Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-10 / 2. szám
Felelősség nélkül Terebessy Emőke Egyre gyakrabban olvasom e két szót. Németmagyar szótáromban ,,Ohne Gewahr”, anynyit jelent, mint: biztosíték- kezesség- garancia- jótállás, felelősség nélkül. A TV hetente bemondja a Lotto PONTOS nyerőszámait, de azok valódiságáért nem szavatol. A nézőközönség előtt gurulnak a nyerőszámok, azaz a Lotto számozott golyócskái, melyeket előzőleg valaki hivatalosan megvizsgált, hogy semmiféle csalás nincs a dologban, de mégsem vállal senki, a televízió sem, arra nézve garanciát, nyert-e az a személy, kinek hatos találata van. Nem értem ezt, mert ha szemünk láttára történik minden, miért nem adhatunk hitelt mégsem a számoknak? • Utazom a buszon, hol csuklós, önműködő ajtók vannak. Egy felirat figyelmeztet, hogy előbb várjuk meg, míg megnyílnak az ajtók, csak azután lépjünk a lépcsőkre. De! Csak a magam felelősségére léphetek! A busztársaság nem szavatol semmiért, ha esetleg félrelépek, kitöröm a lábam, előre esem, orromat becsípem, vagy gyermekem lába beszorul a csapóajtó közé. Választásom nincs, csak ezen a kijáraton juthatok le a lépcsőkön ... de azt is csak saját felelősségemre. Ez nagyon fontos, azért írták ki, nehogy bármiféle balesetért a busztársaság biztosítójának fizetnie kellene. Senki sem akar felelősséget vállalni azért, amit csinált, vagy amit átadott embertársainak használatra.• Bérházakban a liftet is csak saját felelősségemre használhatom. Ha nem tetszik, menjek fel gyalog!• Tegnap átmentem egy hídon, ott is láttam a figyelmeztetést. Saját felelősségemre hajthatok csak át rajta. Döbbenetes dolog ez. Úgy érzem, ha a híd olyan állapotban van, hogy már csak saját felelősségemre hajthatok át rajta, hogy adhatták át a közlekedésnek? Milyen könynyelmű emberek vannak! Ezrivel hajtanak át a hídon naponta, nem is gondolva arra, ha beszakadna, s őket elnyelné a folyó, senkit semterhelne felelősség, hiszen előre figyelmeztették őket.• Meglepett, hogy régi vendéglőnkben, a WC helyiségben is figyelmeztetett egy felirat, hogy óvatosan nyomjam le a gombot az ülőke felett... azt is csak saját felelősségemre használhatom. Ilyet még Nyugaton nem láttam eddig. • A piacon gombát árult egy néni, de kosara mellett ugyanez a felirat áll a kartonon. Bizonyára nem tudta a néni Geigerrel lemérni, mennyire sugarasak az erdő gombái... inkább figyelmeztetett minket. Ha mérgeződünk, nem az ő felelősségére.• A napi tőzsdeárfolyamot is közlik a lapok, de zárójelben, hogy nem szavatolnak semmiért, esetleges téves nyomásokért. Se a nyomdász, se a kiadó, senki. Mindenki ártatlan a dologban, a PONTOS munkáért nem vállalnak felelősséget ők sem. • Elgondolkodtam azon is, hogy nemrég közölte orvosom, saját felelősségemre megoperálhat, de a műtét előtt alá kell írjak egy papírt, hogy beleegyezem a műtét végrehajtásába. Ha meghalnék, vagy nyomorékká operálnának, se az orvost, se a kórházat nem perelhetem, magam vagyok felelős mindenért, hiszen én akartam, hogy megoperáljanak.• Szomszédunknak nagy háza, kertje van. Valóságos park. Bekerítve, idegeneknek tilos az átjárás. Erre hívja fel figyelmemet egy tábla, s alatta: „Ohne Gewahr” áthaladhat az is, aki nem idegen. Érdekes... • A városi könyvtárba ingyenes a belépő. A mennyezetig érő polcokon roskadásig állnak a könyvek. Előttük létra, hogy mindenki elérhesse a felső polcokon is a könyveket. A teremben több ilyen létra is van, de valamennyit csak saját felelősségemre használhatom.