Amaro Drom, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1. szám

így levélváltás Ikt. szám: 1­7400/7/2000. Miniszterelnöki Kabinetiroda A Miniszterelnök Személyi Titkára Benyhe István Krasznai József úr részére Fax: 33 388 41­5 421 Tisztelt Krasznai Úr! Tájékoztatom, hogy a Miniszterelnök úr a hozzá címzett 2000. szeptember 20-án kelt levelét megkapta. Biztosíthatom, hogy Miniszterelnök úr a legteljesebb mértékben együtt érez a nélkülözőkkel, és keresi a lehetőséget a társadalom peremére sodródottak gondjainak orvoslására. Az önök akciója és annak sajtóvisszhangja valóban ráirányította a figyelmet a romák helyzetére, de a problémák átfogó megoldását csak az ország jogrendszerébe ágyazottan, kölcsönös bizalommal és a megértést erő­sítve lehet elképzelni. Tárgyalási javaslatában Ön átnyúl mind a kisebbségi önkormányzati rendszeren, mind a kormányzati hierarchián. Ezzel ellentmon­dásos helyzetbe hozza a Miniszterelnök urat, aki a nehéz sorsú csoportokért való aggodalmában szívesen tárgyalna bárkivel, ha az javíthatna a rászorulók helyzetén, ugyanakkor nem lehet ő az első, aki átlép az elmúlt évtizedben kialakult kormányzati és hivata­li feladatmegosztáson. Kérem, hogy a konkrét eseten túlmutató, megoldásokat segítő tárgyalási javaslatával vegye fel a kapcsolatot a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatallal, valamint az Országos Cigány Önkormányzattal, egyidejűleg konkrét, esetleg költségvetést is érintő javaslata­ival keresse meg a Miniszterelnöki Hivatal Társadalompolitikai Referatúráját. Budapest, 2000. október 11. Üdvözlettel: Benyhe István Tisztelt Miniszterelnök Úr! Megkaptam személyi titkára, Benyhe István az Ön nevében hozzám intézett, 2000. október 11-én kelt levelét. Örömmel vettem tudomásul, hogy elő­ző nyilatkozataival ellentétben Ön ma már pozitívan ítéli meg a Franciaország­ban politikai menedékjogot kért zámolyi romák akcióját. Ahogy a levél markánsan megfogalmazza: „Az önök akciója és an­nak sajtóvisszhangja valóban ráirányítot­ta a figyelmet a romák helyzetére(...)”. Az Ön megítélése igazat ad nekünk. A 1055 Budapest, Kossuth tér 1-3. Telefon: 441-4578, Fax: 441-4729 E-mail: istvan.kenyhe@meh.hu három évig tartott magyarországi üldöz­tetés után a zámolyi családok, akiket az állam nem védett meg, végső kétség­­beesésükben kénytelenek voltak politikai menedékjogot kérni Franciaországban. Mindet családjaik megmentéséért tették, de ez ugyanakkor az összes magyar roma nyomorúságos sorsára, üldöztetésére irá­nyította az otthoni és nemzetközi reflek­torfényt. A levél ugyanakkor felhívja figyelmün­ket arra, hogy „a problémák átfogó meg­oldását csak az ország jogrendszerébe ágyazottan, kölcsönös bizalommal és megértést erősítve lehet elképzelni”. Ki nem értene egyet egy ilyen hozzáállással. De lehet e „kölcsönös bizalomról” be­szélni, hogy működik az a „jogrendszer”, ha egy több mint félmilliós kisebbség nem rendelkezik demokratikus törvé­nyes érdekképviselettel, ha tagjainak el kellett hagyniuk szeretett hazájukat ah­hoz, hogy az egész nép sorsáért felelősök szóba álljanak velük? A levél azt írja, hogy „ellentmondásos helyzetbe” hoztuk akciónkkal a Minisz­terelnök urat, aki velünk tárgyalva „nem lehet az első, aki átlép az elmúlt évtized­ ”

Next