Világunk, 1999 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1999-04-01 / 1. szám
VIlÁGUNK A TARTALOMBÓL Osztojkán Béla: Világunk világa „...a miniszterelnökkel szükség szerint, időről időre..." Puporka Lajos: „Remélem egyszer minket is bevonnak majd sorsunk formálásába” Kálla Éva: Igazgatóváltás az Erdélyi utcai Általános Iskolában S. Kállai Szilvia: „Emberi méltóságuk megőrzése érdekében...“ Varga Mária: Az Országos Cigány Önkormányzat vendége volt dr. Doncsev Toso Borítófotó: Nyári Gyula Nincs könnyű helyzetben a szerkesztő, amikor egy új lap elindításakor első és voltaképpen személyesnek tetsző gondolatát azzal kell kezdenie, hogy tíz esztendő leforgása alatt immáron ez a harmadik roma sajtóorgánum, amelyet útjára kell bocsátania. Kezdetben volt a PHRALIPE folyóirat, 1990. januárjában. Most töltötte be a tizedik évét. Esztendővel később, 1991 tavaszán az előbbi mellé „bevonultatta" az akkoriban még kéthetenként jelentkező Amaro Drom képes magazint. Míg az első gondjai között szerepel most is, az utóbbi gondozását gyötrelmes, de soha el nem felejthető két remek évfolyam után bevégezte. És akkor most itt van ez a harmadik, a VILÁGUNK, amelynek láttán kérdezhetné bárki, minek még ez is? Hiszen a PHRALIPE, az Amaro Drom és a mostani VILÁGUNK mellett - úgy tűnik, időtállóan - létezik még egy negyedik roma lap, a Lungo Drom képes havi lap is. Az idők folyamán elalélő roma lapokról itt most már nem érdemes szót ejteni. Ám a még színen lévőkről igen, maradjanak meg, s ha lehet, egymással is békében. Mert annak a népességnek, akinek nevében és érte és főképpen neki lát napvilágot az előzőekben említett újságfórumok mellett a VILÁGUNK is, kell még neki ez az új „intézmény" is. Vezető mozgalmai ugyanis a szóban forgó „intézmények" mellett (leszámítva egynéhány, de valami miatt a fennmaradásukért folyton szorongó gyermek-oktatóműhelyt, vagy egy-egy csírázó és le-lecsúszó kulturális létesítményt), éppen hogy alig voltak képesek több, hatékonyabb, a magyarországi cigányság való „világát", oszthatatlanságát „hitelesen" megmutató és azt hangsúlyozó, megmaradásáért folytatott küzdelmeit okosan fölpártoló bázisintézmény létrehozására. Néhány - kinőhetetlen pubertáskorát élő - felcseperedni már sehogy sem akaró roma vezető szerint az új Országos Cigány Önkormányzat (történetesen e lap gazdája) sem az még. Mert a mostani, 1999. január 23-i, bizonyító erejű országos döntés után is rögtön felsorakozó ágárok (egyik „hitelesebb" mint a másik), fölösleges és mégoly erőtlen gáncsoskodásai is tekintélyrombolóak. Ez lenne a „mi világunk"? Hát ha igen, akkor a magyarországi cigányságnak valóban egy újra, valóban egy másikra van szüksége! Egy olyan világra, amely e világnak valamennyi nyűgét és nyűgös személyiségeit is úgy tudja fölvállalni, hogy abba a népesség, azaz: maga a magyarországi cigányság jobban már ne rokkanhasson bele. A VILÁGUNK erre tesz kísérletet. Kedves Olvasó! Olvassa hát a VILÁGUNKAT, és menet közben ne sajnálja elmondani, hol jobbíthatunk rajta. Osztojkán Béla 2 VILÁGUNK