Szegő László (szerk.): Cigányok, honnét jöttek - merre tartanak? (Budapest, 1983)

Szegő László: A cigány népköltészet

SZEGŐ LÁSZLÓ A cigány népköltészet A cigány népköltészet a romológia egyik legrégibb kutatási terü­lete. Az első jelentősebb cigány folklorisztikai tanulmányok a múlt század második felében láttak napvilágot, főként az Oszt­rák-Magyar Monarchiában. A romológia folklórközpontúvá válá­sának kezdete nagyjából egybeesett a kései romantika, másfelől a folklorisztikai pozitivizmus időszakával; a kutatók ekkor újult érdeklődéssel fordultak a népköltészet, nem utolsósorban a pri­mitív népek költészete felé, s ugyanakkor a kutatási és feldol­gozási módszerekben is jelentős változás ment végbe. A cigánykutatás voltaképpen a XIX. század negyvenes éveitől kezdve vált tudománnyá: ekkor jelent meg az első jelentős ci­gány nyelvészeti dolgozat, A. F. Pott Die Zigeuner in Europa und Asien (A cigányok Európában és Ázsiában) című kétkötetes al­kotása (Halle, 1844-45), amely a cigány nyelvi változatok első, valóban tudományos etimológiai és leíró feldolgozását adta. A következő évtizedekben Európa-szerte új meg új munkák jelen­tek meg, s a nyolcvanas esztendőkben megszületett a nemzet­közi romológiai kutatás máig is legrangosabb központja, az ang­liai Gypsy Lore Society (Cigány Tudós Társaság), amelynek éven­te kétszer megjelenő folyóirata (a Journal of the Gypsy Lore Soci­ety) majdnem egy évszázada a romológia legfontosabb orgánu­maként ismert. A cigány népköltészet vizsgálatához is nyelvész adta az első megbízható szöveganyagot. Franz Miklosich Uber die Mundar­ten und die Wanderungen der Zigeuner Europa's (Európa cigá­nyainak nyelvjárásairól és vándorlásáról) című terjedelmes mun­kája bőséges népmese-, dal- és balladagyűjtést is tartalmazott. Mellette meg kell emlékeznünk Wlislocki Henrikről - aki sok kö­tetben és folyóiratcikkben közölt cigány népköltési alkotásokat 156

Next