Chicago És Környéke, 1989 (84. évfolyam, 5-49. szám)

1989-09-23 / 38. szám

6. oldal Bizonytalanságok Ausztria Szabadság Pártja körül Az osztrák Szabadság Párt, a második Osztrák Köztársaság történeté­ben hosszú időn keresz­tül a két nagy, a keresz­ténydemokrata néppárt és a szocialista párt mel­lett a parlament harma­dik politikai ereje volt. A politikai horizonton nehezen lehetett a pártot besorolni, mert liberális színezete mögött, igen erősen takart nemzeti szocialista vonal is meg­húzódott. Ezt a mozga­lom nemzeti szárnyának nevezték. Mivel nyíltan tagadtak minden össze­hasonlítást a nemzeti szocializmussal, csak kulturális területen nyil­vánították ki egyértel­műen, hogy német kul­túrkörhöz tartozónak tekintik Ausztriát. Amit a Szabadság Párt egyes vezetői ki­mertek mondani, azt a szíve mélyén igen sok osztrák is már gondolja. Hiszen a Németország­tól független állam kia­lakulását az osztrák nép soha nem akarta, csak az első és második világ­háború utáni döntések, kívülről kényszerítették rájuk. Így alakult ki az a paradox helyzet, hogy az osztrákok, mondhatták magukat nyíltan német­nek, úgy mint a bajorok, szászok, svábok csak gondolataik mélyén őrizték ezt. A társadalom széles rétegei attól való félek Haas György (Bécs) semben, hogy nácizmus­sal vádolják, igyekezett elfelejteni azt a törté­nelmi tényt, hogy II. Jó­­zsefig a Habsburgok Né­met-Római császárok voltak, és hogy I. Ferenc József német herceg volt. Ebben a kényszerű po­litikai helyzetben azután nehéz volt megállapíta­ni, hogy a Szabadság Párt valójában milyen helyet foglal el az oszt­rák politikai színképben. A két nagy politikai párt nem akart vele koalíció­ra lépni, hosszú időn ke­resztül. Az elutasító ma­gatartás a néppárt ré­széről sokkal erősebb volt, mint a szocialis­ták tartózkodása. Az elszigeteltséget azután Dr. Bruno Kreis­ky törte meg, amikor 1970-ben először titok­ban lépett koalícióra a kékekkel. Ez azt jelen­tette, hogy a relatív többséggel rendelkező szocialisták a nemzet­­gyűlésben nyugodtan tá­maszkodhattak a Sza­badság Párt szavazata­ira. Ezzel a Szabadság Párt akkori volt SS ve­zetője Friedrich Peter, Kreisky segítségével, megtette az első lépést ahhoz, hogy kikerülje­nek az ellenzék padso­raiból. Ennek a titkos együtt­működésnek lett az eredménye, hogy a szo­cialisták segítségével tisztázták Peter nagyon homályos múltját és né­hány év múlva a Szabad­ság Párt Kreisky koalí­ciós partnerévé vált. Friedrich Peter ekkor már nyugalomba vonult és helyére a párt liberá­lis szárnyának egyik képviselője Norbert Sie­ger került. Sieger aki a koalíciós paktummal az ismeretlenségből alkan­­cellár lett, hálából nem annyira koalíciós part­nerként viselkedett a kormányban, hanem in­kább a szocialisták el­képzeléseinek szabad­ság­párti színekben tör­ténő kivitelezője. Az op­portunista magatartás annyira érezhető volt, hogy a pártban egyre erősebb lett azoknak a hangja, akik Steger me­nesztését kívánták. Az innsbrucki kongresszus meghozta a váltást és a Karintiából származó jó megjelenésű Jörg Hai­der lett az új vezető. A Szabadság Párt élén történt szerepcserére a szocialisták úgy reagál­tak, hogy felmondták a koalíciót. Jörg Haider a vezetés átvétele után először tisztogatást ren­dezett a kékek soraiban. Elsősorban a Steger kö­rül kialakult csoportot küldte nyugalomba, majd tartományi szinte­ken is a privilégiumok eltörlését követelte, fél­reállított mindenkit, aki szándékát keresztezte. Felső-Ausztriából egy fiatal ügyvéd, Guggen­bauer személyében, új főtitkárt hozott Bécsbe. A fiatal Haiderrel szem­ben, aki Ausztria egyik leggazdagabb földbirto­kosa és felmerült az a vád, hogy