Varga Ilona: Hanglenyomatok (Piliscsaba, 2004)
Cigány út Európába
kájuk, s tudatosult volna bennük, hogy mi az a magántulajdon, nem következett volna be a tragédia. Hát, ha éhes vagyok, akkor eszek, mindenki lop, ha éhes és nem tudja megfizetni, ez nyilvánvaló. Ebben kéne az államnak segíteni, hogy az oktatásban azokat a roma progamokat segítse elő, amelyek valóban a jövő felé mutatnak. Ne csak ígérjen, ne csak írja le különféle dokumentumokban, hogy az oktatási programot ennyivel vagy annyival finanszírozza..., teremtse is elő rá a pénzt. Azt hiszem, hogy ez a legésszerűbb, hosszú távú befektetés.Ahogy hallgatom, nehéz nem észrevennem, hogy mennyire lázba jön, ha a népéről beszél. - Kivételes népnek tartom a mi népünket, a génjeinkben van a túlélés. Semmilyen borzalom nem tudta a népünket elpusztítani. Veszem csak a legutolsót, a második világháborút. Nem tudták a romákat kiirtani, mert túlélték, hál’ Istennek, de sajnos nem tudják hasznosítani a tapasztalást, mert tudás nincs mögöttük. Régen a zenészek nem tanulták iskolában a zeneművészetet, amit hallottak az apjuktól, vagy nagyapjuktól, automatikusan le tudták másolni, de tovább is tudták fejleszteni. Kialakultak azok a családok, a Lakatos család, a Berki család és mások, akik már tanultak, zenét írtak, költöttek, akár szimfóniát is. Ha a roma fiatalság iskolázott lesz, csodákra lesz képes. Azt mondom, mint egy cigány kisebbségi önkormányzat vezetője, hogy nem úgy kéne megfinanszírozni az oktatást, hogy annak az iskolának annyit adok, mert a pénzt az önkormányzatok kapják meg. Az önkormányzatok - mint tudjuk - gondban vannak, nemcsak a cigány gyerekekkel, hanem az úgynevezett nagy társadalom gyerekeivel is, és szétosszák. Programokra kéne adni a pénzt. Ha egy iskola ki tud dolgozni egy fejlesztő programot, azt kéne megfinanszíroznia az államnak, de nemcsak az iskoláknál, hanem az óvodáknál is. Húsz éven belül ez mérhető volna, s húsz év múlva, ha találkozunk, ha működnek ezek a programok, akkor a statisztikák nem azt fogják mutatni, hogy az úgynevezett kreol bőrűek követték el a legtöbb bűncselekményt, mert ha tanult, akkor a roma nem fog lopni, akkor ő is dolgozni fog, mert dolgozni is akar... (Cigányfélóra, 1998. november 6.) Cigány út Európába „Úton Európába” - néhány éve számtalan cikk jelent meg a különböző újságokban, amely a magyar csatlakozási esélyeket latolgatta az Európai Unióhoz. Ha van nép, amelyik vándor népként az öreg kontinens útjain töltötte történelme nagy részét, akkor az mindenképpen a cigány. Az Európai Uniónak nincs olyan tagállama, amelyben ne élnének nagy számban romák. Magyarország felvételével az említett szervezetbe, a hazai cigányság számára is megnyílnak a határok. Vajon a jobb életesélyek is megnyílnak számukra? Donáth László országgyűlési képviselő úrtól azt tudakoltam, hogyan látja ő ezt a csatlakozást? - Az az érdekes, hogy abban a pillanatban, mihelyst összekapcsoljuk cigányságot és Európát, egy régi - s természetes - képlet ugrik az ember eszébe. Az az idő, amelynek talán az első világháború vetett véget, amikor is a cigány ember valahol a világra jött és ki tudja, hogy hol, de szinte biztos, hogy valahol egészen máshol halt meg. Végigvándorolta Európát, Spanyolországtól Lettországig, Olaszországtól Magyarországig, azzal a magától értetődő természetes.......................................................................................................................................... A- 294