Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-02 / 18. szám
Taylor halálával egy korszak tanúja és alkotója távozott Maxwell D. Taylor tábornok 75 esztendős korában a Walter Reed Army Hospitalban Washington, D.C.-ben meghalt. Taylor tábornok a Kennedy és Johnson adminisztrációk idején hosszú időn keresztül az amerikai katonai egységek parancsnoka, majd Amerika nagykövete volt Dél-Vietnámban és neve szorosan összefonódik Amerika délvietnámi háborújával, amely céltalan és eredménytelen volt, viszont az amerikai nagyipar számára rengeteg hasznot jelentett. Az 1950-es években, amikor az általános katonai meggyőződés Amerikában az volt, hogy az ország nukleáris erejét kell fejleszteni. Taylor tábornok a gyalogság fejlesztése mellett foglalt állást „The Uncertain Trumpet” című könyvében, amely bestseller lett. A fiatal massachusettsi szenátor, John F. Kennedy, teljesen Taylor tábornok befolyása alá került és mikor elnök lett, a vietnámi háborúval kapcsolatban hozzá fordult tanácsért. Taylor a II. Világháború idején Berlinben harcolt, a koreai háború idején amerikai és UN egységeket vezényelt, a vietnámi háborúban az amerikai csapatok legfőbb parancsnoka volt, a Johnson adminisztráció idején vietnámi nagykövet, egy ideig pedig vezérkari főnök volt. Caspar Weinberger, amerikai hadügyminiszter, többek között, a következőket mondta gyászbeszédében: — Taylor tábornok diplomata, katona és tudós volt. Mindezek után, ha visszatekintve a múltra, látni akarjuk a valóságot, azt kell mondanunk: Maxwell D. Taylor egyik legfőbb felépítője volt annak a szerencsétlen kalandnak, amikor egyszer félmillió amerikai katona harcolt Vietnámban a láthatatlan ellenség ellen. A háborút az amerikai nagyipar sajnos egyszerűen nem engedte megnyerni. A demokrata Johnson elnök a vietnámi háború megszállottja és áldozata lett. A vietnámi háború majdnem polgárháborút robbantott ki Amerikában és külön korszakot jelentett nemcsak Amerika, hanem az egész nyugati világ számára. Balról jobbra: Yitzhak Shamir, izraeli miniszterelnök, Shimon Peres, izraeli külügyminiszter. Mr. Shamir a Likud Csoport vezetője, Mr. Peres a Munka Párté és a legújabb jelentések szerint a különleges izraeli koalíció ingatagabb jelenleg, mint vahala is. Mr. Peres nemrégiben Rómában járt, ahol résztvett a Nemzetközi Szocialista Internacionálé értekezleten és az ott résztvevő két szovjet megbízottal közölte: A diplomáciai kapcsolatok felvétele a Szovjetunió és Izrael között „kívánatos”. Amikor Mr. Shamir ezt meghallotta, egyetlen kommentárja ez volt: Erről szó sem lehet! Mulroney miniszterelnök a 60 éves Madam Justice Claire L’Heureux-Dube bírónőt nevezte ki a Legfelsőbb Bíróság új főbírájává. A 9 tagú Legfelsőbb Bíróság egyik tagja, Julien Chouinard, két hónappal ezelőtt, rákbetegség következtében meghalt és Madam L’Heureux- Dube az ő helyére kerül. (Szemben az amerikai Legfelsőbb Bírósággal, amelynek ugyancsak 9 tagja van, a kanadai Legfelsőbb Bíróságnak olykor nem mind a 9 tagja vesz részt a döntésekben. ( Szerk.) Az új főbíró a Legfelsőbb Bíróság második női tagja. Az elsőt, Madam Justice Bertha Wilsont, 1982 márciusában nevezte ki Trudeau miniszterelnök. (Kanadában a Legfelsőbb Bíróság tagjait a miniszterelnök nevezi ki, Amerikában az Elnök jelöli ki és a szenátus hozzájárulására van szüksége. ( Szerk.) Madam Wilson, érthető