Chicago És Környéke, 1989 (84. évfolyam, 5-49. szám)

1989-10-14 / 41. szám

6. oldal Lengyel kommunista jegyzék a Kremlhez Az Associated Press nevű amerikai hírügy­nökség jelentette a kö­zelmúltban, hogy a len­gyel Kommunista Párt Központi Bizottsága éleshangú jegyzéket in­tézett a szovjet Kommu­nista Párthoz. A lengyel jegyzék rövid összefog­lalása, a Szovjetunió ,­háborús bűncselek­ményt” követett el ak­kor, amikor annak ide­jén Sztálin Hitlerrel együtt megtámadta Lengyelországot. Erről a tényről nem lehet el­feledkezni és Lengyelor­szágnak és a Szovjetu­niónak, valamint a két ország Kommunista Pártjának ,,új alapok­ra” kell helyeznie kap­csolatát. A lengyel jegy­zék nem részletezte, hogy milyen ,,új alapok­ra” gondol. A szovjet Kommunista Párt e so­rok írásakor még nem válaszolt nyilvánosan a lengyel jegyzékre és két­ségtelen, hogy valami­kor is válaszolni fog-e. Nem sokkal ezután megkezdődött Moszkvá­ban a szovjet Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságának értekezlete. Az értekezlet kulcsbe­szédét Mihael Gorba­csov, a Párt főtitkára, a Szovjetunió elnöke mondta. Figyelemre méltó beszédének leglé­nyegesebb kijelentései a következők: — Mindenféle olyan kísérletet, amely arra törekszik, hogy valame­lyik köztársaságot a Szovjetuniótól leválasz­­sza, a törvény legtelje­sebb szigorával fogunk elfojtani. Nemzetisége­ink között felelőtlen ele­mek igyekeznek elége­detlenséget szítani. A Szovjetuniótól való el­szakadásról beszélni fe­­lelőlenség. Ha új intéz­kedésekre lesz szüksé­günk ahhoz, hogy ezeket a politikai kalandorokat leleplezzük és ártalmat­lanná tegyük , meghoz­zuk a kívánatos új in­tézkedéseket. A fenti két hír vilá­gosan jelzi, hogy a kom­munizmus ideológiai és gyakorlati válságban van. Mindenekelőtt, a nemzetközi kommuniz­mus eszméje ma már nem létezik. Az úgyne­vezett kapitalista orszá­gok kommunista pártjai már nem tekinthetnek a szovjet Kommunista Pártra, mint vezető­re. Elsősorban, a szov­jet Kommunista Párt nyílt frakciókra bom­lott. Ezenkívül pedig, Mr. Gorbacsov sem vál­lalja a nemzetközi veze­tő szerepét; erre mutat az, hogy a közelmúltban egy 40 perces telefonbe­szélgetés alkalmával utasította a lengyel Párt főtitkárát, hogy működjék együtt a Szo­lidaritással a kormány­­alakításban.­­ A nyugat-európai kommunista pártok tel­jesen elszigetelőd­tek a szovjet Kommu­nista Párttól. Válságuk a szovjet kommunizmus válságának a következ­ménye: hogyan lehet kí­vánatossá tenni az em­berek előtt a kommu­nizmust, amikor a szov­jet kommunizmus saját magát kénytelen állan­dóan reformálni (és bi­zonyos mértékben fel­számolni­ ahhoz, hogy uralmon maradhasson? Kiderült, hogy amikor megnyílt a lehetősége Közép-Európában, ke­letnémetek ezrei mene­kültek át Nyugat-Né­­metországba. S tény az, hogy gazdaságilag Ke­­let-Németország áll leg­jobban a közép-európai kommunista országok között, habár a legkon­zervatívabban kommu­nista. A szovjet intelligencia most visszaemlékszik Milovan Djilas 1956-ban megjelent „Új Osztály” című könyvére. Dr. Djilas, aki a jugoszláv Tito helyettese volt, töb­bek között kijelenti könyvében: A kommu­nizmusban felfejlődik egy olyan uralkodó osz­tály, amely a réginél is korruptabb, kegyetle­nebb és pénzéhesebb. Szovjet közgazdászok most mondják meg egy­re nyíltabban: kommu­nista termelési rendszer nincs és nem is volt. A kommunista termelési rendszer éppen úgy ér­téktöbbletre termel, mint a kapitalizmus, vagyis — kizsákmányol. Gorbacsov