Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-28 / 13. szám

„Lugánói tavasz” Saáry Éva költeményei Fáy István Az­­ijesztendő kelle­mes meglepetéssel kez­dődött minden magyar irodalombarát számá­ra, mert lapunk kitűnő munkatársa versesköte­te már januárban meg­jelent. Vannak kivéte­les emberek, akiknek Isten több talentumot adott, mint másoknak, talán azért, hogy kár­­­pótolja őket valami olyanért, ami gyermek és ifjúkorukat beár­nyékolta, életük hátra­lévő részében pedig en­nek az emléknek a ter­he nehezedik a lelkük­re. Tipikus példája en­nek Saáry Éva, aki sok­oldalúságával modern polihisztornak tekint­hető. Geológusként kezdte pályafutását dip­lomája megszerzése után és Göcsej olajme­zőin dolgozott, de élete igazi tartalmát az iro­­­dalom és a művészet ad­ta meg eleitől, így lett erős filozófiai orientáci­óval költő, író, festő és fényképész a fogalmak legszorosabb értelmé­ben, magas nívón. Nem hiszem, hogy té­vednék, amikor azt állí­tom, hogy hánytatott gyerekkora tette min­­dent­ megfigyelővé, tu­datában elraktározóvá és kissé agnosztikus­sá, hogy később azt a sok élményt, melyet if­júsága, a háború, az orosz megszállás, a sza­badságharc és a honta­lanság adott neki, egy szabadabb világban, — melyben soha nem lelt otthont, —t kiérlelve visszaadhassa művésze­­tével nekünk. . .^Kölsgye, amelyet fedő-,, lapjától, kezdve illuszt­rációin keresztül a sze­désig és nyomásig min­den segítség nélkül ma­ga készített, 28 költe­ményt tartalmaz. Ezek közül az első kettőt 1964- ben — hazalátogatása alkalmával — a többit pedig 1965-ben írta. Úgy is nevezhetném: egy esztendő gondolatai. Bibliofil munka, olyan ízléssel elkészítve, melyről csak őszinte el­ismeréssel lehet beszél­ni. Nem az a célom, hogy bírálatot írjak, mert eh­hez, ha analitikusan ké­szíteném el, nem lenne elég terjedelmem, így csak egyszerű ismerte­téssel kísérlem meg ol­vasóimhoz közel hozni. Ha jellemeznem kelle­ne e ciklust, egész rövi­den csak annyit monda­nék: a szomorúság, a magány, több versében pedig a reménytelenség költészete. Furcsa leír­ni ezeket olyan valaki­ről, aki tervszerű mun­kában, gondolatai sza­vakban és képekben va­ló megfogalmazásában. Nem lehet ezt csodál­ni, mert aki szilárdan hisz egy eszmében, me­lyért hazáját is elhagy­ta, melyet megosztott egyszer valakivel, akit szeretett és az megta­gadta ezt, nem lehet töb­bé reménye, hogy meg­lelje az otthont, amit az egymás iránti szeretet, hűség és a közös hit je­lentett. Saáry Évának Franciaországi tar­tózkodása, majd a nyu­gatafrikai kutató munka után a mesés szépségű Itt ismeri meg korunk legsúlyosabb betegsé­gét, az embermilliók kö­zött lélekre nehezedő magányt, amikor nincs senki, akivel egy őszin­te, baráti és értelmes szót válthatna. Turisták tízezerei lökdösődnek az utcákon, de számára ez mert hiába kísérli meg, hogy" larsat és valami megértést találjon, nem fajtája szellemi nívó­jának a felemelésében látja egyetlen életcélját és huszonöt éve ezért dolgozik fáradhatatla­nul, ebben keres kárpót­lást örökre elveszített otthonáért, melyet talán a luganoi temető csend­jében nyugvó édesanyja mellett lel meg, ha el­jön annak az ideje. Szo­morúan írja budapesti látogatásakor, a nyolc év hitalanság után szá­mára idegenné vált vá­rosban: hitté-kövült elvei van­nak, melyekkel éppen olyanná válik, mint a XII.