Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-14 / 11. szám
I Húsz tonna citrom az országutakon: ,,hivatalos ’ ’, vagy „igazi” Spanyolország? Madridból, Spanyolország fővárosából, jelenti Edward Schumacher, a „The New York Times” munkatársa. — Felipe González miniszterelnök, heves parlamenti vita közben, kijelentette: a kormány meg fog szüntetni egy terrorizmus elleni törvényt és alá fog írni egy olyan nemzetközi egyezményt, amely megtiltja Spanyolország területén a nukleáris fegyverek terjesztését és szállítását. Az ellenzék támadásaira válaszolva, az interpellációk alkalmával, a miniszterelnök kijelentette: " Letagadhatatlan tény, hogy Spanyolország és az Egyesült Államok rendkívül távol áll egymástól a spanyolországi amerikai támaszpontokat illetően, nem látom azonban annak a veszélyét, hogy megbeszéléseink félbeszakadjanak. A helyzet az, hogy barátságos kapcsolatokat is időnként beárnyékolhatnak problémák. Érdekes megjegyezni, hogy ezek az észrevételek voltak az első hivatalos megnyilatkozásai, amióta Senor Gonzálezt az elmúlt júniusban újra választották. Általában véve, a 44 esztendős kormányfő, aki különlegesen népszerű személyesen és Amerikában talán a „charismatic” jelzőt használnánk vele kapcsolatban, általában hallgatag. Hallgatag volt például akkor is, amikor a diákok tüntetései következtében a főiskolákat be kellett zárni és hallgatag most is, amikor a szakszervezetek egymás után szólítják fel tagjaikat általános sztrájkra, annak érdekében, hogy az amerikai katonákat Spanyolország elhagyására kényszerítsék. Senor González egy rögtönzött sajtóértekezleten mindössze enynyit mondott saját maga és 5 éves szocialista kormánya védelmére. Kétségtelenül gyakran tévedünk. Minden esetben azonban jóvá tudjuk tenni tévedéseinket. A különböző csoportokból álló ellenzék 14 vezetője szerint azonban nem ilyen egyszerű a dolog. A catalaniai Miguel Roca, aki egyszer sikertelenül pályázott az elnöki pozícióra, ezeket mondta: — A szocialista kormány mélyíti a szakadékot a „hivatalos” és „igazi” Spanyolország között. — Mi hát a Senor Roca által említett „igazi” Spanyolország? Alighanem az, hogy az elmúlt héten citrustermelő farmerek 20 tonna citromot dobtak az országutakra Alicante közelében, így tiltakozva az importvámok ellen. Motorkerékpárosok elállják a madridi útkereszteződéseket. Hajógyári munkások Cadiz közelében, tiltakozva az elbocsátások ellen, kövekkel dobálták meg a megfékezésükre kivezényelt rendőröket. Sokezer baszk tüntetett Vitoria közelében és követelte azoknak a baszkoknak a szabadon bocsátását, akiket „terrorizmus” vádja miatt tartóztattak le. A miniszterelnök megígérte, hogy a terrorizmus elleni törvényt a „mérsékelt baszkok” érdekében meg fogja szüntetni, de az „igazi terrorista” baszkok ellen életben marad egy bizonyos törvény. Senor González közölte: az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1968-as egyezménye az atomfegyverek terjesztésének a megtiltásáról közönséges „képmutatás”, mivel lehetetlenné teszi, hogy Spanyolország akár békés célokra is saját nukleáris programot indíthasson. Antonio Hernandez Mancha, a Népszövetség nevű ellenzéki csoport vezetője (ez a legerősebb ellenzéki csoport) azzal vádolta a parlamentben a miniszterelnököt, hogy a kormány, amely a 350 képviselői mandátumból 184 képviselői mandátumot tart birtokában, egyszerűen rendeletei engedelmes aláírójává változtatta a képviselőházat. Senor González válasza: — Az ellenzék azért erőtlen, mert nem egységes, apró, jelentéktelen pártokra szakadt. — Miközben a parlamentben ezek az éles szavak elhangzottak, Alicante közelében, az országutakon, lassan csörgött végig a citromlé... 