Chicago És Környéke, 1989 (84. évfolyam, 5-49. szám)
1989-10-14 / 41. szám
6. oldal Lengyel kommunista jegyzék a Kremlhez Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség jelentette a közelmúltban, hogy a lengyel Kommunista Párt Központi Bizottsága éleshangú jegyzéket intézett a szovjet Kommunista Párthoz. A lengyel jegyzék rövid összefoglalása, a Szovjetunió ,háborús bűncselekményt” követett el akkor, amikor annak idején Sztálin Hitlerrel együtt megtámadta Lengyelországot. Erről a tényről nem lehet elfeledkezni és Lengyelországnak és a Szovjetuniónak, valamint a két ország Kommunista Pártjának ,,új alapokra” kell helyeznie kapcsolatát. A lengyel jegyzék nem részletezte, hogy milyen ,,új alapokra” gondol. A szovjet Kommunista Párt e sorok írásakor még nem válaszolt nyilvánosan a lengyel jegyzékre és kétségtelen, hogy valamikor is válaszolni fog-e. Nem sokkal ezután megkezdődött Moszkvában a szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának értekezlete. Az értekezlet kulcsbeszédét Mihael Gorbacsov, a Párt főtitkára, a Szovjetunió elnöke mondta. Figyelemre méltó beszédének leglényegesebb kijelentései a következők: — Mindenféle olyan kísérletet, amely arra törekszik, hogy valamelyik köztársaságot a Szovjetuniótól leválaszsza, a törvény legteljesebb szigorával fogunk elfojtani. Nemzetiségeink között felelőtlen elemek igyekeznek elégedetlenséget szítani. A Szovjetuniótól való elszakadásról beszélni felelőlenség. Ha új intézkedésekre lesz szükségünk ahhoz, hogy ezeket a politikai kalandorokat leleplezzük és ártalmatlanná tegyük , meghozzuk a kívánatos új intézkedéseket. A fenti két hír világosan jelzi, hogy a kommunizmus ideológiai és gyakorlati válságban van. Mindenekelőtt, a nemzetközi kommunizmus eszméje ma már nem létezik. Az úgynevezett kapitalista országok kommunista pártjai már nem tekinthetnek a szovjet Kommunista Pártra, mint vezetőre. Elsősorban, a szovjet Kommunista Párt nyílt frakciókra bomlott. Ezenkívül pedig, Mr. Gorbacsov sem vállalja a nemzetközi vezető szerepét; erre mutat az, hogy a közelmúltban egy 40 perces telefonbeszélgetés alkalmával utasította a lengyel Párt főtitkárát, hogy működjék együtt a Szolidaritással a kormányalakításban. A nyugat-európai kommunista pártok teljesen elszigetelődtek a szovjet Kommunista Párttól. Válságuk a szovjet kommunizmus válságának a következménye: hogyan lehet kívánatossá tenni az emberek előtt a kommunizmust, amikor a szovjet kommunizmus saját magát kénytelen állandóan reformálni (és bizonyos mértékben felszámolni ahhoz, hogy uralmon maradhasson? Kiderült, hogy amikor megnyílt a lehetősége Közép-Európában, keletnémetek ezrei menekültek át Nyugat-Németországba. S tény az, hogy gazdaságilag Kelet-Németország áll legjobban a közép-európai kommunista országok között, habár a legkonzervatívabban kommunista. A szovjet intelligencia most visszaemlékszik Milovan Djilas 1956-ban megjelent „Új Osztály” című könyvére. Dr. Djilas, aki a jugoszláv Tito helyettese volt, többek között kijelenti könyvében: A kommunizmusban felfejlődik egy olyan uralkodó osztály, amely a réginél is korruptabb, kegyetlenebb és pénzéhesebb. Szovjet közgazdászok most mondják meg egyre nyíltabban: kommunista termelési rendszer nincs és nem is volt. A kommunista termelési rendszer éppen úgy értéktöbbletre termel, mint a kapitalizmus, vagyis — kizsákmányol. Gorbacsov