Hancock, Ian: Mi vagyunk a romani nép (Budapest, 2004)
6 A képzeletbeli cigány
HATODIK FEJEZET A képzeletbeli cigány Gyakran előfordul, hogy a cigány szóval inkább valamilyen képzetet akarunk kelteni, nem pedig egy bizonyos személyt azonosítani. Nagyon sok regényben és filmben szerepelnek ilyen ‘cigányok’, családi vagy utónevük nincs is, egyszerűen színesítik a művet, de a cselekmény fejlesztésében nem játszanak szerepet. A ‘cigány’ és más nyelvű megfelelői mindenkire vonatkoztathatók, aki egy bizonyos életmódot követ, különösen, ha az kóborlással és törvényszegéssel jár, így angolul például vannak ‘gypsy tudósok’, ‘gypsy prédikátorok’, ‘gypsy taxik’ és így tovább. Egy gyermekek számára írott meséskönyvnek például az a címe, hogy Rama, a cigány macska, és a macska azért ‘cigány’, mert fülében karikát visel, és nincs otthona. Ez a képzeletbeli, fiktív kép akkor alakult ki, amikor az ipari forradalom idején idealizálták a nyugat-európai romani népességet, amikor az irodalomban a romanik a korábbi idillikus, vidéki életformát kezdték jelképezni. Ez egybeesett a ‘nemes lelkű vadember’ európai fogalmaival és annak felismerésével, hogy a civilizáció kellős közepén olyan pogány lakosság él, amelynek égető szüksége van a keresztény megváltásra. A korai viktoriánus korban számos munka jelent meg a romanik között végzett missziós tevékenységről (Mayall, 1988). A fikcionalizált cigány eredete Simson (1865:8) több mint 130 évvel ezelőtt rámutatott, hogy a kóborló romani képzeletbeli képe „nagyon téves”, és hogy „a nomád cigányok csupán töredékét, méghozzá igen kis töredékét, teszik ki a fajnak.” Okeley is hasonlóra hívta fel a figyelmet: „A cigányok nem utazgatnak céltalanul, ahogy azt a romantikusok vagy a cigánygyűlölők mondják” (1983:125). A romáinkról készül tudományos-népszerűsítő feldolgozások száma igen nagy, és ezek igen könnyen hozzáférhetőek, vagyis a bennünket körülvevő mítoszok továbbélésének nem az információ hiánya az oka. Azonban maga a gondolat, hogy az információhiány