Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-28 / 13. szám

SZATHMARY, LOUIS 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO IL 60614 4125 N. CENTRAL PARK AVENUE, CHICAGO, ILLINOIS 60618 U.S.A Korai nyári csúcstalálkozó? Washingtoni tudósítónk jelenti: Ezen a héten az olva­só mást sem hallott az amerikai hírmondóktól, mint azt, hogy négy hó­napos bujkálás után Re­agan elnök végre sajtó­­értekezletet tart és „vá­laszol, ha ugyan tud a kérdésekre, amelyek várhatóan, túlnyomó részben Iránnal és a contrákkal kapcsolato­sak!” Ez a beállítás, az, hogy ezen a sajtó­érte­kezleten áll, vagy bukik a Reagan-elnökség, ugyan­olyan megtévesz­tő, mint az egész hajtó­vadászat, ami az admi­nisztráció ellen folyik, vagy mondjuk a mód, ahogy a Washington Post, vagy a New York Times naponta híveit csoportosítja. A hét legfontosabb eseménye az amerikai­­szovjet csúcsértekez­let vágtató közeledése. Erre alapos oka van mind Reagannak, mind Gorbacsovnak, mind­kettőnek égető szüksé­­ ge van a spektákulum­ra. Az előbbi számára re­ményt nyújt, hogy az Irán-mánia — egy időre legalábbis a háttérbe szorul majd. Az utóbbi a Kreml „kemény vona­lat követő” kommunis­tái nyomásának enyhü­lését várja az esemény­től. (Habár egyes ameri­kai szovjet szakértők azt gyanítják, hogy Gorba­csov szándékoltan és ok­­nélkül kiállt farkast, amikor a kommunista ellenzék nyomásáról panaszkodik!) A „nyíltságtól” , a glasznostytól felbátoro­dott szovjet tömegek nyomása viszont vitat­hatatlan és könnyen meglehet, hogy Gorba­csov esetleg kettőjük harapófogójába szorul­hat és Hruscsov sorsá­ra juthat, amennyiben nem talál kiutat. A kiút természetesen egy újabb hetente len­ne, hatalmas amerikai és nyugati hitelek, amerikai és nyugati tu­­rista­ tömegek, a techno­lógia özönlése , és egy olyan fegyverkorlátozá­si megegyezés, amely leállítaná az SDI kuta­tástól felszított vágta­tó amerikai előrehala­dást és valahogyan to­vábbra is a szovjet had­felkészültség túlsúlya dominálna a világpoliti­kában. Ezért a genfi tárgya­lások hirtelen felgyor­sulása, Gorbacsov drá­mai ajánlata az összes középtávú rakéta visz­­szavonására az európai színtérről, cserébe az ott állomásozó amerikai középtávolságú rakéták kivonásáért. Vagyis a Zéró-opció, amit Ronald Reagan kormányra kerülésekor, 6 esztendővel ezelőtt ja­vasolt és amit a Szovjet­unió elsősorban politi­kai okokból most hirte­len elfogad. Mihail Gorbacsov jog­gal remélheti, hogy egy meggyengült Reagan el­nök kiutat látna saját nehézségeiből, ha a „fe­nyegető fegyverek kivo­nása” lenne az örökség amit hátrahagyna man­dátuma lejártakor. A nyugati fővárosok­ra szegezett szovjet SS- 20-as rakéták eltűnése természetesen nem szün­tetné meg a hatalmas Vörös Hadsereg kényte­len közelsége miatti szo­rongást Nyugat-Európá­­ban. Ezt az európaiak is jól tudják anélkül, hogy ezt hangosan kimonda­nák. Halkan, de szívből remélik, hogy a kitűnő póker­játékos hírében álló Ronald Reagannak lesz elég bátorsága, hogy nemet mondjon sa­ját eredeti ajánlatára Gorbacsovnak. Hat év alatt ugyanis óriásit változott a világ. Időközben elég jelentős kockázattal, új ameri­kai rakétákat helyeztek el európai talajon. Ezek visszavonása az óceán túlpartjára szimbolikus lépés lenne Európa sze­mében, az amerikai sze­relvényről való lekap­­csolása irányába, — ami most Moszkva elsőrendű célkitűzése. Addig is amíg a fegy­verkorlátozási tárgya­lások egy esetleges új megállapodás körvona­lainak kibontakozásá­hoz közelednek — és a Szovjetunió saját vi­etnámi háborújába, Af­ganisztánba belefárad­va és saját mohamedán hitű polgárai haragjá­tól tartva hirtelen meg­csillantotta az afgánok elleni akció befejezésé­nek lehetőségét.