-XIII. század hitval­lói, akik a „homousiont” hitték, tagadva a ,,ho­­moiusiont” és képesek voltak meghalni egy be­tűért, melynek értelme számukra az örök életet jelentette. Ez történt ve­le is. Luganóban telepszik le. Maga indokolja meg, hogy miért: már semmi más, mint teher és teljesen jelen­téktelen. Élete egy ki­elégítetlen lélek vergő­dése a vákuumban. Bosszantja, idegesíti a szenzációt, az új látni­valót keresők kavargása és menekül előlük: sikerül annak­ ellenére, hogy" Külföldi utazgatásai, — többek között Berlin — nem hoznak semmi változást kiábrándultsá­gában. Amit lát: rohanó Feltevése tökéletes helyzetmegítélés és szinte fenyegető prófé­cia. Visszatérve lakóhe­lyére, a­mely csak fe­dél a feje felett, de nem Tömegemberré válik maga is? Korántsem, csak belekényszerül a helyzetébe és könyörte­lenül el kell vegyülni az avatatlanok között. Na­gyon szokatlan ez a söté­ten, vagy inkább rend­kívül világosan­ látás egy 34 éves fiatal asz­­szonytól. Mégsem lep meg engem, mert ő meg­szabadította magát az önámítás és a konvenci­ók láncaitól. Tette ezt nemcsak napi életében, de gondolatainak közlé­sében is. Költészetében hiába keressük a líra szokott témáit, vagy a hagyományos formákat. Kizárólag gondolatokat találunk, melyek na­gyon mélyről, valahon­nan a tudatalatti világ­ból törnek elő. Magá­nyossága valósággal az űr hidegét leheli, pedig ebben a didergésben nagyon vágyik a felme­legedésre, de lehetsé­ges­? ,ez„ amikor még, csak nem is sírhatja el fájdalmát, mert: „nincs senki, akinek elmondjam s nem is lesz már soha senki azok akikkel együtt nőttem fel megöregedtek beleöregedtek a világba” Lehet, hogy a hozzá­tartozók, a régi barátok valóban „beleöreged­tek a világba”, ő azon­ban semmi esetre sem. Biztos vagyok abban, hogy szellemének lendü­lete, a szépben való hit, a fajtájáért végzett sok munka és áldozat immu­nissá tették. Fenti, sötét tónusú verseit huszonkét évvel ezelőtt írta és el­lentmondásnak látsza­nak, mert amit azóta tett a magyar kultúrának ahhoz igen nagy hit­­el­emberek, pénzhajhá­­szás, fertőzött kultúra és az egymást elválasz­tó, aknákkal védett fal, otthon — teszi, amit kö­telességének tart, mert ha már boldog nem le­het, legalább a jól vég­­zett munka adjon lelké­nek megnyugvást, lett és tíz embernek is sok lett volna. Ha az illusztrációkkal is foglalkoznék, melyek inkább interpretációk, csak külön tanulmány­ban lenne lehetséges. Ezek, — mind a tíz rajz — fekete vonalak és ívek proporcionális összeil­lesztése, az absztrakt művészet remekei. Szá­momra úgy hatnak, mint amikor egy zene­szerző a kottalap öt vo­nala elé írja a „kulcsot”, hogy az utána követke­ző hangjegyek érhetővé váljanak. Mindegyikük a szavakkal ki nem fe­jezhető gondolat össze­foglalása. Talán akkord­nak is lehetne nevezni őket. Ezekben egyesül olvasói szeme láttára a filozófus, a költő és a rajz művésze, hogy egyetemes alkotást ad­jon azoknak, akik meg akarják teljes mérték­ben érteni. .,, Az egész munka kiváló és egy pillanatig. Nem vitás, hogy egyik büsz­kesége emigrációnk szellemi alkotásainak. A könyv csak szerzőjé­nél kapható megrende­lésre, akinek címe: Saáry Éva Via Scuole 10, CH-6900 Lugano (Cassarate) Switzerland. „Sohasem leszek már többé otthon sem a faluban ahol születtem sem a városban ahová ifjúságom emléke vitt." „hiába dorombol békítően a régi csók emléke ott a hídnál ami nemek még FORRADALOM ELLENFORRADALOMMÁ vált a te szádban" „magam kerestem magam választottam menedékül ezt a tájat talán azért, mert Afrikára emlékeztet” ..