Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-07 / 6. szám
6. oldal M ífcbBs A szovjet Kommunista Pártot élesen bírálta Gorbacsov Mihail M. Gorbacsov, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára, nemrégiben a Központi Bizottság ülésén 6 óra hosszat tartó beszédet mondott. A beszédet teljes egészében közölte Philip Taubman, a ,,The New York Times” moszkvai irodavezetője. Tudósításából kiderül, hogy a főtitkár élesen bírálta a szovjet Kommunista Párt tevékenységét és általános antidemokratikus gyakorlatát és jelentős változtatásokat javasolt ezen a téren. Mr. Taubman tudósítása szerint Mr. Gorbacsov olyan szavakkal kezdte meg beszédét, amelyek — ámbár a főtitkár nem említi Sztálin és Brezsnyev nevét— kétségtelenül utalást jelentenek rájuk. — Lenin szocializmusra vonatkozó elképzeléseit gyakran leegyszerűsítve interpretálták és ezáltal elméleteinek mélysége elsorvadt. A kommunizmus különböző jövendölései és absztrakt elméletei láttak napvilágot. Mr. Gorbacsov ezután javasolta, hogy a különböző pártfunkcionáriusokat a jövőben több, mint egy jelölt közül válasszák és ezenkívül azt is javasolta, hogy az egyes helyi (városi) választásokon több, mint egy jelölt induljon. — A főtitkár ezután olyan törvények megszavazását javasolta a Legfelsőbb Szovjetben (a szovjet parlament), amely biztosítaná a szovjet polgárokat arról, hogy senki sem fogja őket „szabadságukban korlátozni.” (Persze ilyen egy marxista rendszerben nem létezik. — Szerk.) — Az 1970-es években és 1980-as évek elején — mondta a főtitkár — nagyrészt a Kommunista Párt volt felelős azért, hogy a Szovjetunió gazdasági fejlődése megállt. A Pártban felülkerekedtek azok, akik semmiféle változást nem akartak és a régi pártkonvenciókat igyekeztek továbbra is fenntartani. Elérkeztünk egy olyan időszakhoz, amikor a politikai authoritás döntötte el, hogy kinek van igaza és tudományos elméletek felől nem lehetett vitatkozni — hivatalos jóváhagyás nélkül. — Egyetértek a jelenlegi kulturális „olvadással", mert nem remélhetjük, hogy anélkül az emberek magatartását az új társadalmi követelményeknek megfelelően megváltoztathatjuk. A kérdések nyíltabb megvitatása az előfeltétele annak, hogy minden vonalon fejlődést érjünk el. Kétségtelenül elérkezett az ideje annak, hogy törvényhozással biztosítsuk a „nyíltságot”. Mr. Taubman rövid kommentárja a Gorbacsov-beszédhez a következő: — Még abban az esetben is, ha Mr. Gorbacsov eléri célját és sikerül a szovjet társadalmat megváltoztatnia olyan mértékben, mint amilyen mértékben kívánja, tudomásul kell vennünk, hogy a megváltozott szovjet társadalom távolról sem lesz olyan, amilyet mi, Nyugaton, demokratikusnak neveznénk. A Szovjetunió továbbra is egyetlen politikai párt által kormányzott ország lesz, mivel ezen a lenini alapelven egyszerűen nem lehet változtatni. A helyi választásokon a jelöltek indulása felett továbbra is a Párt fog dönteni, akkor is, ha az egyes jelölteknek esetleg nem szükséges a Párt tagjainak lenniük. A Párt alacsonyabb pozícióban lévő tagjainak döntéseit továbbra is keresztül húzhatják a magasabb pozícióban lévők. Ennek ellenére, Mr. Gorbacsov beszédének a jelentőségét nem szabad lebecsülnünk. 1917 óta ő az első, aki a Párt „mindenhatóságát” kétségbe vonta és leszögezte: a Párt nem A genfi fegyvergyártási csökkentési tárgyalások két főmegbízottja: Yuri Vorontsov, a szovjet külügyminiszter első helyettese (baloldalt) és Max Kampelman, akinek nemrégiben ezt a címet adományozták, az amerikai külügyminisztérium tanácsadója. (Senki sem tudja, hogy ez valójában mit jelent.) Az afgán guerillák harcának, a háborúnak most sincs vége Islamabadból (Pakisztán) jelenti a Reuter nevű, angol hírügynökség. — Az afgán guerillák, 11 nappal a fegyverszünet megkötése után, a fegyverszüneti feltételek ellenére, tovább folytatják harcukat—ennek következtében tehát az afganisztáni háború tovább tart. — A felkelők szóvivői, valamint pakisztáni és amerikai megfigyelők szerint a guerillák nem hajlandók megosztani a hatalmat a kommunistákkal, amint