségét és újra hitett tett ’56 eszméi mellett a fiatalság nevében. A műsorban szereplők mind ’56 után amerikában született vagy nevelkedett fiatalokból tevődött össze. Ezután gyorsan pergett a műsor. A Chicagói Cserkész­­csapat négy szavaiéval remekelt: Hegedűs Gábor, Nádas Krisztina, Bicók Boriska és Stétz Andrea személyében. A Szent István Egyházközség hétvégi iskolájának tanulói is kitettek magukért. Misner Kinga hegedű szólója, Baksay Mária szavalata és Baksay Zoli zongora száma gazdagította a műsort. Szinte percnyi pontossággal megérkezett az amerikai szónok is. A közönség nagy tapssal köszöntötte a kép­viselőnőt. Mrs. Schlafly beszédében vissza­emlékezett a forradalom napjaira és annak hatását vázolta, amit ők akkor éreztek mint amerikaiak. Felismerve és meggyő­ződve a kommunizmus végcéljáról, amelyet már magukra nézve is veszélyesnek találtak, szervezkedni kezdtek és így született meg a Mindszenty Alapítvány, bevonva az amerikai közélet kiváló és erősen antikommunista veze­tőit és megkezdődött az amerikai nép felvilágosítása a kommunizmus veszélyéről. A nívós beszédét nagy taps jutalmazta. Rövid szünet után a műsor második részét Mogyo­róssy László „Emlékezzünk” című rövid összefoglalója nyitotta meg. Egy pár percre vissza­vitte a hallgatóságot az 1956 október 23-i Magyarországra. Ezt követte Steve Domzal a Lengyel-Magyar Világ­­szövetség canadai szervezetének főtitkári üdvözlete. Ismét az ifjúság vette át a szót, Baksay Zoli „Toccata” című zongora játékával bűvölte el a közönséget. Jókay Károly bemutatása után Tomsicné­ Polgár Melinda, Tollas Tibor világhírű versével „Bebádogoztak minden ablakot” korbácsolta fel újból az érzelmeket, és a hálás közönség felállva tapsolt a művészi teljesítményért. Az ünnepély fénypontjaként Dr. Teller Edward a világhírű atomfizikus következett. Botjára támaszkodva, kissé meghajolva, de mégis fiatalos lendülettel lépett a mikrofon elé, s közben orkánszerű taps kisérte. Csendet kért. ő is emlékezik. Azokra akiket csak hírből ismer, de akiknek a küzdelmével azonosította magát egész életre. Nem professzionista szónok, de szívből beszél, ismeri a szovjet igazi arcát. Beszél a küzdelemről amely még nem ért véget, csak a módja változott. Beszél a már nem élő kollegáiról, magyarokról, akikkel a tudomány terén harcolt együtt a szovjet imperializmus világhódító ter­veinek meggátlásában. A befogadó hazája iránti aggodalom szeretet csendül ki a hangjából mikor arra kér bennünket, hogy mint állampolgárok tegyünk meg mindent azért, hogy ez az ország szabad maradjon. Beszédét egy amerikai költő verssorával zárta. Elbocsájt az anyánk csókja,/ Minden rózsánk véres rózsa,/ Bénán esünk koporsóba,/ De így éltünk vitéz módra. A tömeg felállva, szűnni nem akaró tapssal fejezi ki háláját Dr. Tehernek aki a tudomány szolgálata mellett, még arra is szentel időt, hogy városról-városra járva, buzdítson bennünket a további kitartásra és az igaz ügy szolgálatára. A zárószót Jurasits János, a Szabadságharcos Szövetség Chicagói Csoportjának elnöke mondta, és arra kérte a hallgatóságot, hogy az utolsó barikádot amelyet a hi­tünkből építettünk fel ne hagyjuk, hogy a hazát megtagadók lerombolják. Köszönetünk a program nagyszerű levezetéséért Polgár Melindának és Jókay Károlynak, ugyancsak hálánkat fejezzük ki Baksay Istvánnénak és Katona Jenőnének, akik a programot összeállították és a szerepeket betanították. Az ünnepélyt követően este 7 órakor a Zum Deutschen Eck vendéglő különtermében 126-an jöttek el, hogy egy bankett keretén belül fejezzék ki köszönetüket mindazoknak , akik az elmúlt években támogatták a Szabadságharcos Szövetség munkáját. A háznagy szerepét Dr. Fiedler Kálmán vállalta el, és a tőle