én már csak a szobám csöndjére vágyom munkára könyveim között”. „Itt lakom a város közepén ezer és ezer embertől körülvéve ezer és ezer társamnak párájában egymásba ütődünk az utcán a tereken egymásra mosolygunk a boltokban beszélgetünk is néha néha mégis olyan egyedül vagyok mintha sivatagban lennék” Aztán jön a Karácsony ekkel, mert fojtogatja a és — magamról tudom, múlt, lelkét tépi a tünő­­aki több nagyon szemo­­dés és önmagának fel­ró Szent Estét élt át, — adott kérdései: képtelen örülni a többi­„arra a sok küzdelemre gondolok arra a sok keserves idegőrlő inszakasztó munkára gondolok amit az életben elvégeztem VAN E ÉRTELME mindannak amit HIÁBA tettünk a munkáknak „néhány géppisztolya* katona tányérsapkával ruszkicsizmában aztán az orránál — tovább — nemlátás félreismerhetetlen jegyeivel ilyenek kezében volt a világ s ilyenek kezébe kerülhet megint a „munkám fölé hajolok reménytelen s üdvöm is ez már hamis fényekre nem pazarlóm erőm egy leszek most már EGY a néma tömegből bajaik közé vegyül az én bajom is" Válságban az európai baloldal — Az európai baloldal problémái: ezeket vet­te szemügyre az ameri­kai Newsweek. Az amerikai Newswe­ek seregszemlét tartott az európai baloldal fölött és arra a véleményre ju­tott, hogy a kommunis­ták, — de a szociálde­mokraták, szocialisták is — rohamosan veszítik el követőiket. Az ameri­kai lap bevezetőben idé­zi Jacques Huntzingert, a Francia Szocialista Párt nemzetközi ügyek­kel foglalkozó titkárát, aki szerint: „A szocializmus vál­ságban van, mert kép­telennek bizonyultunk, hogy alkalmazkodjunk a korszerű gazdasági kö­rülményekhez.” Fabio Mussi, az Olasz Kommunista Párt lap­jának, az Unitának a társszerkesztője egyet­ért az értékeléssel: „Saját ellentmondá­saink áldozatai va­gyunk. A baloldal évti­zedeken át az állandó gazdasági növeke­dést szorgalmazta, a közkiadások növelését, a jóléti állam kiterjesz­tését. Most pedig rá kell ébrednünk, hogy mind­ezek hatalmas problé­mákat teremtettek.” A nyugat-német Szo­ciáldemokrata Párt mindinkább hozzáedző­dik ahhoz a gondolathoz, hogy egy életerős Zöld párt elhódította hagyo­mányos szavazóinak az egynegyedét. A fran­cia szocialisták, akik 1981-ben a kommunis­tákkal szövetségben ke­rültek hatalomra, súlyos vereséget szenvedtek a konzervatívok­­ választá­si szövetségétől márci­usban... Az Olasz Kommunista Pártnak, amely országos válasz­tásokon még mindig a szavazatok 30 százalé­kát szerzi meg, nincs reménye, hogy kor­mányra kerüljön valaha is. A Brit Munkáspárt pedig a közvélemény­kutatások tanúsága sze­rint Margaret Thatcher konzervatívjai mögött kullog annak ellenére, hogy széles körben nem­tetszést arat Thatcher asszony parancsolgató stílusa. A szociáldemokrata pártok hasonlóképp gyatrán szerepelnek Észak- és Közép-Euró­­pában is. Belgiumban és Hollandiában, ahol évtizedeken át szilárd szakszervezeti támoga­tással virágzottak az erőteljes szocialista pártok, ma már közép­jobb kormányok vannak hatalmon. A Dán Szoci­áldemokrata Pártnak nincs már többsége Európa egyik legnagy­vonalúbb jóléti államá­ban. Ausztriában, ahol