Chicago És Környéke, 1989 (84. évfolyam, 5-49. szám)

1989-10-21 / 42. szám

4125 N. CENTRAL PARK AVENUE, CHICAGO, ILLINOIS 60618 U.S.A. Magyarország kommunista pártja átkereszteli magát Washingtoni tudósítónk jelenti. Négynapos heves har­cok után a Magyar Kom­munista Párt, amely 1956 után egy izben már megváltoztatta nevét és a Magyar Dolgozók Pártja lett belőle, a hét­végén újabb átkeresz­telésen esett át. Delegátusainak hatal­mas többsége határozta el a párt feloszlatását és Szocialista Párt­tá való átalakulását. Kijelen­tették, hogy baráti kap­csolatot kívánnak léte­síteni Kelet és Nyugat reform-beállítású szo­cialista pártjaival, sőt az eddig kommunisták által ördöginek minősí­tett Szocialista Interna­­cionáléval is kapcsolat­ba óhajtanak lépni. Hasonlóan a nyugati szocialistákhoz, a poli­tikai pluralizmus mellé álltak ki az alkotmá­nyos uralmat és a piac­diktálta államgazdasá­got fogadták el. A párt vagyona egy részét visz­­sza­juttatja az állam­nak (de megtart elegen­­dőcskét a választási harcra!), a munkásőrsé­get nem fegyverezi le, de az állam alá rendeli és változások egyéb so­rát eszközölte. Ami kevésbé válto­zott, kiválás helyett a legtöbb kommunista bentmaradt az új párt­ban, amely elnökévé Nyers Rezsőt választot­ta és szemben az előze­tes várakozással Pozs­­gay Imre és Németh Miklós nem kapták meg az alelnökök tisztségét, mert a 4 napos vita során többször szembekerül­tek a kompromisszum kovácsával és végső győztesével Nyers Re­zsővel. 159-en ellene, 38-an tar­tózkodtak a szavazástól. Ezzel a Magyar Dolgo­zók Pártja kimúlt és a Szocialista Párt meg­született. Vasárnap éjszaka a legnagyobb vihart a re­form­szárny delegátusai váltották ki követelé­sükkel, hogy a párt igen­is adja fel irodáit a mun­kahelyeken. Nyers Re­zső hátat fordítva a re­formszárnynak a közép­utasok többségével tar­tott és így ők kerekedtek felül. Ez az ügy életbevágó­an fontos a márciusi vá­lasztásokra való tekin­tettel. A reformisták meggyőződése, hogy a munkásság nehezmé­nyezi a párt jelenlétét az üzemekbe, mert ott így az igazi vezetők a párt­funkcionáriusok. A keményvonalasok és a középvonalasok viszont arról vannak meggyőződve, hogy kép­telenek egybetartani a tagságot, amennyiben feladják az üzemi irodá­kat. Ez a heves vita, majdnem a szombati kompromisszum felbo­rulását okozta. Bünteté­sül Pozsgay Imre és Né­meth Miklós nem kapták meg az alelnökséget, de a reformista mégis csak bekerült a legfelső vezetőségbe, noha a töb­biek jórészt középuta­sok. A választások fővesz­tese Grósz Károly, akit minden tisztségétől megfosztottak. Grósz ki­jelentette, hogy nem lép be az új pártba, de azt is hozzátette, hogy ma­rad a politikai életben. Sok pártközeg hiszi, hogy a keményvonala­sok végülis félreteszik különböző nézetelté­réseiket és külön pártot alapítanak majd és kije­lentik, hogy nem isme­rik el a név­változást és önmagukat továbbra is a Magyar Dolgozók Pártjának tekintik. Az alapító dokumen­tum kimondja: a hata­lom monopóliuma és a demokratikus centra­lizmus szakaszának le­zárását. Valamint azt, hogy az emberi jogok és a szabadság többé nem rendelhető a pártérde­­ek alá. Eddig egyetlen kommunista párt sem ment el ilyen messze, mint a magyarországi. Hogyan múlt ki a párt? Hogyan alakult át a magyar kommunizmus szocializmussá? Füsttel, kiabálással telített zárt ajtajú ter­mekben, és a kongresz­­szus folyosóin, távol a közfigyelemtől, alkudo­zások, könyörgések és fenyegetőzések