­­ Wa­shington és Moszkva már a csúcstalálkozó helyéről és időpontjáról tárgyal egymással disz­kréten. Hivatalosan az USA továbbra is azt mondja, hogy ennek az eredeti, a genfi megállapodás sze­rint amerikai földön kel­lene megtörténnie. Valójában azonban egy Európát járó kis amerikai előkészítő cso­,­port egy hét óta kutat más „semleges” színtér után, ami nincs túl mesz­­sze Velencétől és Rómá­tól. Reagan elnök június­ban, az évente ismétlő­dő és ezúttal Velencében rendezendő nyugati gaz­dasági csúcsértekezlet (a nyugati egység de­monstrálása után) Ró­mába megy, hogy a Va­tikánban a lengyel pápá­val találkozzon és tár­gyaljon. És utána? Megint Genf? Vagy talán Bécs? Vagy valami más nem­leges”, de egy Reagan— Gorbacsov találkozó el­helyezésére alkalmas vá­rosban, egy újabb júniusi Kelet—Nyugat-i csúcs­­konferencia? ­ Athén kimaradt Weinberger körútjáról — helyette Ankarában tárgyalt Andreas Papandreou szocialista kormánya Athénben berendelte az USA amerikai nagykö­vetét Robert Keeleyt és hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy az USA Törökország oldalán áll a Cyprus-szigete felet­ti görög—török viszály­ban. Athén szerint több ma­gasrangú amerikai sze­mély, így Caspar Wein­berger honvédelmi mi­niszter is kijelentet­te, hogy a török csapa­tok ciprusi jelenléte csupán „védelmi jelle­gű” , amit Athén sérel­mesnek minősített. Az újabb elhidegülés következtében a NATO országokat látogató amerikai honvédelmi miniszter kihagyta kör­útjáról Athént és Mad­ridból Ankarába repült. Törökországba érkezé­se előtt az USA a hét elején szerződést írt alá a török kormánnyal, amely az 1990-es évek végéig biztosítja az USÁ-nak a törökországi amerikai katonai bázi­sok használatát. Amerikai részről vi­szont nagyobb összegű katonai és gazdasági segítséget helyeztek ki­látásba. Ez alátámasztja At­hén vádját a „Törökor­szág felé való ameri­kai részrehajlást”.­­ Ez azonban érthető, Irán ki­esése óta a Szovjetunió­val és a Közel-Kelettel szomszédos Törökország barátsága és szövetsége az USA elsőrendű straté­giai érdeke. (Nem is szólva arról, hogy Pa­­pam­eou szocialista kor­mánya hosszú évek óta állandóan szabotálja az európai közösség és a NATO politikáját!) . A washingtoni görög amerikai kijáró csoport azonban hangosan At­hén mellett tüntet és szüntelen elintézi azt, hogy csökkentsék a Tö­rökországnak nyújtan­dó katonai segítséget, amit a demokrata párt szüntelenül lefarag. Ankarába érkezve Caspar Weinberger hon­védelmi miniszter sajtó­­értekezletet tartott és ennek kapcsán kiderült, hogy a törökök aggód­nak azon, hogy a Rea­­gan-kormány nem lesz képes a demokrata kéz­ben lévő kongresszustól elegendő alapot kapni Törökország fegyveres erejének annyira szük­séges modernizálására. Reagan elnök erre idén 975 millió dollárt kért a kongresszustól,­­ ez azonban csupán 590 millió dollár folyósítá­sát szavazta meg. Ta­valy ugyanez történt, akkor a kongresszus 734 millió dollárra faragta le a Reagan által kért összeget. 