Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből - Tanítók kiskönyvtára 9. (Budapest, 1998)
Társadalmi helyzet - Solt OttÍlia: Cigányok és cigány gyerekek Budapesten
137 Cigányok és cigány gyerekek Budapesten Solt Ottilia Cigányok és cigány gyerekek Budapesten I. Cigányok és nem cigányok Alig képzelhető el, hogy Magyarországon ma bárki, aki „cigányokkal foglalkozik", ne így kezdené mondanivalóját: „nekem nincsenek előítéleteim". Ne boncolgassuk most az „előítéleteket". Ne foglalkozzunk azzal, hogy az iskolaigazgatók, tanítók, tanácsi tisztviselők, rendőrök, tisztiorvosok negatív érzelmekkel és gyanakodva néznek-e vagy sem az „absztrakt cigányra", arra az emberre, aki úgy öltözik és viselkedik, mint bárki más, csak a bőre színe barna. Maradjunk az iskolánál. Azok a cigány gyerekek, akik az egyik iskolában több mint tíz éve külön, osztatlan osztályban tanulnak, külön WC-re járnak, és nem kapnak helyettesítőt, ha megszokott „cigánytanítójuk" beteg; nem az igazgató előítélete miatt, hanem valóban tetvesek, rühesek és ótvarosak. Azok a cigány gyerekek, akiket egy másik iskolában legkésőbb azon a napon felmentenek, amikor 14. évüket betöltötték, valóban érettek társaikhoz képest, és nemcsak az igazgató előítéleteiben érdeklődnek a nemi élet iránt. Valóban rendszertelenül járnak iskolába is. Az esetek éppen azért súlyosak, mert a problémák valóságosak, és nem képzeltek. * A tanulmány eredeti címe: Solt Ottilia: Budapesti cigány gyerekek az iskolában. Budapesti Nevelő 1975 (2):90-106. Újra megjelent Cigányok és cigány gyerekek az iskolában címen. Beszélj 1992. Új Folyam, (2):187-210. A Beszélőben megjelent változatot közöljük, Solt Ottilia életrajzi jegyzetének elhagyásával.