reformok­ra törekszik, kérdés azonban, hogy a soro­zatos reformok után, mi marad a kommunizmus­ból? S végülis kényte­len az etnik kérdésben azzal fenyegetni az elé­gedetlenkedőket, hogy alkalomadtán fegyver­hez nyúl majd a rend fenntartása és az elsza­kadási törekvések meg­akadályozás érdekében. Különös és valóban válságos az, hogy Mr. Gorbacsov sztálini esz­közökhöz kénytelen nyúlni, ha a sztálinta­­lanított Szovjetunió ösz­­sze akarja tartani. Boris Yelcsin, a szov­jet elnök legismertebb liberális ellenzője, nem­régiben Amerikában, egy televíziós interjú alkalmával, kijelen­tette : — A kommunizmus nem egyéb álomnál. — Ön még ma is kom­munista? — kérdezte a PBS TV hálózat ripor­tere, Tim Lehred. — Igen — válaszolta fanyar mosollyal Mr. Yeltsin — én még ma is kommunista vagyok. Még álmodok, de ma már tudom, hogy mi a realitás. A jelenlegi szovjet helyzetről még a kö­vetkező kommentárokat érdemes figyelembe vennünk: Strobe Talbot (Time): Ámbár a Szovjetunió kétségtelenül válságos helyzetbe van, Gorba­csov bukása valószínűt­lennek tűnik. Carl T. Rowan (Chi­­cago-Sun-Times). Gor­bacsov — rendkívüli éleslátással eltávolítot­ta a Kommunista Párt Politbürójából és Köz­ponti Bizottságából azoknak a nagy részét, akik reform-politikáját ellenzik. Hruscsov an­nak idején nem tette ezt — ezért lehetett meg­buktatni. (Time, Newsweek, PBS amerikai TV hálózat, Associated Press, Reuter Iroda) Politikai pártok a Szovjetunióban? Bill Keller, a „The New York Times” nevű amerikai napilap iroda­vezetője, jelenti Moszk­vából: — Egy kijelölt parla­menti különbizottság olyan törvény­javasla­tot dolgozott ki, amely lehetségessé tenné kü­lönböző — Kommunista Pártól független — poli­tikai pártok létesítését. A javaslat szerint ezek a pártok teljesen egyen­rangúak lennének a Kommunista Párttal. — 1917 óta, ez az első eset, hogy a szovjet Kommunista Párt politi­kai monopóliuma kér­désessé vált. A javaslat­nak állítólag sok támo­gatója van, többek kö­zött Mihail Gorbacsov egyik legfőbb politikai tanácsadója is támogat­ja.­­ Sergei Stankevich, moszkvai parlamenti képviselő, aki a javasla­tot kidolgozó különbi­zottság elnöke volt, ki­jelentette beszélgeté­sünk alkalmával, hogy szerinte a javaslatot az illetékes parlamenti bi­zottság elfogadja majd — a javaslatnak azon­ban komoly ellenzéke lesz, amikor ebben az évben a teljes parlament plenáris ülésén tárgyal­ni fogják. — A szovjet parla­ment képviselőinek 85 százaléka most is a Kommunista Párt tagja, a vélemények azonban jelentősen megoszlanak olyan alapvető, dogma­tikus kommunista kér­désekben, mint a Kom­munista Párt vezető sze­repe, a magántulajdon és a farmok állami tu­lajdonban való tartása, vagy magántulajdonba vétele.­­ A Legfelső Szovjet, vagyis a szovjet parla­ment, napirendi bizott­sága egyetértett abban, hogy a most megkezdő­dött parlamenti üléssza­kon mindenekelőtt a gazdasági válság prob­lémáját tárgyalják meg, beleértve a kormány kö­vetkező évre vonatkozó költségvetési tervét.