Chicago És Környéke, 1989 (84. évfolyam, 5-49. szám)
1989-10-14 / 41. szám
KGST: Az ostromlott vár kiutat keres (Barry Newman WSTJ) Két évtizeddel ezelőtt amikor az Európai Közösség nekigyürkőzött annak, hogy a Nyugat gazdasági tömörüléssé alakuljon, a KGST kijelentette, hogy akkor ő is ugyanazt teszi, gazdasági tömb lesz a Keleten. ígéretét, habár másként, de beváltotta, tömb lett, de a kereskedés útjában, a Kelet kereskedését akadályozva. Mihail Gorbacsov beszélhet Strassbourgban az Uraltól az Atlanti Óceánig terjedő hatalmas térségről és George Bush beszélhet Párizsban a reform-kommunistáknak nyújtandó gazdasági segélyre, de 40 éves Kelet-Nyugati különválás után Hideg Háború ide, vagy oda, a KGST okozta kalamajka felszámolásához legalább újabb negyven esztendő lesz szükséges. A KGST sztálini örökség A KGST 1949-ben született azzal a rendeltetéssel, hogy a Marshall Tervre a Kelet válasza legyen. Igazi rendeltetése az volt, hogy Európa hat leszakított országát elválassza hagyományos kereskedelmi partnerétől, a Nyugattól és a Szovjet Birodalomhoz láncolja őket. A kolonializmust a feje tetejére állítva, Moszkva olajjal és érccel tömte őket és kész gyártmányaikat szállította haza tőlük. Ez a rendszer pompásan működött, szovjet érdekek kiszolgálásában! Paul Marer a keleti szocialista országok szakértőjének becslése szerint a Szovjetunió az 1950-es években 14 milliárd dollárt szedett ki Kelet-Európából, ugyanannyit amennyit az USA adott Nyugat-Európának újjáépítésére. Moszkva parancsának engedelmeskedve Kelet- Európa felépítette a nehézipart és azóta is nyeli annak füstjét. Mert a szovjet nyersanyag olcsó volt, megtanulták a pazarlás mesterségét. És mert a szovjet életszint primitív volt, hozzászoktak a vacak áruk gyártásához, aminek nem volt igazi ára és a pénz amit kaptak érte nem rendelkezett igazi értékkel. A KGST kezdetleges áruinak csereberéjének szintje alacsonyabb volt mint a XIII. század nomádjainak kereskedése. És ez így megy a mai napig, lett mondani és azóta nem tűzték ki egy újabb találkozó időpontját. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a KGST bürokráciája tétlen lenne, vidáman folytatják mesterségüket, a kereskedelem akadályozását! Minden évben cserekereskedelem ezreit dolgozzák ki, különböző árucikkek komplikált és különböző árlistáját állítják össze, ezt átszámítják rubelre, ami semmire sem használható. A Szovjetunió pedig tovább szállítja Keletre az olajat, amit sokkal szívesebben helyeznek el a Nyugaton. És a kelet-európai gyárak pöfékelnek, gyártják a silány árut, ami senkinek sem kell, csak az oroszokra tudják rásózni. Amitől mindenki irtózik az a plusz a kereskedelmi mérlegben A képzeletnek ebben a világban a plusz büntetésnek számít. 1986-ban a Szovjetunió négy milliárd dollár pluszt mutatott fel Kelet-Európával szemben, de az olajárak zuhanása után fordult a helyzet, a kelet-európaiak folytatták ugyanazt a csereberét, de jóval alacsonyabban számított olajárakon, így történt, hogy 1988-ban ők mutattak fel négy milliárd dollár pluszt. Ezt az oroszok az átruházható rubellel rendezték, ami semmire sem használható, így történt, hogy Kelet-Európa pluszszó ajándék volt a Szovjetunió számára, a peresztrojka finanszírozására. A vámkorlátok a KGST-n belül is léteznek, de itt nem a behozatalt, hanem a kivitelt akadályozzák a vámsorompók. Ez a kiferdített logika februárban azokat büntette, akik a KGST-n belül ésszerűen viselkednek, a csempészeket, a feketézőket és a turistákat. A megkönnyített utazás lengyel nomádokat szabadított a Szovjetunióra ezek 1988 első tíz hónapjában 50.000 mosógépet, 200.000 jégszekrényt és 400.000 tévékészüléket vásároltak fel. Az oroszok megharagudnak, betiltották ezeknek a cikkeknek a kivitelét. Gyerekcipőt, kávét és kaviárt dobtak a piacra. A csehszlovákok, a