megszokott nagyvonalúsággal vezette le az estét. A magyar egyesületek maximálisan képviseltették magukat, ezért hálával és elismeréssel adózunk mindnyájuknak. Nagyon szép létszámmal képviselték magukat a különböző nemzetiségi csoportok is: a Lengyel-Magyar Világszövetség, Polish National Alliance, United Latvian Association, Bielarussian American Community, Cardinal Mindszenty Foundation, American Friends of Anti-Bolshevik Nations, Ukranian National Congress, Ukranian-American Justice Committee, Alliance of Friendship of Central­ East European Nations, Czechslovakian National Press, és a Kubai Felszabadító mozgalom közösen több mint 30 képviselővel vettek részt a banketton. A kitűnő étel és a nyitott bár nagyszerű hangulatot eredményezett. A vacsora befejeztével Dr. Teller ismét szót kért, hogy angol nyelven beszélhessen és közelebbi bete­kintést nyújtson a sok ellentmondást kiváltó védelmi rendszer, az S.D.I. kiépítésének reális lehetőségéről. A sajtó által szolgáltatott egyoldalú információk helyett végre olyan adatokról hallhattunk amelyek biztosítékot adtak arról, hogy Amerika védelme nincs elhanyagolva. Azt is megtudtuk, hogy az új védelmi rendszer nem kizá­rólagosan a világűrre van korlátozva és rövidesen hatályon kívül helyezné az összes támadó fegyvereket és biztonságot nyújtana keletnek és nyugatnak­ egyaránt. Dr. Teller beszédét itt is hatalmas tetszésnyilvánítás követte és nyil­vánvalóvá vált, hogy a hallgatók egyöntetűen osztották Dr. Teller véleményét. A beszédet követően a Szabadságharcos Szövetség aranyéremmel tüntette ki Mrs. Eleanor Schlaflyt, Dr. Teller Edwardot, Szilágyi Bélát, Jókay Lajost és Mogyoróssy Lászlót. A bankett a késő esti órákban ért véget. A résztvevők egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva tértek haza. DR. TELLER EDWARD ÜNNEPI BESZÉDE (Beszéde első részét angolul kezdte, melyet fordításban közlünk.) A szabadságot nem lehet megnyerni, a szabadságot nem lehet elveszíteni, a szabadság olyan dolog amiért küz­­denünk kell amíg élünk. Harminc évvel ezelőtt a magyar szabadságharcosok egyedül álltak ki. Ami történt 30 évvel ezelőtt az még ma is velünk van. Amit a magyarok csináltak napról-napra az velünk van ma is. A szabadságot darabonként kell megnyerni és ameny­­nyire lehet nem háborúval, lehetséges védelemmel is megnyerni. Gondoljunk a múltra és kell, hogy gondol­junk ami előttünk áll, ami nem több mint egy hét múlva lesz. Fogjuk-e támogatni Reagan elnököt? Nem a fan­tasztikus csillagháborúban, hanem a valódi védelemben, melynek az űr csak egy kis része. A kongresszusban sok ember félreértelmezi,­­ ellene szavaznak. A stratégiai védelem, olyan dolog mely mindnyájunkat megvéd a veszélytől, itt ebben az országban, hogy „be­­bádogoznak minden ablakot”. Ez rajtatok és mindnyá­junkon múlik a következő napokban és a jövőben. És most, engedjék meg, hogy az helyett, hogy be­szédemet a nem tökéletes angolságommal folytassam hadd beszéljek úgy, mint akkor beszéltem mikor nagyon fiatal voltam. (Majd magyarul folytatta:) Mi bujdosók, nemcsak bujdostunk, sok minden történt és emlékeznünk kell, hogy a honfitársaink mit tettek harminc évvel ezelőtt. De mi emlékeztetni akarok még­­ sok másra, egypár.. jó, barátomra, magyarokra, akik a­ világ sorsát változtatták és a szabadságot mindenütt megerősítették. Emlékezzünk Kármán Tódorra, aki a második világ­háború alatt repülőgépeken dolgozott, akinek a segít­sége nélkül az amerikai repülők nem tudták volna meg­verni a náci repülőgépeket. Emlékezzünk Neumann Jánosra, a nagy matematikusra, aki a matematikáját a számlálógépekre alkalmazta. Ma az unokáink számlálógépekkel játszanak. Ma a számláló­gépek helyettesítik az emberi részletmunkát és