Phralipe, 1993 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1993-08-01 / 8. szám

mondom, hogy én egy jaj de erős ember vagyok, de ha egy mázsát megfogok, azt én eldobom két­­három méterre. Én ezért tettem is valamit, én ezért több ezer tonnát megmozgattam, hogy elér­jem. És én is csak egy pici, három és fél kilós gyerek voltam, én is szívtam az anyám fejét, mint bárki más. Elsős koromban bizony engem még a lányok is megvertek. Csak én nem nyugodtam bele ezekbe a dolgokba, és fogtam egy jó nagy követ, titokban, persze, ne lásson senki, mert szégyelltem­­ és sportoltam, kezdtem magam fej­leszteni. Most már fél kézzel megemelek egy öt­­venkilós embert, és odébbteszem, és általában meg is teszem, csak hogy ne bántson engem, hisz ha jó szóval szólok neki, akkor nem érti. Rosszat jóval nem lehet legyőzni, csak a mesében. A jót le lehet győzni agresszióval. Védekezni kell, védeke­zik a tintahal is például, vagy a görény Én nem vagyok egy mulatós típus most már. Mindenféle szórakozástól elvonom magam, nem akarok szó­rakozni. Szórakoztam eleget, magammal is, má­sokkal is: megvertem embereket, puszta szórako­zásból. És ezek a dolgok bizony nagyon fájnak. Itt, belül. Volt, amikor nagyon sokat ittam, de nem akárhogy, gyógyszereztem is mellé, aztán meg szipuztam, és volt, amikor egyszerre négy nő volt az életemben, és bizony, nem mindig tud­tam, melyiknek mi a neve. Hát, ebből sok kala­majka lett. Ezek mind olyan dolgok, amiket én nagyon szívesen törölnék az agyamból, hidd el. Nagyon szörnyű dolgok ezek, és álmaimban is visszajönnek. Rettentően szégyenlem magam. És attól nagyon félek, hogy kiteregessek magamról dolgokat, mert azzal nagyon vissza lehet élni. Ha megütnek, az nem fáj, de ha lelkileg sebeznek meg, az nagyon tud fájni.­­ így van megalkotva az ember. Most nem za­var, hogy lépten-nyomon beledumálnak a mondó­kádba? Hogy meglehetősen tiszteletlenül visel­kednek itt veled! - Igen. Általában így van ez. Most jól érzem magam, és általában is jól érzem magam itt, de van amikor zavar a lárma... mert nagyon szere­tem a magányt, az egyedüllétet. Sokszor még a fiam, Ráfi is zavar, egyszerűen a kérdéseivel. Megzavarja a gondolatvilágomat, amikor valami­re magyarázatot vár tőlem, és újra és újra rákér­dez, mert nem érti. Ilyenkor azt mondom neki, tedd félre magadban, gondolkozz rajta, és majd megérted. Magyarázat alapján soha semmit nem lehet megérteni, csak ha elgondolkozik az ember, és önmaga jön rá dolgokra. - Térjünk vissza a magányra és az egyedüllét­re, hogy éled meg­ ezt a két dolgot? - Én szoktam magányos lenni egy teli kocsmá­ban is, vagy bálban is. A magányt jobban vise­lem, az egyedüllétet nagyon nehezen. Az egyedül­lét nagyon nehéz dolog, azt tényleg el kell viselni, de a magány, az jó. Ezért is nem akarok újra megnősülni. - Amikor magányos vagy, gondolsz a múltra? - Hogy a csudába ne. Konkrétan emlékszem rá, hogy valamelyik életemben voltam kígyó, vol­tam disznó... nagyon sok minden voltam a múlt­ban... Kígyókoromban, emlékszem, jöttek velem szemben az ismerősök, és szét akarták verni a fejem. Próbáltam velük kommunikálni, hogy „hát nem ismertek meg, ez ÉN vagyok, hát buta vagy te, mért akarsz te engem bántani!"­­ Egy keresztkérdés: Isten voltál-e valaha? - Sosem voltam Isten. De értem a kérdést. Való­ságosan tudom, hogy többször is éltem, és voltam például festő is, és fejbe lőttem magamat. Szörnyű érzés, amikor az ember feje szétloccsan. Olyan tisztán emlékszem a dolgokra, mintha most tör­téntek volna. Sok mindenről tudnék beszélni. - Folytathatjuk holnap a beszélgetést? - Nem tudom, mi lesz holnap. Lehet hogy hol­nap hoznak anyagot az építkezésre, és akkor ne­kem dolgozni kell, fáradt is leszek... - Szorít bennünket a határidő... - Nézd, a muszáj­ dolog nekem nem megy, és nekem a beszélgetés előtt gondolkodnom kell. - Most se hagytam időt gondolkodásra. Majd én ,,provokállak”, te meg nem tudsz mást csinálni, mint gondolkodni kérdezek, és válaszolnod kell - ennyi az egész. -Jó, akkor erőltesd rám. De én nem vagyok a szavak embere. Ha csalódásom volt a szerelem­ben, akkor azt leírtam, ha örömöm volt, azt leír­tam, és kész volt, de csak ha egyvégtében meg tudtam csinálni. Ha egy képet egy ültő helyem­ben nem tudok befejezni, akkor az már befejezet­len marad. Második - Folytassuk a ,,befejezetlen képeknél”... - Ha valamit nem tudok egyből befejezni, ak­kor az már úgy marad. Mert később teljesen más színek jönnek elő, más a hangulat. Sokszor haj­nalig festek... - És reggel meg mész betonozni... - Megyek, persze. Jó, hát látják rajtam, hogy nem vagyok kipihent állapotban, de akkor is me­gyek, mert menni kell. Azt is meg kell csinálni. Nem egy kellemes érzés, de muszáj, abból élek. - Képet vesznek tőled néha? - Vesznek. Most adtam el egy tizenötezret érő festményt tízezerért. - Sok feketét használsz. - Sokat. Nem tudom miért, de így van. A zöldet viszont nem szeretem. 11

Next