Horváth Rudolf: A magyarországi kóbor cigányok eredete, életmódja, szokásai (Szeged, 1979)
A czigány népről általában
ni, s ezért is ért el annyit, hogy a czigány nyelvet részben megirva ki is adhatta, mert bizony ő nem sajnálta finom ruháját köztejük ült, keresztelt nekik, násznagyoskodott, s igy nagyon meg is szerettek, s még ma is áldják halé poraiban. Sokan részint szánakozva, részint lenézően fogadják a czigányokat, mint olyanokat, kik műveletlenek s buták pedig nagyon is tévednek azok nézeteikben. A czigánynak is csak úgy megvannak az igényei, vágyai, s több esetben be is bizonyítják, hogy az állatoktól nagyban külömböznek, s mi teszi ezt az előítéletet lehetővé? - az, hogy a czigány idegen előtt zárkózott, s mindig feltűnően alárendeltnek, talán helyesen mondom, a legutolsó szolgánál is alantibbnak ismerteti el magát. Pedig nekik is megvannak a maguk külön társadalmi rendfokozataik. A zenész nagyobbra tartja magát mint a fúró csináló, a tapasztó ismét többre tartja magát, mint a sátoros, pedig mindannyian valóságos czigányok, de hát ez már ősidőktől így volt, s igy is marad mindaddig, míg a letelepítésük keresztül vive nem lesz. Ha komolyan vesszük őket ítélő tehetségeinkkel, kell hogy önnön magunk rájöjjünk arra az igazságra, hogy hiszen ezek is Isten teremtményei mint mi, csakhogy ők egy olyan elmaradott nevelésű, kezdetleges vad faj maradványaik mint mi valánk évezredek előtt, de azért nagyjában mégis csak úgy folyik le az életük önöknek is, mint a mi műveltebbé átalakított életünk. Náluk csak a szokások mások mint minálunk, s csakis e szokásaik teszik őket előttünk furcsává. Az élet küzdelmeiben csak úgy vesznek részt ők is mint mi , ők is egymásra vannak utalva mint mi, köztük is vannak hatalmasak gazdagok és szegények mint mi közöttünk. -A mi a mi társadalmunkat különbözővé teszi, inteligentia a művelttől a műveletlent az náluk is megvan - de kezdet - 60 -