Horváth Rudolf: A magyarországi kóbor cigányok eredete, életmódja, szokásai (Szeged, 1979)
Czigány adomák
társának szól: Nézd, ezt ismerem. - Ez Nagy György. - Ugye Nagy György vagy? szólt a czigányhoz.- Én őrmester úr soha nem voltam Nagy György. - Ha beszélj, a kezem alatt voltál Kaposváron házi munkás.- Én soha sem voltam Kaposváron. - Ne tagadd, ismerlek jól. Akkor szakásad volt, ugye te vagy az a Hogy György? Én nem vagyok Nagy György, de a kaposvári csendőrök kereszteltek annak. - Akkor mégis csak Nagy György voltál? Ugye te vagy az? Tudom azt is, hogy lakodalomba verekedtél , ezért kaptál 18 hónapi fogházbüntetést.- Ugye te vagy az? Ne tagadd, mert meg vasaltatlak.- Hát igen őrmester úr, az igaz, hogy verekedésért ültem Kaposváron 18 hónapot az őrmester úr keze alatt, de házimunkás soha sem voltam.- Az ebben az érdekes, hogy először nem volt Nagy György sem, Kaposváron sem volt, az őrmestert sem ismerte, szakása sem volt, és büntetve soha nem volt. Aztán nem mondja hogy ő az, hanem hogy a csendőrök keresztelték el, hogy szakála volt, azt hallatlanná teszi. Hogy verekedett azt beismeri. Volt később Kaposváron bezárva is, de házi munkás az már mégsem volt. Innen kitűnik, hogy mily körmönfont hazudozásaik vannak a czigányoknak, és még akkor is hazudnak, ha arra szükségük nincsen. Tehát csakugyan igaz, hogy hazudik mint a karikacsapás, és még véletlenül sem mond igazat. 00