magyarok és a kelet-németek követték a példát és leengedték a vámsorompókat és a határőrök összevertek néhány lengyel turistát. Az azonnali következmény, Ukrajna áruházait elárasztották a Dnieper mosógéppel és túl a lengyel határon, Bialystok városában szegényessé vált a piac, orosz csokoládét árultak, halsütővasat, keletnémet horgászbotot, csehszlovák szőnyeget és török tűzoltó berendezést. Amivel én most foglalkozok, mondta az egyik árus akinek minden ujján gyűrű villogott, és nyakába ékszeres tarisznya lógott, az kizárólag az arany. Ez a piac még mindig jobban működik mint a KGST, kuncogott az egyik lengyel. A KGST dionoszaurusz, amely túlélte idejét és keresi helyét Közben azonban történt valami, Sztálin hermetikusan elzárt világának fedele felpattant. Új ura Gorbacsov, jól tudta, hogy országa a kapitalizmustól elvágva nem képes a túlélésre, ezért megnyitotta az utat a Nyugat felé. Azt sem bánja ha csatlósai megismerkednek a nyugati atyafiakkal. Most amikor a KGST kopogtatott a Nyugat kapuján, barátságos felnyitásra és fogadtatásra nem számíthat mindaddig, amíg nem tud felmutatni tisztességes árut. Ez pedig nem fog bekövetkezni mindaddig, amíg a KGST maga át nem alakul normális piaccá. A legmohóbb reformátorok, a magyarok és a lengyelek számára a KGST megreformálása még saját rombadőlt államgazdaságaik újjáépítésénél is nehezebb feladat lesz. A szervezet ugyanis közös megegyezésen alapszik és a tagság nagyobbik fele, Kelet-Németország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia továbbra is a központi tervezést vallja, akárcsak Mongólia, Vietnam és Kuba, amelyek szintén tagállamok, és nem hajlandóak előrehaladni. A magyarok és a lengyelek most a kilépést emlegetik, avagy a KGST megosztását különböző táborokra és piacokra. Meglehet, hogy Mihail Gorbacsov rokonszenvezik velük, de ahhoz nem járulhat hozzá, hogy a KGST felbomlásával saját birodalmának szétbomlását siettesse, egy olyan pillanatban, amikor Kelet-Európa munkásaitól azt várja, hogy segítsék a peresztrojka költségeinek előteremtését. Simai Mihály magyar közgazdász szerint a a mában keresi a helyét, ahol nincs szükség dinoszauruszokra. Lengyel kollégája aki a Nyugattal való kereskedelmet ellenőrzi, „elérkeztünk a ponthoz, amikor a külkereskedelem élet és halál kérdése. A KGST nyűg és nem kapu a Nyugat felé. A kilépést latolgatjuk.” Kelet-Németország ezt egészen másként látja Karl Heinz Stiemerling, a szocialista közgazdaságtan professzora szerint „szükséges egy erős fal, amely a mi államgazdaságunkat elválasztja az övéktől! Védeni kell magunkat a világpiac destruktív hatása ellen. Nem kockáztathatjuk szocialista eredményeinket! ” Az oroszok erre igenis hajlandóak. Mr. Gorbacsov vágyódó pillantásokat vet a Nyugatra, nosztalgikusan emlegeti a „közös európai otthont” az azonban egyáltalában nem biztos, hogy hajlandó lenne arról lemondani, hogy ott ő legyen az űr. A szolidaritás kétkedő szociológusa Jadwiga Staniszkis szerint igazi szándéka valami egészen más: „A rezsim leghőbb vágya a birodalom egybentartása, szétesésének megakadályozása. Az oroszok hajlandóak arra, hogy mindent feladjanak, egy valaminek kivételével: arra nem hajlandóak, hogy bennünket szabadon bocsássanak! A tagállamok széthúzása akkora, hogy legutoljára tervezett ülésüket az utolsó pillanatban le kel A KGST bürokraták közben új teóriákat gyártanak Kidolgozták a Nemzetközi Szocialista Munkamegosztás közös tervét, a románok 1964-es ötletét, ezúttal is az Európai Közösséget a közös piacot majmolva. Simai professzor szerint azonban ez is hatástalan marad majd, mert hogyan lehetne megteremteni a közös piacot ott ahol a piac nem létezik? Az egyik válasz a rubel, a forint és a zlotyi átalakítása dollárra. Ezt használják a szovjetek és a magyarok kereskedelmük egyharmadának