Amaro Drom, 1993 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Osztojkán Béla: Helyünk e Hazában 3 Blaha Márta: Nemzetközi konferencia Pécsett 4 Nagy Gusztáv: A megélhetés lehetőségei 9 Blaha Márta-Nagy Gusztáv: Cigány foglalkoztatáspolitikai fórum Szolnokon 10 Képek az egri fesztiválról Katona Zita fotói 16 Blaha Márta- Nagy Gusztáv: Cigány kulturális fesztivál Egerben 18 Szécsi Magda: Januári horoszkóp 20 Szécsi Magda: ...mert király­i 21 Tóth Istvánné meséi 22 Veress Miklós filmlevele 24 Hírek 26 Dr. Szőke Judit: Jogok és jogtalanságok 28 -szerf: Apolitizáló 30 Helyünk e Hazában Milyen önszerveződő feladatot láthat el az a roma szer­vezet - legyen mégoly elszánt és felkészült is - amely­nek tulajdonképpeni eltartója - tehát a tagság - szegé­nyebb ma a templom egereinél, amely - ha egyáltalán tekinthetjük ezt elterjedettnek - esetenkénti szociális járadékokból tartja el magát és családját, és amely az értékes emberi élethez nélkülözhetetlen kulturálódás és művelődéshez jutás lehetőségeiből totálisan ki van zár­va, akinek szinte remény nélkül kell áhítozni szociális jogai­t az életet biztosító legszükségesebb javak kiví­vásának lehetősége után, de akinek az a lehetőség sem adatott meg, hogy vívhasson jogaiért, hogy reménye legyen arra, hogy vívni érdemes, mert nyerhet is. Mindenütt a világon, ahol emberi közösségek megtapasztalják a kirekesztő elnyomást, ott az emberek előbb-utóbb tömörülésbe hajlanak önmaguk megvé­désére. A Magyarországon élő cigányság elnyomatása, mint tudjuk, nem újke­letű, mint ahogy nem újkeletű Európa egyetlen országában sem. Elnyomatásá­nak történetében ezért, egészen a legutóbbi időkig, szinte sehol sem volt módja érdekvédelemre szövetkezni, de a teljes tudatlanságban, a teljes kitaszítottság­ban ennek még az igénye sem igen vetődhetett fel benne. Milyen nagyszerű élmény volt számunkra, amikor a pártállam elporladásá­nak időszakában az ország fölébredésével egy időben számunkra, romák számá­ra is megnyílt az érdekeink megvédésére való szövetkezés lehetősége. Komolyan és nagyon céltudatosan dolgozunk mi is azért, hogy eltűnjön az az emberi természettel összeférhetetlen, és hazug ideológiákba betonozott társa­dalmi rendszer, amely asszimilációs politikájával csaknem kipusztított minket mint kultúrát, mint egyetemes értékeket hordozó népcsoportot. De nemcsak minket, tegyük hozzá. 1989 közepétől azt gondoltuk, már nem kell mást tennünk, csak komolyan kell vennünk önmagunkat, hogy okosan kell népünk érdekében kiállni, mert jó tervek alapján csakhamar megteremtődhet országunkban is a várva-várt jogál­lam, a várva-várt demokrácia, ahol polgárjogot nyerhet végre a mi létünk is. És ennek az első időszakban, az új kormány munkába állásának időszakában lehetett is látni minden esélyét. De mi van ma? Csaknem három évvel később azután, hogy kihirdetődött a Demokrácia ? Én nem vitatkozom arról senkivel, hogy van-e ma Magyarországon jogállam, hogy van-e ma Magyarországon demokrácia. Én csak azt tudom, hogy miköz­ben azt mondják, hogy mindez itt van már, én azt is hozzámondom, hogy itt van vele együtt a létező, és már-már intézményesülni látszó cigánygyűlölet is. A po­litikában, de most már a többségi társadalom egyes rétegeiben is megjelenő nácista hajlandóságok idején ma világosan látni, hogy az elmúlt negyvenvala­­hány év alatt összesen nem tapasztaltunk annyi erőszakot, mint a mostani egy­néhány év alatt. Ennek feltehetően az a magyarázata, hogy az előző rendszerben - amelyet egyébként ettől még nyugodtan nevezhetünk diktatúrának - volt egy viszonylagos nyugalom a belpolitikában. A rendszer ugyanis nem tűrte a belső „háborúskodást”. De ez nem jelenti azt, hogy ugyanakkor mint állampolgárok, különösen mi, romák, ne éreztük volna az intézményrendszer terrorját, akik, bár a törvény előtt egyenlőek voltunk, a törvényi eljárásban, a bíróságok előtt már korántsem. Minket mindig is jobban sújtott a bírói ítélet, a rendőrség, az erőszakszervek velünk szemben mindig is keményebben léptek fel. A Kádár-rendszertől, úgy tűnik, sok minden mellett örököltük ezt is, így elmondhatjuk, a korábbihoz képest ezen a téren sem változott semmi. Terheink még nagyobbak lettek, mert most még az intézményrendszer terrorja mellett a lakosság egy részének erőszakos fellépése, önbíráskodása is sújt minket, amely korábban - mint említettem - nem volt szokás. A skinheadek atrocitásaival szemben sem komoly rendőrségi, sem pedig megnyugtató törvényi védelem nem érkezik. Aggaszt minket ráadásul az is, hogy a skinhead-mozgalmat ideológiailag alátámasztani, pontosabban palástol­ni igyekeznek magas politikai körökben tenyésző megnyilvánulások is. És vé­gül, de nem utolsósorban beszélnem kell a türelmetlen, elszegényedő és kilátás­talan sorba jutó nem cigány honfitársainkról is, akik gazdasági nehézségeikért, ellehetetlenülő helyzetükért többek között minket, romákat is felelőssé tesznek, versenytársaikat a szegénységben. Hol van hát, hol a helyünk e Hazában ? r Kelet AMARO DROM I 3

Next