Phralipe, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
Forray R. Katalin Új cigány iskolák és a pedagógusok Lappangva ma is él a régi kérdés: van-e szükség cigány osztályokra, iskolákra. A cigány osztályok régi hívei - huszonöt éve - azzal érveltek, hogy néhány felzárkóztató tanév után a cigány gyerekek normál osztályba léphetnek át. Ez a rendszer nemcsak azért bukott meg (halt el lassan), mert kiderült, hogy a „cigány osztályok” rendszerint rosszabbul felszereltek, gyakran a másutt nem bevált pedagógusok gyűjtőhelyei, valójában kisegítő iskolák, osztályok, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen átlépni a normál osztályba. Működésüket az érintettek és a felelősségteljes pedagógusok egyaránt okkal tekintették diszkriminációnak. Nemcsak azért, mert az oktatási rendszerek fejlődésében világszerte az integrációt erősítő megoldások jutottak előtérbe. Azért is, mert a kiindulópont tarthatatlan. Az ugyanis, hogy a cigány gyerekek egyetlen közös jellemzője az átlagtól való elmaradás - szocializációs deficit -, amit néhány évi kiegészítő, pótló foglalkozással lehet javítani. Ma már egyetlen szakember sem gondolkozik ilyen egyszerű séma szerint. Legalábbis a törvényhozás szintjén elfogadott, hogy a cigány tanulók nemcsak (gyakran) rossz szocio-kulturális feltételek között nőnek fel, hanem egyúttal sajátos kultúrahordozói, etnikai csoport is. (Más kérdés, hogy ebből a kultúrából az iskolarendszer milyen keveset ismer, ismertet.) Az iskolai felzárkóztatás is csak úgy lehet hatékony, ha nem egyoldalúan az asszimilációra kényszerít, hanem az integráció kereteit teremti meg, és alapjait hozza létre. A kisgyerekek szegregációja ezzel ellentétes hatást ér el. „Cigány iskola" (vagy óvoda) az alsóbb évfolyamokon a régi elvek alapján már nem szervezhető. Mégis kialakulnak ilyen iskolák. Ezek legtöbbjének hátterében olyan népességmozgás (migráció) van, amelynek lényege, hogy a rossz anyagi és közlekedési helyzetű, rossz infrastrukturális ellátottságú falvakból elvándorol a mozdulni képes lakosság, helyükbe pedig a náluk is elesettebb, szegényebb sokgyermekes cigány családok költöznek. Bármily kilátástalan is az itt élők és a beköltözők helyzete, most mégsem erről lesz szó. Falvaink, egyes országrészeink nyomora, elnyomorodása nem „cigány kérdés”. Az ilyen térségekben működő iskolák szegénysége a falusi önkormányzatok, a falvak népének szegénységét jelzi. Az iskolaválasztás szabadsága már az 1990-es önkormányzati törvényből következett, és a most elfogadott közoktatási törvény is garantálja. E szabadságjog akkor valósulhat meg a gyakorlatban, ha a lakóhely környékén több iskola is működik, esetenként aprófalvas térségben is, de inkább népesebb falvakban, kisebb és nagyobb városokban. Korábban is voltak jobbhírű iskolák, ahová a tágabb környékből is bejáratták gyermekeiket, akiknek fontos volt a garantált továbbtanulás. A szabad iskolaválasztás ma már nem a privilegizáltak szűk rétegének előjoga, hanem mindenkié. Nem egyes elit iskolákról van tehát most és a jövőben szó, hanem az általános iskolák hierarchiába szerveződéséről. Képzeljünk el egy kisvárost, ahol — mondjuk - két általános iskola van. A korábban körzeti elvnek megfelelően a központi iskolába jártak azok, akik a környéken laktak, és azok, akiknek családja valamilyen okkal-ürüggyel megkerülhette a körzeti elvet. Erre leggyakrabban az iskolában működő valamilyen fakultáció adott lehetőséget. Most minden egyes család eldöntheti, melyik általános iskolába járassa gyermekét. Ha a központi iskola volt korábban tanulmányi szempontból a legsikeresebb, akkor várhatóan mindazok oda igyekeznek majd, akiket a tanulmányi igényesség vonz. A másik szélsőséget az az iskola képviseli, amely például a lakókörzet társadalmi összetétele miatt régebben sem volt annyira vonzó az ambiciózusabb családok számára. Igen gyakran olyan iskolákról van szó, amelyekbe az iskolakörzet jellege miatt korábban is sok cigány tanuló járt, de ide iratkoztak be a körzetben élő nem cigányok is. Ma a hatévesek szülei is mérlegelhetik, melyik iskolát válasszák gyermeküknek. Az egyes iskola mellett vagy ellen szóló érvekben nagy szerepe van, kikkel jár majd közös osztályba, iskolába a gyerek. Ennek a szempontnak nagyobb a jelentősége, mint annak, melyik tanító nénihez kerülhet, ki az iskola igazgatója, jók-e a matematika- vagy történelemtanárok. Ha 29