Erdős Kamill: Cigánytanulmányok (Békéscsaba, 1989)

Cigány lókereskedők Magyarországon

CIGÁNY LÓKERESKEDŐK MAGYARORSZÁGON A Magyarországon élő különböző cigány törzsek közül csak az „oláh” cigányok, akik saját magukat „Čačo-Rom”-nak nevezik, foglalkoznak lókereskedéssel. Hetekig vándorolnak, néha hónapokig is, különböző ürüggyel, mint cserekereskedés, toll vagy tojás felvásárlása, gyógynövények begyűjtése stb., de mindannyiuknak van állandó bejelentett lakhelye. Bár manapság a cigányoknak szigorúan tilos a lókereskedés, mindent megtesznek annak érdekében, hogy sikeresen elkerüljék a hivatalos ellenőrzést. De miért is vennének a magyar parasztok lovat a cigánytól, és így vállalnák a becsapás kockázatát? Annak oka az, hogy a cigányok alaposan ismerik az ország lóállományát, sőt még az ország határain kívülit is. Mindig tudják, hol, mikor és milyenféle ló eladó, és hogy hol, mikor és milyenféle lovat keresnek. Ők valóban egyedüli birtokosai ezeknek az információknak. De hogyan juthatnak ezekhez az információkhoz? A cigányok állandóan úton vannak, így legalább egy tagja közösségüknek nomád, és ez elegendő ehhez. Ő találkozik egy másik cigánnyal, és hagyomá­nyos „kötelessége” minden cigánynak, hogy megossza információit társaival. Végső esetben telefonon adja tovább híreit. Ez az információ főleg lovakra vonatkozik, lószerszámra és eladó járművekre, de eléggé távolesően a lovaktól, az információ tartalmazza az összes, a közösséget érintő rendkívüli eseményt, valamint harmadik személyektől szerzett híreket is, így tudnak meg a cigányok mindent mindenkiről és mindenről, így nem csoda, hogy -mondjuk- amikor egy fuvarosnak szüksége van egy négyéves, hevész perre, ő inkább fordul egy cigányhoz ahelyett, hogy a piacra menne. A cigány biztosan tud olyan lóról, vagy pedig elmondja a keresőnek, hogy jelenleg nincs ilyen ló eladó, és így a fuvaros megtakaríthatja magának a piaci keresés fáradságát (ahol esetleg még nem is találna ilyen, általa keresett lovat), és ami ennél is jobb, nem pocsékolt egy munkanapot. Máskor egy paraszt azt mondhatja egy cigánynak: „Kell nekem egy ló, fehér folttal a homlokán, melyet beállíthatok a fogatomba.” „Rendben,­­ feleli a cigány -, negyven mérföldnyire innen, X-nek a tanyáján éppen ilyen ló eladó.” Ma az „igazi” lókereskedők (azokra a híresebbekre gondolok, akiknek húsz-harminc lovuk is volt egyszerre, a második világháború előtt, amikor a lókereskedést még nem tiltották olyan szigorúan, mint most) a „cenzorok” (közvetítők), az azt jelenti, összekötők a cserekereskedésben. Könnyen sejthető okból nem akarják kockáztatni a nyílt kereskedel­met, de még így is, a „mita” (az ügynöki díj) magában is lehetővé teszi számukra, hogy havonta négy vagy ötezer forintot keressenek. Üzletük abból áll, hogy eladót és vevőt összehozzanak, és céljuk, hogy mindkettőtől megkapják jutalékukat. Tevékenységük azon- 89

Next