Amaro Drom, 2001 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2001-06-01 / 6. szám

jellemző­ a mai világra, hogy megszűnt az élő zenének az a hatása, ami régebben volt. És mit gondolsz, ennek pusztán anyagi okai vannak, vagy nem is igénylik már az emberek? Anyagi okai vannak, az is lehet, hogy nem igényelnék már annyira, egy dolog biztos, hogy ma nagyon nehéz elmenni egy helyre, ahol jól érzed magad, ahol még jó tánczenét játszik egy igazi zenekar. Ez nagyon elrom­lott. Apukám abszolút tradicionális zenész, aki a mai napig játszik, és az indíttatásom tőle és a családomból jött, mert nagyon nyitottak voltak mindenféle zenére, az apukám még jazzt is játszott. Ak­kor nem okoztál csalódást, hogy jazz-zenész lett belőled. Nem. De azon megdöbbentek, hogy dobolni akarok, mert az mindig furcsa, ha egy gyerek nem énekelni vagy zongorázni, gitározni akar. A dobon kívül melyik hangszer áll még hozzád közelebb? A zongora. Tanultam is zongorázni, és azóta is végigkíséri az életemet. Fiatalon már fényes karriert futottál be. Ha jól tudom, rögtön a diploma után már Pege Aladár együttesében doboltál. Majdnem. A végzés után 2 évvel. Előtte tulaj­donképpen már játszottam mindenkivel, de ezek a formációk nem állandó zenekarként működtek. Gadó Gáborral például már vég­zős koromban együtt zenéltem a Zichy kasté­­lyos időszakban. Mikor csináltad meg az első saját zenekarodat, és melyik volt az első lemezfelvételed? ’85-86 körül alakítottam egy kvintettet, ami már az én nevem alatt futott, az első leme­zem a Fly Bird volt Vukán György triójával. Harmadik lemezed, az Always That Moment, ami az év jazzlemeze lett 2000-ben, úttörő vállalkozás. Úgy tudom, neked jutott először eszed­be, hogy a régi magyar slágereket is lehet standardeknek tekinteni, és úgy feldolgozni. Erre azt kell mondanom, hogy igazából én nem törődtem ezzel soha. Nekem mindig van egy világom, ahogyan a zenéről gondolko­dom, és ez jutott eszembe, mert én ezeket a számokat szerettem hallgatni. De a te korosztályodban nem sokan kedvelhették, nem is nagyon ismer­hették ezeket a szüleink, nagyszü­­leink korabeli slágereket. Ha az ember szereti a zenét, akkor mindegy, hány éves, és ezek nagyon szép zenék, szép melódiák, máig hallhatók a rádióban, tévé­ben, és nagyon tetszettek nekem. Sugárzik belőled, hogy nagyon sze­reted a zenét és nagyon szeretsz ját­szani. És ez semmit sem változott azóta, hogy először hallottalak, nem lett belőled rutinos alkalmazott ze­nész. Mindig új dolgokat csinálok. A mostani zenekarodat ugyanúgy Balázs Elemér kvintettnek hívják, mint az előzőt, de már más a felál­lás, és határozottan a világzene felé mutat, amit játszotok, így van. Pedig nem gondoltam arra, hogy ak­kor mostantól én világzenét fogok játszani, hanem azoknak az embereknek is, akiket vá­lasztottam ehhez a zenéhez, volt egy elképze­lésük, nekem is volt, és ez jött ki belőle. Az volt a lényeg, hogy picit más legyen a hang­zás, és ha valakinek vannak saját kompozíció, mint például Juhász Gábornak, akkor termé­szetesen azokat is előadjuk. Mikor jut eszedbe az, hogy cigány vagy? Milyen szituációban? Soha. Talán szerencsés is vagyok, mert nem nézek ki annak... Igazából ez egy érdekes kérdés. Én nem is mondhatom magam annyi­ra cigánynak, én egy keverék vagyok már, saj­nos, Romungro. Lehet, hogy jobb lenne