azt korábban a Szovjetunió által támogatott kabuli kormány javasolta. — Ennek ellenére, a kabuli kormány néhány megbízottja szerint, egyes guerilla csoportok mégis letették a fegyvert és „békésen” hazatértek. Megfigyelők szerint az afgán határ mentén, guerilla vezetők járják körül a menekülttáborokat, beszédeket tartanak és röpiratokat osztogatnak, amelyekben arra szólítják fel a menekülteket, hogy „ne vegyék komolyan” a kabuli kormány január 15-én felajánlott fegyverszüneti javaslatát. — Általános a meggyőződés, hogy Pakisztán hajlamosabb a kabuli kormány jószándékában hinni, mint Washington. — Jelenleg azonban mindkét kormány bizonyos tartózkodással figyeli a történteket. Deane R. Hinton, Amerika pakisztáni nagykövetének kommentárja az újságírók előtt egy sajtóértekezleten : — Jelenleg figyeljük a helyzetet, hogy a Szovjetunió békeszándékában mennyire bízhatunk. Véleményünk, más nyugati nagykövetek véleménye és Pakisztán véleménye is az, hogy a helyzet tisztázásához elengedhetetlenül szükséges az, hogy a Szovjetunió az elkövetkező néhány hónapon belül minden katonáját kivonja Afganisztánból. Ennek viszont egyelőre semmi jele nincs. — Pakisztán helyzete különlegesen kényes: területén 7 különböző afgán guerilla csoport politikai és katonai főhadiszállása van. Ezek a csoportok alig leplezetten évi többszázmilliós támogatást kapnak Amerikától, Szaúd- Arábiától és egyéb „megnevezetlen forrásokból.” — Néhány héttel ezelőtt az amerikaiak és a pakisztániak újabb diplomáciai erőfeszítéseket tettek a Szovjetunió irányában az afgán háború megszüntetése érdekében. Pakisztánban jelenleg 3 millió afgán menekült tartózkodik és ez különleges gazdasági és pénzügyi problémát jelent mindenki számára. A Szovjetunió álláspontja nem hajlíthatatlan, mivel számára az afganisztáni kaland egyre költségesebb és Moszkva számára Afganisztán valóságos „Vietnám” lett. csalhatatlan. A Szovjetunió elindult egy válaszúton. Ez az út nem fog nyugati jellegű demokráciához vezetni, de könnyebé teheti a Nyugat számára, hogy a Szovjetunióval együttműködjék és nyilvánvalóan ez Mr. Gorbacsov célja is, — írja a The New York Timesben Mr. Taubman. Meglepetés volt a nyugat-német koalíció gyenge választási győzelme A _ _ 7. i _ 1 ' £. ifi •• 1 Dl • •• _ «»1 _ 0 T t hrttf V A nyugat-német választáson Helmut Kohl kancellár jobb-közép parlamenti koalíciója győzött, azonban — az előzetes közvéleménykutatásokkal ellentétben, amelyek „jelentős arányú győzelmet” jövendöltek, a koalíció, meglepetésként, a múlthoz képest csökkentett többséggel győzött. A koalíció pártjai öszszesen a szavazatok 53,4 százalékát kapták, ezen belül azonban Herr Kohl pártja, a Kereszténydemokrata Párt, olyan alacsony százalékkal végzett, amire 1949, a Nyugatnémet Köztársaság megalapítása óta, nem volt példa. Az 1983-as választáson a Kereszténydemokrata Párt a szavazatok 48,8 százalékát kapta, ezúttal pedig csupán a szavazatok 44,3 százalékát. A választási eredmény azt jelenti, hogy a Bundestag (nyugatnémet parlament) 496 képviselői mandátumából a koalíciós pártok képviselői 266 mandátumot kapnak. A választás két győztese a két kis párt volt, a közép-politikai beállítottságú Szabad Demokraták Pártja, amely egyébként a kormánykoalíció legkisebb pártja és a NATO-ellenes Zöldek Pártja. A balközépet jelentő szociáldemokraták választási eredménye valamivel jobb volt a vártnál: a szavazatok 37 százalékát kapták, szemben a 4 esztendővel ezelőtti eredménynyel, amikor mindössze a szavazatok 38,2 százaléka jutott rájuk. A közvélemény kutatások azonban ennél sokkal kedvezőtlenebb eredményt jövendöltek a szociáldemokraták számára. Az egyik legérdekesebb választás abban a körzetben zajlott le, amelynek jelöltje Hans- Dietrich Genscher (Szabad Demokraták) volt. Herr Genscher 1974 óta külügyminiszter és a szavazókörzetben hatalmas többséggel győzött kereszténydemokrata ellenfele ellen. Általános vélemény, hogy a külügyminiszter előnyére szolgáltak azok a támadások, amelyeket Franz Josef Strauss, a bajor Kereszténydemokrata Párt