­­ Tény az, hogy a Szovjetunióban máris számos ellenzéki politi­kai csoport működik, ha­bár ezek a csoportok hi­vatalosan nem nevezik magukat pártnak — sze­repük azonban egy ellen­zéki párt szerepével egyenlő. Érdekes mó­don, a szovjet sajtó egy­­része támogatja a több­párt­rendszert és a köz­véleménykutatások ar­ról tanúskodnak, hogy a szovjet polgárok nagy­része sem idegenkedik a gondolattól. A Reuter hírügynök­ség jelentette Sanaaból (Észak Yemen): " Észak Yemen fővá­rosában az arab világ fe­lének a vezetői értekez­letre gyűltek össze, hogy lefektessék egy esetle­ges Arab Közös Piac alapjait, amelyet az Európai Közös Piac mintájára szerveznének és amely, mint gazda­sági tömb, hozzávetőle­gesen 80 millió ember gazdasági és pénzügyi életét irányítaná. — Az értekezlet ven­déglátó gazdája Ali Ab­dullah Saleh, Észak Ye­men elnöke, a résztve­vők: Egyiptom és Irak elnöke és Jordán uralko­dója. — Elsőként Hosni Mu­barak, egyiptomi elnök érkezett, akinek a ter­vek szerint rövidesen Franciaországba, majd az Egyesült Államokba kell utaznia. Egy nap­pal később Saddam Hus­sein, Irak elnöke és Hus­sein király, Jordán ural­kodója is megérkezett.­­ Ez a négy arab ve­zető alapította az elmúlt februárban Bagdadban az Arab Együttműködé­si Tanácsot és júniusban ismét értekezletet tar­tott Alexandriában.­­ A sanaai értekezlet legfőbb tárgysorozati pontjai a következők lesznek: az érdekelt or­szágok közötti külkeres­kedelmi kapcsolat, a ká­bítószer-kereskedelem elleni küzdelem, mező­­gazdasági problémák, közoktatás és az úgyne­vezett vándor­munkások problémái.­­ Az értekezleten Yasser Arafat, a PLO intézőbizottságának el­nöke is részt vesz. A ven­dégek együtt ünnepelték meg Észak Yemennel az 1962-es évi forradalom évfordulóját, amikor az imámokat eltávolították a hatalomból és 8 eszten­dei polgárháború után megnyílt az út egy kor­szerű Yemen felépíté­séhez és megalapításá­hoz.­­ Saddam Hussein, iraki elnök, azt is meg­tárgyalja az értekezle­ten résztvevő szövetsé­geseivel, hogy mi történ­jék Michel Aoun, keresz­tény vezér­őrnaggyal, aki — Irakkal való szö­vetsége ellenére — ha­bozva bár, de elfogadott egy ingatag arab fegy­verszüneti egyezményt, holott a szíriai katonák Libanonból való kivonu­lására úgyszólván sem­mi remény nincs. Arab vezetők értekezlete egy esetleges Arab Közös Piacról Gorbacsov figyelmeztet... Az US Air repülőgép másodpilótája felszállás közben véletlenül a motorokat szabályozó automatikus gáz­gombot leállításra állította. A gép kapitánya erősen fékezett, de nem tudott megállni a kifutópálya végén. A repülőgépnek még volt annyi sebessége, hogy az felemelje orrát, így a kapitány ezt a jelzőlámpa-sorra irányította. A gép több részre tört széjjel, de két haláleseten kívül majdnem mindenki épen úszta meg a „felszállást”. A kivándorló Görögországból lassanként bevándorló ország lesz Jelenleg 30 ezer len­gyel menekült él a hel­lének földjén. Bár első­sorban az elviselhetet­len hazai gazdasági kö­rülmények miatt vándo­roltak ki, helyzetük Gö­rögországban sem mondható rózsásnak és legtöbben arra várnak, hogy az Egyesült Álla­mokba, Kanadába,vagy Ausztráliába vándorol­janak tovább. Az athéni kormány a lengyelek számára, úgyszólván minden átmeneti vagy végleges letelepedési és munkaengedélyt meg­adott. Ha valaki munkát talált, azt is megenge­dik neki, hogy családja kövesse őket az emigrá­cióba. 1981 után, amikor Len­gyelországban a Szoli­daritást betiltották és ki­hirdették a rendkívüli állapotot, több mint 500 lengyel menekült kapott politikai menedéket. Gö­rögországban az utóbbi időben az ottani hatósá­gok már csak gazdasági menekülteket regiszt­rálnak. 