Phralipe, 1991 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
csökkentett értékű tananyagot elsajátítani egy csökkentett értékű munkaerőpiaci hely majdani megszerzése reményében. Milyen eredményeket érnek el a cigány osztályok? A cigány osztályba kerülés tartós szegregését jelent. Átmenetre általában nincs se mód, se lehetőség. Azonos szinten semmiképpen, osztályfokváltásnál esetleg, de ez is a legtöbb esetben kudarcos. A kudarc legtöbbször úgy jelenik meg, hogya gyerek maga vágyik vissza" az „övéi" közé. Hasonlóképpen problémás a homogén cigány osztályba járó gyerekek betagozódása a rendszerbe akkor, amikor felsőbb osztályban már csak vegyes osztályok vannak. Mivel ez a legtöbb esetben egybeesik a felső tagozatba lépéssel, nehezen szétválasztható, hogy a homogén cigány osztályban viszonylag jól teljesítő gyerek miért válik kudarcossá a nem cigányok között, azért-e, mert elvesztette a biztonságát, vagy mert magasabb a mérce, vagy mert számára, mint minden gyerek számára nehéz a szakosított renszerre való áttérés. Nagy részük ilyenkor már meglévő túlkorosságát fokozza, és tankötelezettségének befejeztével, szociális okokból történő felmentésekor, vagy erkölcsi okokból történt kitiltásakor dolgavégezetlen távozik az iskolából. Nehéz eldönteni, hogy az eredménytelenség milyen hányada származik az iskola felkészültségéből, illetve az indulási különbségekből. Ténynek látszik azonban, hogy vannak indulási különbségek, az iskola pedig nem alkalmaz eredményes speciális megoldásokat ezek ledolgozására. A 25 iskolából kapott 485 első osztályba kerülő cigány tanuló emberrajza alapján elmondhatjuk, hogy feltehetően komoly volt ezeknek a gyerekeknek az elmaradása az első osztályban megkívánt készségszinttől. Értékelhetetlen, vagy két évnél nagyobb elmaradást mutatott a gyerekek 28 százaléka, az ő iskolai jövőjüket igen problematikusnak ítéltük meg. De feltehetően a két éves elmaradást (38 százalék) is igen nehéz behozni, még ideális feltételek mellett is. 34 százalék volt a legfeljebb egy év elmaradást mutatók aránya, 5 százalék rajzkora volt azonos az életkorával (ezek közül egy hét, egy pedig kilenc éves volt), két gyerek rajza mutatott életkoránál magasabb rajzszintet. Az értékelhetetlen rajzot produkáló, vagy két évnél több elmaradást mutató gyerekek fele hat évesnél idősebb volt, azaz feltehetően már töltött egy évet az iskolában. Az iskolába lépéskor a homogén cigány osztály létrejöttének pedagógiai szempontja az, hogy az iskola érzékeli az indulási különbségeket, az iskoláskor vége felé pedig létrejönnek a túlkorosok szintén homogén cigány osztályai. Ezek a „túlkoros” cigány osztályok a gyerekek és az iskola kudarcának látványos dokumentumai. Az iskolának nem sikerült a felzárkóztatás, a gyerek nem tudta behozni kulturális, szociális és etnikai különbözőségéből fakadó hátrányait. Itt már a legritkább esetben szerepelnek pedagógiai indokok, egyszerűen a „fertőző gócot” szeretnék megszüntetni, izolálni. Ide nagyon nehéz tanárt találni, sokszor ezek az osztályok csak formálisan működnek. A homogén cigány osztályokba járó tanulók 78 százaléka jutott felsőbb osztályba, 17 százaléka bukott meg, három százalékot áthelyeztek a kisegítőbe. Év végi osztályzataik mind magyarból, mind matematikából kétségbeejtőek: az egyes és a kettes osztályzatú tanulók aránya mindkét tárgyból meghaladta az ötven százalékot. Viszont ha az apa foglalkozása szerint nézzük a tanulók év végi eredményeit, azt láthatjuk, hogy a szakmunkás apák gyerekeinek csak három százaléka bukott. A gyerekeknek öszszesen alig egyharmada volt normálkorú, több mint negyven százalékuk egy évvel, a többi ennél is többel túlkoros. A jelenlegi iskolarendszerben elvileg minden szülő maga választhatja meg gyermeke számára az alkalmasnak ítélt iskolát, nincsenek körzethatárok. Ez azonban csak elvi lehetőség. Továbbra is működnek a nem elhanyagolható infrastrukturális különbségek, amelyek a perifériális településeken lakók számára legalábbis körülményesebbé, de sokszor egyszerűen lehetetlenné teszik a választást. És annak ellenére, hogy a cigány lakosság aránya a városokban észrevehetően megnőtt, még mindig hatvan százalék között van azoknak a cigány gyerekeknek az aránya, akik a perifériákon laknak, akiknek az esetében választási lehetőségről beszélni cinizmus. A felvándorlottak esetében sem sokkal jobb a helyzet. Azzal, hogy számos cigány család a városba költözött a vidéki munkanélküliség elől, egyetlen dolog változott: az infrastruktúrához való hozzáférés elvi lehetősége. Formálisan a városba kerülés valóban jobb helyzetet jelent, ez azonban a legjobb esetben is csak a városi élet anonimitása lesz. A családok lakáshelyzete kriminális, a legális munkaerőpiacon a szakképzetlen munkaerő itt sem kell, elkerülhetetlen a margóra szorulás, a féllegális, illetve illegális megoldások keresése, mind a napi megélhetés, mind a lakáskérdés vonatkozásában. 14