Chicago és Környéke, 1987 (82. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-28 / 13. szám
SZATHMARY, LOUIS 2218 N LINCOLN AVE CHICAGO IL 60614 4125 N. CENTRAL PARK AVENUE, CHICAGO, ILLINOIS 60618 U.S.A Korai nyári csúcstalálkozó? Washingtoni tudósítónk jelenti: Ezen a héten az olvasó mást sem hallott az amerikai hírmondóktól, mint azt, hogy négy hónapos bujkálás után Reagan elnök végre sajtóértekezletet tart és „válaszol, ha ugyan tud a kérdésekre, amelyek várhatóan, túlnyomó részben Iránnal és a contrákkal kapcsolatosak!” Ez a beállítás, az, hogy ezen a sajtóértekezleten áll, vagy bukik a Reagan-elnökség, ugyanolyan megtévesztő, mint az egész hajtóvadászat, ami az adminisztráció ellen folyik, vagy mondjuk a mód, ahogy a Washington Post, vagy a New York Times naponta híveit csoportosítja. A hét legfontosabb eseménye az amerikaiszovjet csúcsértekezlet vágtató közeledése. Erre alapos oka van mind Reagannak, mind Gorbacsovnak, mindkettőnek égető szüksé ge van a spektákulumra. Az előbbi számára reményt nyújt, hogy az Irán-mánia — egy időre legalábbis a háttérbe szorul majd. Az utóbbi a Kreml „kemény vonalat követő” kommunistái nyomásának enyhülését várja az eseménytől. (Habár egyes amerikai szovjet szakértők azt gyanítják, hogy Gorbacsov szándékoltan és oknélkül kiállt farkast, amikor a kommunista ellenzék nyomásáról panaszkodik!) A „nyíltságtól” , a glasznostytól felbátorodott szovjet tömegek nyomása viszont vitathatatlan és könnyen meglehet, hogy Gorbacsov esetleg kettőjük harapófogójába szorulhat és Hruscsov sorsára juthat, amennyiben nem talál kiutat. A kiút természetesen egy újabb hetente lenne, hatalmas amerikai és nyugati hitelek, amerikai és nyugati turista tömegek, a technológia özönlése , és egy olyan fegyverkorlátozási megegyezés, amely leállítaná az SDI kutatástól felszított vágtató amerikai előrehaladást és valahogyan továbbra is a szovjet hadfelkészültség túlsúlya dominálna a világpolitikában. Ezért a genfi tárgyalások hirtelen felgyorsulása, Gorbacsov drámai ajánlata az összes középtávú rakéta viszszavonására az európai színtérről, cserébe az ott állomásozó amerikai középtávolságú rakéták kivonásáért. Vagyis a Zéró-opció, amit Ronald Reagan kormányra kerülésekor, 6 esztendővel ezelőtt javasolt és amit a Szovjetunió elsősorban politikai okokból most hirtelen elfogad. Mihail Gorbacsov joggal remélheti, hogy egy meggyengült Reagan elnök kiutat látna saját nehézségeiből, ha a „fenyegető fegyverek kivonása” lenne az örökség amit hátrahagyna mandátuma lejártakor. A nyugati fővárosokra szegezett szovjet SS- 20-as rakéták eltűnése természetesen nem szüntetné meg a hatalmas Vörös Hadsereg kénytelen közelsége miatti szorongást Nyugat-Európában. Ezt az európaiak is jól tudják anélkül, hogy ezt hangosan kimondanák. Halkan, de szívből remélik, hogy a kitűnő pókerjátékos hírében álló Ronald Reagannak lesz elég bátorsága, hogy nemet mondjon saját eredeti ajánlatára Gorbacsovnak. Hat év alatt ugyanis óriásit változott a világ. Időközben elég jelentős kockázattal, új amerikai rakétákat helyeztek el európai talajon. Ezek visszavonása az óceán túlpartjára szimbolikus lépés lenne Európa szemében, az amerikai szerelvényről való lekapcsolása irányába, — ami most Moszkva elsőrendű célkitűzése. Addig is amíg a fegyverkorlátozási tárgyalások egy esetleges új megállapodás körvonalainak kibontakozásához közelednek — és a Szovjetunió saját vietnámi háborújába, Afganisztánba belefáradva és saját mohamedán hitű polgárai haragjától tartva hirtelen megcsillantotta az afgánok elleni akció befejezésének lehetőségét. Washington és Moszkva már a csúcstalálkozó helyéről és időpontjáról tárgyal egymással diszkréten. Hivatalosan az USA továbbra is azt mondja, hogy ennek az eredeti, a genfi megállapodás szerint amerikai földön kellene megtörténnie. Valójában azonban egy Európát járó kis amerikai előkészítő cso,port egy hét óta kutat más „semleges” színtér után, ami nincs túl meszsze Velencétől és Rómától. Reagan elnök júniusban, az évente ismétlődő és ezúttal Velencében rendezendő nyugati