1987-ben és 88- ban kétezer lengyel ván­dorolhatott tovább Ame­rikába, — a többiek, — akiknek számát — 30-40 ezerre becsülik a görög városokban, főleg At­hénban próbáltak letele­pedni. A lengyel mene­kültek aránylag köny­­nyen találnak munkát. És nemcsak lengyel, hanem egyiptomi, Fü­­löpszigeteki, pakisztá­ni, török és jugoszláv menekült is él Görögor­szágban. A helyzet a kor­mány és a hatóságok számára meglehetősen új, hiszen eddig görög vendégmunkások árasz­tották el Európát és so­kan közülük leteleped­tek Nyugat-Németor­­szágban, Hollandiában, Angliában, de amióta Görögország tagja lett az Európai Közös Piac­nak, egyre több külföldi vendégmunkás kér munkát a nem éppen jó­léti, de legalább barát­ságos éghajlatú klasszi­kus múltú állam földjén. (k.d.) Meghalt Irving Berlin, Amerika legismertebb könnyűzene-komponistája. 1888-ban született, családja kivándorolt orosz zsidók voltak. Számtalan nagysikerű zenés vígjáték és sláger fűződik nevéhez. A szovjeteknek esze ágában sincs visszaadni a japánoknak az elfoglalt szigeteket A szovjet távol-kelet Japánnal határos szige­tei a közelmúltig szigo­rúan zárt területek vol­tak. A Tokió által vi­tatott területekre újab­ban nyugati újságírók látogathatnak, de ott egyelőre még elég le­hangoló tapasztalatokat szereznek. A volt cári büntetőte­lepen, Szahalin szigetén is kinyithatják már a szájukat az emberek. Mert ott is glasznoszty van már, a peresztroj­kának azonban még hí­­re-hamva sincs. „Rosz­­szabb, mint a pereszt­rojka előtt volt”, — mondja a sziget főváro­sában, Juzsno-Szaha­­linszkban lakó Jurij Grigorov. — „Semmi sincs az üzletekben.” Egy taxisofőr arra kéri az amerikai újságírót, hogy küldjön neki szap­pant fogpasztát és bo­rotvapengét. Ezek a leg­ritkábban található kin­csek a boltokban. De a hetvenezres városban friss halat sem lehet kapni, jóllehet a világ egyik leggazdagabb hal­lelőhelye, ahol a szovjet halászflotta évente egy millió tonnányit fog ki a tengerből. A perem­­kerületekben kertek zöl­dellnek, ahonnan a hosz­­szú ideje itt élő koreai­ak ellátják a város pi­acát. Télen azonban színét sem látni friss zöldségnek. „Az embereknek nincs idejük dolgozni a sok sorbaállás miatt” — panaszkodik az egyik elöljáró, és mintegy sza­vait igazolandó, zajos tö­meg verődik össze a fő­téri szeszbolt előtt. Hí­re ment, hogy ma sört adnak, rohannak is a népek bádogkannákkal és cserépkorsókkal, és nyakalják a ritka ne­dűt. Pénzük van az em­bereknek, mert a zord éghajlatra való tekin­tettel a szovjet átlag­­jövedelem kétszeresét kapják, ám mi haszna, mert nincs mire költe­niük. Ezért aztán nagy a keletje minden áru­cikknek. Újabban a használt japán autók is megjelentek, a szovjet tengerészeknek köszön­hetően. A japán olda­lon párszáz dollárért megveszik a lerobbant Toyotákat és Nissano­kat, amelyekben a szi­getországiak már nem akarják kockára tenni életüket. Ezeket aztán tizenhatezer dollárnak megfelelő összegért ad­ják el mohón várakozó honfitársaiknak. Egy japán autóval végigfuri­kázni Szahalin valame­lyik főutcáján a legna­gyobb elégtétel forrása. A legdélibb Kurill-szi­­geten Kunasíron is új szelek fújdogálnak. El­ső ízben látogathattak ide nyugati újságírók. A kietlen barátságtalan szigetről átlátni a ja­pán Hokkaidóra, és mindezideig szigorúan zárt terület volt. Toki­óban arculcsapásnak minősítették azt, hogy a szovjetek külföldi újság­írókat látnak vendégül az általuk változatlanul igényelt területen. A Szovjetunió ezt és még néhány szomszédos szi­getet mintegy „ráadás­ként” szállt meg a má­sodik világháború utol­só napjaiban. Az egyi­ken, Etorofon hatalmas légitámaszpontot építet­tek ki. Jelenleg mintegy tizennégyezer szovjet polgár él a szigeteken, nem valami szívderítő körülmények közt. A kö­dös, kopár