Bruno Kreisky Szocia­lista Pártja uralta a po­litikai szinteret két év­tizeden át, tavaly Kurt Waldheim nyerte az ál­lamelnöki tisztet jobb­oldali programmal és annak ellenére, hogy nácibarát háborús múlt­járól rebesgettek. A baloldal szilárdan csak Spanyolországban és Görögországban ül nye­regben, ahol Felipe Gon­zalez és Andreas Pa­pandreou vezet életerős szocialista kormányt — mint több spanyol szoci­alista úgy véli azonban, hogy Gonzalez csak azért sikeres, mert bal­oldali címkével látja el jobboldali politikáját. Abban minden refor­mer megegyezik, hogy a nyugat-európai társada­lom gyorsabban válto­zott, mint a baloldal ide­ológiája. Marx Károly és Engels Frigyes — mondják a reformerek­­ —­ helyesen elemezte a 19. század második fe­lének körülményeit, amelyekben a kapitaliz­mus virágzott, s legtöbb ember gyárban vagy a mezőgazdaságban dol­gozott, az osztályharc pedig mindennapi való­ság volt. Mindez azon­ban mára átváltozott egy jólétben élő és szol­gáltatás-orientációjú Európává... Európa hagyományo­san marxista pártjai, kevés kivétellel, már rég elvetették az olyan idejétmúltó elképzelé­seket, mint a proleta­riátus diktatúrája és az értéktöbbletelmélet. Né­melyikük még ennél is tovább akar menni. Az Olasz Kommunista Pártban egy kisebbség a „kommunista” jelző­től is meg akar szaba­dulni. Mások kétségbe­vonják, hogy a „balol­dal” önmagában je­­lent-e még valamit. ...A baloldal céljait századunk jelentős ré­szében összekapcsolták a Szovjetunióval, ezt az azonosítást azonban a legtöbb európai balol­dali ma már inkább aka­dálynak, mintsem segít­ségnek érzi... Franciaországban és Olaszországban a mér­sékelt szocialisták és kommunisták egymás iránti gyűlölete olyan mélyen élő, hogy érdemi megbékélést bajos el­képzelni köztük. Mitter­­randnak a hetvenes években sikerült egy taktikai szövetségbe édesgetnie a Francia Kommunista Pártot, mi­helyt azonban 1981-ben közösen hatalomra ke­rültek, ismét hajbakap­­tak. Mitterrand pártja államosított egy sor kulcsfontosságú ipar­ágat és kezdetben alapo­san megnövelte a jóléti kiadásokat, két éven be­lül azonban konzerva­tív pénzügyi politikára váltott át. A kommunis­ták végülis kiléptek a koalícióból, azzal a töb­­bé-kevésbé jogos meg­győződéssel, hogy egy agyafúrt politikus ala­posan kihasználta őket és túljárt az eszükön. Az olasz kommunisták pe­dig arra ébredtek rá, hogy a szocialisták fel akarják váltani őket a baloldali erők élén, s ez az elemzésük szinte bi­­ányosan helytálló. A szocialisták máris a tő­lük jobbra álló pártok­hoz kötötték szekerüket — alighanem véglege­sen. Ideológiai ellentétek több mint fél évszázada gyötrik az európai bal­oldalt. Azok a pártok, amelyek születésük pil­lanatától a szovjet zász­ló alá sorakoztak, még azok is, amelyek most egyszerre a Moszkvától való függetlenségüket hirdetik, aligha fogják valaha is elnyerni a szo­ciáldemokraták bizal­mát és tiszteletét, aki­ket egykor a „társada­lom árulóinak” bélye­geztek. Katolikus liberá­lisok gyakorta hajba­­kapnak antiklerikális szocialistákkal, noha társadalmi doktrínáikat gyakran nem lehet meg­különböztetni egymás­tól. ...A szocialisták és a kommunisták egyaránt kívülrekedtek a hetve­nes évek elején burján­zó környezetvédő és atomfegyverellenes mozgalmakon, mert nem ismerték fel fontos­ságukat. Legutóbb pedig