finanszírozására. Tavaly az összes KGST állam az egyetlen Romániát leszámítva nagyköveteit küldött az Európai Közösséghez Brüsszelbe és külön megállapodásokat kötött Magyarországgal, Csehszlovákiával és Lengyelországgal, valamint a Szovjetunióval. A KGST reformátorok fellelkesültek, fordult az áradat, Magyarország nyugati kivitele 20%-al növekedett, a Szovjetunió most annyit szállít Nyugatra, mint amennyit Keletre küld. A magyarok lengyel sonkát árulnak Singaporeban, komputert vesznek és adnak el odahaza, ruhát vesznek és adnak el Lengyelországban, a lengyelek szovjet ágyneműt árulnak Hollandiában, komputert vesznek és adnak el a szovjeteknek, zongorát vesznek érte és adnak el a lengyeleknek, de az Európai Közösség a KGST nem még mindig kevesebbet szállít mint amennyit Svájcba küld. Fundamentalisták Habsburg Ottó ]Nemcsak az iszlámmal, de más vallásos és fél-vallásos közösségekkel kapcsolatban, amelyek szerepet játszanak a világpolitikában, az utóbbi években felmerült a „fundamentalista” kifejezés. Érdekes erre nézve megjegyezni, hogy a gyakorlatban senki sem kísérelte meg ennek a szónak a pontos értelmezését. Egy azonban bizonyos: a kifejezést kimondottan barátságtalanul értelmezik. A „fundamentalista” veszélyes, türelmetlen és gonosz egyéniség. A fogalmat alkalmazzák mindenekelőtt arra a mozgalomra, amelynek az élén Khomeini ajatollah állott. Ebben rejlik az első nagy félreértés. A közel-keleti való helyzet ismeretének hiányában ugyanis Khomeinit az iszlámmal, illetve ennek a vallási közösségnek a hívőivel azonosítják. Ezért feltételezik, hogy az általa elkövetett megmagyarázhatatlan gonosztettek vallási meggyőződésének következményei voltak. Közben elfelejtik, hogy az iszlámban nagy különbségek vannak a különböző csoportok és szekták között. A nagy többség szunnita és a síiták kisebbségben vannak. Alig tudja valaki, hogy a szunniták lenézik a síitákat, illetve veszélyes embereknek tartják őket. Sia hívei egyébként eretnekek, vagyis olyan emberek, akiknek hite nem egyezik a Próféta alapigazságaival. Áll ez mindenekelőtt arra a feltevésre, hogy van egy tizenkettedik kalifa, aki újra meg fog jelenni, hogy felállítsa földünkön Isten országát. Nálunk Nyugaton nem ismerik fel ezt a nagy különbséget és ezért mindig Khomeini példáját alkalmazzák a mohamedánok nagy többségére, annak ellenére, hogy az ajatollah tipikus túlzó síita volt. Mivel őt külső megnyilvánulásai alapján mélyen vallásosnak tartották, Y,, fundamentalistának” nevezték el és ezt a kifejezést kiterjesztették minden mohamedán megmozdulásra, amelynek legtöbbször látványos vallásos jellege van. Az összehasonlítás tehát így nyilvánul meg: „mivel Khomeini feltehetően mélyen vallásos ember, aki súlyos gonosztetteket követett el, minden hívő mohamedán közveszélyes”. Közben elfelejtenek egy tényt: az igazhívők rendesen erkölcsös emberek. Ennek folytán semmi esetre sem lehetnek olyan veszélyesek, mint azok, akik saját felfogásukon kívül nem ismernek el maguk fölött semmiféle törvényt. Az igazi veszélyt az emberiség számára jóformán sohasem azok jelentik, akik hisznek a természetfölöttiben, hanem a túlzó ateista mozgalmak. Korunk szörnyei, a Ceausesescuk, a Pol Potok, vagy a Kim ISungok, feltétlenül ateisták és marxisták, akik tanaikat pontosan átgondolták és azt tartják magukról, hogy a jó és a rossz fölött állanak. Kétségtelen, hogy Khomeini nem tartozik korunk lélekemelő személyiségei közé. Mégis el kell ismernünk, hogy bizonyos területeken ő is állított fel korlátokat, amelyeken nem ment túl. Nem sokan tudják például, hogy a Korán szigorú értelmezése szerint, a Khomeini rezsim legtöbb emigrációban élő ellenfelének vagyonát meghagyta és nyugdíjukat folyósította. Ez sohasem történhetett volna meg egy marxista uralom esetében. Mai világunkban azt