megadják nekünk a szellemi szabadságot új gondolatokra. Még él a jóbarátom Wigner Jenő, az első tervező aki atomenergia gépeket megálmodott és létrehozott. Amiket az oroszok elrontottak nemrégiben, de amiket biztonsá­gosan lehet kezelni, és a segítségével az atomenergiának, mindenki a világon részese lehet, abban, hogy úgy éljen, hogy ne kelljen reggeltől-estig az izmait túlerőltetni, hogy lehetséges emberszabású életet élni. És emlékezzünk Szilárd Leóra. Sokan elfelejtették, de ő volt az aki megforgalmazott egy levelet. Akit én magam elvittem az autómmal, akkor én nem tudtam mást csinálni mint autót hajtani a Szilárdnak. Elvittem őt Einsteinhez és Einsteintől ment a levél Roosevelthez. Einstein aláírta ezt a levelet mielőtt Hitler megkezdte a második világ­háborút, de Roosevelt a levelet akkor kapta meg amikor már Lengyelországot a náci-szovjet szövetség tönkretette. És Roosevelt akkor azt mondta, szükséges atomenergián dolgozni, és ha ezt nem mondta volna, akkor az oroszok lettek volna az elsők atomenergiát létrehozni, és akkor ma Moszkva volna a világ középpontja. Ennek nem kell lenni. Ezt még meg lehet kerülni, mert egy új elnök van, egy ember Ronald Reagan. Elment Reykjavikba, nem úgy mint Chamberlain elment Münchenbe, nem azért, hogy egy pár szóért eladja a biztonságot. Ő kezdeményezte a nagy haladást, nem azt,­­ hogy csillag­háború legyen, azt, hogy béke legyen, mert védekezés lehetséges, és a védekezésnek sok része van, egy kis része a világűrben, egy nagy része itt lent a földön. Készülnünk kell és ezt tudjuk, és sok politikus még nem tudja, mindannyiunkra vigyázni kell. Kire szavazunk, arra aki véd, arra aki ellenáll, a Reagan mellettünk állt, most álljunk mi a Reagan mellé. Sok történt, több történik majd a jövőben. Magyarország egyedül állt a zsarnokság ellen harminc évvel ezelőtt. De Reagannek van egy új kezdeménye, egy olyan kez­demény amiről a világ nem hallott. Ez nem csupán véde­kezés, ez több, ezt Reagan felismerte, hogy egy népet nem lehet védeni, a háború ellen az egész világot kell védeni és ma már együtt­működünk az angolokkal, a németekkel, az izraeliekkel, az olaszokkal és azt hiszem nemsokára a japánokkal a védelemért. A védelemért ami mindenkit védeni fog, még az oroszokat is. Mert minden ember ember, és minden embert védeni kell. Ezen dol­gozunk és ebben kell mindenkinek a saját részét meg­játszania. Nem tudom, hogy ezt hogy fejezzem be. Egy pár nagy költeményt hallottunk itt és én egy amerikai verset akarok megismételni, csak egy pár szót. Az íróval nem mindig értettem egyet, az írót nem gyakran értettem meg, de egy pár sort írt, és ez a versnek a vége: Elbocsájt az anyánk csókja, Minden rózsánk véres rózsa, Bénán esünk koporsóba, De így éltünk vitéz módra. Fotó: Pipó Mihály és Sebő József CHICAGO és KÖRNYÉKE CHICAGO AND VICINITY HUNGARIAN NEWSPAPER Chicago & Vicinity US PS 103-620 Magyar Hetilap — Hungarian Newspaper Second Class postage paid at Chicago. IL. Printed in Canada. Kiadó — Publisher: K.L. PUBLICATION INC. 4125 N. Central Park Ave., Chicago, 1L 60618 Tel: (312) 478-0850 / 478-0853 KOÓS LÁSZLÓ Ügyvezető elnök — Executive President Szerkesztőség — Editorial Office: 4125 N. Central Pl., Ave., #3, Chicago, IL 60618 Tel: (312) 588-2894 NOÉ ZOLTÁN Szerkesztő — Editor Köszönettel vesszük mindenkor a beérkező írásokat. A magas szedési költségek miatt, előzetes megállapodás nélkül beküldött kéziratok maximum egy gépelt oldal terjedelműek le­hetnek 2-es sortávval. Kéziratot és fényképet nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A megjelent írások mindenkor a szerzők álláspontját tükrözik, mely nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség véleményével.

Next