Chicago És Környéke, 1988 (83. évfolyam, 7-49. szám)
1988-07-23 / 30. szám
! Minek erőlködtök, úgysem tudjátok eladni! — Estére, a legénybúcsúdra szenzációs meglepetést készítettünk elő a számodra. — Áruld el, mit? — Egy pornófilmet. — Mi olyan szenzációs egy pornófilmben? — A menyasszonyod játssza a főszerepet. Hangverseny után a karmesterhez lép egy hallgató: — Kötelességem figyelmeztetni, hogy a zenekarban többen lazsálnak. A dobos például csak akkor ütött a dobra, amikor ön odanézett! Ödön és Lujza harminc éve élettársak. Egy szép napon Lujza félénken megkérdi: — Mit gondolsz Ödön, ne szánjuk rá magunkat a házasságra? — Jó, jó... De kinek kellünk már mi ketten? Házi perpatvar közben így kiált a feleség: — Jobban jártam volna, ha magához az ördöghöz megyek feleségül! — Az kizárt dolog — feleli a férj —. Közeli rokonok között tilos a házasság... — Ez szerelem az első látásra? — kérdezi az újságíró a filmszínésznőtől házasságkötése alkalmából. — Nem, a második látásra. Amikor először láttam, még nem tudtam, hogy milliomos. — Á, üdvözlöm! Hogy van, hogy van? Mit csinál a kedves felesége? — szorongatja Kelecsényi Kovács kezét. Ebben a pillanatban az eszébe jut, hogy Kovács felesége már rég meghalt. Így próbálja menteni a helyzetet: — Még mindig a régi temetőben? KOLKER-REFORM HUMOR A kamionsofőr telefonál: — Baj van, főnök, kitört a baloldali visszapillantó tükröm. — Mi ebben a baj? Cseréld ki. — Nem megy, főnök. Rajta fekszik az egész kamion! Neil Shicoff a híres operaénekes egy baseballmeccsen fedezte fel önmagában a tehetséget. — Ötvenezer ember ült a lelátón —meséli. — Én ocsítottam valami rémeset a játékvezetőnek, amire ő felém fordult és visszaordított: „Fogd be a szád, te csibész!” Ebből vettem észre, hogy ugyancsak szárnyalhat a hangom. Dzsungeltúra egy afrikai folyón. Az egyik utas megkérdezi a bennszülött idegenvezetőt nem okoz-e gondot, ha a lehajló ágakról kígyó pottyan a csónakba. — Semmi gond. Kígyó ugrik csónakba, vendég ugrik folyóba. Folyóban jön krokodil, vendég ugrik vissza csónakba. A sikeres, fiatal hegedűs így dicsekszik az apjának: — Képzeld, apa! Külföldön már ezer dollárt kapok egy fellépésért! Gondold csak el: húronként kétszázötven dollár! Micsoda összeg! — Fiacskám, nem lenne érdemesebb hárfával koncertezned? A hölgy hosszan válogat a sportüzlet fürdőruhái között. — Egyik sem az igazi — panaszolja az eladókislánynak. — Mindegyikben úgy nézek ki, mintha negyvenéves lennék. — Miért? Hát hány éves, asszonyom? — Negyven. Az orvos fogyókúra gyanánt testmozgást ír elő a páciensnek. Néhány hét múlva telefonon érdeklődik. — Nos, leadott már valamit? — Hát persze. A jókedvem teljesen eltűnt. A gyárból kisegítő munkabrigád érkezik a szövetkezetbe. Az egyik brigádtag azt a feladatot kapja, hogy krumplit válogasson a szövetkezet pincéjében. — Pofonegyszerű — mutatják neki. — A jókat balra, a rosszakat jobbra... Két óra múlva megnézik, hogyan halad. — De hiszen maga jóformán semmit sem csinált! Pedig ez nagyon könnyű munka! — A munka könnyű, csak a döntés nehéz... ÚJ JELSZÓ TAGGYŰLÉS - Szavazásra teszem fel a kérdést, elvtársak: Margit vagy Erzsébet legyen a vállalat védőszentje? - Semmi az egész, a Marsok, a kuvaitiakat kell rábírnunk a disznóhúsra, az oroszokat a pálinkára, a svájciakat pedig a magyar részvényekre. - Hadd lássák azok az üzletemberek, ha hozzák a tőkéjüket, hogy tudjuk, mi az udvariasság!... — Tényleg bankár akarsz lenni, édes fiam? Elfelejtetted, hogy