Ilona Lacková: Szerencsés csillagzat alatt születtem... Egy cigányasszony élete Szlovákiában (Budapest, 2001)
Ústi nad Labem, főiskolai tanulmányok
Jozefnek. El is utaztam a húgomhoz, a saját otthonomba az orromat se dugtam be. Egész testemben reszkettem, attól féltem, hogy megjelenik Jozef, és megver. Meg is jelent. Nem vert meg. Tele volt együttérzéssel: „Miért is kellett elmenned, te lány?” Tudta, hogy az örökös ivása miatt. Megsajnáltam, ahogy ilyen gyámoltalannak láttam. Megpróbált rábeszélni, hogy maradjak. „És hol találok munkát magamnak? Miből lesz pénzünk? Ott kitűnő munkám van, és lakást is ígérnek.” Elment, én pedig ott aludtam Marusánál. Másnap, amikor odavolt dolgozni, hazaszaladtam a holmikért. Persze sejtette, hogy hazamegyek majd, és felbukkant az ajtóban. Megint megpróbált rábeszélni a maradásra, fogadkozott, hogy abbahagyja az ivást. Csak hát hányszor, de hányszor megígérte már ,visszamegyek Ustiba” — mondtam neki. Láttam, hogy szép szóval nem jut velem dűlőre, nem maradt más választása, mint hogy megverjen. Úgy összevert, hogy alig álltam a lábamon, de semmire se ment vele. Fogtam a bőröndömet, Kricskát és elutaztam. Alig telt el néhány nap, már ott is termett nálunk Ústiban. Felmondta a munkaviszonyát a járási közegészségügyi állomáson, és útra kelt. Nem egészen három hónap múlva kaptunk egy szép lakást egy új házban, szoba, konyha, fürdőszoba, központi fűtés. Ilyen gyönyörű lakásban még sohasem laktunk! Jozef a megyei közegészségügyi állomáson helyezkedett el. A porszennyezés mérése volt a munkája. Járta a gyárakat és feljegyezte, mennyi por halmozódott fel a kísérleti helyiségekben. Egy idősebb hölgy dolgozott mellette, aki naphosszat egy szót sem szólt. Jozef pedig társasági lény volt, szívesen beszélgetett. Azt mondta: „Szerezz nekem valami jobb munkát, te lány, megesz az unalom e mellett a bánya mellett!” Munkaköri leírásomban előadások tartása is szerepelt. Olyan üzemekbe jártam előadásokkal, ahol sok volt a roma dolgozó. Egyszer egy talajjavító szövetkezet megrendelt meg nálam egy előadást. Utána nem is tudom, miért jutott ez eszembe — kérdem az elnököt, nem akadna-e hely a férjem számára. — Ragyogó ötlet — mondta, miután kellőképpen magasztaltam Jozefet —, épp egy művezetőre lenne szükségünk. Megrémültem, mert Jozef ilyen munkát sohasem csinált, de nem akartam, hogy az elnök azt higgye, hogy segget csinálok a számból, ezért azt mondtam: — Jaj, hát épp ez az, amire a férjem vágyik! Másnap Jozef elment a talajjavító szövetkezethez, még fel sem mondott a közegészségügyi állomáson. Az elnök a kezébe nyomta a tervrajzokat és a mérőeszközöket: — Lackó, gyorsan jelölje ki a nyomvonalat, hadd csinálják az emberek! Lackó holtsápadt lett, de nem mutatta ki, mennyire megilletődött. Kiteregette a tervrajzokat, lekucorodott melléjük, és nézte, nézte a vázlatokat. Fogalma sem volt róla, mi az a talajjavítás, de ismerte a vízvezeték-hálózatokat, mert abból vizsgázott. Amikor valahol egy sérült vízcső körül keresték a fertőzés forrását, tudnia kellett eligazodni a tervrajzokon. Ezek az ismeretei segítették ki a slamasztikából. Lehetett Lackó olyan, amilyen, de azt nem lehetett letagadni, hogy mérhetetlenül intelligens volt. Váltott a rajzok fölött egy-két szót az elnökkel, feltűnés nélkül rákérdezett erre-arra - és két óra múlva a kultikusok már dolgoztak is! A talajjavításnál nagyon tetszett a munka Jozefnek. Tisztes fizetést kapott. Engem is lekötött a munkám. Milan Ústí közelében nősült. Jilovéban volt katona Decin mellett, ott ismerkedett össze Olinával, aki tózsóvári romák nagyon klassz 195