• Mi lenne, ha az autóvezetői vizsgán is úgy engednék át a jelentkezőt: mehet, de csak saját felelősségére? Mi lenne, ha a gyógyszerészeket, orvosokat, mérnököket, nehéz gépeknél dolgozókat is csak saját felelősségükre engednék át a vizsgán? Ha a szabó csak garancia nélkül szabná ki a drága anyagot? Ha a buszsofőrök is garancia nélkül vezetnének, s ugyancsak így a mozdonyvezetők, pilóták? • A gyakori merényletek miatt már az utazási irodákban is megjelent a „saját felelősségére” c. kis tábla. Repülhetek, utazhatom, ahová akarok, ha van pénzem és érvényes útlevelem, de már senki sem vállal felelősséget azért, hogy épen oda is érkezem, ahova megváltottam a jegyem. • A moziban rémséges filmet vetítenek. Csak 16 éven felülieknek! Aggódó anya áll a pénztár előtt 10 év körüli gyermekével. — Bevihetem? — kérdi a pénztárosnőtől, s könyörgő szemekkel néz rá. — A saját felelősségére! — válaszolja a pénztárosnő, s már nyújtja is a két jegyet. • Azelőtt legalább 1 év garanciát adtak, ha drágább árut vásároltunk. Ma csak 3 hónap a szavatossági idő. Az optikusnál szemüvegem helyett lencsét rendeltem. Miután tüzetesen megvizsgálták szemeimet, elém tettek egy papírt, írjam alá. Átolvastam. Mondjam? ’ — vagy már felesleges? Úgy is tudják: a lencsét elkészítik, de csak saját felelősségemre hordha tom.• Újabb kedvezményt nyújtott postánk. Már két kilós csomagocskát küldhetünk külföldre is, nem kell hozzá papírokat kitölteni! Hurrá! Korán örvendeztünk: szavatosságot nem vállal a német posta sem az elveszett két kilós csomagokért.• Állatorvostól hallottam. Meggyógyítottam a ló lábát, most már nyugodtan lovagolhat rajta, de csak a saját felelősségére! • Újabban minden újság elrejt valahol egy mondatot: Az aláírt cikkekért minden esetben azok szerzői felelnek! • Itt az új pelenkát hirdetik. Nem ázik át, nem történhet semmi baj! Ha mégis átázna, „ön használta rosszul”, nem szavatolunk érte. • Patyolat reklámja: Az új csodaszer kitisztít minden pecsétet ruhájából. Az anyag elszíneződése, vagy szétmálása esetén semmiféle garanciát nem vállalunk. • Nagy hőségben, Pompejiben jártam, hol nagy tömeg várakozott egy ivókút körül. A kút melletti táblán négynyelvű felirat hirdette: Ivóvíz. Csak saját felelősségére használja. Egykor a Balaton mellett járva a nádasból kiálló táblán olvastam: „Magán strand. A vízben csak saját felelősségére ússzon!” • Féltékeny férj megölte nejét. Szándékos ölésért 25 évre ítélték. Idő előtt szabadult. A rendőrségi jelentésben olvasom: K. Pált szabadlábra helyeztük, további cselekedeteiért felelősséget nem vállalunk. Fogorvosom ajánlotta, ha kihúzatom két fogamat és hármat lecsiszol két arany koronával hidat épít, hogy jobb oldalon is rágni tudjak. Mindenképpen jobb lesz a bíztatott, majd kiszámította, mit fizet a biztosítóm, s mennyi a ráfizetésem. Aztán következett az elmaradhatatlan mondat: Én megcsinálom, ha ön beleegyezik, természetesen nem szavatolhatok azért, hogy tökéletes lesz... • Minden alkalommal csodálkozom, mikor a krimi filmek nyugalmazott detektívjei saját felelősségükre — a rendőrfőnök tilalma ellenére — tovább nyomoznak és idegen lakások, irodák ajtóit zsebkésükkel a legnagyobb nyugalommal pattintják fel. ők nem félnek semmitől, senkitől. Mindent vállalnak, legalábbis filmeken, hogy a bűnöst kézrekeríthessék. Talán ők az egyetlenek, akik felelősség nélkül dolgoznak?