Karintiában a Medve-völgyben húzódó birtokai korábban zsidó tulajdonban voltak, és 1948-ban lettek áriásít­va. Ezenkívül úgy a pár­ton belül mint kívül erős támadások érték. A Szabadság Párt libe­rális arculatát kiépíteni szándékozók, különösen Haider is erősen bírál­ták. Sokan ennek tudják be, hogy Guggenbauer le kíván mondani a főtit­kári székről, és vissza szeretne térni Felső- Ausztriába. Haider óriási dinamiz­mussal járja az osztrák tartományokat és igyek­szik a koalíciós pártok­kal szemben olyan hangot megütni,­­ sok esetben demagógia se­gítségével, hogy a két nagy párt csak arra tö­rekszik, hogy minden­áron hatalmon marad­jon és Ausztria igazi problémái nem érdeklik őket. Miközben a válasz­tók körében Haider eredményes propa­gandát folytatott, addig a két nagy párttal a vi­szonya egyre rosszabb lett. Különösen a szoci­alistákkal, akik egysze­rűen szeretnék volt ko­alíciós partnerüket kira­dírozni Ausztria belpoli­tikai életéből. De egyre több jel mutat arra, hogy a Szabadság Párt az elkövetkező években nagyon könnyen a mér­leg nyelvét játszhatja az alpesi köztársaság bel­politikai életében. Ezek a legjelentősebb kolumbiai kokain-csemészek Villámhírek a világ körül: Beijing. — Hivatalos kínai kormányjelentés közli, hogy Wang Meng, kulturügyi minisztert le­váltották a kormányból ,,népellenes és reakci­ós tevékenység” miatt. Mr. Wang a Kommunis­ta Párt viszonylagosan liberális szárnyához tar­tozott és közeli munka­társa volt az ugyancsak liberális magatartása miatt leváltott párt­főtitkárnak, Zhao Ziy­­angnak. (Új Kína hír­­ügynökség — Reuter.) Belgrád. — Jugosz­lávia Macedón Köztár­saságának fővárosá­ban, Skopjéban, négy napon keresztül három­ezer textilmunkás vo­nult fel a kormányépü­let elé és ütemesen kiál­tozta: Vesszen a kor­mány! Kenyeret aka­runk! — A köztársasági kormány száz százalé­kos fizetésemelési aján­latát a textilmunká­sok visszautasították, mert kétszáz százalékos fizetésemelést követel­nek. Letartóztatás nem történt. (Associated Press.) Teherán, Irán. — Ali Milyen a szovjet nyaralás Ha eljön a várva várt nyár, a Szovjetunióban is milliók indulnak va­kációzni. A számos fes­tői üdülőhely azonban korántsem garantálja kikapcsolódásukat az otthoni mindennapok­ból. A nyaralás meg­próbáltatásairól a Mosz­­kovszkaja Pravda írt legutóbb. Évente több tíz millió polgár megy üdülni, ki­rándulni, a szakszerve­zetek azonban csak fél­millió beutalóval rendel­keznek. Márpedig enél­­kül anyagilag kész leé­gés a nyaralás, mert a hotelárak az átlagem­ber számára megfizet­hetetlenek. Arról nem is beszélve, hogy a jó mi­nőségű szálloda kevés is. A nagyobb gyárak, vál­lalatok azonban kivétel nélkül rendelkeznek sa­ját üdülővel a Fekete­tengeren, vagy a Kauká­zusban, a két legkedvel­tebb vidéken. Odáig azonban el is kell jutni valahogy. A fejfájások már a vonatjeggyel megkezdődnek. Nem­egyszer negyven nappal az utazás előtt le kell foglalni a helyet, külön­ben nem jut jegyhez az utazni vágyó. Nem kis problémát jelent az sem, hogy valaki az üdülősze­zonban vehesse ki pihe­nőszabadságát. Leg­utóbb éppen a vasutasok fenyegetőztek sztrájk­kal többek között ami­att, hogy csak négyéven­ként mehetnek nyáron szabadságra. Van persze a Szovjet­unióban nem kevés luxusüdülő is, ez azon­ban csak a kiváltságo­sok privilégiuma. Ilyen az írószövetség abháziai háza, ahol tengerre és hegyre néző kényelmes, összkomfortos szobák­ban kapcsolódhatnak ki az írószövetség tagjai és hozzátartozóik. A kényelmes szállás egyáltalán nem termé­szetes dolog a Szovjet­unióban. Az átlagturista tömegszállásokon éjsza­kázik, több vadidegen­nel összezárva egy szo­bában, amelyben mosdó