a francia egyetemisták rendeztek országos sztrájkokat december­ben, miközben a szocia­lista és a kommunista párt vezetői döbbenten bámultak a semmibe. Később, ugyancsak a múlt hónapban, a fran­cia vasutasok kerekí­tettek egy vadsztrájk­ból országos megmozdu­lást anélkül, hogy bármi segítséget kaptak volna a befolyásos baloldali szakszervezetektől. Áttörés a szívbaj gyógyítása terén Amerikában az egész­ségügyi hatóság hama­rosan engedélyezi egy új orvosság forgalmazá­sát, amely forradalma­sítani fogja a magas vér­nyomás kezelését. Je­lentősen csökkenti a vér koleszterol tartalmát, — elejét veszi a zsiradék lerakódásnak az erek­ben — vagyis az érelme­szesedésnek, amely minden évben amerikai­ak millióinak életét olt­ja ki. Orvosi körökben az új orvosságról a legna­gyobb elragadtatással beszélnek: „Forradal­mi!... Óriási előreha­ladás!... Hatalmas át­törés!” — ilyeneket le­het hallani. Ugyanakkor az öröm aggodalommal is páro­sul, attól tartanak az amerikai orvosok, hogy páciensei feladják a las­san, de végre megtanult jó szokásokat, az egész­séges táplálkozást, — a zsiradék­mentes dié­tát — és a testgyakor­lást, — visszatérnek megszokott tunyaságuk­hoz, a túltáplálkozás­­hoz és a belakmározás után egy pirulát vesz­nek be az új orvosság­ból és azzal csökkentik a vérükben mutatkozó koleszterol mennyisé­get. Az amerikai orvosok egyetértenek abban, hogy a helyes táplálkozás, a testgyakorlás az új orvos­ság megjelenése után is feltétlenül szükséges, mert számos más beteg­ség megelőzését szolgál­ja! A új orvosság neve: Lovastatin. Előnye az összes többi koleszterolt csökkentő eddigi gyógy­szerrel szemben az, hogy a szervezet termé­szetes mechanizmusá­ra, a májra hat ki és korlátozza a vér kolesz­terol szintjét. A többinél jóval hatá­sosabb, könnyebben ada­golható, pirula formájá­ban is szedhető,­­ sőt mi több olcsó. Eddig még nem tudunk arról, hogy lenne káros mellékhatá­sa. A Lovastatin megjele­nése egybeesik az újfaj­ta egyszerűbb koleszte­rol színi vizsgálattal, a tűszúrással az ujj hegyé­be. Ezért aggódnak az orvosok, hogy a köny­­nyebb vizsgálat és a könnyebben szedhető orvosság hatására pá­cienseik feladják ne­hezen tanult fegyelmü­ket és azt hiszik, hogy a koleszterol problémát egy pirulával elintéz­hetik. Mégsem lesz amnesztia? A „Canadian Press” nevű hírügynökség ér­tesülése szerint a fede­­rális kormány amneszti­ában részesít körülbelül 23.000 olyan Kanadában tartózkodó személyt, akik politikai menekült­nek vallják magukat, de mindeddig nem kaptak ilyen hivatalos státuszt. Ez a szám magában fog­lalja azt a 18.000 sze­mélyt is, akik a legutób­bi, májusi amnesztia után menekült státu­szért folyamodtak. Akik nem kapnak politikai menekült státuszt, azo­kat legkésőbb 18 hét múlva eltávolítják Ka­nadából. A CP híre után alig 24 órával Mr. Weiner, a „junior” bevándorlási miniszter, kijelentette: „nem valószínű”, hogy a 23.000 menekült am­nesztiát kap. A minisz­ter nem indokolta kije­lentését. Felhívás Előfizetőinkhez! . Kérjük kedves Elő­fizetőinket, figyeljék az első oldalon, a nevük után lévő dátumot, amely újságjuk lejá­ratát jelzi. Kérjük szí­veskedjék felszólítás nélkül időben bekülde­ni az újság előfizetési díját, mert —pos­tai rendelkezések sze­rint — a lap­­további küldését kénytelenek leszünk beszüntetni. 7. oldal

Next