reformokra törekszik, kérdés azonban, hogy a sorozatos reformok után, mi marad a kommunizmusból? S végülis kénytelen az etnik kérdésben azzal fenyegetni az elégedetlenkedőket, hogy alkalomadtán fegyverhez nyúl majd a rend fenntartása és az elszakadási törekvések megakadályozás érdekében. Különös és valóban válságos az, hogy Mr. Gorbacsov sztálini eszközökhöz kénytelen nyúlni, ha a sztálintalanított Szovjetunió öszsze akarja tartani. Boris Yelcsin, a szovjet elnök legismertebb liberális ellenzője, nemrégiben Amerikában, egy televíziós interjú alkalmával, kijelentette : — A kommunizmus nem egyéb álomnál. — Ön még ma is kommunista? — kérdezte a PBS TV hálózat riportere, Tim Lehred. — Igen — válaszolta fanyar mosollyal Mr. Yeltsin — én még ma is kommunista vagyok. Még álmodok, de ma már tudom, hogy mi a realitás. A jelenlegi szovjet helyzetről még a következő kommentárokat érdemes figyelembe vennünk: Strobe Talbot (Time): Ámbár a Szovjetunió kétségtelenül válságos helyzetbe van, Gorbacsov bukása valószínűtlennek tűnik. Carl T. Rowan (Chicago-Sun-Times). Gorbacsov — rendkívüli éleslátással eltávolította a Kommunista Párt Politbürójából és Központi Bizottságából azoknak a nagy részét, akik reform-politikáját ellenzik. Hruscsov annak idején nem tette ezt — ezért lehetett megbuktatni. (Time, Newsweek, PBS amerikai TV hálózat, Associated Press, Reuter Iroda) Politikai pártok a Szovjetunióban? Bill Keller, a „The New York Times” nevű amerikai napilap irodavezetője, jelenti Moszkvából: — Egy kijelölt parlamenti különbizottság olyan törvényjavaslatot dolgozott ki, amely lehetségessé tenné különböző — Kommunista Pártól független — politikai pártok létesítését. A javaslat szerint ezek a pártok teljesen egyenrangúak lennének a Kommunista Párttal. — 1917 óta, ez az első eset, hogy a szovjet Kommunista Párt politikai monopóliuma kérdésessé vált. A javaslatnak állítólag sok támogatója van, többek között Mihail Gorbacsov egyik legfőbb politikai tanácsadója is támogatja. Sergei Stankevich, moszkvai parlamenti képviselő, aki a javaslatot kidolgozó különbizottság elnöke volt, kijelentette beszélgetésünk alkalmával, hogy szerinte a javaslatot az illetékes parlamenti bizottság elfogadja majd — a javaslatnak azonban komoly ellenzéke lesz, amikor ebben az évben a teljes parlament plenáris ülésén tárgyalni fogják. — A szovjet parlament képviselőinek 85 százaléka most is a Kommunista Párt tagja, a vélemények azonban jelentősen megoszlanak olyan alapvető, dogmatikus kommunista kérdésekben, mint a Kommunista Párt vezető szerepe, a magántulajdon és a farmok állami tulajdonban való tartása, vagy magántulajdonba vétele. A Legfelső Szovjet, vagyis a szovjet parlament, napirendi bizottsága egyetértett abban, hogy a most megkezdődött parlamenti ülésszakon mindenekelőtt a gazdasági válság problémáját tárgyalják meg, beleértve a kormány következő évre vonatkozó költségvetési tervét. Tény az, hogy a Szovjetunióban máris számos ellenzéki politikai csoport működik, habár ezek a csoportok hivatalosan nem nevezik magukat pártnak — szerepük azonban egy ellenzéki párt szerepével egyenlő. Érdekes módon, a szovjet sajtó egyrésze támogatja a többpártrendszert és a közvéleménykutatások arról tanúskodnak, hogy a szovjet polgárok nagyrésze sem idegenkedik a gondolattól. A Reuter hírügynökség jelentette Sanaaból (Észak Yemen): " Észak Yemen