módon, liberális. Érdekes viszont az, hogy — ámbár a konzervatív Mulroney nevezte ki — a hírek szerint Madam L’Heureux-Dube is liberális. Annál is érdekesebb ez, mert az elkövetkező júniusban sor kerül a parlamentben a halálbüntetés ügyében való szavazásra. A politikai megfigyelők szerint az eredmény rendkívül szoros lesz. Amennyiben a halálbüntetés visszaállítását megszavazzák, óhatatlanul is felmerül az alkotmányos kérdés: kegyetlen és szokatlan (cruel and unusual) büntetés-e a halálbüntetés? Amennyiben igen , alkotmányellenes. Amerikában ugyanez a kérdés merült fel és a Legfelsőbb Bíróság megtiltotta a halálbüntetést, mert az Alkotmány nyolcadik módosító paragrafusa tiltja a „cruel and unusual” büntetést. Az államok nyomban megvétózták a döntést azzal az érveléssel, hogy Amerikában a büntetőjog (egyes föderális bűncselekményektől eltekintve) az államok hatáskörébe tartozik, a Legfelsőbb Bíróságnak tehát nem volt jogában ilyen döntést hoznia. A Legfelsőbb Bíróság meghátrált és az államok erre vonatkozó jogát visszaállította, azzal a kikötéssel, hogy az esküdtszékeknek nem, csupán a bírónak van jogában halálbüntetést kiszabnia. Jelenleg Amerika 41 államában állították vissza a halálbüntetést. Ha Madam L’Heureux- Dube valóban liberális, akkor Madam Wilsonnal és a Legfelsőbb Bíróság más liberális tagjaival adott esetben alkotmányellenesnek nyilváníttathatja a halálbüntetést. Ebben az esetben alkotmánymódosító paragrafusra lenne szükség, amelyhez 5 provinciának és legalább a kanadai összlakosság 70 százalékának a hozzájárulása szükséges. Kérdés, hogy Mulroney, aki maga is a halálbüntetés ellenzője (kormánya néhány tagjával együtt) belefogna-e ilyen kísérletbe? O ai(Q a Az új női főbíró lehet az akasztás központja Jack Kemp belépett az Elnökelöltségért folyó versenybe Buffalo körzetének kilencszer újraválasztott népszerű képviselőa konzervatív republikánus Jack Kemp csatlakozott a republikánus mezőnyben induló elnökjelöltekhez. Eddig két hivatalos kandidátus jelentette be indulását: Pierre Du Poot Delaware volt kormányzója az egyik és Alexander Haig tábornok a másik. Kemp a konzervatívokat szeretné maga mögött felsorakoztatni. Ez nem lesz könnyű feladat, mert negyed évszázad óta első ízben nincs a konzervatívoknak egyetlen elismert vezetője, mint évekkel ezelőtt Jrerdy Gidldwater szenátor volt és mint jelenleg Reagan elnök. Kemp az egyik kedvencük. Hithű konzervatív, mint volt futballista népszerű is, de erősen közepes szónok és képtelen hallgatóit lángra gyújtani. Ez abból is kitűnik, hogy kandidátusságát két év óta 9% támogatja csupán nem több — és nem kevesebb. A középhez számító Szenátusi Republikánus kisebbség vezetője, Bob Dole — aki szintén elhódít majd konzervatív szavazatokat meglehetősen előretört és most 12% támogatja őt. George Bush az alelnök, még mindig az élenjáró republikánus kandidátus Reagan örökének elnyerésére. És Nevada ex-szenátora, Paul Laxal — Ronald Reagan legközelebbi politikai barátja — szintén erősen latolgatja a versenybe való belépést. Ha valóban belépne, az újabb fenyegetés lenne Kemp esélyeire. Kemp azonban nem csak mínuszszal, hanem plusszal is jelentkezik. Reagan elnök tőle kölcsönözte gazdasági programját és ezt a programot kemp folytatni, sőt kiszélesíteni akarja, akárcsak a konzervatívok táborát. Programjának jelszava: optimizmus és