a nagypapa ezért volt három évig Recsken ...? FUSI - Maga még a világon se volt, amikor nekem már bevonták az iparengedélyemet ! MAI RÉPAMESE 10. oldal Gorbacsov nyert, de a bajok maradnak Nagy György A most befejeződött moszkvai nagy pártkongresszus vízválasztónak tekinthető a Szovjetunió történelmében. Lenin óta egyik pártvezér sem jelentett be olyan mélyreható politikai változásokat, mint Gorbacsov. Mi több, meghatározta azokat az időpontokat, amikor a Ázsia népei elutasítják Vietnám vízi úton menekülőit (A Wall Street Journal riportja.) Nguyen Dai Quy, vietnámi halászembernek hét nap kellett ahhoz, hogy vitorlásán elérje Hong Kong kikötőjét. Egy nappal elkésett! Június 16-án éjfél után egy perccel a hongkongi hatóságok lezárták a kikötőt a Vietnámból érkező, úgynevezett ,,boatpeople” - vizen menekültek előtt. Mr. Quy és harminc utasa ahelyett, hogy automatikusan megkapta volna a „menekült státuszt” mint korábban érkezettek, „illegális bevándorlóknak” lettek nyilvánítva. További hosszas kihallgatások döntik majd el, hogy befogadják-e őket? — a halász válasza, inkább egész életét hongkongi börtönben tölti, mintsem hogy hazatérjen Vietnámba. Tizenhárom esztendővel a vietnámi háború befejezése után, Ázsia országainak kapui bezárultak a vietnámi menekültek előtt. Éspedig azért, mert az egyre nehezebb gazdasági körülmények miatt a menekülttáborok zsúfoltak, a Nyugatra való továbbszállítás és ottani elhelyezés egyre szórványosabb és így az ázsiai országok sorra nehezítik meg a menekültek befogadását. 1979-ben, amikor a vízi menekültek áradata megindult, a nemkommunista ázsiai országok megegyeztek abban, hogy politikai menedéket nyújtanak az érkezőknek mindaddig amíg egy harmadik országban el nem helyezik őket. Most azonban az ázsiai hatóságok azzal érvelnek, hogy az újabb érkezőket a gazdasági helyzet késztette a távozásra, nem pedig a politikai üldöztetés és ezért nem tekinthetők politikai menekülteknek. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint a tavalyi esztendőben 28 ezer vizi menekült érkezett Vietnámból 44% kal több, mint 1986-ban, a legmagasabb szám 1982 óta, viszont csupán 21,337 számára sikerült befogadót találni egy harmadik országban. A menekülttáborokban újabban több az érkező, mint a távozó és ezért egyetlen esztendő leforgása alatt a létszám 25%-kal 40,000 főre nőtt. Vietnám, amely 1979- ben megszállta Kambodzsát, emiatt nem részesül nemzetközi fejlődési segélyben mindaddig amíg az inváziót fel nem számolja. És nyugati segítség nélkül katasztrofális gazdasági helyzete sem fog javulni és ezért a menekültáradat apadására sem lehet számítani. Múlt hónapban az ázsiai befogadó országok együttesen szemináriumot tartottak Tahiföldön és sürgették Kanadát, valamint az USÁ-t, hogy kötelezzék el magukat arra, hogy hosszútávon, legálisan távozó vietnámi menekülteket nagyobb számban fogadjanak be országaikba. Az Orderiz Departure program néven ismert akció révén az USA eddig több mint 62,000 vietnámi menekültet fogadott be, további 650 ezer jogosult az engedélykérésre, de ez a bürokrácia miatt évekbe telik, a menekülni vágyóknak nincs erre türelme. Tavaly Thaiföld volt a csábos rövid út, gyalogosan Kambodzsán keresztül érték el az öblöt, amelynek túlpartja már Thaiföld, a rövid út kizárta a kalózok jelentette veszélyt. A túlzsúfolt Thaiföldre így 12,000 menekült érkezett. Végülis a thaiföldi hatóságok visszataszították az érkezők csónakjait a vízre, ami kegyetlen, de eredményes politika volt, ezután a vízi úton menekülők Hong Kong felé hajóztak. reformoknak életbe kell lépniök. Időrendjük a következő: 1988 őszén új választásokat tartanak a kommunista párt különböző szervezetei, amelyek alapján az év végére átszervezik a pártot. 