fővárosában az arab világ felének a vezetői értekezletre gyűltek össze, hogy lefektessék egy esetleges Arab Közös Piac alapjait, amelyet az Európai Közös Piac mintájára szerveznének és amely, mint gazdasági tömb, hozzávetőlegesen 80 millió ember gazdasági és pénzügyi életét irányítaná. — Az értekezlet vendéglátó gazdája Ali Abdullah Saleh, Észak Yemen elnöke, a résztvevők: Egyiptom és Irak elnöke és Jordán uralkodója. — Elsőként Hosni Mubarak, egyiptomi elnök érkezett, akinek a tervek szerint rövidesen Franciaországba, majd az Egyesült Államokba kell utaznia. Egy nappal később Saddam Hussein, Irak elnöke és Hussein király, Jordán uralkodója is megérkezett. Ez a négy arab vezető alapította az elmúlt februárban Bagdadban az Arab Együttműködési Tanácsot és júniusban ismét értekezletet tartott Alexandriában. A sanaai értekezlet legfőbb tárgysorozati pontjai a következők lesznek: az érdekelt országok közötti külkereskedelmi kapcsolat, a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, mezőgazdasági problémák, közoktatás és az úgynevezett vándormunkások problémái. Az értekezleten Yasser Arafat, a PLO intézőbizottságának elnöke is részt vesz. A vendégek együtt ünnepelték meg Észak Yemennel az 1962-es évi forradalom évfordulóját, amikor az imámokat eltávolították a hatalomból és 8 esztendei polgárháború után megnyílt az út egy korszerű Yemen felépítéséhez és megalapításához. Saddam Hussein, iraki elnök, azt is megtárgyalja az értekezleten résztvevő szövetségeseivel, hogy mi történjék Michel Aoun, keresztény vezérőrnaggyal, aki — Irakkal való szövetsége ellenére — habozva bár, de elfogadott egy ingatag arab fegyverszüneti egyezményt, holott a szíriai katonák Libanonból való kivonulására úgyszólván semmi remény nincs. Arab vezetők értekezlete egy esetleges Arab Közös Piacról Gorbacsov figyelmeztet... Az US Air repülőgép másodpilótája felszállás közben véletlenül a motorokat szabályozó automatikus gázgombot leállításra állította. A gép kapitánya erősen fékezett, de nem tudott megállni a kifutópálya végén. A repülőgépnek még volt annyi sebessége, hogy az felemelje orrát, így a kapitány ezt a jelzőlámpa-sorra irányította. A gép több részre tört széjjel, de két haláleseten kívül majdnem mindenki épen úszta meg a „felszállást”. A kivándorló Görögországból lassanként bevándorló ország lesz Jelenleg 30 ezer lengyel menekült él a hellének földjén. Bár elsősorban az elviselhetetlen hazai gazdasági körülmények miatt vándoroltak ki, helyzetük Görögországban sem mondható rózsásnak és legtöbben arra várnak, hogy az Egyesült Államokba, Kanadába,vagy Ausztráliába vándoroljanak tovább. Az athéni kormány a lengyelek számára, úgyszólván minden átmeneti vagy végleges letelepedési és munkaengedélyt megadott. Ha valaki munkát talált, azt is megengedik neki, hogy családja kövesse őket az emigrációba. 1981 után, amikor Lengyelországban a Szolidaritást betiltották és kihirdették a rendkívüli állapotot, több mint 500 lengyel menekült kapott politikai menedéket. Görögországban az utóbbi időben az ottani hatóságok már csak gazdasági menekülteket regisztrálnak. 