köze­pette. Mindez a közelgő demokrácia bíztató elő­jele. A kongresszus előesté­jén, csütörtökön éjsza­ka 1268 delegátus gyüle­kezett a Villányi úton, a párt választási központ­jában, hogy a különböző csoportok véleményét közös választási prog­ramé kalapálják össze. A legnagyobb csoport a Pozsgay-féle reformá­toroké volt, ezt követte a középutas nép demok­ráciája, majd a nálánál is balosabb, a párt meg­újítására alakult szövet­ség és a vidéki körzetek egyenjogú bizottsága, és az ifjú sztálinisták cso­portja. Kiderült, hogy a Pozs­­gay Imre — Németh Miklós csoport a szava­zatok 30%-ára számít­hat, viszont egyik veze­tőjük, Nyers Rezső távo­lodott tőlük és ingado­zott. Az első beszédet pén­tek reggel Nyers Rezső tartotta, ,,a nép alkot­mányos garanciát kí­ván!” — volt a mottója. Azt a benyomást keltet­te, hogy továbbra is vál­tozást kíván, bírálta a keményvonalasakat, de odavágott Pozsgay felé is, a Messiás jelzőt akasztotta rá, amivel tá­volodott tőle. Ezután Grósz Károly következett, langyosan pártolta a reformot, de ő is kirohant Pozsgay Imre ellen, ,,új nyelven beszélő sztálinistának nevezte, a maga akara­tát akarja másokra kényszeríteni!” Ezután Pozsgay Imre beszélt hosszan, ide­­oda csapongva, az új magyar Szocialista Pár­tot csak a legutolsó perc­ben említette. Pozsgay beszéde azt a benyomást keltette, hogy az elnök­ségre pályázva senkivel sem kíván nyíltan ösz­­szetűzni. Ez a szerep Né­meth Miklósra maradt, aki később hevesen ösz­­szecsapott Nyers Re­zsővel. Péntek este 600 dele­gátus ismét a Villányi úton gyülekezett, a vi­ta itt végnélküli volt, kénkőfüsttel telitett. A reformátorok kilépés­sel fenyegetőztek, lát­ván, hogy Nyers húzza az időt és csűr-csavar. Németh Miklós kemé­nyen kiállt, Pozsgay is­mét óvatos duhaj volt. A legnagyobb vitát a munkahelyekről való pártirodák kivonása je­lentette, a reformáto­rok ezt kívánták, Nyers ellenkezett és végülis ő kerekedett felül. Az ülés hajnalban ért véget, vi­lágos eredmény nélkül. Szombaton reggel a második átvirrasztott éjszaka után, a kong­resszus már reggel 8:30- kor ülésezett, a hangulat még feszültebb volt, be­széd­­beszédet követett, legtöbbjük rejtjeles volt, az igazi csata a folyosó­kon folyt és Budán a Novotel szálló konferen­cia termében, ahol Ko­vács János külügymi­niszter helyettes elnö­költ. Itt került sor az alku­ra, amelyet nem veze­tők, hanem tanácsadóik kötöttek egymással: Ágh Attila, Kósa Fe­renc, Vitányi Iván, Bárd András, Sábri Béla, Gönczi János és Krausz Tamás dolgozták ki az új párt programját. Az éles vita itt nem a reformról folyt, hanem a párt múltjáról és jövő­jéről, arról, hogy telje­sen új legyen-e ez a párt, avagy csupán újjászüle­tett? Szombaton este 6 órakor szavaztak a do­kumentum felett, 1005- en szavaztak mellette. PHONE­­, (312) 588-2894 ________ Hogyan látják Magyarországon a helyzetet a pártkongresszus után? Széles körök nézete, hogy a kongresszus Nyers Rezső diadala volt. Keményen küzdött egy kompromisszumért, amelyet Pozsgay Imre köre a lehető legrosz­­szabb döntésnek nevez. Pozsgay egyik bizalma­sa közölte egy nyugati tudósítóval, hogy Nyers elképzelése a demokrá­ciáról régimódi és az új párt egy rosszfajta kompromisszum követ­kezménye. Huszár Tibor, az is­mert szociológus két kü­lönböző logikát emlí­tett. Szerinte a reform­szárny szerette volna áramvonalasítani a pár­tot, mert úgy gondolták ha kevesebb a tag, ak­kor több lesz a szavazat. Míg a középvonal