Chicago És Környéke, 1988 (83. évfolyam, 7-49. szám)

1988-07-23 / 30. szám

!­­ Minek erőlködtök, úgysem tudjátok eladni! — Estére, a legénybúcsúdra szenzációs meglepe­tést készítettünk elő a számodra. — Áruld el, mit? — Egy pornófilmet. — Mi olyan szenzációs egy pornófilmben? — A menyasszonyod játssza a főszerepet. Hangverseny után a karmesterhez lép egy hall­gató: — Kötelességem figyelmeztetni, hogy a zenekarban többen lazsálnak. A dobos például csak akkor ütött a dobra, amikor ön odanézett! Ödön és Lujza harminc éve élettársak. Egy szép napon Lujza félénken megkérdi: — Mit gondolsz Ödön, ne szánjuk rá magunkat a házasságra? — Jó, jó... De kinek kellünk már mi ketten? Házi perpatvar közben így kiált a feleség: — Jobban jártam volna, ha magához az ördöghöz megyek feleségül! — Az kizárt dolog — feleli a férj —. Közeli roko­nok között tilos a házasság... — Ez szerelem az első látásra? — kérdezi az újságíró a filmszínésznőtől házasságkötése al­kalmából. — Nem, a második látásra. Amikor először láttam, még nem tudtam, hogy milliomos. — Á, üdvözlöm! Hogy van, hogy van? Mit csinál a kedves felesége? — szorongatja Kelecsényi Kovács kezét. Ebben a pillanatban az eszébe jut, hogy Ko­vács felesége már rég meghalt. Így próbálja men­teni a helyzetet: — Még mindig a régi temetőben? KOLKER-REFORM HUMOR A kamionsofőr telefo­nál: — Baj van, főnök, kitört a baloldali visszapillantó tükröm. — Mi ebben a baj? Cseréld ki. — Nem megy, főnök. Rajta fekszik az egész kamion! Neil Shicoff a híres operaénekes egy baseballmeccsen fedezte fel önmagában a tehetséget. — Ötvenezer ember ült a lelátón —me­séli. — Én ocsítottam valami rémeset a játékvezetőnek, a­mire ő felém fordult és visszaordított: „Fogd be a szád, te csi­bész!” Ebből vettem észre, hogy ugyancsak szárnyalhat a hangom. Dzsungeltúra egy afrikai folyón. Az egyik utas megkérdezi a bennszülött idegenvezetőt nem okoz-e gondot, ha a lehajló ágakról kí­gyó pottyan a csónakba. — Semmi gond. Kígyó ugrik csónakba, ven­dég ugrik folyóba. Folyóban jön krokodil, vendég ugrik vissza csónakba. A sikeres, fiatal hegedűs így dicsekszik az apjá­nak: — Képzeld, apa! Külföldön már ezer dollárt kapok egy fellépésért! Gondold csak el: húronként két­százötven dollár! Micsoda összeg! — Fiacskám, nem lenne érdemesebb hárfával kon­certezned? A hölgy hosszan válogat a sportüzlet fürdőruhái között. — Egyik sem az igazi — panaszolja az ela­dókislánynak. — Mindegyikben úgy nézek ki, mintha negyvenéves lennék. — Miért? Hát hány éves, asszonyom? — Negyven. Az orvos fogyókúra gyanánt testmozgást ír elő a páciensnek. Néhány hét múlva telefonon érdeklődik. — Nos, leadott már valamit? — Hát persze. A jókedvem teljesen eltűnt. A gyárból kisegítő munkabrigád érkezik a szö­vetkezetbe. Az egyik brigádtag azt a feladatot kapja, hogy krumplit válogasson a szövetkezet pincéjében. — Pofonegyszerű — mutatják neki. — A jókat balra, a rosszakat jobbra... Két óra múlva megnézik, hogyan halad. — De hiszen maga jóformán semmit sem csinált! Pedig ez nagyon könnyű munka! — A munka könnyű, csak a döntés nehéz... ÚJ JELSZÓ TAGGYŰLÉS - Szavazásra teszem fel a kérdést, elvtársak: Margit vagy Erzsébet le­gyen a vállalat védőszentje? - Semmi az egész, a Marsok, a kuvaitiakat kell rábírnunk a disznóhús­ra, az oroszokat a pálinkára, a svájciakat pedig a magyar részvényekre. - Hadd lássák azok az üzletemberek, ha hozzák a tőkéjüket, hogy tud­juk, mi az udvariasság!... — Tényleg bankár akarsz lenni, édes fiam? Elfelejtetted, hogy a nagy­papa ezért volt há­rom