1988 őszén törvényt hoznak az alkotmány módosítására, amely lehetővé teszi egy népi kongresszus (parlament) összehívását. 1989 április delegátusok megválasztása a népi kongresszusba, több jelölt részvételével. 1989 május-június az ország élén álló elnök megválasztása a népi kongresszus által — aki nyilvánvalóan Gorbacsov lesz. 1989 őszén új szovjetek megválasztása tartományi és helyhatósági vonalon. A kongresszus ezeket a változásokat „a politikai rendszer radikális reformjának” nevezi — és valóban azok. A legfontosabb újítás, hogy ezentúl minden pozícióra, úgy a párton belül, mint azon kívül, több személy jelölhető, és hogy az államelnököt beleértve, senki sem töltheti be ugyanazt az állást két, öt éves időszaknál hosszabb ideig. Ennek a rendelkezésnek a nyilvánvaló célja, hogy megakadályozza a hatalomnak egy kézben való állandósulását és a bürokrácia elhatalmasodását. Fontos rendelkezés az új államelnöki tisztség létesítése, amely legalább látszólag, csökkenti a párt befolyását az állami vezetésre. Viszont igen sok függ ezeknek a reformoknak a gyakorlati végrehajtásától. A véghatározatok mellékleteiben van több rendelkezés, amely e téren aggodalomra ad okot. A választásoknál például lehetővé teszi, hogy a regionális és más pártelnökök a tagság által megválasztásra „ajánlhatók”. Világos, hogy ez mire vezethet. Meggondolásokra ad okot az is, hogy a véghatározatokban nincsen említés a központi bizottság szerepéről, ami azt mutatja, hogy annak vezető szerepe megmarad. Ezt egyébként Gorbacsov is hangsúlyozta záróbeszédében. A kongresszuson történtek arra mutatnak, hogy már annak megnyitása előtt kompromisszum jött létre a párt reform- és konzervatív szárnya között. Erre vall az is, hogy az újításokat illetőleg alig volt vita. Elfogadták őket úgy, ahogy Gorbacsov előadta azokat 3 és 1/2 órás beszédében. Viszont meglepő volt, hogy mennyi éles felszólalás hangzott el a delegátusok részéről más, főleg gazdasági kérdéseket illetőleg. A legtöbben azt hozták fel, hogy két évvel a gazdasági reformok bevezetése után még mindig nagy az áruhiány a Szovjetunióban. Semmi javulás nem mutatkozik. Felemlítették azt is, hogy a Gorbacsov által propagált termelőszövetkezetek nem váltak be, hogy az engedélyezett maszekokra alig akadt jelentkező. Konzervatív részről hangoztatták, hogy szépszép a glasznoszty, de a nép több húst és több árut akar. Nem kérdés, hogy Gorbacsov nagyrészt elérte a kongresszuson azt, amit akart. Személyét nem érte bírálat, programját is csak közvetett formában. Viszont most kitűnt a szovjet társadalom nagy gyengéje: nincsen benne vállalkozási készség, fél a magánkezdeményezéstől. Kiölte belőle a hetven éves szovjet parancsuralmi rendszer. Az emberek megszokták, hogy azt teszik amit felülről mondanak nekik. Sóvárognak a magasabb életszínvonal után, de nem hajlandók azért megdolgozni, vagy a magánkezdeményezés kockázatát vállalni. Gorbacsov nagy nehézsége, hogy felülről akar olyan forradalmat csinálni, amire alatvalói nem érettek. Lelkesen támogatja ebben az orosz intelligencia, de a tömegeket a politikai változások hidegen hagyják. A pártfunkcionáriusok és aparatcsikok meg egyenesen félnek