• Tanítónéni kérdi Mórickát az iskolában: — Mennyi 13 meg 8? — 21 tanítónéni kérem, de nem biztos... • Így készülhetett Csernobilban az atomreaktor is. Megépítették, használták is, de minden felelősség nélkül! Márai Sándor NAPLÓ 1976—1983 Megrendelhető Kiadóhivatalunkban. A könyv ára: US $ 18.00 + US $ 2.00 szállítási költség. Kanadai Magyarság 412 Bloor Street, W. Toronto, Ont., M5S 1X5 Az emigráció legnagyobb sikere: Honfoglalás Morumbiban — A brazíliai magyar bencések története — Fercsey János „Erősen hiszem, hogy Isten szólt hozzánk az előre nem láthatók parancsszavában: , Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok nekíked.’ így elmélkedtek a ma ”gyar bencések, akiket — a Gondviselés — Pannonhalmáról Braziliába sodort. Életük, munkájuk bizonyíték arra, hogy a modern világban is történnek csodák. Néhány bencés tanár átkelt a tengeren: egy fillér nélkül dolgozni kezdtek (abban a szakmában, amihez legjobban értettek: tanítottak és nevelték az ifjúságot) — és 50- egynéhány év után ma övék Brazília legjobb iskolája, ahol 1. 500 diákot tanítanak. Sao Paulo egyik negyedében, Morumbiban — „a város peremén” — van az iskola, amit Szent Imréről neveztek el (Colegio Santo Americo), a Szent Gellért kolostor (Mosteiro de Sao Geraldo) és a Szent Benedek templom (Igraja s. Bento.) De a magyar bencések nemcsak kollégiumot, hanem vallási, kultúr- és szociális központot is teremtettek. A legnagyobb dicséretet II. János Pál pápától kapták, aki brazíliai zarándokúta során két napot (1980. július 3 és 4) a morumbi Szent Gellért kolostorban töltött. Morumbi sártenger volt, amikor először jártam ott. Azóta többször ellátogattam Sao Pauloba, de már előzőleg is, Párizsból, Buenos Airesből, New Yorkból figyeltem a magyar bencések áldozatos és sikeres munkáját. A háború után két fiatal bencéssel találkoztam Párizsban: Gácsér Imrével és Rezek Románnal. Tanárok és filozófusok voltak: Rezek Román akkoriban Jean-Paul Sartre exisztencializmusát analizálta, később pedig ő lett a legismertebb Teilhard de Chardine specialista. Gácsér Imre a magyar Menekültügyi Iroda igazgatója lett és sokezer magyar életében játszott sorsszerű szerepet. Párizs után Sao Pauloban találkoztam velük és megismertem az első pionírt, Szelecz Arnoldot, akit 1931-ben küldött Serédi Jusztinián, a bencés hercegprímás Pannonhalmáról Brazíliába, hogy az elszakított országrészekből ki- vándorolt magyarok lelkipásztora legyen. Szelecz Arnold néhány év alatt a közeli Anastaciában felépített egy kis monostort — Új Pannonhalmát — és egy kis templomot, amely ma is működik. Elmondta, hogy gyakran lovon látogatta végig a magyar településeket, például a közeli Szentistvánkirályfalvát, de eljutott Árpádfalvára és Boldogasszonyfalvára is (majdnem ezer kilométernyire Sao Paulotól), és a paranai Bocskai- és Bethlen- telepekre, ahol „a magyarok stílusos fatemplomokat építettek.” Nyolc évig dolgozott egyedül Szelecz Arnold, aztán — közvetlenül a háború előtt — Brazíliába érkezett Hets Aurélián és Jordán Emil — a nagy tervező, a kis bencés közösség motorja — akikhez tíz év múlva csatlakozott Kögl Szeverin volt soproni