évig Recsken ...? FUSI - Maga még a vi­lágon se volt, amikor nekem már bevonták az iparengedélyemet ! MAI RÉPAMESE 10. oldal Gorbacsov nyert, de a bajok maradnak Nagy György A most befejeződött moszkvai nagy párt­­kongresszus vízválasz­tónak tekinthető a Szov­­jetunió történelmében. Lenin óta egyik pártve­zér sem jelentett be olyan mélyreható politi­kai változásokat, mint Gorbacsov. Mi több, meghatározta azokat az időpontokat, amikor a Ázsia népei elutasítják Vietnám vízi úton menekülőit (A Wall Street Journal riportja.) Nguyen Dai Quy, vi­etnámi halászembernek hét nap kellett ahhoz, hogy vitorlásán elérje Hong Kong kikötőjét. Egy nappal elkésett! Június 16-án éjfél után egy perccel a hongkongi hatóságok lezárták a ki­kötőt a Vietnámból ér­kező, úgynevezett ,,boat­­people” - vizen­ mene­­kültek előtt. Mr. Quy és harminc utasa ahelyett, hogy automatikusan megkapta volna a „me­nekült státuszt” mint ko­rábban érkezettek, „il­legális bevándorlók­nak” lettek nyilvánítva. További hosszas kihall­gatások döntik majd el, hogy befogadják-e őket? — a halász válasza, in­kább egész életét hong­kongi börtönben tölti, mintsem hogy hazatér­jen Vietnámba. Tizenhárom esztendő­vel a vietnámi háború befejezése után, Ázsia országainak kapui bezá­rultak a vietnámi me­nekültek előtt. Éspe­dig azért, mert az egyre nehezebb gazdasági kö­rülmények miatt a me­nekült­táborok zsúfol­tak, a Nyugatra való tovább­szállítás és ot­tani elhelyezés egyre szórványosabb és így az ázsiai országok sorra nehezítik meg a mene­kültek befogadását. 1979-ben, amikor a vízi­ menekültek árada­ta megindult, a nem­kommunista ázsiai or­szágok megegyeztek ab­ban, hogy politikai me­nedéket nyújtanak az érkezőknek mindaddig amíg egy harmadik or­szágban el nem helye­zik őket.­­ Most azon­ban az ázsiai hatóságok azzal érvelnek, hogy az újabb érkezőket a gaz­dasági helyzet késztette a távozásra, nem pedig a politikai üldöztetés és ezért nem tekinthetők politikai menekültek­nek. Az ENSZ menekült­­ügyi főbiztosa szerint a tavalyi esztendőben 28 ezer vizi­ menekült ér­kezett Vietnámból 44% kal több, mint 1986-ban,­­ a legmagasabb szám 1982 óta, viszont csu­pán 21,337 számára sike­rült befogadót találni egy harmadik ország­ban.­­ A menekült­tábo­rokban újabban több az érkező, mint a távozó és ezért egyetlen esztendő leforgása alatt a lét­szám 25%-kal 40,000 fő­re nőtt. Vietnám, amely 1979- ben megszállta Kam­bodzsát, emiatt nem ré­szesül nemzetközi fejlő­dési segélyben mindad­dig amíg az inváziót fel nem számolja. És nyu­gati segítség nélkül ka­tasztrofális gazdasági helyzete sem fog javul­ni és ezért a menekült­áradat apadására sem lehet számítani. Múlt hónapban az ázsiai befogadó orszá­gok együttesen szemi­náriumot tartottak Tahi­földön és sürgették Ka­nadát, valamint az USÁ-t, hogy kötelezzék el magukat arra, hogy hosszútávon, legálisan távozó vietnámi mene­külteket nagyobb szám­ban fogadjanak be or­szágaikba. Az Orderiz Departure program né­ven ismert akció révén az USA eddig több mint 62,000 vietnámi mene­kültet fogadott be, to­vábbi 650 ezer jogosult az engedélykérésre, de ez a bürokrácia miatt évekbe telik, a menekül­ni vágyóknak nincs erre türelme. Tavaly Thai­föld volt a csábos rövid út, gyalogosan Kam­bodzsán keresztül érték el az öblöt, amelynek túlpartja már Thaiföld, a rövid út kizárta a ka­lózok jelentette veszélyt. A túlzsúfolt Thaiföldre így 12,000 menekült ér­kezett. Végülis a thai­földi hatóságok vissza­taszították az érkezők csónakjait a vízre,­­ ami kegyetlen, de ered­ményes politika volt, ezután a vízi­ úton me­nekülők Hong Kong felé hajóztak. reformoknak életbe kell lépniök. Időrendjük a következő: 1988 őszén új válasz­tásokat tartanak a kom­munista párt különböző szervezetei, amelyek alapján az év végére át­szervezik a pártot. 