A cigány népesség a gazdasági-társadalmi térszerkezetben: A cigány népesség a gazdasági-társadalmi térszerkezetben - Metséspontok (Pécs, 2011)
4. A magyarországi cigány népesség etnikai tagolódása
4. A MAGYARORSZÁGI CIGÁNY NÉPESSÉG ETNIKAI TAGOLÓDÁSA A cigányság maga sem alkot etnikailag egységes népcsoportot. Kérdéses, hogy egyáltalán önálló, külön népnek tekinthető-e. Hiszen nép alatt olyan csoportot értünk, amely önálló nyelvvel, kultúrával, közös etnikai jegyekkel rendelkezik, melyek által megkülönböztethető szomszédaitól. Sok idő eltelt azóta, hogy a cigányság népnek volt nevezhető. Vándorlása, földrajzi elkülönülése miatt sokféle lett a századok során. (L. A. Fraser, 1996) Egyes csoportjaik más-más nyelvet használnak, eltérő történelmi múlttal, kulturális sajátosságokkal, tradíciókkal rendelkeznek. Ha az életmódbeli sajátosságokat, a többségi társadalomhoz viszonyított eltéréseket - mint népképző elemet - vesszük alapul a definíció megalkotásakor, ismét csak bajban vagyunk, hiszen nem tudunk mit kezdeni a letelepedett, a többségi társadalomba integrálódott, vagy asszimilálódott cigány származású emberekkel. Biológiai, genealógiai kritériumok használata a definíciónál szintén nem működhet, mert a cigány népesség erőteljesen kevert (ha elméleti úton feltesszük, hogy a házasságok 3%-a lett volna vegyes házasság a múltban, a mai cigány népesség vérében akkor is 60%-nyi nem cigány rész halmozódott volna fel az elmúlt századok során). (L. A. Fraser, 1996) Magát a megkülönböztető nevet is a külvilág aggatta rájuk. A cigány elnevezés eredendően nem belső népelnevezés, ami mára kényszerűen elfogadott elnevezés lett, ha negatív élmények, balvélelmek társulnak is hozzá. Ám a csoportok saját használatra rendelkeznek önálló népelnevezéssel is, amellyel a többi cigány csoporttól is megkülönböztetik magukat. (L. A. Fraser, 1996) A köznapi megítélés sem az anyanyelvi különbségtevést nem ismeri, sem pedig azt nem méltányolja, hogy a cigánynak nevezett csoportok között milyen lehatárolódási különbségek élnek és hatnak. (Szuhay P. 1997) A XIX. században a képzőművészetek, az irodalom, a köznapi tudományosság, a publicisztika kétféle cigányképe határozta meg a többség társadalom tudatát - a többséghez, az uralkodó társadalmi-gazdasági rendhez való viszonyulás alapján. Az egyik kép a társadalom intézményeivel, csoportjaival együttműködő viszonyt kialakított, a szokásjoghoz, joghoz alkalmazkodni igyekvő, beilleszkedésre törekvő cigány képe - amely leginkább a muzsikus cigánnyal azonosítható. Az autonómiáját megőrizni igyekvő csoportok, akik a társadalom intézményrendszeréből, a formális gazdaságból kimaradtak, a polgári normákkal, értékrenddel opponáló, csalásból, lopásból élő, kóborló parazita alakja a másik kép. A század elején még elkülönülnek a köznapi beszédben is az egyes cigány csoportok, differenciáltabb cigánykép él a köztudatban a magyar anyanyelvűt zenész, muzsikus, vagy magyar cigánynak nevezik, megkülönböztetve a vándorló oláh és