látjuk, hogy a nagy ellentét az ateizmus és a hit között nyilvánul meg. Ezért alapvetően megállapíthatjuk, hogy — általában véve, — erősebb az, ami a vallásos embereket egybeköti, mint ami szétválasztja őket. Az igazi ellenfél a totalitárius hitetlenség, amely kéz-a kézben jár a kötetlen erkölcstelenséggel. A „fundamentalista” szó értelme, amelyet az iszlámból vettek át, a valóságban arra szolgál, hogy azzal megkülönböztetést alkalmazzanak az igazán vallásos emberekkel szemben. Ez vonatkozik egyébként a keresztény vallásokra is, különösen azokra, amelyek erősen ragaszkodnak hitükhöz. Ezen a téren tudatos zűrzavart keltenek, ami lehetővé teszi politikai akciók kezdeményezését anélkül, hogy a vallásüldözés vádjának tennék ki magukat. Nem tesznek többé különbséget a vallásos és a fundamentalista fogalom között és mivel az utóbbit nem lehet pontosan körülírni, lehetőség nyílik arra, hogy minden olyan emberrel szemben, aki nem illik kaptafájukra, előítéletet alkalmazzanak. Manapság nem egy ilyen gyilkos kitételt használnak, amellyel le lehet döfni az ellenfelet anélkül, hogy bármit bizonyítani kellene. Jellemző erre például a , ,fasisztoid” fogalom, amelyet ugyancsak korlátlanul lehet nyújtani. E sorok írójának nemrég jellemző élményben volt része ezen a téren. A német televízió egyik interjúvolója megkísérelte, hogy az extermizmus közelében szorítsa azáltal, hogy „fasosztoidokként” írta le azokat az embereket, akik továbbra is a német alkotmánynak az újraegyesítésre vonatkozó alaptétele mellett állnak. A hit kérdéseiben hasonló jelenségnek vagyunk tanúi. Az utóbbi időben előszeretettel azokat a katolikus erőket bélyegzik „fundamentalistáknak”, beleértve néhány újonnan kinevezett püspököt és segédpüspököt, akik különösen tevékenyek a hit szolgálatában. Ez az eljárásuk még csak most vette kezdetét, de a jövőre nézve nem szabad veszélyét könnyen venni. Ha nem állunk ellen a kezdetnek, a folyamat addig megy majd, hogy mindazokat, akik hitüket nyíltan megvallják megkülönböztetésnek teszik ki. Nem ismételhetjük el elégszer, hogy a béke és a biztonság mindenekelőtt a nyelvhasználat egyöntetűségének függvénye. Régi igazság, hogy a félreérthető szerződések értelmezésében az erősebbek akarata érvényesül. A világos és tiszta fogalmazás a gyengék védelmét szolgálja. Ezért alapvető fontossággal bír, hogy görcsösen ragaszkodjunk a szavak helyes értelmezéséhez. Ez lenne egyik legfontosabb feladata azoknak, akiknek abban a nagy megtiszteltetésben van részük, hogy a hírközlő eszközök által tájékoztassák az embereket arról ami a világban történik. Szlovénia megszavazta, hogy joga van elválni Jugoszláviától, ha úgy kívánja Vajon egy nemzet önrendelkezési jogát csupán egyszer, egyetlen alkalommal gyakorolhatja-e? Avagy jogosult annak állandó gyakorlásához? Vajon egy államszövetségnek vannak-e olyan jogai, amelyeken még népeinek akarata sem változtathat? Lehet-e egy államszövetségre más hangot kényszeríteni, mint azt amit népe hallott? Ezek a látszólag teoretikus kérdések, amelyek a politikai tudományok mezejére tartoznak, Szlovéniával kapcsolatban merültek fel a múlt héten Jugoszláviában. A szlovén parlament óriási többséggel megszavazott egy alkotmánymódosító sorozatot. Közöttük a legvitatottabb kimondotta, hogy a Szlovén Köztársaságnak, amennyiben lakói ezt kívánnák, joga van arra, hogy népszavazást tartson és amennyiben népe ezt kívánná, kiválhasson a jugoszláv államközösségből. A szavazás előtt Szerbiában, a Vajdaságban, Bosznia-Hercegovinában, vad tüntetéseket rendeztek a szlovének ellen. A szövetségi kormány is többízben előzetesen követelte, hogy a szlovének ne szavazzák meg „ezt az alkotmánysértő módosítást”. Szlovénia ennek ellenére megszavazta a sorozatot. És eddig legalább is semmi sem történt, nem vonult be a jugoszláv