1988 őszén törvényt hoznak az alkotmány módosítására, amely le­hetővé teszi egy népi kongresszus (parla­ment) összehívását. 1989 április delegátu­sok megválasztása a né­pi kongresszusba, több jelölt részvételével. 1989 május-június az ország élén álló elnök megválasztása a népi kongresszus által — aki nyilvánvalóan Gor­bacsov lesz. 1989 őszén új szovje­tek megválasztása tar­tományi és helyhatósá­gi vonalon. A kongresszus ezeket a változásokat „a politi­kai rendszer radikális reformjának” nevezi — és valóban azok. A leg­fontosabb újítás, hogy ezentúl minden pozíció­ra, úgy a párton belül, mint azon kívül, több személy jelölhető, és hogy az államelnököt be­leértve, senki sem tölt­heti be ugyanazt az ál­lást két, öt éves időszak­nál hosszabb ideig. En­nek a rendelkezésnek a nyilvánvaló célja, hogy megakadályozza a hata­lomnak egy kézben va­ló állandósulását és a bürokrácia elhatalma­sodását. Fontos rendel­kezés az új államelnö­ki tisztség létesítése, amely legalább látszó­lag, csökkenti a párt be­folyását az állami veze­tésre. Viszont igen sok függ ezeknek a refor­moknak a gyakorlati végrehajtásától. A véghatározatok mellékleteiben van több rendelkezés, amely e té­ren aggodalomra ad okot. A választásoknál például lehetővé teszi, hogy a regionális és más pártelnökök a tagság ál­tal megválasztásra „ajánlhatók”. Világos, hogy ez mire vezethet. Meggondolásokra ad okot az is, hogy a vég­határozatokban nincsen említés a központi bi­zottság szerepéről, ami azt mutatja, hogy annak vezető szerepe megma­rad. Ezt egyébként Gor­bacsov is hangsúlyozta záróbeszédében. A kongresszuson tör­téntek arra mutatnak, hogy már annak meg­nyitása előtt kompro­misszum jött létre a párt reform- és konzervatív szárnya között. Erre vall az is, hogy az újítá­sokat illetőleg alig volt vita. Elfogadták őket úgy, ahogy Gorbacsov előadta azokat 3 és 1/2 órás beszédében. Vi­szont meglepő volt, hogy mennyi éles felszólalás hangzott el a delegátu­sok részéről más, főleg gazdasági kérdéseket il­letőleg. A legtöbben azt hozták fel, hogy két év­vel a gazdasági refor­mok bevezetése után még mindig nagy az áru­hiány a Szovjetunióban. Semmi javulás nem mu­tatkozik. Felemlítették azt is, hogy a Gorba­csov által propagált ter­melőszövetkezetek nem váltak be, hogy az enge­délyezett maszekokra alig akadt jelentkező. Konzervatív részről han­goztatták, hogy szép­szép a glasznoszty, de a nép több húst és több árut akar. Nem kérdés, hogy Gorbacsov nagyrészt el­érte a kongresszuson azt, amit akart. Szemé­lyét nem érte bírálat, programját is csak köz­vetett formában. Vi­szont most kitűnt a szov­jet társadalom nagy gyengéje: nincsen ben­ne vállalkozási készség, fél a magánkezdemé­nyezéstől. Kiölte belőle a hetven éves szovjet pa­rancsuralmi rendszer. Az emberek megszok­ták, hogy azt teszik amit felülről mondanak ne­kik. Sóvárognak a ma­gasabb életszínvonal után, de nem hajlandók azért megdolgozni, vagy a magánkezdeményezés kockázatát vállalni. Gorbacsov nagy ne­hézsége, hogy felülről akar olyan forradalmat csinálni, amire alatva­­lói nem érettek. Lelke­sen támogatja ebben az orosz intelligencia, de a tömegeket a politikai változások hidegen hagy­ják. A pártfunkcionári­usok és aparatcsikok meg egyenesen félnek tőle. Vagyis Gorbacsov nyert ugyan, de messze nem oldotta meg orszá­ga problémáit. Ed Meese lemondott Reagan elnök legré­gibb kaliforniai barátja, munkatársa és tanács­adója, a hosszú idő óta ostrom alatt álló igaz­­­ságügyminiszter, Edwin Meese a nyár közepén le­mond állásáról. A hírt akkor jelentette be ami­kor megtudta, hogy az ellene 14 hónapon át egy Rendkívüli Ügyész, Ja­mes McKay által folyta­tott több millió dollárba kerülő vizsgálat során nem merült fel olyasmi ami miatt vádat emel­hetnének ellene.