vezetője, indított ellene. A bajor Kereszténydemokrata Párt az országos Kereszténydemokrata Párt testvérpártja, annál azonban lényegesen jobboldalibb. Franz Josef Strauss egyébként Bajorország miniszter-elnöke és jelenleg 71 esztendős. Egy sajtóértekezleten Herr Kohl elismerte, hogy a kereszténydemokraták nem szerepeltek ezen a választáson kedvezően, azonban kijelentette: A lényeg az, hogy a koalíció többsége megmaradt, s az a néhány szavazat előbb utóbb visszatérül. Egy televíziós interjú alkalmával Lucas Beckmann, a Zöldek Pártjának szóvivője, többek között, ezeket mondta: — A kereszténydemokraták kedvezőtlen eredményének az oka az, hogy Kohl kancellár már hosszabb ideje egyszerűen az emberek ostobaságára számít — és az emberek nem ostobák. Az elkövetkező években a szociáldemokratáknak határozottan balra kellene fordulniuk és akkor az 1991- es választáson megszerezhetnék a parlamenti többséget, — állítja a baloldal szóvivője. James Markham, a „The New York Times” nevű amerikai napilap bonni irodavezetője, többek között ezeket írja kommentárjában a nyugat-német választásról : — A választások legeredményesebbje a Szabad Demokraták Pártja volt, amely majdnem egymillió szavazatot nyert a kereszténydemokratáktól. A kereszténydemokraták szerint a következő okok miatt kaptak kevesebb szavazatot, mint a múltban: — A farmerek nem szavaztak rájuk, mivel ingerültek a búza és a baromfi alacsony ára miatt. Az idő túlságosan hideg volt és ezért sokan nem járultak az urnákhoz, (ami igaz is) , akik különben szavaztak volna és a nagyobb számú szavazat mindig is előnyös a kereszténydemokraták számára. Az előzetes közvéleménykutatások biztosították az embereket arról, hogy a koalíció győzelme amúgy is biztosítva van és ezért nem tartották érdemesnek a hideg időben elmenni szavazni. Helmut Kohl tehát újabb 4 évig kancellár, azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy most már számolnia kell az ellenzékkel is, ami eddig nem jelentett különösebb gondot. Az Irán—Irak háborúban senki sem tudja, hogy valójában ki győz, miután mindkét fél mindig győzelmet jelent, évek óta. A fenti fénykép olyan iráni katonákról készült, akiket az iraki tűzvonal mögött ejtettek fogságba. Peterson a meggondolatlan „free trade” veszélyéről David Peterson, Ontario miniszterelnöke, nemrégiben Washington, D.C.-ben járt. Mr. Peterson amerikai látogatásának célja az volt, hogy az amerikai szenátorokkal beszéljen a „free trade” egyezményről. A látogatás annál jelentősebb, mivel korábban David Peterson kijelentette, hogy amennyiben a „free trade” egyezmény kedvezőtlen lesz provinciális szempontból, Ontario az egyezményt nem fogja önmagára nézve kötelezőnek tartani, s ehhez az Alkotmány értelmében joga van. Ha a federális kormány ezt ellenzi majd, a Legfelsőbb Bíróságnak kell döntenie a kérdésben. Az amerikai fővárosban Mr. Peterson egy sajtóértekezleten a következőket mondta az újságíróknak: -— A Mulroney-kormánynak annyi belső problémája van — a legutóbbi a Bisonettebotrány, — hogy attól tartok, a miniszterelnök meggondolatlanul hajlandó lesz egy kedvezőtlen „free trade” egyezményt is aláírni, csupán azért, hogy valamilyen egyezményt aláírhasson. Az ontarioi miniszterelnök ezután megbeszélést folytatott Malcolm Baldridge, amerikai kereskedelemügyi miniszterrel és a szenátus külkereskedelmi bizottságának egyes demokrata és republikánus tagjaival is. A jelentések szerint a tanácskozások nem vezettek eredményre a szenátorokkal. Amerika külkereskedelmi deficitje is nagy és amit Mr. Peterson „protekcionizmusnak” nevez, azt az amerikaiak a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásának tekintik. Az amerikai fővárosból való hazautazása előtt David Peterson így nyilatkozott az újságírók előtt: — A miniszterelnökkel folytatott vitámat korántsem akarom egy külföldi fővárosba áttenni — csupán Ontario érdekeit akarom megvédeni. OsaaiMidMomosmík A „Zöld” veszély Nyugat-Németországban A múlt vasárnapi országos választás kétségtelenül gyarapodást hozott a Zöldek pártjának, az oly sokszor