Nyers és barátai, széles alapot akartak, minél több tagot, mert úgy gondolták, hogy így kap­nak minél több szavaza­tot. Tavalydi Csaba, a párt korábban cenzúrá­zott külügyi szakértője viszont azt mondja, hogy a sztálinizmus marad­ványaira nem lehet szi­lárd épületet emelni. Ezen a kongresszuson nem engedték a marad­ványok eltávolítását és ez kétessé teszi Nyers vezetésre való ráter­mettségét. A delegátusok széles köreiben is az a véle­mény alakult ki, hogy a régi bort most új palac­kokban kínálják. Megy­­gyesy Péter miniszterel­nök helyettes beismerte, hogy a kompromisszum neki csalódást okozott, és nem hiszi, hogy kime­netele elegendő támoga­tást hoz majd a nép ré­széről. Egy magát meg nem nevező magas kö­zeg nyugati tudósító fü­lébe súgta, hogy félő, hogy a kongresszusra túl későn került sor ah­hoz, hogy kihatással jár­jon. A szavazatokért va­ló korteskedés az új párt irányzatáért folyó bel­­harcokkal fog párosul­ni majd amikor a vidéki tagozatok listába veszik a belépni kívánókat, így a korteskedés bel­­harcokkal bővül majd. Mi várható árpolitikai színtéren a közeljövőben? Az első próbatétel az elnökválasztás lesz. Az energikus Pozsgay Im­re, akinek a demokrati­kus változások jórésze tudható be, ennél a sza­kasznál eddig verhetet­lennek tűnt. Többé azonban ez sem biztos. A Demokrata Fó­rum, amely bírálta a kompromisszumot ed­dig Pozsgay Imrét tá­mogatta, de a kongresz­­szus után úgy tűnik el­határozta, hogy saját je­löltet állít majd ellene. Jövő héten tartandó kongresszusán dönti el, hogy ez ki lesz. Az SzDSz, amelynek népszerűsége növekszik, noha még mindig a de­mokrata front mögött halad, két lehetséges je­lölttel is rendelkezik, az egyik ifj. Rajk László. Viszont ahhoz nem elég erős, hogy győzelmet re­mélhessen velük. Lehet­séges, hogy az ellenzék megoszlik és így szétfor­gácsolódik. De amennyi­ben az ellenzék egyetlen jelöltbe tudna meg­egyezni, úgy Pozsgayra küzdelem várna. Ami a márciusi vá­lasztásokat illeti, a ma­gyar politika osztozása most ismét hármas, a jó­részt keresztény jobbol­dal, a liberalizmus és tő­le balra a szocialisták esetleg ettől balra az újonnan alakuló kom­munisták. Ezidőszerint a kedvező szél a jobbol­dal és jobbközép vitor­láját dagasztja, így könnyen meges­het, hogy Magyarország a jobboldalról kap elnö­köt és kormányt és a szo­cialisták szerepe leszű­kül. Ennek puszta kilá­tása bódulatba ejtette a Demokrata Fórumot, amely alig egy éve ala­kult és máris van hihető miniszterelnök-jelölt­je Antal József, noha pró­batételt még nem állt ki. A Demokrata Fórum részéről Jeszenszky Gé­za jelezte, hogy nincs szándékukban a Var­sói Szerződés hamari el­hagyása és azt is jól tud­ják, hogy az elnökség és a kormány elnyerése túl nagy törés lenne azokkal akiket Moszkva ismer és akikben bízik és ez ve­szélyt jelenthetne. így a kommunistákból szocialistákká vedlet­teknek kilátásuk lehet arra, hogy mint a geo­politikai realitások ga­rantálói, túl­élnek egy új kormányt és közülük a legtehetségesebbek ebbe is bekerülnek mint miniszterek, pl. Pozs­gay Imre, Németh Mik­lós és Horn Gyula kül­ügyminiszter. A kongresszus e pilla­natban lemérhető utó­következménye a re­formszárny bizonyos fo­kú veresége, Nyers Re­zső felülkerekedése és az ellenzék erősbödése. Katzenjammer Kelet-Németországban Bevonták a 40. szüle­tésnapra kiaggatott zászlókat, másnapos a hangulat most egész Kelet-Németországban, elkelne egy kis korhely­­leves. ,,Der Erich”, aki