Lungo Drom, 2002 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

cISTAFORDULT V VAL .......... „LUNGO DROM" ROMA LAP Megjelenik havonta a „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért“ Közalapítvány és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával. Kiadja: az „Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány 5000 Szolnok, Aranka utca 3. Telefon/Fax: 06-56/513-952, 513-953,513-954 e-mail: lungodrniffl­axelero.hu Főszerkesztő: Paksi Éva Főmunkatárs: Farkas Kálmán Tervezőszerkesztő: Arabeszk 3 Bt. Munkatársak: Botosáé Káté Lilla, Bubáné Csapó Ilona, Bujdosó Jánosné, Lukács Ilona, Pálfi Elvira,­Rácz Lajos\ Felelős kiadó: Farkas Flórián Nyomdai munkák: REPRO STÚDIÓ Nyomdaipari Egyéni Cég ISSN 1216-982 X A nem kért kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Szerkesztőségünk a mienktől eltérő véleményt is közli. A leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre. 2 „LUNGO DROM” Tisztelt Szerkesztőség! Mindig örömmel veszem a kezembe az önök újságát. Sajnos ritkán jutok hozzá. Én id. Matusik György, a Lungo Drom apci tagszervezetének alelnöke, egy pár gondo­latom próbálom Önökkel és az igen tisztelt olvasókkal megosztani. Két dologra vagyok nagyon büszke. Az Apci Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak úgy lettem a képviselője, hogy nem vagyok ugyan roma származású, de vannak roma rokonaim és a hazánkban élő minden roma törzsből őszinte, igaz, egyenes jellemű Címlapon: LD archívum és Nyári Gyula felvétele barátaim. Engem felkért az apci roma vá­lasztók egy része, vagyis nem önjelölt vagyok. A Lungo Drom apci tagszervezetét saját gyermekemnek tekintem, hiszen igen sok időt, energiát és pénzt fektettem bele, hogy megszülessen. Remélem az idő engem fog igazolni. Annak a Farkas Kálmán bácsinak, akinek a „Csisznyikói cserepek” című könyvét végigkönnyeztem, nem tudtam betelni az önök által közölt, „Romák voksai nem lecsókolbászért” írásával. Ehhez kapcsolódó nézetem szeretném kifej­teni. Mindenben igaza van, csakhogy a kisebbségi önkormányzatokból először nem a nem roma képviselőket kellene kirekesz­­teni. El kellene jutni oda, hogy ne a cigány­ságból élő, önjelölt magamutogatók kerülje­nek be. Minden településen, tem­észetesen első­sorban cigány képviselőket, de a cigányok jelöljenek. Olyanokat, akik felvállalják, hogy értük és nem belőlük kívánnak élni. Nem jobbra - balra tekingetve habratyol­­nak, hanem minden leírt szóért, minden kimondott mondatért, büntetőjogi és erköl­csi felelősséget vállalnak. Nem ékek, hanem összekötő kapcsok kívánnak lenni a ha­zánkban élő roma törzsek között. Nem vagyok romológus, politikus pláne nem. De az elmúlt 62 évem alatt sikerült megismer­nem a roma kultúrát, a romák családi hagyo­mányait, szokásait. Székelymagyar számlá­zásomból eredően tudom, hogy a székely góbéság és a roma finesz hasonlít egymás­hoz. Ha a cigányság kineveli azokat a politikai értelmiségieket, akik nem hagyják magukat egy párttól sem befolyásolni, nem lesznek egyetlen pártnak sem a politikailag félművelt szócsövei, hanem olyanokká vál­nak mint Farkas Flórián, Lukács Mihály, Lóré Misi bácsi vagy Farkas Kálmán bácsi, a roma hölgy tisztségviselőkről nem beszél­ve, nevüket azért nem sorolom fel, mert hála Istennek annyian vannak és egyre többen, hogy sértő lenne bárkit is kihagyni. A romák iskolázottságával, vagy iskolá­zatlanságával kapcsolatban: büszkén val­lom, hogy az igényes munkavégzést, a mun­kában lelt örömöt olyan szabolcsi romától tanultam, akinek a tíz tagú családjának együtt nem volt 8 osztálya. Volt viszont önbecsülése. A másik, hogy próbáljuk a romákat a mezőgazdaság felé csábítani, amikor szűkebb környezetemben egy parko­­ló kovácsot 20 kilométerről kell a helyszínre szállítani. Miért nem lehet az állami gondozott gyerekekkel megtanítani a ko­vács, kerékgyártó, szíjgyártó és a mezőgaz­dasággal összefüggő egyéb szakmákat? A hagyományos, kimondottan ősi szakmákról már nem is beszélve. Volna rá igény, vannak rátermett fiatalok. A legjobb orvos, mérnök, tudós, stb. nem tud létezni, ha nincs hozzáértő, lelkiismeretes kiszolgáló sze­mély. Farkas Flórián úr és a belügyminiszter úr közös megállapodása minden elismerést megérdemel. De nem lehetne megvalósítani azt, hogy már az általános iskola felsőtago­zatától a rendőrség és az egészségügy terü­letén dolgozók, természetesen térítés ellené­ben ismeretterjesztő előadásokat tartsanak? Egyrészt a tanulók megismernék a különféle szakmák szépségeit, az előadók pedig nem fekete munkával egészítenék ki a kere­setüket. Kisebb lenne a megalkuvás, a korrupció és a szemethunyás veszélye. Remélem, roma országos vezetőink olyan választási koncepciót fognak kidolgozni, hogy szűkülni fog az etnikumok, nemzeti­ségek közötti szakadék, megszűnik a roma törzsek egymás közötti torzsalkodása. Ehhez a munkához kívánok minden érintettnek becsületes hozzáállást, türelmet, erőt, egészséget! Hazánk minden állampol­gárának sikerekben, eredményekben gazdag boldog új esztendőt! id. Matusik György Apc­ ld) 2002. január Roma Karácsony Nagy volt az öröm, amikor apám haza­hozta az erdőből mangázott karácsonyfát. Mi pedig nekiálltunk, hogy felkötözzük a kevéske szaloncukrot, és még néhány díszt. Apám addig beleállította egy fazékba, míg mi elkészültünk a kötözéssel. - Most már kezdhetitek - szólt oda nekünk. S mi lel­kesen láttunk neki a fa öltöztetésének. Nem volt sok a cukor, mint említettem, de szí­vünkben annál nagyobb az öröm. Anyám vattából még hópelyheket is varázsolt rá, és így még szebb lett. Ajándék nem volt a fa alatt, de mi mégis boldogok voltunk. Anyám meggyújtotta a kis gyertyát, mi pedig elkezdtük énekelni a Mennyből az angyalt. Keserű könnyek (Fohász) Összetákolt karibája előtt állt az asszony, összekulcsolt kézzel az eget nézte. Majd nagyot sóhajtva, ennyit mondott: - Devlam, dema máró! Ugyanakkor szemét elborította a könny, és megtört arcára hulltak a keserűség csepjei. Aztán bement a rideg viskóba és magához ölelte éhes, maszatos gyermekeit. Csíki Iván Kisvárda

Next