6. oldal A japán munkanélküliség növekedése átok és áldás Nakasone számára Tokióból származó hivatalos jelentés számolt be arról, hogy Japánban a munkanélküliségi arányszám 3 százalékra emelkedett. 1953- ban kezdték havonkint jelenteni a munkanélküliségi arányszámot, amely azóta sem volt ilyen magas Japánban. Más ipari országokban a 3 százalékos munkanélküliségi arányszám valóságos álomnak tűnik. Néhány példa : Amerika: 6.7% — Kanada: 9.7% — Anglia: 11-12%. Japánban azonban alig egy évtizeddel ezelőtt még 2 százalék alatt volt a munkanélküliségi arányszám. Decemberben 2,9%, januárban 2,96%, februárban pedig 3 százalék volt a munkanélküliségi arányszám Japánban. Magának a számadatnak, természetesen, rendkívüli pszichológiai jelentősége van, éppen Japánban, amely azzal dicsekedhetett hosszú ideig, hogy más ipari országokkal ellentétben, majdnem teljesen sikerült megszüntetnie a munkanélküliséget. S most, ámbár a 3% még mindig nem jelentős, de annyi bizonyos, hogy az elmúlt hónapok óta az irányzat felfelé tart. A japán állami Munkaellenőrző és Koordinációs Bizottság jelentése szerint 1987 januárjában 1,82 millió japán polgár volt munka nélkül — ez 170,000 munkanélkülivel több, mint amennyit 1986 januárjában a Bizottság nyilvántartott. A 15-24 évesek között a munkanélküliségi arányszám 5,6% volt, tehát majdnem az országos átlag kétszerese. A japán munkanélküliség mindenekelőtt az acélgyártásban, a textilgyártásban, az autógyártásban és a hajógyártás területén jelentkezik, vagyis azokon a termelési területeken, amelyek leginkább exportképesek. Magyarázat: az elmúlt 18 hónap folyamán a jen árfolyama a nemzetközi pénzpiacokon az amerikai dollárhoz viszonyítva 35-40 százalékkal emelkedett. Ez viszonylagosan emelte a munkabéreket, külföldön a japán exportáruk megdrágultak és ezáltal csökkent a japán ipar versenyképessége. Mindez kétségtelenül kedvezőtlen Yasuhiro Nakasone, miniszterelnök számára, aki egyébként elvitathatatlanul a legnépszerűbb japán kormányfő évek óta. A munkanélküliségi százalék emelkedése az oka annak, hogy a parlament mindeddig késlelteti a költségvetés ügyében a szavazást, holott Mr. Nakasone már hetekkel ezelőtt előterjesztette az 1987-es költségvetési javaslatát. Az új költségvetési év április elsején kezdődik. Mindaddig, amíg a parlament hozzá nem járul a költségvetéshez, Mr. Nakasone nem kezdheti meg gazdasági újjászervezési programját, amelynek egyik legfontosabb része lenne 300 ezer munkás átképzése. A miniszterelnököt súlyos „politikai sebesülés” érte akkor, amikor előterjesztette új fogyasztási adó javaslatát. A fogyasztási adó emelését bizonyos mértékben ellensúlyozta volna a jövedelmi adók leszállítása, a miniszterelnököt azonban nemcsak a politikai ellenzék, hanem saját pártjának jónéhány képviselője is támadja a javaslat miatt, sőt, szembefordultak vele hagyományos támogatói, az üzletemberek is. A javaslat ügyében a parlamenti képviselők egyszerűen nem hajlandók szavazni. Sokan hangsúlyozzák azonban, hogy mindennek ellenére, a növekvő munkanélküliségi arányszám nemcsak átkot, hanem bizonyos mértékig áldást is jelent Mr. Nakasone számára. Figyelemre érdemes érvelésük a következő: a magas munkanélküliség alkalmat nyújt a miniszterelnöknek arra, hogy a külkereskedelmi protekcionizmusra hajlamos amerikaiak előtt ezzel érveljen: jelentős kedvező külkereskedelmi mérlege ellenére Japánnak is megvannak a saját gazdasági és pénzügyi problémái — más szavakkal: a