tőle. Vagyis Gorbacsov nyert ugyan, de messze nem oldotta meg országa problémáit. Ed Meese lemondott Reagan elnök legrégibb kaliforniai barátja, munkatársa és tanácsadója, a hosszú idő óta ostrom alatt álló igazságügyminiszter, Edwin Meese a nyár közepén lemond állásáról. A hírt akkor jelentette be amikor megtudta, hogy az ellene 14 hónapon át egy Rendkívüli Ügyész, James McKay által folytatott több millió dollárba kerülő vizsgálat során nem merült fel olyasmi ami miatt vádat emelhetnének ellene. Mr. Meese kijelentette, hogy ezt győzelemnek tekinti és távozik. Előzetesen döntését az elnökkel nem közölte, ő úgyszólván a tévéhírekből értesült és mint mindig megint kiállt munkatársa mellé, sajnálkozását fejezte ki. Bush alelnök, aki az utódlásra pályázik, megkönnyebbülten felsóhajtott, a demokraták azt remélték, hogy a „Meese Mess” korrupció a kormányban és hasonló vádakkal gyengítik majd Bush kampányát, mellékesen mondva, az alelnöknek semmi köze nem volt Meese kinevezéséhez, működéséhez és megtartásához. A rendkívüli ügyész vizsgálata vádemelés helyett bírálattal végződött, amin egy darabig elrágódik majd a hírközlő média és a Dukakis tábor. Ugyanakkor valószínűleg igaza van a Wall Street Journal vezércikkének, amikor megállapítja: „Edwin Meese-t, aki hét éven keresztül szolgálta Reagan elnököt, nem hibái és hiányosságai, hanem eredményes munkája buktatta ki... Engesztelhetetlen üldözői és kínzói nem bocsájtották meg neki, hogy igazságügyminisztersége során elvette tőlük kedvenc játszóterüket, a szövetségi bíróság rendszerét. Ő volt az aki drámai módon megváltoztatta Amerika igazságszolgáltatását. Összeválogatta és bíróknak neveztette ki Amerika legragyogóbb tehetségű konzervatív bíráit, akik többé nem csupán a bűnözők polgárjogait védték, hanem áldozataik megsértett polgárjogait úgyszintén. Meese nem csupán a szövetségi bíróságok összetételén változtatott, hanem a minisztériumban maga köré gyűjtött munkatársakkal Amerika összes államát rávette, hogy módosítsák az igazságszolgáltatás megközelítését. Meese az „aktivista bírákat” visszavonulásra kényszerítette és hatása maradandó lesz, ellenfelei vele szemben táplált ellenszenvére alapos okot adott és tőle való félelmük indokoltnak bizonyult.” Ennek következményeként kísérelték meg lakat alá tétetni őt. A rendkívüli ügyész a Wedtech botránnyal kapcsolatban indított vizsgálatot, de valahogy szerét ejtette, hogy Ed Meese egész washingtoni működését és életét tüzetesen átvizsgálja. Ha egy mód lett volna Meese elmarasztalására „bírálat” helyett ez a sors várt volna rá. Megjelent A KALEVALA Szente Imre fordításában Szente Imre, Szolzsenyicin Gulágjának kitűnő fordítója, a halhatatlan finn népi eposzt ültette át 5. fordításként magyarra. Az új fordítás méltó folytatása neves elődeinek, ugyanakkor új színt képvisel velük szemben: érvényre juttatja a Kalevala kalandos meseszerűségét, eredeti ritmikáját, költői nyelvét, mitikus mélységein is átcsillámló népi humorát, örök frissességét. Megrendelhető: a Nemzetőrre kiállított csekken „Kalevala1 megjelöléssel (nem bankon át!) 35. DM, vagy 18.00 US$ előzetes beküldésével. — Ferchenbachstr. 88, D-8000 München 50 címen. — Kedves Olvasóink! Kérjük, hogy támogassák a lapunkban hirdető üzletembereket és Egyesületeket, mert az ő — sokszor erejüket meghaladó — áldozatvállalásuk nélkül, vagy nem lenne magyar újság, vagy az előfizetési díj legalább háromszorosa lenne a jelenlegi árnak. Szerkesztőség