­­ Mr. Meese kijelentette, hogy ezt győzelemnek tekin­ti és távozik. Előzetesen döntését az elnökkel nem közölte, ő úgyszól­ván a tévé­hírekből ér­tesült és mint mindig megint kiállt munkatár­sa mellé, sajnálkozását fejezte ki. Bush alelnök, aki az utódlásra pályázik, megkönnyebbülten fel­sóhajtott, a demokra­ták azt remélték, hogy a „Meese Mess” korrup­ció a kormányban és ha­sonló vádakkal gyengí­tik majd Bush kampá­nyát,­­ mellékesen mondva, az alelnöknek semmi köze nem volt Meese kinevezéséhez, működéséhez és meg­tartásához. A rendkívü­li ügyész vizsgálata vád­emelés helyett bírálat­tal végződött, amin egy darabig elrágódik majd a hírközlő média és a Dukakis tábor. Ugyan­akkor valószínűleg iga­za van a Wall Street Jo­urnal vezércikkének, amikor megállapítja: „Edwin Meese-t, aki hét éven keresztül szol­gálta Reagan elnököt, nem hibái és hiányossá­gai, hanem eredményes munkája buktatta ki... Engesztelhetetlen üldö­zői és kínzói nem bo­­csájtották meg neki, hogy igazságügyminisz­tersége során elvette tő­lük kedvenc játszóterü­ket, a szövetségi bíró­ság rendszerét. Ő volt az aki drámai módon meg­változtatta Amerika igazságszolgáltatását. Összeválogatta és bírók­nak neveztette ki Ame­rika legragyogóbb tehet­ségű konzervatív bíráit, akik többé nem csupán a bűnözők polgárjogait védték, hanem áldozata­ik megsértett polgárjo­gait úgyszintén.­­ Me­ese nem csupán a szö­vetségi bíróságok össze­tételén változtatott, ha­nem a minisztériumban maga köré gyűjtött munkatársakkal Ameri­ka összes államát rá­vette, hogy módosítsák az igazságszolgáltatás megközelítését. Meese az „aktivista bírákat” visszavonulásra kény­szerítette és hatása ma­radandó lesz, ellenfelei vele szemben táplált el­lenszenvére alapos okot adott és tőle való félel­mük indokoltnak bizo­nyult.” Ennek következmé­nyeként kísérelték meg lakat alá tétetni őt. A rendkívüli ügyész a Wedtech botránnyal kapcsolatban indított vizsgálatot, de valahogy szerét ejtette, hogy Ed Meese egész washingto­ni működését és életét tüzetesen átvizsgálja. Ha egy mód lett volna Meese elmarasztalásá­ra „bírálat” helyett ez a sors várt volna rá. Megjelent A KALEVALA Szente Imre fordításában Szente Imre, Szolzsenyicin Gulágjának kitűnő fordító­ja, a halhatatlan finn népi eposzt ültette át 5. fordítás­ként magyarra. Az új fordítás méltó folytatása neves elő­deinek, ugyanakkor új színt képvisel velük szemben: ér­vényre juttatja a Kalevala kalandos meseszerűségét, eredeti ritmikáját, költői nyelvét, mitikus mélységein is átcsillámló népi humorát, örök frissességét. Megrendelhető: a Nemzetőrre kiállított csekken „Kalevala1 megjelöléssel (nem bankon át!) 35.­ DM, vagy 18.00 US$ előzetes beküldésével. — Ferchenbachstr. 88, D-8000 München 50 címen. — Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető üzlet­embereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejü­ket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem len­ne­ magyar­ újság, vagy az­ előfizetési díj legalább három­szorosa lenne a jelenlegi árnak. Szerkesztőség

Next