tanár, majd zalaapáti plébános. Az ő munkájuk eredményeképpen 1951- ben, egy régi épületben megalakult a Szent Imre kollégium, az első évben 116 tanulóval. De a magyar bencések még nagyobb terveket szőttek : telket vettek Mosumbiban, bankkölcsönnel építkezni kezdtek — és 1963-ban a Szent Imre kollégium áttelepülhetett saját épületükbe. A háború utáni években indult el a Rákosi terrorkorszakban vergődő Magyarországról Simon Bálint — matematikus, a lelkes cserkészparancsnok, Kerényi Olaf latin-magyarszakos tanár, és Tóth Veremund, latin-franciaszakos tanár. Simon Bálint már húsz évvel ezelőtt, fiatalon meghalt, emlékét a Simon Bálint Cserkészpark őrzi. Kerényi Olaf, aki a Magyar Hírlap szerkesztője volt, tíz éve halott. Tóth Veremund sok éven át perjel volt — Jordán Emil után. A Szent Imre kollégium — amelyhez a Santo Americo utcán át jut a látogató — katolikus iskola, magasnívójú oktatással, ami a magyarországi bencés gimnáziumok öröksége. A diákok nagy része fél bentlakó és a kollégium híres sportközpont lett ,többszáz serleget nyertek sportversenyeken a szentimrés diákok. Az intézet sporttanára Iróffy Zsolt angol-latinszakos tanár. Nemrég halt meg egy rendkívül tehetséges bencés matematikus, Sarlós Engelbert. A háború után orosz fogságba került és ott rövid idő alatt megtanult oroszul. Amikor hazaengedték, tolmácsként akarták alkalmazni politikai perekben. Átszökött Ausztriába és onnan ment Brazíliába, ahol sok éven át a kollégium tanára, majd igazgatója volt. A magyar bencések az őserdő tanyavilágába is elvitték a keresztet. 1970-ben Kögl Szeverin megalapította Paranában Nova Santa Rosat, limai Szent Róza emlékére. Tizenöt év alatt 12 kis templomot építettek a brazíliai tanyavilágban. Később Tóth Veremund ment házfőnöknek Santa Rosaba. Kögl Szeverin alapította a Könyves Kálmán Szabadegyetemet is, amelynek örökös rektora. A Szabadegyetem 1949 óta működik. Nova Santa Rosaból visszatérte után Szeverin kétemeletes könyvtárat szervezett, egy kis múzeummal együtt, megörökítve az évszázad brazíliai magyar életének emlékeit. Gácsér Imre hosszú idő óta az alperjel, aki a legnehezebb beosztásban dolgozik: ő a gazdasági főnök. Emelett foglalkozik a cserkészekkel is, ő volt a Magyar Hírlap főszerkesztője és jelenleg az egyetlen délamerikai nyomtatott magyar újság, a buenosairesi Magyar Hírlap — Délamerikai Magyarság főmunkatársa. A Szent Imre kollégiumban magyar bencések nevelik a brazíliai vezető réteg fiai mellett a legszegényebb családok gyermekeit is. A morumbi kollégium felavatásakor ezt így fejezte ki Jordán Emil: „A Szent Imre kollégiumnak, gazdag és szegény negyedek mesgyéjén, nem az a feladata, hogy választóvonal legyen. Ellenkezőleg: Szent Benedek példája szerint, összekötő kapocsa kell legyen a Rend jelmondata értelmében: Ora et Labora. A mi bencés hivatásunk fölvenni a konventbe és az iskolába az előkelők és a köznép fiait. Bencés hivatás volt régen a kolostori iskolában és az ma a modern kollégiumokban, testvéri közösségbe összefogni egy nemzedék gyermekeit a nemzet jobb jövője érdekében.” A tanítás mellett szociális munkával foglalkoznak a magyar bencések. Élelmezési segélyt nyújtanak szegény családoknak, tanfolyamokat rendeznek irodai munkára, gépírásra, varrásra, női fodrászatra , bölcsődét és napközi otthont rendeztek be: a plébánia