külkereskedelmi deficit megszüntetése nem jelenti automatikusan egyúttal a gazdasági problémák megszüntetését is. A japán és az amerikai külkereskedelmi megbízottak közötti megbeszélések néhány nap óta folynak Tokióban. Magáról a kérdés lényegéről talán nem érdektelen idézni a Reuters angol hírügynökség tokiói irodájának kommentárját: — Érdekes az, hogy Yasuhiro Nakasone komoly válságba került Japánban egy olyan munkanélküliségi arányszám miatt, amelyet minden más ipari ország vezetője a legnagyobb sikernek könyvelhetne el. Balról jobbra: John Tower, volt texasi republikánus szenátor, Edmund Muskie, Maine állam volt demokrata szenátora, aki a Carter adminisztráció idején külügyminiszter volt és Brent Scowcroft, US Air Force nyugalmazott altábornagy, a Ford adminisztráció idején az Elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Több, mint 300 oldalas jelentésében a Tower Bizottság bírálta Ronald Reagant, amiért nem ellenőrizte a Nemzetbiztonsági Tanács és más közvetlen munkatársainak tevékenységét. Mr. Reagan 12 perces televíziós válaszban ismerte el a vádak helytálló voltát és kijelentette: a jövőben gondoskodni fog arról, hogy közvetlen munkatársai mindenről értesítsék és ne történjék törvényszegés. ”* Az „örökéletű” Craxi lemondott és korai olasz választás Bettino Craxi, olasz miniszterelnök, lemondott. Signor Craxi 1983. augusztus 4-én lépett kormányra és a Második Világháborút gyors egymásutánban követő kormányfők között a legidőtállóbbnak bizonyult. Bettino Craxi, közvetlenül lemondása előtt, a szenátushoz intézett beszédében összefoglalta három és féléves kormánya teljesítményeit, azután a bárok stílusban épült Quirinai Palotába ment, ahol átnyújtotta saját maga és egyúttal a Második Világháború óta a negyvenötödik olasz kormány lemondását Francesco Cossiga elnöknek. Amikor ezeket a sorokat írjuk, Signor Cossiga már folytatja megbeszéléseit a politikai pártok vezetőivel és rendszerint „jólértesült körök” szerint a kereszténydemokrata Giulio Andreottit, a Craxi kormány külügyminiszterét, fogja felkérni kormányalakításra. Bettino Craxi lemondását hetekig tartó politikai manőverezés előzte meg, amely meglehetős bizonytalanságot eredményezett arra vonatkozóan, hogy a miniszterelnök eleget tesz-e az 5 koalíciós párt közötti júliusi megegyezésnek, amelynek értelmében Signore Craxi március elsejéig marad miniszterelnöki pozíciójában, azután pedig lemond és helyét a kereszténydemokraták egyik vezető politikusa fogja átvenni. Bettino Craxi szocialista. Ugyanez az egyezmény egyúttal kiköti azt is, hogy a koalíciót alkotó 5 párt a koalíciót továbbra is fenntartja egészen 1988 márciusáig, az új országos választás kiírásáig. Bettino Craxi megtartotta az egyezményt és március elején lemondott, pártja, a Szocialista Párt azonban, magát Signor Craxit is beleértve, leszögezte, hogy az egyezmény második feltételét, tehát a koalíció további fenntartását 1988 márciusáig, nem tekintik magukra nézve kötelezőnek és a válság elkerülésének egyetlen módja a korai választás kiírása. A „The New York Times” nevű amerikai napilap római munkatársa, John Tagliabiue, így foglalja össze a helyzetet. — A koalícióban résztvevő pártok elfogadják majd a kereszténydemokrata miniszterelnököt, de együttműködésük ára olyan magas lesz, hogy az új, korai választás elkerülhetetlenné válik. A szocialisták mindenképpen pártjuk javára akarják fordítani Bettino Craxi személyes népszerűségét. Egyelőre tehát, a miniszterelnöki pozíció, nyilvánvalóan visszatér majd Olaszországba, három és fél év után először, a Kereszténydemokrata