1987-ben és 88- ban kétezer lengyel vándorolhatott tovább Amerikába, — a többiek, — akiknek számát — 30-40 ezerre becsülik a görög városokban, főleg Athénban próbáltak letelepedni. A lengyel menekültek aránylag könynyen találnak munkát. És nemcsak lengyel, hanem egyiptomi, Fülöpszigeteki, pakisztáni, török és jugoszláv menekült is él Görögországban. A helyzet a kormány és a hatóságok számára meglehetősen új, hiszen eddig görög vendégmunkások árasztották el Európát és sokan közülük letelepedtek Nyugat-Németországban, Hollandiában, Angliában, de amióta Görögország tagja lett az Európai Közös Piacnak, egyre több külföldi vendégmunkás kér munkát a nem éppen jóléti, de legalább barátságos éghajlatú klasszikus múltú állam földjén. (k.d.) Meghalt Irving Berlin, Amerika legismertebb könnyűzene-komponistája. 1888-ban született, családja kivándorolt orosz zsidók voltak. Számtalan nagysikerű zenés vígjáték és sláger fűződik nevéhez. A szovjeteknek esze ágában sincs visszaadni a japánoknak az elfoglalt szigeteket A szovjet távol-kelet Japánnal határos szigetei a közelmúltig szigorúan zárt területek voltak. A Tokió által vitatott területekre újabban nyugati újságírók látogathatnak, de ott egyelőre még elég lehangoló tapasztalatokat szereznek. A volt cári büntetőtelepen, Szahalin szigetén is kinyithatják már a szájukat az emberek. Mert ott is glasznoszty van már, a peresztrojkának azonban még híre-hamva sincs. „Roszszabb, mint a peresztrojka előtt volt”, — mondja a sziget fővárosában, Juzsno-Szahalinszkban lakó Jurij Grigorov. — „Semmi sincs az üzletekben.” Egy taxisofőr arra kéri az amerikai újságírót, hogy küldjön neki szappant fogpasztát és borotvapengét. Ezek a legritkábban található kincsek a boltokban. De a hetvenezres városban friss halat sem lehet kapni, jóllehet a világ egyik leggazdagabb hallelőhelye, ahol a szovjet halászflotta évente egy millió tonnányit fog ki a tengerből. A peremkerületekben kertek zöldellnek, ahonnan a hoszszú ideje itt élő koreaiak ellátják a város piacát. Télen azonban színét sem látni friss zöldségnek. „Az embereknek nincs idejük dolgozni a sok sorbaállás miatt” — panaszkodik az egyik elöljáró, és mintegy szavait igazolandó, zajos tömeg verődik össze a főtéri szeszbolt előtt. Híre ment, hogy ma sört adnak, rohannak is a népek bádogkannákkal és cserépkorsókkal, és nyakalják a ritka nedűt. Pénzük van az embereknek, mert a zord éghajlatra való tekintettel a szovjet átlagjövedelem kétszeresét kapják, ám mi haszna, mert nincs mire költeniük. Ezért aztán nagy a keletje minden árucikknek. Újabban a használt japán autók is megjelentek, a szovjet tengerészeknek köszönhetően. A japán oldalon párszáz dollárért megveszik a lerobbant Toyotákat és Nissanokat, amelyekben a szigetországiak már nem akarják kockára tenni életüket. Ezeket aztán tizenhatezer dollárnak megfelelő összegért adják el mohón várakozó honfitársaiknak. Egy japán autóval végigfurikázni Szahalin valamelyik főutcáján a legnagyobb elégtétel forrása. A legdélibb Kurill-szigeten Kunasíron is új szelek fújdogálnak. Első ízben látogathattak ide nyugati újságírók. A kietlen barátságtalan szigetről átlátni a japán Hokkaidóra, és mindezideig szigorúan zárt terület volt. Tokióban arculcsapásnak minősítették azt, hogy a szovjetek külföldi újságírókat látnak vendégül az általuk változatlanul igényelt területen. A Szovjetunió ezt és még néhány szomszédos szigetet mintegy „ráadásként” szállt meg a második világháború utolsó napjaiban. Az egyiken, Etorofon hatalmas légitámaszpontot építettek ki. Jelenleg mintegy tizennégyezer szovjet polgár él a szigeteken, nem valami szívderítő körülmények közt. A