1988-ra a Rea­gan kormány 913 millió dollárt irányzott elő An­karának, de a törökök kétlik, hogy ezt képes-e megszerezni a demokra­táktól? Sajtóértekezletén Cas­par Weinberger honvé­delmi miniszter kényte­len volt beismerni, hogy ezt nem tudja garantál­ni, csupán azt ígérheti, hogy a kormány mindent megtesz, hogy megkapja a Törökország számára kért segélyt. COM CHICAGO is KÖRNYÉKE :jj CHICAGO AND VICINITY /HUNGARIAN WEEKLY NEWSPAPER ESTABLISHED: 1905 / PHONE: (312) 588-2894 Budapesten március 15-én demokráciát és szabadságot követeltek „Több mint 2 ezer ma­gyar vonult fel Budapes­ten a belváros utcáin, a demokrácia és a szabad­ság mellett tüntetve. Harminc év óta első­­ízben történt, hogy Ma­gyarország kommunis­ta hatóságai az ellenzék nyílt tüntetését eltűr­ték.” — jelenti címolda­lán a Wall Street Journal múlt hétfői száma. A New York Times a budapesti tüntetők szá­mát 1.500-ra becsülte, viszont jóval részlete­sebben tudósított arról, hogy mi is történt Buda­pesten. Március 15-én kétféle ünnepséget rendeztek a New York Times szerint Budapesten. Egyet a hi­vatalosak, erről a világ­lap nem emlékezett meg, nyilván mert itt csupán a szokásos szóla­mok hangzottak el. Egyet pedig az ellen­zék, ehhez a fiatalság csatlakozott, túlnyomó részben közép­iskolás és egyetemista diákok, akik nemzeti­színű pa­pírzászlókat lengetve vonultak fel. A menet elsőnek Pető­fi Sándor szobrához vo­nult fel, majd innét a Kossuth szoborhoz, Bem szobrához és a mártír miniszterelnök Batthy­ány Lajos szobrához, végül alkonyat után vissza oda ahonnét el­indultak a Petőfi szo­borhoz. Menetüket a rendőr­ség nem akadályozta, sőt ellenkezőleg a for­galom más irányba való terelésével, előzéke­nyen segítette. Polgári öltözékű, de szembeszökően titkos rendőrnek tűnő emberek vegyültek a tüntetők so­raiba és ők is nemzeti­­színű zászlókat lenget­tek. Kilétük azonban itt­ott kitűnt, — például a Petőfi szobornál, ahol Pák Tibor szavalta a „Talpra magyart” és egy napszemüveges, rendőr­ külsejű, civil­ruhás férfi így csittít­­gatta: „No elég volt öreg, ennyi elegendő!” Pák szónoki kérdésé­re: „Rabok legyünk, vagy szabadok?” — a tömeg túlságosan lel­kesen kiáltozta: „A ma­gyarok Istenére eskü­szünk...”­­ A felvonulóknak szép­számban akadtak nézői is, nagy csoportok a jár­dákon kísérték menetü­ket. A menetelő nézők kö­zött egy orosz nő is akadt, aki ezt kiáltozta lelke­sen: „Ez egy nagyon fontos tüntetés... Most különö­sen fontos!... Nem kell megmagyaráznom, hogy miért!” Madridban ötvenezren tüntettek az USA és a NATO ellen A NATO országokat látogató amerikai hon­­védelmi miniszter Cas­per Weinberger 2 napos madridi látogatásával egyidőben 50 ezer főnyi tömeg tüntetett — béké­sen — az USA csapatai­nak spanyol földön való állomásozása ellen és azt követelte, hogy Spa­nyolország lépjen ki a NATO-ból. Ötszáz tüntető, egy amerikai légitámasz­pont közelében megüt­között a spanyol rend­őrséggel. A szerződés, amelyet K­iég Franco kötött az USA-val, a spanyolor­szági amerikai bázisok bérletét illetően,­­1988- ban jár le. „A béke-ba­rát baloldal” e dátum közeledtét használta fel az Amerika-ellenes tö­megtüntetésre. Casper Weinberger, aki találkozott a spa­nyol királlyal és Felippe Gonzales szocialista mi­niszterelnökkel, — velük folytatott tárgyalása so­rán közölte az USA meg­érti „politikai problé­májukat” , amit az