Szegő László (szerk.): Cigányok, honnét jöttek - merre tartanak? (Budapest, 1983)
Szegő László: A hagyományos cigány közösségek belső szerkezete
Amit a régi kóborló cigány csoportokról tudunk Az ezredforduló táján Kelet- és Közép- (később pedig Nyugat-) Európába érkező cigány csoportok közös megkülönböztető jellemzője a kóborlás volt. (Már a korai középkorból maradtak adatok letelepedett életmódot folytató cigány közösségekről - a cigányság túlnyomó többsége azonban vándorolt.) Ez távolról sem volt azonos a nomadizálással: a nomád népek (mint például az ősi magyarok) megélhetését alapvetően az állattenyésztés biztosítja, s a vándorló életmód alapja az új meg új friss legelőterületek fölkeresése. Ilyen nomád állattenyésztő népek napjainkban is élnek a Szovjetunió távol-keleti vidékein, Észak- Európában, Afrikában stb. A nem elsődlegesen állattartó népek akkor kóborolnak, ha - mint esetünkben, a cigányság esetében - a megélhetésükhöz szükséges munkák jellege követeli meg a ritkább-gyakoribb lakóhely-változtatást, ahogyan például a Heves megyei dinnyéseknél napjainkban is. Mik voltak a régi cigány mesterségek? A rendelkezésre álló adatok szerint a cigányok ősei már Közép-Európába érkeztükkor foglalkoztak kovácsolással, fémmegmunkálással, kereskedéssel. Ebben az időben - a korai középkorban - a földművelés volt az egyedüli olyan termelő tevékenység, amely a dolgozótól letelepült életformát követelt meg, a cigányok viszont ismereteink szerint soha nem foglalkoztak földműveléssel. Valószínűleg már Európába érkezésük idején sem voltak ilyen hagyományaik - a középkori Európában pedig megművelhető szabad földterületekhez sem jutottak volna. Ekkortájt ugyanis az államhatalom a legtöbb európai országban korlátozta, bizonyos esetekben meg is szüntette egyes etnikumoknak, mint például a cigányságnak azt a jogát, hogy földet vásároljon. Azokra a szakmákra viszont, amelyekhez értettek, a letelepedett paraszti közösségek tagjainak igenis szükségük volt: megélhetésüket tehát biztosítottnak láthatták, ha vállalták a faluról falura költözést, új meg új települések lakóinak kiszolgálását munkájuk termékeivel. Ezekben a kóborló-vándorló cigány közösségekben alakultak ki azok a később is tartósnak bizonyuló emberi kapcsolatrendszerek, amelyek a cigány csoportok letelepedését követően is 83