Erdős Kamill: Cigánytanulmányok (Békéscsaba, 1989)
A ma élő magyar cigány nyelv
A MA ÉLŐ MAGYAR CIGÁNY NYELV Gyűjtés 1950-1955 Hazánkban, a cigányság körében végzett kutatások, az 1900-as évek elejétől napjainkig (tehát az utóbbi ötven évben) - cigánydalgyűjtések kivételével - elenyészőek. Különösen vonatkozik ez nyelvük vizsgálatára. Pedig ötven évre nagyon beolvadni akaró népnél nem csekély idő. Nem túlzok, amikor állítom: az utolsó 24 órában fogtam hozzá a magyar „kárpáti” és „dunántúli” cigány nyelv nyelvtanának és szókincsének rögzítéséhez. József főherceg hetven évvel ezelőtt megjelent cigányszótára külön tárgyalja a „dunántúli” és külön a „kárpáti” magyar cigány nyelvjárást. Jelenleg már csak egyféle magyar cigány nyelvről beszélhetünk, mely Nógrád megyében (Balassagyarmat, Vanyarc, Bér, Szirák, Bocsárlapujtő stb.) él, azonkívül egyes Pest környéki falvakban, mint Páty, Bicske, Pomáz stb. Az „oláh”, lókupec, vándor vagy kolompár cigányok nyelvét jelenleg nem tárgyalom. Ők egészen eltérő dialektust beszélnek. Igaz, hogy jóval több eredeti cigány szót ismernek, mint mostani „magyar” társaik, de nyelvészeti szempontból a „magyar” sokkal archaikusabb, vagyis hívebben megőrizte ind jellegét. Úgyszintén nem foglalkozom a teknősökkel (hálál’áre), ezek rendszerint román nyelven beszélnek, azonkívül a Bács, Kalocsa környéki (rikító ruhákba öltözött, csecsemőjüket hátán hordó, pokrócos, szőnyeges), mint ahogy gyulai rokonaik nevezik őket (potlogáre, keráre) cigányokkal. S, végül ugyancsak nem tárgyalom a sátoros (cerháre) cigányok nyelvét sem. A magyar cigány nyelv hetven évvel ezelőtt még szokatlan pontosságú és terjedelmű nyelvtannal bírt. - Igaz, akkor a cigánygyermek anyanyelve még a cigány volt, míg manapság a fiatalok egyáltalán nem, vagy csak alig-alig beszélik ezt a nyelvet. Az akkor élők kiöregedtek, kihaltak - vagy fiatalabb családjaik körében elfelejtették -, s ha másik öreg nincs közelben - inkább a magyart beszélik most már ők is. A cigánykérdés országos probléma. Amíg nem ismerjük ez alapjában véve jószívű és tehetséges nép hagyományait, szokásait, babonáit, hiedelmeit, úgy addig törvényszékeink állandó „idézettjei” lesznek és maradnak. Köszönetet mondok Vajda László, Vekerdi József, Hajdú András kartársaimnak - a ciganológia jelenlegi művelőinek akik gyűjtésem írásba foglalására ösztönöztek. Nyelvtanom és szójegyzékem talán csekélynek és hiányosnak látszik összehasonlítva régebbi magyar nyelvű, vagy akár újabb, a 40-es években megjelent külföldi munkákkal. Ennek oka van: 139