ön­magát kommunista si­kerként és reformáló­ként könyvelte el, meg­szégyenült fiatalsága ki­szökése miatt. Utána még nagyobb szégyen érte, kénytelen volt kar­hatalmat kirendelni pártszékháza védelmé­re népe ellen. Kelet- Berlinben tömegbe ve­rődtek és az összes nagy­városban szintén töme­gek tüntettek, Gorthyt éltették, változást köve­teltek és kórusban kiál­tozták: ,,Mi itt mara­dunk!... Mi vagyunk a nép!” Az ünnepség marad­ványait kisöpörve a nagy kérdés, közelebb került-e mindezzel Kelet- Németország a demok­ratikus változáshoz? Egyrészt megtörtént az első kapcsolat, óvatos kísérlet a párbeszéd­re a tüntetők és a helyi hatóságok között. Drez­dában és Lipcsében, a két városban, ahol a leg­hevesebbek voltak a tün­tetések, tárgyalások folynak. Drezda polgár­­mestere hétfőn találko­zott húsz sebtében össze­válogatott polgárral, akik a sokezer tüntetőt képviselték. Jövő hétfőn hasonló tárgyalást tar­tanak. Lipcsében, ahol 50-70 ezren tüntettek a város központjában, a város három kommunis­ta közege sietett a TV-stúdióba és ígérte, hogy tárgyalást kezdenek a változást követelőkkel. Ennek következtében a lipcsei tüntetés békésen fejeződött be. A kemény szavak Erich Honecker és a pártlap a Neues Deut­schland részéről hangzot­tak el. A nyugat újabb provokációjának minő­sítették a tüntetéseket. Honecker ezt mondta egyik kínai látogatójá­nak: ,,Kelet-Németország bajai, miként az ellen­­forradalmi lázadás Kí­nában, alapos lecke volt a szocialista alapvető ér­tékekhez való ragaszko­dáshoz, — miközben igyekszünk tökéletesí­teni szocialista társa­dalmunkat!” — Ezzel nyilván azt kívánta mon­dani, hogy vonala vál­tozatlan, esetleg a vég­rehajtás modora módo­sul majd. De lehet, hogy ebben a vitában az utolsó szót mégsem ő mondja ki: Kelet-Berlinben ösz­­szehívták a kibővített politikai bizottságot a tüntetések ügyében. Szo­katlanul sokan, 163-an, tanácskoztak szokatla­nul sokáig, két teljes napig. Utána utasították Honecker elvtársat. A hét végéig nyújtsa be je­lentését és magyaráz­za meg a történteket. A politikai bizottság természetesen szintén hallatta a szokásos ke­ményvonalas zörejeket: ,,Nem hagyjuk zsarol­ni magunkat emberek­től, akiket az imperia­listák irányítanak!” Viszont az eszme őre, Kurth Hager elvtárs be­ismerte, hogy némi libe­ralizálás igenis szüksé­ges. És a pártkörök hí­resztelése szerint Egon Krenz, a kiszemelt trón­örökös rendelte el hét­főn a rendőrségnek a kesztyűs kéz politikáját. Honecker pedig min­den magyarázat nélkül lemondta jóelőre időzí­tett és beharangozott Dá­niába tervezett október közepi látogatását, anél­kül, hogy arra újabb idő­pontot tűztek volna ki. Ez a hír a reménykedő kelet­németek között nyomban elindította a suttogást. Der Erich talán alapo­san megérdemelt nyuga­lomba készül! ISSUE NO. 42 OCTOBER 21, 1989 Mi történt a héten? • December 31-éig Magyarországon el kell tá­volítani az összes középületekről a vörös csilla­got, vagy bármilyen más „munkásmozgalmi jel­legű ékítményt.” Végre lekerül a vörös csillag a budapesti parlament épületéről is! • Hong Kong. Az angol koronagyarmat a kö­zelmúltban megengedte Yang Yang úszónak, hogy az Egyesült Államokba meneküljön. A kínai úszó arra hivatkozott, hogy részt vett a kínai szabad­ság­mozgalomba és ha visszatér Kínába, veszé­lyezteti életét. Kína szerint Hong Kong ezzel meg­szegett egy 1982-es egyezményt. Peking most cse­rében lelassítja mindazoknak a kínaiaknak a visz­­szavételét, akik illegálisan menekültek az angol koronagyarmatra. • San Francisco.