gazdasági csúcsértekezlet (a nyugati egység demonstrálása után) Rómába megy, hogy a Vatikánban a lengyel pápával találkozzon és tárgyaljon. És utána? Megint Genf? Vagy talán Bécs? Vagy valami más nemleges”, de egy Reagan— Gorbacsov találkozó elhelyezésére alkalmas városban, egy újabb júniusi Kelet—Nyugat-i csúcskonferencia? Athén kimaradt Weinberger körútjáról — helyette Ankarában tárgyalt Andreas Papandreou szocialista kormánya Athénben berendelte az USA amerikai nagykövetét Robert Keeleyt és hivatalosan tiltakozott az ellen, hogy az USA Törökország oldalán áll a Cyprus-szigete feletti görög—török viszályban. Athén szerint több magasrangú amerikai személy, így Caspar Weinberger honvédelmi miniszter is kijelentette, hogy a török csapatok ciprusi jelenléte csupán „védelmi jellegű” , amit Athén sérelmesnek minősített. Az újabb elhidegülés következtében a NATO országokat látogató amerikai honvédelmi miniszter kihagyta körútjáról Athént és Madridból Ankarába repült. Törökországba érkezése előtt az USA a hét elején szerződést írt alá a török kormánnyal, amely az 1990-es évek végéig biztosítja az USÁ-nak a törökországi amerikai katonai bázisok használatát. Amerikai részről viszont nagyobb összegű katonai és gazdasági segítséget helyeztek kilátásba. Ez alátámasztja Athén vádját a „Törökország felé való amerikai részrehajlást”. Ez azonban érthető, Irán kiesése óta a Szovjetunióval és a Közel-Kelettel szomszédos Törökország barátsága és szövetsége az USA elsőrendű stratégiai érdeke. (Nem is szólva arról, hogy Papameou szocialista kormánya hosszú évek óta állandóan szabotálja az európai közösség és a NATO politikáját!) . A washingtoni görög amerikai kijáró csoport azonban hangosan Athén mellett tüntet és szüntelen elintézi azt, hogy csökkentsék a Törökországnak nyújtandó katonai segítséget, amit a demokrata párt szüntelenül lefarag. Ankarába érkezve Caspar Weinberger honvédelmi miniszter sajtóértekezletet tartott és ennek kapcsán kiderült, hogy a törökök aggódnak azon, hogy a Reagan-kormány nem lesz képes a demokrata kézben lévő kongresszustól elegendő alapot kapni Törökország fegyveres erejének annyira szükséges modernizálására. Reagan elnök erre idén 975 millió dollárt kért a kongresszustól, ez azonban csupán 590 millió dollár folyósítását szavazta meg. Tavaly ugyanez történt, akkor a kongresszus 734 millió dollárra faragta le a Reagan által kért összeget. 1988-ra a Reagan kormány 913 millió dollárt irányzott elő Ankarának, de a törökök kétlik, hogy ezt képes-e megszerezni a demokratáktól? Sajtóértekezletén Caspar Weinberger honvédelmi miniszter kénytelen volt beismerni, hogy ezt nem tudja garantálni, csupán azt ígérheti, hogy a kormány mindent megtesz, hogy megkapja a Törökország számára kért segélyt. COM CHICAGO is KÖRNYÉKE :jj CHICAGO AND VICINITY /HUNGARIAN WEEKLY NEWSPAPER ESTABLISHED: 1905 / PHONE: (312) 588-2894 Budapesten március 15-én demokráciát és szabadságot követeltek „Több mint 2 ezer magyar vonult fel Budapesten a belváros utcáin, a demokrácia és a szabadság mellett tüntetve. Harminc év óta elsőízben történt, hogy Magyarország kommunista hatóságai az ellenzék nyílt tüntetését eltűrték.” — jelenti címoldalán a Wall Street Journal múlt hétfői száma. A New York Times a budapesti tüntetők számát 1.500-ra becsülte, viszont jóval részletesebben tudósított arról, hogy mi is történt Budapesten. Március 15-én kétféle ünnepséget rendeztek a New York Times szerint Budapesten. Egyet a hivatalosak, erről a világlap nem emlékezett meg, nyilván mert itt csupán a szokásos szólamok hangzottak el. Egyet pedig az ellenzék, ehhez a fiatalság csatlakozott, túlnyomó részben középiskolás és egyetemista diákok, akik nemzetiszínű papírzászlókat lengetve vonultak fel. A menet elsőnek Petőfi Sándor szobrához vonult fel, majd innét a Kossuth szoborhoz, Bem szobrához és a mártír miniszterelnök Batthyány Lajos szobrához, végül alkonyat után vissza oda ahonnét elindultak a Petőfi szoborhoz. Menetüket a rendőrség nem akadályozta, sőt ellenkezőleg a forgalom más irányba való terelésével, előzékenyen