Szirtesi Zoltán: Cigányságunk (Szeged, 2004)

I. Ki a cigány?

I. KI A CIGÁNY? Úgy érzem, hogy még utópia az a mondás, hogy minden ember az, akinek vallja magát. És ez a ci­gányok vonatkozásában a nagy többség számára tényleg utópia volt és még most is az, azoknak, akik az országon belüli többségbe beolvadni sze­retnének, hogy megszabaduljanak az előítéletek­től. Ez nem lehetséges számára, mert a külső jegyet megkülönböztetik. Ezek a külső jegyek segítenek a leleplezésben azoknak a csoportoknak, akik nem fogadják el ezen cigányok beolvadási szándékát. Néhány beolvadásra vágyónak azért sikerült elhi­tetni a munkahelyén, vagy egyéb közösségekben azt, hogy ő nem cigány. Az illető ahhoz a cigány réteghez tartozott, akinek a külső jegyei olyanok, hogy inkább csak a másik cigány ismeri fel. Segí­tett nekik az is, hogy olyan foglalkozásokat űznek, amelyekről néhány nem cigány úgy gondolja, ilyen foglalkozást cigány nem szokott végezni, ezért nem lehet cigány. Ezeknek a beolvadásra hajlamos cigányoknak, ha nem sikerül elhitetni, hogy nem cigányok, katasztrofálisan érzik magukat. Ők még nem jutottak el arra a tudat­szintre, hogy legalább úgy gondolkozzanak, ha nem tagadhatom le ci­gányságomat, akkor legalább büszkén vállaljam, így jobban megőrizhetnék emberi méltóságukat. Ha belegondolok, az egyének és csoportok is hozzájárultak az elmúlt évszázadokban és évtize­dekben ahhoz, hogy népcsoportunk fennmaradt az­zal, állandóan megkülönböztettek bennünket, és 10

Next