Prónai Csaba (szerk.): Cigány világok Európában (Budapest, 2006)
Nyolcadik rész: Recenziók
Cigányként felnőni Agia Varvarában Nagy Krisztina Anna Lydaki: I cingani stin poli. Megalonondas stin Agia Varvara Athén: Kastaniotis, 1998. Alig telt el egy esztendő, Anna Lydaki máris egy újabb, szintén cigányokról szóló könyvvel jelentkezett, Ano Liosia után ezúttal az Agia Varvarában élőkről. A két cigány közösség életmódja jelentősen eltér egymástól. Míg Ana Lipsia cigányai nehéz körülmények között, a számukra létrehozott táborban élnek, addig az Agia Varvara-i közösség az egyik legjobb gazdasági körülmények között élő cigány csoport Görögországban. A kutatónő terepmunkáját 1994 és 1996 között végezte. A kutatás tárgya a nemzetiségi, közösségi identitás alakulása volt. Ennek elemzéséhez Lydaki 9-12 éves gyerekek családi, illetve szélesebb környezetét vizsgálta. A korosztály kiválasztását a következő szempontok befolyásolták: • ebben a korban alakul ki az elvont gondolkodás; • a gyerekek ekkor kerülnek kapcsolatba a többségi társadalommal, látják szüleik kapcsolatát a nem cigányokkal; • sokan közülük az általános iskola befejezése után megházasodnak, elkezdik önálló életüket. Ezzel párhuzamosan a szerző vizsgálja a családot, a családtagok közti viszonyokat, a megélhetési módokat, a gazdasági tevékenységeket, az érték és szimbólumrendszereket, az iskola mint szocializáló tényező szerepét. A szerző a könyvét négy nagyobb részre osztja (Bevezető; A terület; Emberek; Felnőtté válás Agia Varvarában). Először áttekinti a Görögországi cigányok történetét, akik a 14. századtól kezdve élnek Görögországban. Jellemzően kereskedelemmel, mezőgazdasággal foglalkoztak, illetve az építőiparban vállaltak munkát. A technikai fejlődés, a munkakörök specializálódása és a vidéki élet nehezebbé válása miatt arra kényszerültek, hogy szakítva addigi vándorló életmódjukkal letelepedjenek. Ma, nem hivatalos adatok szerint, 120-150 000 cigány származású ember él Görögországban, 38 településen. Közülük 72% él házakban, 22,3% sátrakban, 14,7% bódékban és 0,9% régi buszokban. Vallásukat tekintve a legtöbben magukat ortodox kereszténynek vallják, kisebb muzulmán közösségek élnek Thrákia és Attika egyes részein. A csoportok megkülönböztetik magukat genealógia eredet, származási hely, dialektus, vallás, életmód, illetve foglalkozás szerint. Az általános áttekintés után Lydaki a városban élő cigányok életkörülményeivel foglalkozik. Az Athéntől hét kilométerre fekvő Agia Varvara 1963-ban emelkedett városi rangra. 1944-45 óta élnek itt cigányok. Agia Varvara lakosainak száma hivatalosan 28 000 fő. Valójában azonban körülbelül 40-45 000 ember él itt, és közülük 12%, azaz körülbelül 4500-5000 a cigány származású. Az itt élő cigányok zömmel kereskedelemmel foglalkoznak, amely lehetővé teszi számukra, hogy egyszerre éljék a letelepedettek életét, és azt, hogy - saját szabályaik, időbeosztásuk szerint - továbbra is az év bizonyos részében beszerző utakra induljanak, vándoroljanak. A városi életet, a nem cigányokkal való életet megnehezíti számukra, hogy az „integrálódáshoz" saját értékeiket, életritmusukat kellene megváltoztatniuk, feladniuk. Amennyiben ragaszkodnak sajátosságaikhoz, marginális helyzetbe kényszerülhetnek. A szerző megvizsgálja, melyek azok a területek, melyek mentén az itt élő cigányok meghatározzák, őrzik identitásukat. Ezenfelül vizsgálja az ezekből adódó konfliktusokat, nehézségeket.