Szirtesi Zoltán: Cigányságunk (Szeged, 2004)
IX. Röviden a cigány nyelv törzsi különbségéről
IX. RÖVIDEN A CIGÁNY NYELV TÖRZSI KÜLÖNBSÉGÉRŐL Legfontosabb az a megállapítás, hogy van egy közös nyelv, mégpedig a cigány (romani) nyelv, melynek az egyik nagy csoportja az oláh cigány dialektus, és ennek egyike a lovári nyelv. Tehát a lovári nyelv nem egy külön nyelv, viszont jelentős. A másik nagy csoport a kárpáti cigányok nyelve (régen még úgy is nevezték, hogy paibano). Meg kell említenem a harmadik törzs nyelvét is a magyar nyelv mellett, az ún. beás nyelvet (mely román, illetve elrománosodott nyelv). Ők úgy jártak, mint a romungrók, hogy már nem beszélik a cigány nyelvet, de azért néhány cigány szót használnak. Azt a téves hiedelmet is szeretném eloszlatni, hogy akinek az anyanyelve cigány, és jól beszéli a cigány nyelvet, az csak oláh cigány lehet. Sajnos, ezt már a tájékozatlan cigányok egy része is kezdi hangoztatni. Sőt, olyan kárpáti cigányokkal is találkoztam, akiknek antropológiai jellegük messziről jelezte törzsi hovatartozásukat (szokásaik, hagyományaik is kárpáti jellegűek), de oláh cigányoknak hitték magukat, mert a többi cigány azt mondta róla. Ezeknek a cigányoknak egy része telepeken élt. A következő tévedés, amelyről szintén írnom kell az, hogy többen mondják azt a törzsi felosztásnál, hogy van magyar cigány törzs is. Ezt számtalanszor hangoztattam már, hogy az oláh cigányok 35