sincs. Szabadsága egy részét azzal tölti, hogy sorban áll a zuhanyozó­nál, vagy az étterem­ben. Dehát a vakáció az mégiscsak vakáció, és a szovjet emberek sem akarnak lemondani ró­la. Vannak, nem is ke­vesen, akik saját szakál­lukra szoktak nekivágni az országnak, városról városra mennek autó­jukkal és magánházak­ban alszanak meg. Ez a szokás igen elterjedt or­szágszerte, még az állo­másokon is találni köz­vetítőirodákat, amelyek magáncímeket adnak ki. Három négy rubelért már kapni szobát, hűtővel és főzősarokkal, fürdőszoba azonban nemigen van. Külföldi azonban nem folyamod­hat ehhez a módszerhez, mert csak állami beton­hotelekben lakhat, igaz, a helyi átlaghoz képest luxuskörülmények köze­pette. Az érdeklődés­hez viszonyítva mind ke­vesebb a kielégítő szál­loda. Az egész ország­ban csak százhét szállo­da, motel és kemping üti meg a kívánt nemzetkö­zi színvonalat, közölte nemrég a szovjet utazá­si irodák havi szemléje. Mohammed Besharati, a külügyminiszter első helyettese, közölte az új­ságírókkal: Washington a közelmúltban számos üzenetet küldött Tehe­ránba és amerikai-iráni politikai tárgyalásokat javasolt. Mr. Besharati kijelentette, hogy min­denekelőtt az Ameriká­ban lévő befagyasztott iráni követeléseket kel­lene feloldani és ebben az esetben Irán felhasz­nálná befolyását Liba­nonban a nyugati túszok szabadon bocsátása ér­dekében. Amerika és Irán között 1980-ban sza­kadt meg a diplomáciai kapcsolat. (Agence France-Presse.) • Bonn. — A nyugat­német Wickert Intézet felmérésének eredmé­nye: a nyugat-németek 48 százaléka képtelen válaszolni arra, hogy a II. Világháború mikor kezdődött. A 3.720 meg­interjúvolt személy 60 %-a szerint Németor­szág teljes egészében felelős a II. Világhábo­rúért, negyven százalé­kuk szerint Németorszá­got csupán részleges fe­lelősség terheli. (United Press International.) • Bangkok, Thailand. — Az „Asian Wall Street Journal” nevű pénzügyi és gazdasági napilap nemrégiben azt állította egyik cikkében, hogy a thailandi buddhista szer­zetesek rendszeresen jövendőt mondanak és részt vesznek a sorsjá­tékokban és ezzel meg­sértik a buddhista erköl­csöt. A rendőrség vádat emelt a „Journal” ellen­i rágalmazás miatt. (Washington Post.) Emberarcot vesz fel a KGB? A továbbiakban arról lesz szó, hogy a Szov­jetunióban már a titkos­­szolgálat, a KGB háza­­táján is új szelek fúj­­dogálnak. A hírhedt in­tézmény fennállása óta először merül fel, hogy ne a polgárok ellen, ha­nem védelmükben lépje­nek fel. Szokatlan nyíltsággal nyilatkozott a napok­ban a KGB eddigi tevé­kenységéről és a jövő­ben követendő céljairól maga a biztonsági szol­gálat főnöke. Vlagyimir Krjucskov tavaly óta áll a szovjet titkosszolgálat élén, és nemrég a par­lament is megerősítette tisztében. Előtte azon­ban meghallgatta és kérdéseknek vetette alá, amire még nem volt pél­da a Szovjetunió törté­netében. Krujcskov mostani nyilatkozatá­ban világosan elhatárol­ta szervezetét eddigi gyakorlatától, és közöl­te, hogy ezentúl nem ér­vényesíthető a minden­ható államérdek a la­kosság rovására. A jövő­ben nem fognak megfi­gyelni állampolgárokat csak azért, mert külföld­re utaznak. A múltban, mondta a KGB-főnök, minden szovjetellenes propaganda büntetendő­nek számított, és ezt a fogalmat rendkívül tá­gan értelmezték. Ezután csak a rendszer erősza­kos megdöntésére való felhívás, illetve erre tör­ténő kísérlet tartozik majd a hatáskörükbe. A szervezet működése sokkal nyilvánosabb lesz, megerősítik társa­dalmi ellenőrzését és költségvetése sem lesz hétpecsétes titok, mint eddig. Ezek a kijelentések arra hivatottak, hogy valamelyest elnyerjék a lakosság bizalmát, ami­re nagy