amerikai csapatok je­lenléte okoz Spanyolor­szágnak. Jelenleg az USA a Szovjetunióval tárgyal a középtávú rakéták köl­csönös vissza­vonásáról és maga is a haderők csökkentését célozza. Casper Weinberger szerint spanyolországi tárgyalásai baráti lég­körben zajlottak le. Az utazgató demokraták Jimmy Carter, s neje Rosalynn és egyetlen munkatársa. Kenneth Stein kíséretében Szí­riába látogatott (a Sta­te Department tanácsa ellenére) ott találkozik a diktátorral Assaddal, majd Algériába és Jor­dániába látogatnak öt és félhetes közel-keleti körútjuk során. „Ez csupán tanulmány­út” — mondotta az ex­­elnök környezete. De az­ nem titok, hogy­ mit tanulmányoznak. Nyilván azt a lehetősé­get, hogy nem sikerül-e Jimmynek és Rosalyn­­nek néhány amerikai túszt kiszabadítania As­sad segítségével? A Carter-elnökséget Irán és a túszok járat­ták le végleg. Most ami­kor Reaganon a sor, Jimmy Carter ázsiója az amerikai hírközlők sze­mében felmenőben van a liberális körökben úgy­szintén. Valami várat­lan diplomáciai siker — remélik Carterék — se­gítene nekik, hogy a tör­ténelem átértékelje sze­repüket. Mario Cuomo viszon Moszkvába készül, aho­vá május 10-én érkezik Úgy hírlik, hogy Gorba­csov lelkesen készül arr­­a, Jjegy­di Hosszan fo­gadja és tárgyaljon vele Szovjet részről kije­­lentették: „Mario Cuo­mo az egyik legérdeke­sebb demokrata párti amerikai politikus.. Szuper sztár... és nem vitás, hogy Mihail Gor­bacsov szeretne vele kö­zelebbről megismerked- Reagan kanadai látogatása kiút az Irán-mánia mélypontjából Kanadán keresztül vezet, ahová Reagan elnök nemsoká­ra átlátogat. Kormány­ra kerülése után külpo­litikája egyik sark­pontjaként a két szom­széddal, Kanadával és Mexikóval létesítendő szoros barátságot jelöl­te meg az elnök. Ami Mexikót illeti, az eladósodott déli szom­széd többnyire a tönk szélén és a nyomor elől menekülő polgárai tö­megének illegális átszi­­várgásával eddig több fejfájást okozott Reagan elnöknek, mint örömöt. A Kanadával való vi­szony viszont elnöksé­ge egyik nagy plussza lehet. A két ország, amely egymással többet kereskedik, mint bárki mással, egy esztendős tárgyalás után közel jár ahhoz, hogy lebontsa a behozatali vám és egyéb kereskedelmet akadá­lyozó sorompókat. A tárgyalások olyan előrehaladott állapotba jutottak, hogy a meg­egyezés körvonalai kez­denek kibontakozni.. Az előrehaladás ma­­­gyarázata: Amerika volt az akinek a korai eredmény sietős. A kongresszusban egyre növekszik a „protekcio­nizmus” — a hangulat a védő­vámok életbelép­tetésére „az amerikai áruk védelmére!” A Reagan-kormány viszont a szabad-keres­kedelem híve és minden­áron el akarja kerülni a védővámokat, különö­sen Kanada esetében. Erre a legjobb mód a két ország közötti meg­állapodás sürgetése. Ennek jóváhagyása szintén a kongresszus­tól függ,­­ de annyira szembeszökő, hogy mindkét ország haszná­ra válna egy ilyen szer­ződés, hogy még a Fehér Ház elnyerésére törek­vő demokrata párt is ne­hezen szabotálhatná en­nek a szerződésnek jó­váhagyását. Jobb-kanyar Finnországban... de óvatosan A múlt vasárnapi vá­lasztáson, az évtizedek óta kormányon lévő szo­ciáldemokraták vesz­tettek többségükből, egy mandátummal kevesebb jutott nekik, most 56 mandátumuk van a 200 tagú finn parlamentben. A konzervatív tábor viszont gyarapodott, 9 új mandátumot kapott, most 53 képviselője