Párthoz, amely az ország legnagyobb pártja — a legutóbbi koalíció képviselői pozícióinak több, mint a 60 százalékát adta. Bettino Craxi kormányzata három és félévi viszonylagos stabilitást jelentett Olaszországban és ez nem jelentéktelen. Az olasz Szocialista Párt egyik tudósítója megjegyezte kicsit melankolikusan és nem minden szarkazmus nélkül: — Három és fél év... Mamma mia! Az olasz demokráciában majdnem örökkévalóságnak számít... FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! lehetséges_____________ Korunkhoz tartozik Az AIDS veszély Az atomháború úgy látszik lekerült a napilapok címlapjáról Csernobil óta. Úgy tűnik túlságosan felfújták az ún. „atom-krízist”, pedig Csernobilban a világ egyik legnagyobb atomreaktora működik. Ha történetesen a robbanás az Egyesült Államokban történt volna és mondjuk a legkisebb atomreaktorban, akkor se vége, se hossza nem lett volna a tiltakozásoknak és a béketüntetők által vezetett óvodások és nagymamák ott tüntettek volna hónapokon keresztül az atomtelep előtt, mint ahogy ez a múltban megtörtént. Az atomveszély helyébe azonban egy új, négy betűből álló betegség került, amely legalább olyan veszélyt jelent az emberiség számára, mint az Ókorban és Középkorban a lepra, kolera, vagy bubópestis jelentett. Ezt a betegséget AIDS néven ma már világszerte ismerik és a hírszolgálat vezető témája lett. Kik kapják meg és kik terjesztik az AIDS nevű betegséget? A homoszexuálisok, a leszbiánok, a prostituáltak és biszexuálisok. Különösen az utóbbi érthetetlen a normális polgár számára, hogy akadnak köztünk olyanok, akik a hét néhány napján házastársaikkal hálnak, míg a többi napokon, hm... nem is tudom hogy fejezzem ki — azonosneműekkel. Az ember elgondolkozik: mi lehet az oka annak, hogy ez a perverzitás ennyire terjed? Egyik oka feltétlenül a pornográfia. De mit jelent ebben az esetben a pornográfia? Célzatosan a nemiséget szemérmetlenül ábrázoló irodalmat, filmet, rajzot, magazint, nem is szólva a pornó videókról, amelyek egyre népszerűbbek, különösen az alacsony erkölcsi szinten lévők között. Amíg a homoszexuálisok klubjaikba szorultak és privát lakásaikban űzték ezt a már nagyon régen ismert mesterséget — nem okoztak nagyobb problémát a társadalomnak. De ma, amikor az engedékeny társadalom jóvoltából már iskoláinkba, közhivatalokba, sőt a politikai arénákba is benyomultak — egyre nagyobb problémát jelentenek a társadalom számára. Az egyik legnagyob torontói napilap például nyilvánosan kioktatja az érdekelt feleket, hogy miként védekezhetnek az AIDS ellen óvszerekkel. Sőt tudomásukra hozza, hogy már AIDS Committee is alakult. Vajon ugyanilyen mértékben történik gondoskodás gyermekeinkről, akik nap, mint nap tűnnek el a városok utcáiról és soha senki nem akad nyomukra többé! Köztudomású az is, hogy Hollywoodban valóságos ajánló levél, ha valakinek ilyen hajlamai vannak. A Globe and Mail című lap bejelenti azt is, hogy az ügy kényességére való tekintettel bevezetnek a televízió egyes állomásain ilyen irányú óvszer hirdetést, sőt kilátásba helyezik azt is, hogy a lapokban is hirdetni fogják! Miért kell ennek az ügynek ekkora nyilvánosságot biztosítani? Miért nem lehet azt ajánlani, hogy akiknek bármiféle ezzel kapcsolatos felvilágosításra van szükségük , forduljanak egy megnevezett klinikához. Ne tévedjünk. Nem diszkriminálni akarunk. Ferde hajlamú emberek mióta a világ fennáll mindig voltak és mindig lesznek. De minél nagyobb publicitást kapnak — annál erőszakosabbá válnak. A nemrég elhalt Liberace néhány évvel ezelőtt még beperelt egy