segély-gyógyszertárában orvosi receptre többezer gyógyszert osztanak ki, hétvégi ingyenes orvosi rendelőben gyógyítják a szegény gyermekeket. A bencések morumbi kis városa több épületA család izgatottan bontotta ki a csomagot. A díszes karácsonyi papírdobozból a világ legrondább ajándéka bukkant elő. Egy madár. Ezt az első pillantásra minden kétséget kizáróan meg tudták állapítani. Csőre, tollazata, karmokkal díszített lába mind madár eredetre vallott. — Agyrém — mondta a papa és fújt egyet. Mama megborzongott. Nagymama lehunyta a szemét, hogy ne lássa a tollas szörnyeteget, amint ott áll a díszes karácsonyi papírdoboz közepén. Több mint egy méter magas volt, horgas csőrrel és villogó üvegszemmel. — Milyen madár ez? — kérdezte a gyerek, tízéves szívének minden érdeklődésével. — Bagoly — mondta a papa. — Dehogyis! — mondta gyorsan mama. — Ne vezesd tévútra a gyerekeket. A baglyok kisebbek, laposabb a csőrük és olyan szemük van, mint a tükörtojás. Szerintem ez egy túzok. — Akkor már jobb lett volna ma egy veréb — mondta a nagypapa. . — Köszáli sas! — jelentette ki, ellentmondást nem tűrő hangon. — Nézzétek a csőrét. És a ragadozó arckifejezését. Olyan, mint egy tőzsdeügynök. A köszáli sasokról köztudomású, hogy pontosan olyanok, mint egy tőzsdeügynök. Nagypapa gyűlölte a tőzsdét, mert évekkel ezelőtt egy ügynök beugratt a halálbiztos részvényekbe és majdnem minden pénze ott veszett, mert a cég csődbement. — Köszáli sas, vagy túzok, a fenének kell ilyen porfogó—reccsent a nagymama. Az ajándékot Zsiga batömbből áll. Az egyikben 21 tanterem, 3 laboratórium, 500 személyes ebédlő, konyha, mosoda, raktár, varroda van és 13 kisebb szoba. A második tömbben van a kolostor, a szociális intézet és az elemi iskola: ebben 60 szoba van, fürdőszobával, két ebédlő, 12 tanterem, könyvtár, kápolna. A sportterem mellett (főleg kosárlabdára és tornára) van egy futballpálya, két uszoda (egyik növendék az egyetlen brazíliai fiú, aki egy olimpián, úszásban harmadik helyezet lett), s itt vannak a műhelyek is, lakatos, asztalos, könyvkötő). Egy másik épülettömb a nővérek és bennlakó személyzet részére épült. Van itt egy szép díszterem is. Utoljára épült fel a templom, úgy tűnik, a mexikói guadalupei bazilika mintájára. A hatalmas, gyönyörű templomban II. János Pál pápa celebrált 1980-ban szentmisét. A templom minden szombaton és vasárnap öt-hat esküvő színhelye. Köröskörül az üvegfestés az évekig a kolostorban lakó Fejérkuty Bálint műve. Egy óriás freskót egy brazíliai művész, Claudio Pastro festett, (A História da Salvacao), az ethiopiai copf- festészethez hasonló formában. ősi küldte, nagymama legidősebb fia. Dúsgazdag volt, ennélfogva már jóval karácsony előtt reszketni kezdett a család, mit kapnak idén Zsigáéktól? Gazdagokhoz illően csak értéktelen ajándékokról lehetett szó, mert akinek sok a pénze, az azzal óhajtja kifejezni megvetését a hitvány anyagiakkal szemben, hogy vackokat ajándékoz a rokonságnak. Papa egyszer kifejtette, hogy a gazdag Zsiga sógor ajándékai jellemzőek a milliomosokra, amit küldenek az valami nagy semmiség és nehéz helyet találni a számára. — Ezt kiszámítva csinálják — mondja a papa —, csak azért, hogy ha látogatóba jönnek, akkor izzadva kelljen lecipelni a padlásról azt a vacak nehézséget, hogy lássák, mennyire megbecsülik az ajándékaikat. — Hová tegyük