ködös, kopár vidéket végtelen, hideg esők változtatják sártengerré, és a darakszerű, kátránytetős házak közti utcácskákon kóbor ebek hada kergeti az arra tévedőket. Az egyetlen szálloda egy kétemeletes faépület, hatvan ággyal, amelyben nincs meleg víz és egyetlen mellékhelyiség képviseli a civilizációt. Most azonban egy tízéves fejlesztési tervben reménykednek a helyiek, és abban, hogy a Kunasír sziget működő vulkánja turistákat csalogató látványosság lehet majd, ha megnyitják a látogatók előtt. Minden jel arra mutat tehát, hogy a szovjeteknek eszük ágában sincs viszszaadni a szigeteket a japánoknak. Demonstratívan nagy ünnepséget tartottak például, a birtokba vétel évfordulóján. Kitüntetésekkel borított veteránok szónokoltak a hideg esőben, és a helyi rendőrség zenekara a szovjet himnuszt játszotta. A helyi kormányzó pedig így nyilatkozott: „Már negyedik nemzedékünk él itt. Úgy gondolom, hogy az itt élő lakosok akaratát figyelembe véve kell eldönteni a szigetek hovatartozását.” (*«• a.) A Karmelita kolostor, mely Auschwitzban a haláltábor mellett van. A Vatikán hozzájárult ahhoz, hogy a kolostort más helyre költöztessék, mert jelenlegi helyén irritálta az odalátogató zsidókat. Auschwitzban a krónikások szerint 4 millió ember pusztult el, 2,5 millió volt zsidó vallású. Ottawa. A „Canadian Press” nevű hírügynökség jelenti: nyári szabadságukról és szavazókörzetükből visszatérve a konzervatív képviselők közölték Wilson pénzügyminiszterrel és Mulroney miniszterelnökkel: a kanadai polgárok túlnyomó többsége ellenzi az új, tervezett forgalmi adót (Goods and Services Tax, GST) és legfeljebb akkor lenne hajlandó hozzájárulni, ha az esetleg a tervezettnél több árucikkre vonatkoznék, de 9 százaléknál alacsonyabb lenne. Mr. Mulroney kijelentette: minden ellenérvet meghallgat és „hajlékony magatartást” fog a kérdésben tanúsítani. • Sudbury, Ont. — Számos szakszervezeti vezető konferenciát tartott és egy jegyzékben felkérte Bob Raet, az NDP ontarioi csoportjának a vezetőjét, hogy pályázzék a párt országos vezetői pozíciójára, a lelépő Ed Broadbent helyett. Mr. Rae, aki korábban már nemet mondott, most azt válaszolta, hogy ismét megfontolás tárgyává teszi a lehetőséget. Fredericton, N. B. — A provincia konzervatív és liberális politikai vezetői ünnepi estélyt rendeztek a Fredericton Playhouseben Richard Hatfield tiszteletére, Mr. Hatfield 17 esztendőn keresztül New Brunswick konzervatív miniszterelnöke volt, 1987- ben azonban a liberálisok kibuktatták. Tisztelőitől és barátaitól számos ajándékot kapott, legérdekesebb egy északi sarki utazás. • Ottawa. — Az országos liberális képviselők caucusa után a párt távozóban lévő vezetője, John Turner, a következőket mondta az újságíróknak: A kormány által tervezett új forgalmi adó igazságtalan mindenki számára, Kanada számára pedig káros. Ezen az adón nem lehet változtatni, ezt az adótervet egyszerűen vissza kell vonni. • Toronto, Ont. — Az ontarioi provinciális kormány 1990. január elsejétől kezdve életbelépteti az Ontario Health Insurance Planre (OHIP) vonatkozó új prémium-rendszert, amely a régit fogja felváltani. Az új prémiumot megosztva fizetik a munkaadók és az alkalmazottak, a provinciális kormány nem vállal részt a jövőben az OHIP problémákban, beleértve a prémiumot is. Az új prémium-rendszert sokan második adónak tekintik és parlamenti ellenzéke jelentős. •