vala­mihez úgy tartozni, mint ahogy a tősgyökeres cigányok, a beás, az oláh vagy a szintó. De hát én is tartozom valahová: nekem és a csa­ládomnak a világa a zene. Úgy áll a dolog, hogy ha eredeti cigányok között vagyok, ak­kor én nem számítok cigánynak, de a magya­rok között van bennem valami, a véremben, amit úgy hívunk, hogy cigány. De a zenében a tehetség az, ami számít. Mintha a romák között több volna a tehetséges zenész. Szerintem nem így van. Van egyfajta zene, ami csak a cigányoké, de a jazzben vagy a ko­molyzenében nem számít a faj. A komolyze­nére azt mondják, hogy azt a zsidók uralják, de ez csak látszat. A romákra is mondják, hogy nagyobb bennük a zenei tehetség, de ez csak azért van, mert ezek kisebbségek, ame­lyek el voltak vagy el vannak nyomva, korlá­tozták a lehetőségeiket. Éppen ezért válhatott a zene felemel­kedési vagy kitörési lehetőséggé. A zene szórakozási eszköz, és mindenkinek megvan a saját stílusa, a maga világa. Akkor lehetne azt mondani, hogy a romák között több a tehetség, ha minden műfajban egyfor­ma nagy számban képviseltetnék magukat. Az a cigány folklór, az autentikus népzene, amit mostanában kezdenek felfedezni, már működött száz évvel ezelőtt. Az emberek haj­lamosak ezt misztifikálni. Azért a legtöbb ro­ma nem a zenét választja. Viszont nagyon so­kan szeretnének dolgozni, mindenféle mást csinálni. Ők szeretnének máshoz is érteni, és értenek is azok, akiknek megvan rá a lehető­ségük. A mai világban annyi kultúra él egy­más mellett és szívódik egymásba, a nyugati nagyvárosokban ez nagyon látszik. Nálunk ez még nincs annyira meg, itt még megnézik a feketét is a villamoson. Voltak olyan példaképek a jazzben, akik különösen hatottak rád? Persze, sorolhatnám. Nagyon szeretem Keith Jarretet és Pat Methenyt, nekem ők ketten je­lentik a legtöbbet gyerekkorom óta. Pat Me­­thenyvel sikerült is együtt játszanom. Milyen terveid vannak? Szeretnék kiadni egy lemezt az új felállásban és bejárni velük az egész világot. És ami a leg­nagyobb terv, hogy a kisfiamnak meg tudjam adni azokat a lehetőségeket, amikkel elindul­hat az életben. 33 éves vagyok, játszottam sok mindenkivel, és szeretem a zenét, nem tudok ennél többet mondani. Bori Erzsébet A Roma Parlament kulturális ajánlója 2001. június 8. 19.00 óra A Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház - Romano Kher ösztöndíjasainak XIII. Gálaműsora a Thália Színházban (1065 Budapest, Nagymező u. 22-24.) A Romano Khernek jelenleg háromszázötven ösztöndíjasa van. Az idei gálaműsor több mint harminc fellépője ezen az estén nagyszabású műsorral zárja a 2000/2001-es tanévet és búcsúztatja az ötvenhét végzős középiskolai és felsőfokú tanulmányát befejező diáktársát is. A rendezvényre minden érdeklődőt szerettei várnak, az előadásra a belépés ingyenes. Az előadás előtt egy órával nyílik a színház földszintjén Balogh Tibor, Horváth Kálmán és Vári Zsolt fiatal képzőművészek kiállítása. Június 10. Pécs - Színházi Találkozó Romano Teatro-Vareso Aver előadása F. G. Lorca: Vérnásza cigány nyelven Június 16. Pécs - Színházi Találkozó Ando Drom együttes koncertje Június 21. Berlin - Zene Ünnepe Ando Drom koncert Június 30. Budapest - Hősök tere Ando Drom Július 6. Roma Parlament Július 8. Romano Teatro-Vareso Aver nagysikerű elődása F. G. Lorca: Vérnásza cigány nyelven 28

Next