ezt a dögöt? — kérdezte néhány percnyi néma csönd után a papa. — Kidobni! mondta kurtán a nagypapa. — Zsiga megsértődik, ha legközelebb eljön és nem találja itt — mondta a nagymama, a család leglágyabb szívű tagja. — Jó — mondta a papa, — akkor betesszük a mamáék szobájába. — Azt már nem — tiltakozott a nagypapa. — Ha éjszaka felébredek és ez a tőzsdesas rámmereszti azt a két gülü szemét, szívrohamot kapok. Tegyétek csak a ti szobátokba. — Sassal nem lakom együtt! — mordult fel a papa. — A Zsiga különben is nekem csak sógorom, nektek a fiatok. Talán összevesztek volna a tollas karácsonyi ajándék felett, ha Sajnos, régi, kedves barátomat, Rezek Románt, —Sándort, aki valamikor teniszbajnok volt Gödöllőn és akivel valamikor Párizsban, a Rodin múzeumban „Isten kezé”-ben gyönyörködtünk, — már nem láthattam. De mindig maradandó élmény egy látogatás a kolostorban, a csendes társalgóban, az ebédlőben, amelynek falát Fehérkuty Bálint monumentális „Utolsó vacsorá”-ja díszíti. A szívélyes házfőnök most Linka Ödön. A fiatalabbak közül itt van Urdombi Ányos és Hubovics Egyed. Legnagyobb probléma az utánpótlás kérdése, főleg mivel az elmúlt évben három rendtársát temették el... Morumbi személyzete ma több mint 300, ezek közt 60 tanár és tanárnő. Hat év óta lányokat is tanítanak, a brazíliai ko-education rendszer szerint. A magyar bencések hírneve egész Brazíliára kiterjed. Nevelik, tanítják a brazíliai ifjúságot, de nem feledkeznek meg Magyarországról. Ezt legszebben Ther Péter, volt veszprémi novicius, majd több mint két évig katonai munkatábor foglya fejezte ki: „Sokan talán arra gondolnak: Szívet cserélt, ki hazát cserélt. Pedig nem így van. Az az igazság, hogy itt is érezzük a bakonyi fenyvesek illatát és halljuk a balatoni nádasok zúgását... Mikes Kelemen ízes magyarságával adhatunk tömör választ: ,Úgy szeretem már Rodostót, hogy Zágont el nem felejthetem...” nem szólal meg a telefon. Zsiga volt. Rettenetesen szabadkozott, de — mint mondta —, borzalmas dolog történt. Sofőrje, az a tökkelütött, összecserélt két csomagot. — Azt a kőszáli sast, amit a bankmenedzseremnek küldtem, elvitte mamáékhoz — mondta Zsiga a telefonban. — Már útban van az eredeti ajándékom, amit nektek szántam... A bankmenedzserem rajong a kőszáli sasokért, különben is, az az ajándék, amit a családnak szántam, sokkal alkalmasabb. Nagymama arca örömtől ragyogott. Még ahhoz is volt lelkiereje, hogy megmondja Zsigának: a madár valóban gyönyörű és amellett minden háztartás nélkülözhetetlen kelléke egy kőszáli sas. De amikor letette a kagylót, majdnem ugrálni kezdett örömében. — Gondolhattuk volna, hogy a Zsiga nem küld nekünk ilyesmit — mondta. Mama gyorsan visszacsomagolta a dobozba a sast, hogy ne is lássák. Nemsokára csengettek. A sofőr állított be egy nagy karácsonyi dobozzal. Ahogy elvitte a köszáli rémet, a család izgatottan fogott hozzá az újabb doboz kinyitásához. — Köszáli sasnál rosszabb nem jöhet — morogta a papa. De elakadt a szava. A csomagból először egy csőr bukkant elő, azután hajlott vörös nyak, fekete tollak... Mindenkibe belefagyott a szó. Csak a gyerek kérdezte lelkesen: — Apu, ez is készüli sas? Papa nem felelt, csak fejével intett nemet. Hangtalanul mutatott a madár nyakában lógó kis kartonlapra, amelyen ez állt: Kondor keselyű. Megjött az ajándék Vajda Albert 9. oldal