vidéket vég­telen, hideg esők változ­tatják sártengerré, és a darakszerű, kátrányte­tős házak közti utcács­kákon kóbor ebek hada kergeti az arra téve­­dőket. Az egyetlen szál­loda egy kétemeletes fa­épület, hatvan ággyal, amelyben nincs meleg víz és egyetlen mel­lékhelyiség képviseli a civilizációt. Most azonban egy tíz­éves fejlesztési tervben reménykednek a helyi­ek, és abban, hogy a Kunasír sziget működő vulkánja turistákat csa­logató látványosság le­het majd, ha megnyitják a látogatók előtt. Min­den jel arra mutat tehát, hogy a szovjeteknek eszük ágában sincs visz­­szaadni a szigeteket a japánoknak. Demonst­­ratívan nagy ünnepsé­get tartottak például, a birtokba vétel évfordu­lóján. Kitüntetésekkel borított veteránok szó­nokoltak a hideg esőben, és a helyi rendőrség zenekara a szovjet him­nuszt játszotta. A he­lyi kormányzó pedig így nyilatkozott: „Már negyedik nem­zedékünk él itt. Úgy gondolom, hogy az itt élő lakosok akaratát fi­gyelembe véve kell el­dönteni a szigetek hova­tartozását.” (*«• a.) A Karmelita kolostor, mely Auschwitzban a haláltábor mellett van. A Vatikán hozzájárult ahhoz, hogy a kolostort más helyre költöztessék, mert jelenlegi helyén irritálta az odalátogató zsidókat. Auschwitzban a krónikások szerint 4 millió ember pusztult el, 2,5 millió volt zsidó vallású. Ottawa.­­ A „Cana­dian Press” nevű hír­­ügynökség jelenti: nyá­ri szabadságukról és szavazó­körzetükből visszatérve a konzerva­tív képviselők közölték Wilson pénzügyminisz­terrel és Mulroney mi­niszterelnökkel: a ka­nadai polgárok túlnyo­mó többsége ellenzi az új, tervezett forgalmi adót (Goods and Servi­ces Tax, GST) és legfel­jebb akkor lenne hajlan­dó hozzájárulni, ha az esetleg a tervezettnél több árucikkre vonat­koznék, de 9 százalék­nál alacsonyabb lenne. Mr. Mulroney kijelentet­te: minden ellenérvet meghallgat és „hajlé­kony magatartást” fog a kérdésben tanúsítani. • Sudbury, Ont. — Szá­mos szakszervezeti ve­zető konferenciát tar­tott és egy jegyzékben felkérte Bob Raet, az NDP ontarioi csoportjá­nak a vezetőjét, hogy pályázzék a párt orszá­gos vezetői pozíciójára, a lelépő Ed Broadbent helyett. Mr. Rae, aki ko­rábban már nemet mon­dott, most azt válaszol­ta, hogy ismét megfonto­lás tárgyává teszi a le­hetőséget. Fredericton, N. B. — A provincia konzervatív és liberális politikai ve­zetői ünnepi estélyt ren­deztek a Fredericton Playhouseben Richard Hatfield tiszteletére, Mr. Hatfield 17 eszten­dőn keresztül New Bruns­­wick konzervatív mi­niszterelnöke volt, 1987- ben azonban a liberáli­sok kibuktatták. Tiszte­lőitől és barátaitól szá­mos ajándékot kapott, legérdekesebb egy észa­ki sarki utazás. • Ottawa. — Az orszá­gos liberális képviselők caucusa után a párt tá­vozóban lévő vezetője, John Turner, a követke­zőket mondta az újság­íróknak: A kormány ál­tal tervezett új forgal­mi adó igazságtalan mindenki számára, Ka­nada számára pedig ká­ros. Ezen az adón nem lehet változtatni, ezt az adótervet egyszerűen vissza kell vonni. • Toronto, Ont. — Az ontarioi provinciális kormány 1990. január el­sejétől kezdve életbe­lépteti az Ontario He­alth Insurance Planre (OHIP) vonatkozó új pré­mium-rendszert, amely a régit fogja felváltani. Az új prémiumot meg­osztva fizetik a munka­adók és az alkalmazot­tak, a provinciális kor­mány nem vállal részt a jövőben az OHIP problé­mákban, beleértve a prémiumot is. Az új pré­mium-rendszert sokan második adónak tekintik és parlamenti ellenzé­ke jelentős. •

Next