Amaro Drom, 2000 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
CIGÁNY POLITIKAI SZENVEDÉSTÖRTÉNET - I. rész - Köztudott, hogy az MSZMP évtizedeken keresztül elmaradott helyzetű szociális rétegként kezelte a cigányságot. Miközben az állampárt jól-rosszul előkészített intézkedéseket hozott a roma lakosság életkörülményeinek javítására, nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy távolról sem egységes, de a többségi társadalomtól jellegzetesen különböző kisebbségi népcsoporttal van dolga. I. A rendszerváltás előszele (1990 előtt) Azok a nem cigány ellenzéki politikusok, akik később a demokratikusan választott parlamentben is fontos szerepet töltöttek be, a nyolcvanas évek második felében már javában feszegették a szocializmus kereteit. A csekély létszámú cigány értelmiségnek viszont kevés része volt (lehetett) a rendszerváltás előkészítésében. Roma politikai önszerveződés 1989 előtt gyakorlatilag nem létezett. Az MSZMP türelme csak addig terjedt, hogy - szemben az 1961-ben hozott cigányügyi párthatározattal - elnézte, olykor még támogatta is a különféle helyi roma kulturális és hagyományőrző csoportok létrejöttét. De politikai ambíciókat is tápláló országos szervezetek csupán a nyolcvanas évek közepén szerveződhettek. A Hazafias Népfront keretében létrejött az Országos Cigány Tanács, a Művelődési Minisztérium égisze alatt a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége. Utóbbi Romano Nyevipe címen kétnyelvű újságot is kiadott. Ám az említett szervezetek ezer szállal kötődtek a hatalomhoz, kevés önállósághoz jutottak. Évekig kellett várni, amíg 1989-ben - a választási lehetőségnek legalább a látszatát keltve - megalakult a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége (MCDSZ), amelynek függetlenségére jellemző, hogy vezetője (még a kulturális szövetségben) kommunista frakció létrehozását javasolta. Szintén ekkor alapították az első, felfogását tekintve valóban ellenzéki és nem a hatalom által gründolt roma szerveződést, a Phralipe Független Cigány Szervezetet. A Phralipe a roma közélet több meghatározó személyiségét is felvonultatta. A mostani elnök, Osztojkán Béla mellett itt politizált Zsigó Jenő és a miskolci gettóellenes bizottság révén országszerte ismertté vált fiatal tanító, Horváth Aladár. Rajtuk kívül az „ötösfogat” további két tagját, Daróczi Ágnest és Hága Antóniát kell megemlíteni. Bár cigány pártkezdemények is megjelentek a színen, komoly befolyásra és támogatottságra nem sikerült szert tenniük. A rendszerváltás idején a roma politika legjelentősebb szervezete a Phralipe volt. • A demokratikus átmenetnek is nevezett időszak sajátos kisebbségügyi képződményeként jött létre a nemzetiségi kollégium. A Németh Miklós vezette kormány - pontosabban szólva a minisztertanács - 1989 tavaszán döntött a kollégium megalakításáról. Ugyanez a minisztertanácsi határozat rendelkezett arról is, hogy a kollégium munkáját szakértőkből álló titkárság segíti majd. A kollégium elnöke Pozsgay Imre államminiszter, a titkárság vezetője Tabajdi Csaba miniszterhelyettes lett. A kollégium megalapítása - bár kevés kétség férhetett ahhoz, hogy csupán átmeneti alakulatról van szó - több szempontból is fontos lépésnek bizonyult. Intézményessé vált a kapcsolat az állam és a kisebbségi érdekképviseletek között, és a cigányságot immáron etnikumként vette számításba a hatalom. Külön albizottságai alakultak a hazai nemzetiségeknek és a határon túli magyaroknak, így a kollégium megteremtette annak a szervezeti felépítésnek az alapjait, amely a kisebbségügy terén ma is meghatározza az államigazgatási struktúrát. A kollégium kidolgozta a kisebbségi törvény első tervezetét, javaslatot tett a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Alapítvány létrehozására. Mint tudjuk, a kisebbségi törvény elfogadására csak évek múlva került sor, az alapítványt viszont még a választások előtt, 1990 márciusában életre hívta a minisztertanács. A húszmillió forintos induló vagyonnal létrejött szervezet első kuratóriumi elnöke Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes volt. II. Szétvert önszerveződés (1990- 1994) Mint azt várni lehetett, a demokratikus választások után megszűnt a nemzetiségi kollégium. Helyette a kormány 1990 augusztusában - a Határon Túli Magyarok Hivatalával párban - megalakította a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt. A hivatalnak ugyan már akkor sem volt komoly politikai súlya, de jórészt éppen ennek köszönhető, hogy a kormánykoalíciót alkotó MDF, FKgP és KDNP nagy függetlenséget adott az új állami intézménynek. A kisebbségi hivatal elnökévé a német nemzetiségű Wolfart Jánost, elnökhelyettesévé a cigány szervezetek által sokat támadott Báthory Jánost nevezték ki. (Korábban mindketten munkatársai voltak a nemzetiségi kollégium titkárságának.) A cigány politikával a hivatalon belül Bogdán Béla főtanácsos foglalkozott. Az újonnan alakult parlamentben az SZDSZ két roma politikusnak, a Phralipe által jelölt Horváth Aladárnak és Hága Antóniának biztosított helyet. Később: Milyen változások zajlottak le a cigány közéletben a rendszerváltás óta? Hogyan alakult a roma szervezetek és a hatalom viszonya? Mely politikusok, intézmények, testületek játszottak meghatározó szerepet a különböző kormányzatok idején? Alábbi írásunk ezekre a kérdésekre keresi a választ. A teljességre nem törekedhettünk, de arra igen, hogy felidézzük az elmúlt tíz év legfontosabbnak tartott szereplőit és történéseit. Amara 810m