antikommunizmus. De a legfontosabb programja: az SDI — a Csillagháborús védelem mielőbbi kiépítése. A „free trade” akadálya: Mulroney Az „Angus Reid Associates” nevű közvéleménykutató intézet legújabb jelentése közli: a kanadai polgárok többsége nem bízik abban, hogy Brian Mulroney miniszterelnök a megfelelő ember, aki alkalmas arra, hogy „free trade” egyezményt kössön az Egyesült Államokkal. A februárban megkérdezettek 58 százaléka vélekedett így. 1986 júniusában a kérdésre válaszolók 52 százaléka nem bízott benne, ugyanannak az évnek januárjában a negatív válaszok 45 százalékát tette ki, kétségtelen tehát, hogy azoknak a száma, akik Mr. Mulroneyban nem bíznak, emelkedik. A megkérdezetteknek csupán 29 százaléka válaszolta, hogy bízik a miniszterelnökben (szemben az 1986 januári 45 százalékkal), míg 13 százaléknak nem volt véleménye a kérdésben. A legérdekesebb körülmény az, hogy még a „free trade” híveinek 39 százaléka is azt állítja, hogy Mr. Mulroney nem a megfelelő személy arra, hogy Amerikával ilyen jellegű egyezményt kössön. — Kétségtelen, hogy a „free trade” egyezmény egyik akadálya a miniszterelnök bizonytalansága — állítják az „Angus Reid Associates” statisztikai elemzői. A Szovjetunió Amerika-ellenes rágalmazó hadjárata Ahogy a gyógyíthatatlan kor, az AIDS világszerte terjed, úgy növekszik a Szovjetunió suttogó propagandája: az AIDS az USA bűne, és találmánya, a CIA és az amerikai hadsereg kémiai hadjáratának szüleménye. A hadsereg Maryland államban lévő Port Detrock laboratóriumának elszabadult rossz szelleme. Ez a képtelen vád először a szovjet irodalom hetilapjában látott napvilágot 1985-ben. Az USA azonnal tiltakozott és elítélte a szovjet propaganda hazugságait. Azóta azonban Moszkva „finomított” történetén. Szakértőket idéz, akik hitelt adtak hazugságaiknak és tudományos magyarázatot fűztek hozzá. Az illetők inkább társutasok voltak, mint nemzetközileg elismert tudósok. És mégis , a rágalomhadjáratot hírként, eddig hatvan ország vette át. Csak az elmúlt három hónapban Líbia, Albánia, Nyugat-Berlin, Tunézia és Jugoszlávia voltak azok a területek, ahol terjesztették, mindenütt természetesen a szovjettel szimpatizáns lapokban. Ahogy terjed a betegség, úgy nő a híresztelés. Világszerte eddig kb. 100 ezer embert fertőzött meg az AIDS és talán tíz millióra becsülhető azoknak a száma, akikre majd esetleg átterjed a betegség. Különösen a Harmadik Világban talál hitelt a szovjet propaganda, nemcsak a sok helyen tapasztalható anti-amerikai és antikapitalista érzelmek miatt, hanem azért is, mert a hírterjesztők itt még azt is hozzáteszik, hogy a néger-gyűlölő USA — így akarja kiirtani a feketéket, miközben rájuk fogja, hogy ők a felelősek a terjedő vírusért, — holott mindez az USA bűne. Mi már rég tudjuk: a szovjet nagy mestere a vádaskodásnak és különösen a suttogó propagandának. ..____________ FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! UGNANDIMMEL Terebessy Emőke 1979. december 27-e óta folyik a háború Afganisztánban. 150.000 szovjet katona vonult be az országba „testvéri segítségnyújtás” címén. 