szüksége volna a titkosszolgálatnak új feladatai teljesítésében. A KGB ugyanis most nagyszabású támadást indított a mind hatal­masabb alvilág ellen. Krujcskov bejelentet­te, hogy a legjobb em­bereiket küldték a biro­dalom különböző részei­re, a helyi bűnszövetke­zetek elleni hadjárat­ra. Különösen súlyos a helyzet a Kaukázus vi­dékén és Közép-Ázsiá­­ban. Itt az olasz maffia mintájára szervezett klánok terrorizálják a polgárokat. A szovjet al­világ méreteire jellem­ző, hogy hivatalos ada­tok szerint is mintegy háromezer banda műkö­dik országszerte. Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy ezek a legtöbb he­lyen összefonódnak a he­lyi vezetőség korrupt elemeivel. A gengszter­társadalom egyre ag­resszívabb. Az idei első félévben 30 százalékkal nőtt a bűncselekmé­nyek száma a Szovjetu­nióban, és különösen el­szaporodtak a fegyveres támadások, amelyek kö­vetkeztében mind több rendőr veszti életét. Angliát és talán a Brit Államközösséget (vajon Kanadát is?) ezen a hé­ten a hír izgatta, hogy II. Erzsébet királynő le­ánya, a 39 esztendős Princess Royal, Prin­cess Anne és férje Mr. Mark Phillips kapitány elhatározták, hogy há­zasságukat legális kü­lönválássá alakítják át. Ez barátságos szétvá­lást jelent, a precedenst Erzsébet királynő húga, Princess Margaret te­remtette, amikor ott­hagyta fotográfus férjét, Lord Snowdent.­­ Prin­cess Anne 1968-ban es­küdött meg a Westmin­ster Abbey katedrális­­ban Mark Phillips dra­­gonyos kapitánnyal, a ceremóniának a TV-n keresztül világszerte 500 millió nézője volt. A fiatal pár osztozott a lovas­sport iránti rajon­gásban, lovas-bemuta­tón ismerkedtek meg egymással.­­ És talán a lovak választották szét őket. Phillips kapitány lovagló iskolát vezet Skóciában, Princess An­ne „királyi business”­­ben utazik világszerte. Egyre kevesebb időt töl­töttek együtt az utóbbi évek során. Egyetlen összekötő kapcsuk két gyermekük a 11 esztendős Peter és a 8 esztendős Zara. Prin­cess Anne 7-ik a brit trón öröklődésében, így a kü­lönválásnak nincs mo­narchikus jelentősége. A brit közönséget azon­ban így is felbolygatta a hír. Anne hercegnő ko­rábban savanyú külseje miatt egyáltalában nem volt népszerű, ezen azon­ban változtatott a gyere­kek jólétéért való elkö­telezettsége és a sporto­lás ügyének felkarolása. A különválás híre Porto­­ricoban érte, ahol Prin­cess Anne Britanniát képviselte az Olympiai Bizottság ülésén,­­ a ri­porterek falkája futott utána, hogy reakcióját firtassa, Anne úgy tett mintha nem látta volna őket. „Stiff upper-lip” ezt így nevezik a britnek. „Billy Graham üzleti vállalkozása az Evangé­lium égisze alatt a leg­erkölcstelenebb vállal­kozás — „fejezte ki til­takozó iratában” — amely megköveteli, hogy az esztergomi ér­sek határolja el magát attól. Az amerikai pré­dikátornak, — folytatta a tiltakozás — egyetlen szava sem volt az erdé­lyi magyarok elnyomá­sáról és az emberi jogok tiszteletbe tartásáról. A magyar katolikusok nem azonosítják magu­kat Graham úrral és tá­mogatóival”. Magyar tiltakozás Billy Graham prédikátor ellen A budapesti Mind­­szenty Emlékbizottság tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy Paskai Lász­ló esztergomi érsek fo­gadta Billy Graham amerikai evangélistát. Princess Anne különválik férjétől Ez a kolumbiai katona éppen felgyújtott egy kokain-feldolgozó laboratóriumot. A nicaraguai ellenzék elnökjelöltje az „új Aquino” Az angol fővárosból jelenti a „London Obser­ver Service”. — Emlékezhetünk még a filipino Cory Aqu­­inora, aki minden poli­tikai gyakorlat nélkül egyszercsak megjelent a színen és — megbuk­tatta Ferdinand Mar­­cost. — Ez történik most szemmel láthatólag