hadsereg, nem léptek fel a szerbek, mindössze csak tüntettek, mint a szavazás előtt. A Magyar Kommunista Párt felsorakozik Pozsgay Imre mögött A Magyar Nemzet jelentése szerint az MSZMP, amely alatt a magyar kommunista párt értendő, szeptember 26-i ülésén Fejti György a központi bizottság titkára kijelentette, a pártnak szellemi reformpárttá kell átalakulnia. A köztársasági elnök küszöbönálló megválasztása döntő hatással lehet a képviselőválasztásokat követő koalíciós időszakra. Ezért a pártnak „sziklaszilárdan fel kell sorakoznia Pozsgay Imre mögött, mert személyében jó esélye van arra, hogy jelöltje ebbe a kulcsfontosságú pozícióba kerüljön.” A továbbiakban a központi bizottság titkára rámutatott arra, hogy az ország válságos helyzetét a párt nem tudja egyedül megoldani, ezért van szükség a koalícióra. Hangsúlyozta, hogy a párt elvesztette a bizalmat, de az ellenzék sem nyerte el azt. Nem akarja lebecsülni a Magyar Demokrata Fórum erejét, de a 70%-os nyereséget a legutolsó képviselőválasztáson nem a Fórum nyerte meg, hanem a párt vesztette el — mondta befejezésül Fejti György a KB titkára. 3. oldal A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének határozata A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, röviden MHBK az idén Clevelandban tartotta három napos értekezletét. Jelen voltak, a főcsoportvezetőkön kívül, a M. K. Csendőr Bajtársi Közösség vezetője, a Hadak Útja szerkesztője és számos US-beli és kanadai csoportvezető. Európából megjelent a franciaországi csoportvezető és felhatalmazás alapján képviseltették magukat a brazíliai és argentínai csoportvezetők, továbbá Ausztráliából az adelaidei, melbournei és sydneyi főcsoportvezetők. Nyilatkozat — A MHBK ma is a Haza felszabadításáért és függetlenségéért küzdő, harcos szellemű, nemzeti és kommunistaellenes világnézeti alapon álló mozgalom, amely a volt magyar fegyveres erők önként csatlakozó tagjain kívül felölel minden férfit és nőt, aki mozgalmunk célkitűzéseit magukévá teszik és azok előmozdításában részt vesznek. — A MGBK minden erejével támogatja a világháborús hősi halottak tiszteletére emlékművek felállítását Magyarországon. — Az értekezlet köszöni más egyesületek támogatását az MHBK ez irányú tevékenységéhez. Kéri az esetleg még nem támogató egyesületek bekapcsolódását. — Az értekezlet ma még nem lát semmi sarkalatos változást az otthoni politikai vezetésben. A szovjet által irányított politikai vezetés az országot a teljes gazdasági csőd felé viszi. Az úgynevezett reformkommunisták csak olyan és annyi engedményt tesznek az ellenállók nyomására, amennyit ők céljaiknak megfelelőnek látnak. Az értekezlet úgy látja, hogy bár történtek bizonyos változások, de a végleges megoldás nem érhető el az alábbi követelések teljesítése nélkül: 1. A szovjet megszálló hadsereg teljes kivonása, 2. A munkásőrség feloszlatása, 3. Szabad választások tartása külföldi megfigyelők jelenlétében. — Az MHBK-nak azt elősegíteni, hogy az otthoni ellenállók egységes koalícióba tömörüljenek. — Az értekezlet követeli a bürokrácia és erőszak-apparátus felszámolását, támogat minden olyan hazai csoportosulást, mely a magyar nép szabadságát és a nemzet önrendelkezési jogának helyreállítását szorgalmazza. Az értekezlet továbbra is kéri az otthont és az emigráció magyarságát, hogy Erdély, a Felvidék és a Délvidék magyarságát törekvéseikben támogassa és segítse. — Az értekezlet felszólítja a szabad világ magyarságát, hogy az emberi jogok védelme alapján követeljék a galtai egyezmény felülvizsgálását. — Az értekezlet szükségesnek látja a nyugati kormányok és a közvélemény felé irányuló felvilágosító munka továbbfolytatását más egyesületekkel karöltve. Az értekezlet tisztában van azzal, hogy a magyar nép jövőjéről elsősorban a hazában élőknek van joguk dönteni.