­­ Az 1989-es orvosi Nobel­­díjat, megosztva, két amerikai orvos, az 53 éves Michael Bishop és a 49 esztendős Harold Varmus, kapta. Mindketten a UCLA (San Francisco) tanárai és a Nobel-díjat azért kapták, mert megállapí­tották, hogy az emberi szervezet sejtjeinek egy ré­­sze miért válik rákossá. A Nobel-díj jelenleg 547.000 amerikai dollár. • Moszkva. — Voronyezs közelében szovjet tu­dósok megfigyelték, amint egy „különleges égi jár­műről” aprófejű, hatalmas, emberszerű lények szálltak ki. A tudósok szerint UFO járművekről van szó. (Tass.) • Beirut. — Libanonban az összes középiskola és egyetem ismét megnyitotta kapuit a diákok szá­mára és a tanítás megkezdődött — most első ízben március óta, amikor az állandó bombázások miatt a középiskolákat és az egyetemeket becsukták. • London.­­ A „The Times” nevű újság meg­bízásából a MORI Közvéleménykutató Intézet fel­mérést végzett és kiderült, hogy ha most válasz­tások lennének Angliában, a szavazatok 45 száza­lékát a Labour Party kapná, a Konzervatív Párt 38 százalékával szemben. Ez képviselőkben 28 képvi­selői pozíciós többséget adna a Munkás Pártnak. • Fiji Szigetek. — A fiji indiaiak az új al­kotmány­tervezet ellen szavaztak. A tervezet poli­tikailag előnyös lett volna a fiji­ őslakók számá­ra. Az indiaiak az ethnik csoportok teljes egyen­jogúsága mellett szavaztak. • Athén.­­Andreas Papandreou, volt görög mi­niszterelnök, feladta azt a tervét, hogy három párt­ból álló baloldali koalíciót létesítsen. Az új görög választásokra valószínűleg november 5-én kerül majd sor. • Moszkva.­­ A Legfelsőbb Szovjet, a szovjet parlament, 373 szavazattal 12 szavazat ellenében megtiltotta a sztrájkot a kulcs­iparokban. A követ­kezők nem sztrájkolhatnak: vasúti és egyéb köz­lekedési dolgozók, polgári pilóták, a kommunikáci­ós területeken dolgozók, az energia és az ország védelmével foglalkozó iparágak és irodák dolgo­zói — ezenkívül minden olyan területen tilos a sztrájk — ahol annak életbe léptetése emberéle­teket veszélyeztetne. • New York. — A US Federal Bureau of In­vestigation (F. B. I.) nem mindennapi módját vá­lasztotta a kém­szerzésnek: egy new yorki orosz­nyelvű emigráns újságban rendszeres hirdetést kö­zöl, amelyben minden új orosz emigránst felkér arra, hogy jelentkezzék és mondja el, mit tud a KBG-ról. Az újság neve Novoje Russkoye Slovo (Új Orosz Szó) és a hirdetés biztosítja a jelent­kezőket, hogy kilétüket a legnagyobb titokban fog­ja tartani. • Lengyelország.­­ Az új lengyel kormány, amely a Szolidaritás vezetése alatt áll, figyelmez­tette az ország lakosságát, hogy az idei télen élel­miszerhiányok és villanyáram korlátozások várha­tók. A legszegényebbek támogatására élelmiszer­jegyeket vezetnek be. Noriega kiirtotta a lázadókat Közvetlenül az állam­csíny leverése után Pa­nama diktátora Norie­ga, győzelemről beszélt és amerikai beavatko­zásról. A valóság azon­ban más, saját testőrsé­ge kísérelte meg az el­mozdítását. És nem csu­pán alacsony­ rangú tisz­tek, amint ezt eleinte terjesztette, hanem ma­­gas­ rangúak is, egyik Noriega bizalmasa volt. Amint a diktátort vé­dők kerekedtek felül és a puccsisták megadták magukat, Noriega azon­nal kivégeztette őket. Holttesteiket eltüntet­ték, a rokonok nem mer­tek előállni követelni őket, így nem lehet tud­ni, hogy hány halottja és sebesültje volt a kísér­­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next