15 millió afgánból eddig több, mint 1 milliót megöltek, két millió hazátlanná vált és az ország belsejébe menekült, 5 millió afgán hazája határain túlra menekült a „dicsőséges szovjet hadsereg” elől. Hogy mennyi az afgán szabadságharcosok, a kivégzett afgánok és elítéltek száma, csak a híradókból itt-ott értesülünk. Hetedik éve folyik egy nemzet kiirtása! Városok, települések, falvak tűnnek el a föld színéről, megállt az élet, tanítás, nincsenek iskolák, kórházak, hiánycikk a víz, gyógyszer, élelem, ruházat. Napról-napra szaporodnak az árvák, özvegyek, terjednek a betegségek, pusztulnak az emberek, állatok egyaránt. A szovjet brutális támadása következtében Afganisztánban megüresedtek a falvak is. A férfiak partizánokká, szabadságharcosokká váltak, fegyvereikkel a hegyekbe, erdőkbe menekültek. Családtagjaik szétszóródtak. A szovjet segítségével hatalomra jutott kommunisták nemcsak embertársaikat irtják, hanem pusztítják a kultúrát is, könyvtárakat égetnek el, szobrokat döntenek le. Kínozzák, megölik az elfogottakat. Egyre szaporodnak a szomszéd államokba menekült lágerlakók. (5 millióra becsülik a Pakisztánba menekülteket.) Az emberi jogokat rég nem tartják be Afganisztánban. Az ország földművelői nem vetnek, nem művelhetik kis földjüket sem. Az élelem- és egyéb ellátása hiányos, néhol teljesen lehetetlen az utánpótlás. A civil lakosság nem folytathatja normális életét, hisz naponta újabb és újabb falvakat, városokat bombáznak, vagy égetnek fel a szovjet csapatok. A sebesültek az utca porában halnak meg, a nyomorékok száma egyre nő. Gyermekjátékokba elrejtett aknák ártatlan gyermekeket tesznek csonkává. A szabadságukért küzdő afgán nép már többízben fordult az UNO- hoz és a világ népei felé, segítsék népüket, hogy a szovjet vonja ki csapatait Afganisztánból. Eddig csak tárgyalások folytak, ígéretek hangzottak el, semmi sem változott. Gorbacsov új politikát folytat — írják a lapok. Gorbacsov először hazájában igyekszik szabadlábra helyezni a régóta fogva tartott politikai foglyokat, főleg azokat, kiket a külföld számontart! Azokat, akik saját országukban az emberi jogokért emeltek szót. Gorbacsov reformpolitikája még nem terjedt ki arra, hogy csapatait a jogtalanul megszállva tartott országokból kivonja. Méghozzá nem hoszszú távon, hanem éppen annyi idő alatt távozzanak, mint amennyi idő alatt az országokat lerohanták. Gorbacsov békeszándékában csak akkor hiszünk, ha a szovjet csapatok végleg kivonulnak Afganisztánból. ’ Kevés ember'van, aki képet tud alkotni magának arról, mi fólyik Afganisztánban. Az afgán nép 7. éve rettegésben él, szenved, tűr, gyászol és harcol. A túlélők rettenetes élményeikről számolnak be, sebeiket, megcsonkított testrészeiket mutogatják a riportereknek. Elmondják, miképp ölték meg a szovjet katonák és a hozzájuk csatlakozó kommunisták, terhes asszonyaikat, gyermekeiket, miképp „kezelték” elek-Árván maradt afgán gyermekek a menekült-lágerben. Irásokkal és kémiai anyagokkal elfogott társaikat és deportálták gyermekeiket a Szovjetunióba. Erőszakra erőszak a válasz. Az elfogott szovjet katonákat sem kímélik az afgán szabadságharcosok. A háború mindkét részből értelmetlen, mint minden háború! De akit megtámadnak, annak védekeznie kell. A háború csak szenvedést hozhat minden népre. Az erősebb legyőzi a gyengébbet. A jól felszerelt szovjet hadsereg lassan, de biztosan kiirtja az afgán népet. Meddig tűri ezt a világ? S mindezt miért? A szovjet hatalmi terjeszkedése miatt! Beludzsisztán környékén már 24 lágert állítottak fel az afgán menekülteknek A lágerek ellátása kritikán aluli. 600.000 embert kel ellátniuk!