Szegő László (szerk.): Cigányok, honnét jöttek - merre tartanak? (Budapest, 1983)
Szegő László: A cigány népköltészet
SZEGŐ LÁSZLÓ A cigány népköltészet A cigány népköltészet a romológia egyik legrégibb kutatási területe. Az első jelentősebb cigány folklorisztikai tanulmányok a múlt század második felében láttak napvilágot, főként az Osztrák-Magyar Monarchiában. A romológia folklórközpontúvá válásának kezdete nagyjából egybeesett a kései romantika, másfelől a folklorisztikai pozitivizmus időszakával; a kutatók ekkor újult érdeklődéssel fordultak a népköltészet, nem utolsósorban a primitív népek költészete felé, s ugyanakkor a kutatási és feldolgozási módszerekben is jelentős változás ment végbe. A cigánykutatás voltaképpen a XIX. század negyvenes éveitől kezdve vált tudománnyá: ekkor jelent meg az első jelentős cigány nyelvészeti dolgozat, A. F. Pott Die Zigeuner in Europa und Asien (A cigányok Európában és Ázsiában) című kétkötetes alkotása (Halle, 1844-45), amely a cigány nyelvi változatok első, valóban tudományos etimológiai és leíró feldolgozását adta. A következő évtizedekben Európa-szerte új meg új munkák jelentek meg, s a nyolcvanas esztendőkben megszületett a nemzetközi romológiai kutatás máig is legrangosabb központja, az angliai Gypsy Lore Society (Cigány Tudós Társaság), amelynek évente kétszer megjelenő folyóirata (a Journal of the Gypsy Lore Society) majdnem egy évszázada a romológia legfontosabb orgánumaként ismert. A cigány népköltészet vizsgálatához is nyelvész adta az első megbízható szöveganyagot. Franz Miklosich Uber die Mundarten und die Wanderungen der Zigeuner Europa's (Európa cigányainak nyelvjárásairól és vándorlásáról) című terjedelmes munkája bőséges népmese-, dal- és balladagyűjtést is tartalmazott. Mellette meg kell emlékeznünk Wlislocki Henrikről - aki sok kötetben és folyóiratcikkben közölt cigány népköltési alkotásokat 156