kézlegyintéssel elintézett vegyes fölvágott csoportnak, amelyet „álmodozók és anarchisták bandájának” szoktak nevezni. A Zöldek eddigi 5,6%ról országszerte 8,3%-ra növelték szavazatukat. Most négy képviselőjük lesz a parlamentben, a Bundestagban és egy német államban, Hessében, ahol a Zöldek és a szociáldemokraták közös listán indultak, — a 38 esztendős korábbi terrorista-diák Joschka Fischer (magyar származású lenne?) miniszter lett, energia és környezetvédelmi miniszter. Továbbra is lompos a külseje, bluejeanst és rikító színű pulóvert visel. A hét évvel ezelőtt született Zöldek, az atomenergia telepek leszerelését követelik, noha ezek szolgáltatják Nyugat-Németország áramszükségletének egyharmadát. A NATO-ból való kilépést is követelik, — a felderítő és biztonsági szolgálatokat le akarják szerelni, — a rendőrséget pedig lefegyverezni. Röviden a Zöldek egy semleges és pacifista Németország megteremtését követelik. A sikerük titka Kurt Dieden Kopf, a kereszténydemokrata koalíció egyik vezető tagja szerint az, hogy jól öntik szavakba sok német aggályait a környezet szennyeződése, a túlfejlődött ipar, az erdők pusztulása, a vizek mérgezése és hasonló veszélyek felett. Ezek a követelések részben a Zöldek miatt most a nagy pártok programjára kerültek. Hatalomra kerülésükre jelenleg kevés a kilátás, és a szociáldemokratákra nagyobb veszélyt jelentenek, mint a kormányon lévő kereszténydemokrata koalícióra. Éspedig azért, mert egyre balrább tolják a szociáldemokrata pártot. — Johannes Roul, a vesztes szociáldemokrata kancellár jelölt elutasította a Zöldekkel való koalíciót. — Más elvtársai azonban másként gondolkoznak, és a Zöldekkel összefogva remélik azt, hogy végre kormányra kerülnek. Zágrábban épült föl Európa legnagyobb mecsetje Zágrábban, négymilló dolláros költséggel épült föl Európa egyik legnagyobb mecsetje. De hiába áll a 3000 hívőt befogadó, gazdagon díszített épület , a muzulmánok nem mehetnek oda imádkozni, mert a jugoszláv hatóságok nem engedik megnyitni a mecsetet. A hófehér kupolás épület Zágráb határában áll. Belseje zöld, fehér és arany színekben csillog, a monarchia idején emelt barokk épületek óta ez a legpompásabban díszített építészeti alkotás a horvát fővárosban. Az építkezés 4 millió dolláros költségéből félmilliót állítólag egy olajsejk adományozott, másik félmilliót Líbia, kétszázezret Szaúd- Arábia, Irakból és Jordániából is jelentős hozzájárulás érkezett. Nem ismeretes, hogy a jugoszláviai muzulmánok mennyit fektettek bele. A zágrábi, 30,000 főnyi iszlám közösség a mecseten kívül muzulmán üzleti negyedet, vendéglőt, vágóhidat, mozit és sportcsarnokot is épített magának. A mecset ügyét az iszlám közösség most bíróság elé vitte, vonták a mecset működési engedélyét, arra hivatkozva, hogy az eredeti dokumentumok nem érvényesek”, — mondja Sevko Omerbasic zágrábi mullah, beszámolva arról is, hogy a hatóságok 300 millió dinár — azaz 650 ezer dollár értékű — bírság fizetését követelik, mielőtt átvizsgálnák a dokumentumokat. Az új zágrábi mecset Európa harmadik legnagyobb iszlám épülete és a legnagyobb, amit valaha is kommunista országban emeltek. A muzulmán közösség négy éven át folytatta a tárgyalásokat a jugoszláv hatóságokkal, míg azok 1967 végén hozzájárultal a tervhez. Ezután további 14 év telt el, mire az építkezési engedély is megérkezett és letehették a mecset alapjait. 1985-ben megnyithatták volna a mecsetet, de a hatóságok ekkor „fedezték föl”, hogy az eredeti iratokban valamiféle szabálytalanság van. A kényes ügy felháborította Jugoszlávia 1,8 milliónyi muzulmán lakosát. Expedíció a Tibeti állatember felkutatására A déltiroli Reinhold Messner bejelentette, hogy júniusban expedíció keretében kívánja felfedni az úgynevezett jeti, a Himalája vidék két lábon járó, csupaszőr állatemberének titkát. A világhírű hegymászó legutóbbi Himalája-expedíciójáról azzal a szenzációs hírrel érkezett vissza, hogy viszonylag közelről, szabad szemmel látta a jetit, de lefényképezni nem tudta. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA!