Szirtesi Zoltán: Cigányságunk (Szeged, 2004)
I. Ki a cigány?
I. KI A CIGÁNY? Úgy érzem, hogy még utópia az a mondás, hogy minden ember az, akinek vallja magát. És ez a cigányok vonatkozásában a nagy többség számára tényleg utópia volt és még most is az, azoknak, akik az országon belüli többségbe beolvadni szeretnének, hogy megszabaduljanak az előítéletektől. Ez nem lehetséges számára, mert a külső jegyet megkülönböztetik. Ezek a külső jegyek segítenek a leleplezésben azoknak a csoportoknak, akik nem fogadják el ezen cigányok beolvadási szándékát. Néhány beolvadásra vágyónak azért sikerült elhitetni a munkahelyén, vagy egyéb közösségekben azt, hogy ő nem cigány. Az illető ahhoz a cigány réteghez tartozott, akinek a külső jegyei olyanok, hogy inkább csak a másik cigány ismeri fel. Segített nekik az is, hogy olyan foglalkozásokat űznek, amelyekről néhány nem cigány úgy gondolja, ilyen foglalkozást cigány nem szokott végezni, ezért nem lehet cigány. Ezeknek a beolvadásra hajlamos cigányoknak, ha nem sikerül elhitetni, hogy nem cigányok, katasztrofálisan érzik magukat. Ők még nem jutottak el arra a tudatszintre, hogy legalább úgy gondolkozzanak, ha nem tagadhatom le cigányságomat, akkor legalább büszkén vállaljam, így jobban megőrizhetnék emberi méltóságukat. Ha belegondolok, az egyének és csoportok is hozzájárultak az elmúlt évszázadokban és évtizedekben ahhoz, hogy népcsoportunk fennmaradt azzal, állandóan megkülönböztettek bennünket, és 10