újságírót, mert azt állította róla, hogy homoszexuális. És megnyerte. Pedig az , volt. Befejezésül, hadd idézzem az egyik olvasót, aki a fent, említett laphoz beírt, azt ajánlva, hogy tegyék egészségügyi vesztegzár alá a „hooker”-okat és a „homoszexuálisokat”, hogy ne terjeszthessék az AIDS nevű betegséget. Mire egy másik olvasó válaszolt a levél írójának ugyanabban a rovatban: „Meg kell magyarázni a levél írójának, hogy van egy egyszerűbb mód is rá, hogy elkerüljük a veszélyt.” Az amerikai katolikus püspöki kar máris tiltakozott az óvszerek hirdetése ellen. Ők is azt állítják, amit a Globe and Mail levélírója kijelentve: Nem ez a megoldás. Van erre egyszerűbb megoldás is, hogy elkerüljék a veszélyt! De ehhez új törvényekre lenne szükség. Ez is Korunkhoz tartozik. (v.a.) Meghalt Zsigray Julianna 84 éves volt, amikor elragadta a halál. Gazdag élet volt mögötte. A két háború közti nemzedék írója volt és maradt. A háború után ő is mint sok más író elnémult. Kinek is írt volna? Egyúj világ gyűlölettel habzó szájú képviselői léptek a színre, akikhez semmi köze nem volt és nem is lehetett. A hazai krónikás azt írja róla: Igaz ugyan, hogy Babits Mihály verseket közölt tőle a Nyugatban, „a törökszentmiklósi úrilánytól”. Megemlítik, hogy megnyerte regényével a Singer és Wolfner irodalmi pályázatát, de ugyanakkor hozzáteszik, hogy regényeivel főleg a „postáskisaszszonyok tetszését nyerte el”. Azt is megemlítik, hogy a német megszállás alatt kiállt üldözött kollégáiért, de azt, hogy 1957-ig egyetlen írása sem jelent meg — arról hallgatnak. 1957- ben jelent meg először új könyve a Sugár úti palota, amely Erkel Ferencről szólt, majd Lehárról és Reményi Edéről készített életrajzregényeket. Zsigray Juliannát egyetlen egyszer sem szólaltatták meg a hazai lapokban. Ott nem volt számára hely. Nem is tudtuk, hogy él, csak a halálhíre döbbentett meg. Pedig írt, írt, de a háború után csak magának és a fiókjának. A két világháború között viszont ontotta írásait. Első regényével a Szűcs Mara házasságával 23 éves korában valósággal berobbant a magyar irodalomba. Ez volt a kezdet. Rövidesen már komoly történelmi munkák követték első regényét Erzsébet magyar királyné, a Római százados, a Holtomiglan, holtodiglan, Pacsirta énekel, stb. Széles horizontú írói fantáziájának tökéletes biztos kezelése jellemzi írásait. Minden regényében erős társadalmi kritikát gyakorol főleg a dzsentri világról és újból és újból felméri regényeiben a sürgető kérdést: lehet-e a régi életmódot folytatni? Lehet-e a régi életmód szerint élni? Számos regényét megfilmesítették, természetesen ezeket nem játsszák odahaza. Én itt láttam az emigrációban első regényének filmváltozatát, a Szűcs Mara házasságát, a kitűnő Simor Erzsivel és Szörényi Évával, amely egyik kedves emlékem marad... Regényei olyan nagy érdeklődést váltottak ki, hogy több idegen nyelvre is lefordították. De írt novellákat, irodalmi és színházi kritikákat. Bírálatait álnéven, Ebeczki György néven írta. A háború végén Ő is visszavonult szigligeti remeteségébe, senkivel nem érintkezett, csak közvetlen környezetével. Nem volt köze ehhez a világhoz, amelyben élt, amelybe a sors kénnyszerítette. Nem vett tudomást arról, ami az Utcákon történik, mert ehhez a világhoz semmi köze nem volt. Domány Klára a népszerű szerző könyvsorozatának első kötete az: KRmyEső A gazdag tartalmú, szép kivitelezésű 212 oldalas novelláskötet új, értékes darabja lehet könyvtárának. Megrendelhető: Domany's Publications 1236 W. Farwell, Chicago, IL 60626, USA A kötet ára szállítással együtt: US$12.00