segítette. Polgári öltözékű, de szembeszökően titkos rendőrnek tűnő emberek vegyültek a tüntetők soraiba és ők is nemzetiszínű zászlókat lengettek. Kilétük azonban ittott kitűnt, — például a Petőfi szobornál, ahol Pák Tibor szavalta a „Talpra magyart” és egy napszemüveges, rendőr külsejű, civilruhás férfi így csittítgatta: „No elég volt öreg, ennyi elegendő!” Pák szónoki kérdésére: „Rabok legyünk, vagy szabadok?” — a tömeg túlságosan lelkesen kiáltozta: „A magyarok Istenére esküszünk...” A felvonulóknak szépszámban akadtak nézői is, nagy csoportok a járdákon kísérték menetüket. A menetelő nézők között egy orosz nő is akadt, aki ezt kiáltozta lelkesen: „Ez egy nagyon fontos tüntetés... Most különösen fontos!... Nem kell megmagyaráznom, hogy miért!” Madridban ötvenezren tüntettek az USA és a NATO ellen A NATO országokat látogató amerikai honvédelmi miniszter Casper Weinberger 2 napos madridi látogatásával egyidőben 50 ezer főnyi tömeg tüntetett — békésen — az USA csapatainak spanyol földön való állomásozása ellen és azt követelte, hogy Spanyolország lépjen ki a NATO-ból. Ötszáz tüntető, egy amerikai légitámaszpont közelében megütközött a spanyol rendőrséggel. A szerződés, amelyet Kiég Franco kötött az USA-val, a spanyolországi amerikai bázisok bérletét illetően,1988- ban jár le. „A béke-barát baloldal” e dátum közeledtét használta fel az Amerika-ellenes tömegtüntetésre. Casper Weinberger, aki találkozott a spanyol királlyal és Felippe Gonzales szocialista miniszterelnökkel, — velük folytatott tárgyalása során közölte az USA megérti „politikai problémájukat” , amit az amerikai csapatok jelenléte okoz Spanyolországnak. Jelenleg az USA a Szovjetunióval tárgyal a középtávú rakéták kölcsönös visszavonásáról és maga is a haderők csökkentését célozza. Casper Weinberger szerint spanyolországi tárgyalásai baráti légkörben zajlottak le. Az utazgató demokraták Jimmy Carter, s neje Rosalynn és egyetlen munkatársa. Kenneth Stein kíséretében Szíriába látogatott (a State Department tanácsa ellenére) ott találkozik a diktátorral Assaddal, majd Algériába és Jordániába látogatnak öt és félhetes közel-keleti körútjuk során. „Ez csupán tanulmányút” — mondotta az exelnök környezete. De az nem titok, hogy mit tanulmányoznak. Nyilván azt a lehetőséget, hogy nem sikerül-e Jimmynek és Rosalynnek néhány amerikai túszt kiszabadítania Assad segítségével? A Carter-elnökséget Irán és a túszok járatták le végleg. Most amikor Reaganon a sor, Jimmy Carter ázsiója az amerikai hírközlők szemében felmenőben van a liberális körökben úgyszintén. Valami váratlan diplomáciai siker — remélik Carterék — segítene nekik, hogy a történelem átértékelje szerepüket. Mario Cuomo viszon Moszkvába készül, ahová május 10-én érkezik Úgy hírlik, hogy Gorbacsov lelkesen készül arra, Jjegydi Hosszan fogadja és tárgyaljon vele Szovjet részről kijelentették: „Mario Cuomo az egyik legérdekesebb demokrata párti amerikai politikus.. Szuper sztár... és nem vitás, hogy Mihail Gorbacsov szeretne vele közelebbről megismerked- Reagan kanadai látogatása kiút az Irán-mánia mélypontjából Kanadán keresztül vezet, ahová Reagan elnök nemsokára átlátogat. Kormányra kerülése után külpolitikája egyik sarkpontjaként a két szomszéddal, Kanadával és Mexikóval létesítendő szoros barátságot jelölte meg az elnök. Ami Mexikót illeti, az eladósodott déli szomszéd többnyire a tönk szélén és a nyomor elől menekülő polgárai tömegének illegális átszivárgásával eddig több fejfájást okozott Reagan elnöknek, mint örömöt. A Kanadával való viszony viszont elnöksége egyik nagy plussza lehet. A két ország, amely egymással többet kereskedik, mint bárki mással, egy esztendős tárgyalás után közel jár ahhoz, hogy lebontsa a behozatali vám és egyéb kereskedelmet akadályozó sorompókat. A tárgyalások olyan előrehaladott állapotba jutottak, hogy a megegyezés körvonalai kezdenek kibontakozni.. Az előrehaladás magyarázata: Amerika volt az akinek a korai eredmény sietős. A kongresszusban egyre növekszik a „protekcionizmus” — a hangulat a védővámok életbeléptetésére „az amerikai áruk védelmére!” A Reagan-kormány viszont a szabad-kereskedelem híve és mindenáron el akarja kerülni a védővámokat, különösen Kanada esetében. Erre a legjobb mód a két ország közötti megállapodás sürgetése. Ennek jóváhagyása szintén a kongresszustól függ, de annyira szembeszökő, hogy mindkét ország hasznára válna egy ilyen szerződés, hogy még a Fehér Ház elnyerésére törekvő demokrata párt is nehezen szabotálhatná ennek a szerződésnek jóváhagyását. Jobb-kanyar Finnországban... de óvatosan A múlt vasárnapi választáson, az évtizedek óta kormányon lévő szociáldemokraták vesztettek többségükből, egy mandátummal kevesebb jutott nekik, most 56 mandátumuk van a 200 tagú finn parlamentben. A konzervatív tábor viszont gyarapodott, 9 új mandátumot kapott, most 53 képviselője van, mindössze 3 mandátummal tart a szociáldemokraták mögött. A földművelőkből álló középpártnak 40 mandátum jutott, kettővel több mint korábban. A két szárnyra szakadt kommunistáknak (az Euro-kommunistáknak és a moszkvai orientációjú pártnak) együttesen 20 mandátuma van, a két szárny hét mandátumot vesztett. A konzervatívok gyarapodása felveti a lehetőséget, hogy 21 esztendős ellenzéki szerep után belépnek egy újabb koalíciós kormányba. A múlt vasárnapi országos választás jelentősége a nem kommunista polgári pártok, a svéd néppártot is beleértve, jelentősen gyarapodtak, a baloldal rovására. 50 esztendő óta Finnországban a baloldal nem kapott olyan kevés szavazatot, mint most. „Új szelek fújnak Finnországban!” — mondotta a konzervatív vezető, Ilkka Suominen. És mégis, és mégis a változás lassú lesz és alig észrevehető. A komplikált finn parlamenti rendszerben minden törvény megszavazásához kétharmados többség szükséges, így lehet, hogy amit Helsinki legjobban szeretne, az Európai Közös Piachoz való lassú igazodást nagyon lassan következik majd be. Moszkva fenyegető közelségben van és a Szovjetunió Finnország legnagyobb kereskedelmi partnere, kivitelének 22%-át az oroszok vásárolják fel, így minden radikális és gyors változás meggondolandó. Sam Nunn szenátor elnök-jelöltségre törekszik? A déli Georgia állam második mandátumát töltő, középutat járó, szenátorát, a „fegyverkezés tekintélyes szakértője" jelzővel szokták jellemezni — így tettük mi is a múltban. Érthetően. Az aránylag fiatal Nunn, a korábbi évek hadfelkészültségi bizottsága legendás elnökének, a néhai Richard Russel demokrata párti szenátornak neveltje, védence és szellemi örököse. Most ő az újból demokrata többségű szenátus hadfelkészültségi bizottság új vezetője. A kérdőjelet és a következtetést, hogy esetleg szakvélemény nyilvánítás helyett többre vágyik és aktívan a demokrata párti elnökjelöltség elnyerésére pályázik — azért érdemelte ki Nunn, mert pálfordulásról most mást mond, mint ami eddig volt a véleménye, éspedig a legfontosabb téren a nemzetvédelem terén. Reagan elnök és a demokrata párt között hosszú hetek óta vita folyik az ABM szerződés jövőjét , illetve ennek értelmezését illetően. Ezt az 1972-ben kötött csúcshatalmi megállapodást kétféleképpen lehet értelmezni. Szűkebb értelmezésben — ez tiltaná azt, hogy az USA atomrobbantási kísérleteket folytasson, ami az SDI, (a csillagháborús védelem) kifejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges. Tágabb értelmezésében, ami felé Reagan elnök most hajlik Caspar Weinberger honvédelmi miniszter sürgetésére , az SDI kísérletezés nem mondaná fel vagy sértené a szerződést. A múltban Sam Nunn is efelé a tábor felé hajlott. Az elmúlt hetekben azonban élesen véleményt változtatott. Sőt amint jelentettük levelet írt Reagan elnöknek és közölte vele, ha az ABM tágabb értelmezését választaná az elnök, úgy alkotmányos válsággal találja magát szemben. Ami a válságot illeti, Sam Nunn átállása az ellentáborba, az SDI korai felállításának kitűnő kilátásait elhomályosította. Mindez egy esetleges újabb keletnyugati csúcsértekezlet közeledtekor történik. Vélemény változtatása óta egyre többen emlegetik Nunnt a hírközli médiában, hogy esetleg elnökjelöltje lehet a demokrata pártnak.