Ni­caraguában is, amely­nek fővárosában, Ma­­naguában, alig néhány nappal ezelőtt, az egye­sült ellenzék közös el­nökjelöltjéül jelölte a februári választásokra az 59 esztendős Dona Vi­­oleta Barrios de Cha­­morrot. Mrs. Chamorro­­nak — akárcsak Cory Aquinonak — semmifé­le politikai gyakorlata nincs, férjét, akárcsak Cory Aquino férjét, meg­gyilkoltatta az uralmon lévő politikai csoport. — A Mrs. Chamorro által vezetett ellenzék „Nemzeti Ellenzéki Unió” néven indul majd a februári választáson Ortega elnök ellen. — Mrs. Chamorro rendkívül ügyesen és ki­váló taktikai érzékkel felhasználja személyes előnyét: férje tragikus emlékét és a nicaraguai­­ak vallásos érzését. Amikor a közös ellenzék elnökjelölését elfogad­ta, egy moziban tartott beszédében a következő­ket mondta: — Megkérdeztem fér­jemet és az Úristent, hogy lehet-e majd kapcsolat köztük és kö­zöttetek, a nicaraguai nép között és válaszuk ez volt: Igen. — Mrs. Chamorro fér­jét, Pedro Joaquin Cha­­morrot 1978-ban Anasta­­sio Somoza, akkori dik­tátor emberei meggyil­kolták. Halálát olyan lázongás követte, amely 1979-ben megbuktatta Somozát. — Mrs. Chamorra férjétől örökölte a „La Prensa” nevű újságot, amely gyakran és élesen támadja Ortegát. Sze­mélyi körülményeit ille­tően érdemes megemlí­teni, hogy egyik fia a „Barricada” nevű hiva­talos szandinista újság szerkesztője, másik fia a contrák politikai igaz­gatója és száműzetés­ben él Miamiban.­­ Februárban Viole­­ta Chamorro 14 ellenzéki politikai párt együttes küzdelmét fogja vezetni Ortega ellen. Izrael felfegyverzi a palesztin együttműködőket Jeruzsálemből közli a Reuter nevű, angol hír­­szolgálati ügynökség.­­ Az izraeli hadsereg egyik önkéntes informá­tora, aki neve elhallga­tását kérte, közölte egy magánbeszélgetés so­rán jeruzsálemi iroda­vezetőnkkel. Izrael újabban felfegyverzi és fegyveres kiképzésben részesíti a megszállt te­rületeken, tehát a Nyu­gati Parton és a Gáza Sávban az Izraelhez barátságos, Izraellel együttműködő paleszti­neket. A felfegyverzés­nek és a fegyveres ki­képzésnek kettős célja van:­­az egyik cél az, hogy az együttműködő­ket megvédjék a palesz­tin nacionalistáktól. A másik cél pedig az, hogy a megszállt területeken erősítsék és szilárdít­sák az izraeli ellenőr­zést.­­ A palesztin nacio­nalisták véleménye: az újabb izraeli politika célja kétségtelenül az, hogy szembeállítsa egy­mással a különböző pa­lesztin csoportokat, el­lentétet szítson köztük és megszüntesse a pa­lesztin egységet, amely a húsz hónap óta tartó palesztin felkelést mind­eddig jellemezte.­­ A fegyverekkel szükségképpen együtt­jár a fegyveres kato­nai kiképzés és kár vol­na tagadni, hogy ezzel a lépéssel erősíteni akar­juk helyzetünket a Nyu­gati Parton és a Gáza Sávban — mondta izra­eli informátorunk a be­szélgetés alkalmával. — Talán érdemes most arra emlékeztetni, hogy az izraeli Titkos Szolgálat már korábban is adott fegyvereket az Izraelhez „hűséges” palesztineknek, az izra­eli informátor közlése azonban arra mutat, hogy a korábbi, szórvá­nyos fegyver­juttatás most szélesebb körűvé vált.­­ Izraeli informáto­runk azt is közölte, hogy a palesztin nacionalis­ták ebben az évben 80 palesztin személyt meg­gyilkoltak, mert arra gyanakodtak, hogy kém­kedtek Izrael javára. — Radwan Abu-Ayash a Nyugati Parton műkö­dő Arab Újságíró Szö­vetség elnökének kom­mentárja. — Az újabb izraeli in­tézkedés azt eredménye­zi majd, hogy az Izrael­lel együttműködő pa­­lesztinok mindenfajta ellenőrzés nélkül, saját belátásuk szerint hasz­nálhatják az izraeli fegyvereket, ezt a naci­onalisták megtorlása fog­ja követni és több fegy­ver több és véresebb har­cokat jelent majd.

Next