Amaro Drom, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám

CIGÁNY POLITIKAI SZENVEDÉSTÖRTÉNET - I. rész - Köztudott, hogy az MSZMP évtizede­ken keresztül elmaradott helyzetű szoci­ális rétegként kezelte a cigányságot. Mi­közben az állampárt jól-rosszul előkészí­tett intézkedéseket hozott a roma lakos­ság életkörülményeinek javítására, nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy tá­volról sem egységes, de a többségi társa­dalomtól jellegzetesen különböző­ ki­sebbségi népcsoporttal van dolga. I. A rendszerváltás előszele (1990 előtt) Azok a nem cigány ellenzéki politiku­sok, akik később a demokratikusan vá­lasztott parlamentben is fontos szerepet töltöttek be, a nyolcvanas évek második felében már javában feszegették a szoci­alizmus kereteit. A csekély létszámú ci­gány értelmiségnek viszont kevés része volt (lehetett) a rendszerváltás előkészí­tésében. Roma politikai önszerveződés 1989 előtt gyakorlatilag nem létezett. Az MSZMP türelme csak addig ter­jedt, hogy - szemben az 1961-ben ho­zott cigányügyi párthatározattal - elnéz­te, olykor még támogatta is a különféle helyi roma kulturális és hagyományőrző csoportok létrejöttét. De politikai ambí­ciókat is tápláló országos szervezetek csupán a nyolcvanas évek közepén szer­veződhettek. A Hazafias Népfront kere­tében létrejött az Országos Cigány Ta­nács, a Művelődési Minisztérium égisze alatt a Magyarországi Cigányok Kulturá­lis Szövetsége. Utóbbi Romano Nyevipe címen kétnyelvű újságot is kiadott. Ám az említett szervezetek ezer szállal kö­tődtek a hatalomhoz, kevés önállóság­hoz jutottak. Évekig kellett várni, amíg 1989-ben - a választási lehetőségnek legalább a lát­szatát keltve - megalakult a Magyaror­szági Cigányok Demokratikus Szövetsé­ge (MCDSZ), amelynek függetlenségére jellemző, hogy vezetője (még a kulturá­lis szövetségben) kommunista frakció létrehozását javasolta. Szintén ekkor ala­pították az első, felfogását tekintve való­ban ellenzéki és nem a hatalom által gründolt roma szerveződést, a Phralipe Független Cigány Szervezetet. A Phrali­pe a roma közélet több meghatározó személyiségét is felvonultatta. A mosta­ni elnök, Osztojkán Béla mellett itt poli­tizált Zsigó Jenő és a miskolci gettóelle­nes bizottság révén országszerte ismert­té vált fiatal tanító, Horváth Aladár. Raj­tuk kívül az „ötösfogat” további két tag­ját, Daróczi Ágnest és Hága Antóniát kell megemlíteni. Bár cigány pártkezdemények is meg­jelentek a színen, komoly befolyásra és támogatottságra nem sikerült szert ten­niük. A rendszerváltás idején a roma po­litika legjelentősebb szervezete a Phrali­pe volt. • A demokratikus átmenetnek is neve­zett időszak sajátos kisebbségügyi kép­ződményeként jött létre a nemzetiségi kollégium. A Németh Miklós vezette kormány - pontosabban szólva a minisztertanács - 1989 tavaszán döntött a kollégium meg­alakításáról. Ugyanez a minisztertanácsi határozat rendelkezett arról is, hogy a kollégium munkáját szakértőkből álló titkárság segíti majd. A kollégium­ elnö­ke Pozsgay Imre államminiszter, a titkár­ság vezetője Tabajdi Csaba miniszterhe­lyettes lett. A kollégium megalapítása - bár kevés kétség férhetett ahhoz, hogy csupán át­meneti alakulatról van szó - több szem­pontból is fontos lépésnek bizonyult. In­tézményessé vált a kapcsolat az állam és a kisebbségi érdekképviseletek között, és a cigányságot immáron etnikumként vette számításba a hatalom. Külön albi­zottságai alakultak a hazai nemzetisé­geknek és a határon túli magyaroknak, így a kollégium megteremtette annak a szervezeti felépítésnek az alapjait, amely a kisebbségügy terén ma is meghatároz­za az államigazgatási struktúrát. A kollégium kidolgozta a kisebbségi törvény első tervezetét, javaslatot tett a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Alapítvány létrehozására. Mint tudjuk, a kisebbségi törvény elfogadásá­ra csak évek múlva került sor, az alapít­ványt viszont még a választások előtt, 1990 márciusában életre hívta a minisz­tertanács. A húszmillió forintos induló vagyonnal létrejött szervezet első kura­tóriumi elnöke Rátkai Ferenc művelődé­si miniszterhelyettes volt. II. Szétvert önszerveződés (1990- 1994) Mint azt várni lehetett, a demokrati­kus választások után megszűnt a nemze­tiségi kollégium. Helyette a kormány 1990 augusztusában - a Határon Túli Magyarok Hivatalával párban - megala­kította a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt. A hivatalnak ugyan már akkor sem volt komoly politikai súlya, de jó­részt éppen ennek köszönhető, hogy a kormánykoalíciót alkotó MDF, FKgP és KDNP nagy függetlenséget adott az új állami intézménynek. A kisebbségi hivatal elnökévé a német nemzetiségű Wolfart Jánost, elnökhe­lyettesévé a cigány szervezetek által so­kat támadott Báthory Jánost nevezték ki. (Korábban mindketten munkatársai vol­tak a nemzetiségi kollégium titkárságá­nak.) A cigány politikával a hivatalon be­lül Bogdán Béla főtanácsos foglalkozott. Az újonnan alakult parlamentben az SZDSZ két roma politikusnak, a Phralipe által jelölt Horváth Aladárnak és Hága Antóniának biztosított helyet. Később: Milyen változások zajlottak le a cigány közéletben a rendszerváltás óta? Hogyan alakult a roma szervezetek és a hatalom viszonya? Mely politikusok, intézmények, testületek játszottak meghatározó szerepet a különböző kormányzatok idején? Alábbi írásunk ezekre a kérdésekre keresi a választ. A teljességre nem törekedhettünk, de arra igen, hogy felidézzük az elmúlt tíz év legfontosabbnak tartott szereplőit és történéseit. Amara 810m­

Next