Lungo Drom, 2002 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2002-01-01 / 1. szám
cISTAFORDULT V VAL .......... „LUNGO DROM" ROMA LAP Megjelenik havonta a „Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért“ Közalapítvány és az Egészségügyi Minisztérium támogatásával. Kiadja: az „Oktatási és Továbbképzési Központ” Alapítvány 5000 Szolnok, Aranka utca 3. Telefon/Fax: 06-56/513-952, 513-953,513-954 e-mail: lungodrnifflaxelero.hu Főszerkesztő: Paksi Éva Főmunkatárs: Farkas Kálmán Tervezőszerkesztő: Arabeszk 3 Bt. Munkatársak: Botosáé Káté Lilla, Bubáné Csapó Ilona, Bujdosó Jánosné, Lukács Ilona, Pálfi Elvira,Rácz Lajos\ Felelős kiadó: Farkas Flórián Nyomdai munkák: REPRO STÚDIÓ Nyomdaipari Egyéni Cég ISSN 1216-982 X A nem kért kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Szerkesztőségünk a mienktől eltérő véleményt is közli. A leveleket esetenként rövidítve, szerkesztett formában adjuk közre. 2 „LUNGO DROM” Tisztelt Szerkesztőség! Mindig örömmel veszem a kezembe az önök újságát. Sajnos ritkán jutok hozzá. Én id. Matusik György, a Lungo Drom apci tagszervezetének alelnöke, egy pár gondolatom próbálom Önökkel és az igen tisztelt olvasókkal megosztani. Két dologra vagyok nagyon büszke. Az Apci Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak úgy lettem a képviselője, hogy nem vagyok ugyan roma származású, de vannak roma rokonaim és a hazánkban élő minden roma törzsből őszinte, igaz, egyenes jellemű Címlapon: LD archívum és Nyári Gyula felvétele barátaim. Engem felkért az apci roma választók egy része, vagyis nem önjelölt vagyok. A Lungo Drom apci tagszervezetét saját gyermekemnek tekintem, hiszen igen sok időt, energiát és pénzt fektettem bele, hogy megszülessen. Remélem az idő engem fog igazolni. Annak a Farkas Kálmán bácsinak, akinek a „Csisznyikói cserepek” című könyvét végigkönnyeztem, nem tudtam betelni az önök által közölt, „Romák voksai nem lecsókolbászért” írásával. Ehhez kapcsolódó nézetem szeretném kifejteni. Mindenben igaza van, csakhogy a kisebbségi önkormányzatokból először nem a nem roma képviselőket kellene kirekeszteni. El kellene jutni oda, hogy ne a cigányságból élő, önjelölt magamutogatók kerüljenek be. Minden településen, temészetesen elsősorban cigány képviselőket, de a cigányok jelöljenek. Olyanokat, akik felvállalják, hogy értük és nem belőlük kívánnak élni. Nem jobbra - balra tekingetve habratyolnak, hanem minden leírt szóért, minden kimondott mondatért, büntetőjogi és erkölcsi felelősséget vállalnak. Nem ékek, hanem összekötő kapcsok kívánnak lenni a hazánkban élő roma törzsek között. Nem vagyok romológus, politikus pláne nem. De az elmúlt 62 évem alatt sikerült megismernem a roma kultúrát, a romák családi hagyományait, szokásait. Székelymagyar számlázásomból eredően tudom, hogy a székely góbéság és a roma finesz hasonlít egymáshoz. Ha a cigányság kineveli azokat a politikai értelmiségieket, akik nem hagyják magukat egy párttól sem befolyásolni, nem lesznek egyetlen pártnak sem a politikailag félművelt szócsövei, hanem olyanokká válnak mint Farkas Flórián, Lukács Mihály, Lóré Misi bácsi vagy Farkas Kálmán bácsi, a roma hölgy tisztségviselőkről nem beszélve, nevüket azért nem sorolom fel, mert hála Istennek annyian vannak és egyre többen, hogy sértő lenne bárkit is kihagyni. A romák iskolázottságával, vagy iskolázatlanságával kapcsolatban: büszkén vallom, hogy az igényes munkavégzést, a munkában lelt örömöt olyan szabolcsi romától tanultam, akinek a tíz tagú családjának együtt nem volt 8 osztálya. Volt viszont önbecsülése. A másik, hogy próbáljuk a romákat a mezőgazdaság felé csábítani, amikor szűkebb környezetemben egy parkoló kovácsot 20 kilométerről kell a helyszínre szállítani. Miért nem lehet az állami gondozott gyerekekkel megtanítani a kovács, kerékgyártó, szíjgyártó és a mezőgazdasággal összefüggő egyéb szakmákat? A hagyományos, kimondottan ősi szakmákról már nem is beszélve. Volna rá igény, vannak rátermett fiatalok. A legjobb orvos, mérnök, tudós, stb. nem tud létezni, ha nincs hozzáértő, lelkiismeretes kiszolgáló személy. Farkas Flórián úr és a belügyminiszter úr közös megállapodása minden elismerést megérdemel. De nem lehetne megvalósítani azt, hogy már az általános iskola felsőtagozatától a rendőrség és az egészségügy területén dolgozók, természetesen térítés ellenében ismeretterjesztő előadásokat tartsanak? Egyrészt a tanulók megismernék a különféle szakmák szépségeit, az előadók pedig nem fekete munkával egészítenék ki a keresetüket. Kisebb lenne a megalkuvás, a korrupció és a szemethunyás veszélye. Remélem, roma országos vezetőink olyan választási koncepciót fognak kidolgozni, hogy szűkülni fog az etnikumok, nemzetiségek közötti szakadék, megszűnik a roma törzsek egymás közötti torzsalkodása. Ehhez a munkához kívánok minden érintettnek becsületes hozzáállást, türelmet, erőt, egészséget! Hazánk minden állampolgárának sikerekben, eredményekben gazdag boldog új esztendőt! id. Matusik György Apc ld) 2002. január Roma Karácsony Nagy volt az öröm, amikor apám hazahozta az erdőből mangázott karácsonyfát. Mi pedig nekiálltunk, hogy felkötözzük a kevéske szaloncukrot, és még néhány díszt. Apám addig beleállította egy fazékba, míg mi elkészültünk a kötözéssel. - Most már kezdhetitek - szólt oda nekünk. S mi lelkesen láttunk neki a fa öltöztetésének. Nem volt sok a cukor, mint említettem, de szívünkben annál nagyobb az öröm. Anyám vattából még hópelyheket is varázsolt rá, és így még szebb lett. Ajándék nem volt a fa alatt, de mi mégis boldogok voltunk. Anyám meggyújtotta a kis gyertyát, mi pedig elkezdtük énekelni a Mennyből az angyalt. Keserű könnyek (Fohász) Összetákolt karibája előtt állt az asszony, összekulcsolt kézzel az eget nézte. Majd nagyot sóhajtva, ennyit mondott: - Devlam, dema máró! Ugyanakkor szemét elborította a könny, és megtört arcára hulltak a keserűség csepjei. Aztán bement a rideg viskóba és magához ölelte éhes, maszatos gyermekeit. Csíki Iván Kisvárda