van, mindössze 3 mandátum­mal tart a szociálde­mokraták mögött. A földművelőkből ál­ló középpártnak 40 man­dátum jutott, kettővel több mint korábban. A két szárnyra szakadt kommunistáknak (az Euro-kommunistáknak és a moszkvai orientá­ciójú pártnak) együtte­sen 20 mandátuma van, a két szárny hét mandá­tumot vesztett. A konzervatívok gya­rapodása felveti a lehe­tőséget, hogy 21 eszten­dős ellenzéki szerep után belépnek egy újabb koa­líciós kormányba. A múlt vasárnapi or­szágos választás jelentő­sége a nem kommunista polgári pártok, a svéd néppártot is beleértve, jelentősen gyarapodtak, a baloldal rovására. 50 esztendő óta Finnor­szágban a baloldal nem kapott olyan kevés sza­vazatot, mint most. „Új szelek fújnak Finnországban!” — mondotta a konzervatív vezető, Ilkka Suominen. És mégis, és mégis a változás lassú lesz és alig észrevehető. A komplikált finn parla­menti rendszerben min­den törvény megszava­zásához kétharmados többség szükséges, így lehet, hogy amit Helsinki legjobban sze­retne, az Európai Kö­zös Piachoz való lassú igazodás­t nagyon las­san következik majd be. Moszkva fenyegető közelségben van és a Szovjetunió Finnország legnagyobb kereskedel­mi partnere, kivitelének 22%-át az oroszok vásá­rolják fel, így minden radikális és gyors válto­zás meggondolandó. Sam Nunn szenátor elnök-jelöltségre törekszik? A déli Georgia állam második mandátumát töltő, középutat járó, szenátorát, a „fegyver­kezés tekintélyes szak­értője" jelzővel szokták jellemezni — így tettük mi is a múltban. Érthe­tően. Az aránylag fiatal Nunn, a korábbi évek hadfelkészültségi bizott­sága legendás elnöké­nek, a néhai Richard Russel demokrata párti szenátornak neveltje, védence és szellemi örö­köse. Most ő az újból de­mokrata többségű sze­nátus hadfelkészültségi bizottság új vezetője. A kérdőjelet és a kö­vetkeztetést, hogy eset­leg szakvélemény nyil­vánítás helyett többre vágyik és aktívan a de­mokrata párti elnökje­löltség elnyerésére pá­lyázik — azért érdemel­te ki Nunn, mert pálfor­­dulásról most mást mond, mint ami eddig volt a véleménye, éspe­dig a legfontosabb té­ren a nemzetvédelem te­rén. Reagan elnök és a de­mokrata párt között hosszú hetek óta vita folyik az ABM szerző­dés jövőjét , illetve en­nek értelmezését ille­tően. Ezt az 1972-ben kö­tött csúcshatalmi meg­állapodást kétféle­kép­­pen lehet értelmezni. Szűkebb értelmezésben — ez tiltaná azt, hogy az USA atom­robbantási kísérleteket folytasson, ami az SDI, (a csillaghá­borús védelem) kifej­lesztéséhez elengedhe­tetlenül szükséges. Tágabb értelmezésé­ben, ami felé Reagan elnök most hajlik Cas­par Weinberger honvé­delmi miniszter sürge­tésére , az SDI kísérle­tezés nem mondaná fel vagy sértené a szerző­dést. A múltban Sam Nunn is efelé a tábor fe­lé hajlott. Az elmúlt hetekben azonban élesen véle­ményt változtatott. Sőt amint jelentettük leve­let írt Reagan elnöknek és közölte vele, ha az ABM tágabb értelmezé­sét választaná az elnök, úgy alkotmányos vál­sággal találja magát szemben. Ami a válságot illeti,­­ Sam Nunn átállása az ellen­táborba, az SDI korai felállításának ki­tűnő kilátásait elhomá­lyosította. Mindez egy esetleges újabb kelet­nyugati csúcsértekezlet közeledtekor történik. Vélemény változtatá­sa óta egyre többen em­legetik Nunnt a hírközli médiában, hogy esetleg elnök­jelöltje lehet a demokrata pártnak.

Next