Abajo Alcalde, José Eugenio: Cigány gyerekek az iskolában (Budapest, 2008)
Második rész. A kutatási eredmények - III. fejezet. Társadalmi és iskolai versenyhelyzet
2. Az 1992-93-as tanévben: a) A beiskolázott cigány gyerekek 92,36%-a állami iskolába járt. b) Magániskolába csak 12 cigány járt. Az egyik iskolának nem volt cigány tanulója, a másiknak csak egy, megint egy másik iskolába öten jártak cigányok, a negyedik helyre pedig hat cigány diák iratkozott be. A fenti adatok azt jelentik, hogy a magániskolákba a beiskolázott cigány gyerekeknek csak 7,64%-a jár, miközben ezekbe az intézményekbe íratták be az arandai diákok 43,99%-át. A tény, miszerint ezekbe a magániskolákba 1984-85-ben 14 cigány diák járt és 1994-95- ben 12, nyilvánvalóvá teszi, hogy a magániskolákban e kilenc év alatt nem nőtt a beíratott cigány diákok száma. Ez annak ellenére alakult így, hogy a következő három tényezőnek elméletileg éppen az ellenkező irányban kellene hatnia: a) E kilenc év alatt megnőtt a magánóvodák száma. b) Az elmúlt kilenc évben megnőtt a beiskolázott cigány gyermekek száma. c) Az Oktatási Minisztérium kisegítő oktatásról szóló programja arra bátorítja a cigány szülőket, hogy gyermekeiket magániskolákba írassák, „elkerülendő, hogy a cigány tanulók néhány állami iskolába zsúfolódjanak össze”. Az utolsó tényezőt részletesebben elemezzük. Az 1984-85-ös tanévben indította be az Oktatási Minisztérium a Marginalizálódott Rétegek Kisegítő Oktatási Programját, melynek fő célja a cigány gyerekek „iskoláztatása, támogatása és iskolai pályájának követése” volt. A program keretén belül a Tartományi Nevelési Igazgatóság utasításait követve szociális munkások arról győzködték a gyerekeiket első alkalommal beírató cigány szülőket, hogy járassák őket magániskolába vagy olyan államiba, ahová kevés cigány jár. A végső döntést természetesen a szülők hozták meg. A cigány szülőknek a következő magyarázatot adták: „Nem kívánatos, hogy néhány állami iskolába koncentrálódjon az összes cigány diák, mert fennáll annak a veszélye, hogy a többi gyerek elmegy onnan. Ennek következtében a cigányok nem tudnak majd együtt élni a párokkal, és ezek az iskolák igazi gettókká válnak, ahová végül csak cigány gyerekek járnak majd.” Hasonló célból, az utóbbi években a tanév közepén szokott összeülni az Oktatási Minisztérium technikai felügyelete, az állami iskolák igazgatói és a kisegítő, illetve a pszichopedagógiai csoport szociális segítője. Ezeken az összejöveteleken megvizsgálják az egyes állami iskolákban üresen maradó helyeket és az előrejelzéseket az új, a kisegítő oktatásba jelentkező diákok, valamint a cigány diákok számáról. Az úgynevezett beiskolázó bizottság ülésein az összes résztvevő évről évre síkraszáll azért, hogy a cigány diákok egyenlő arányban oszoljanak meg a település iskolái között. Abban is egyetértenek, hogy magániskolákba is járjanak cigányok. Céljuk, hogy elkerüljék a túlterheltséget, a beiratkozók számának csökkenését, valamint az esetleges gettósodást azokban az iskolákban, ahol több cigány koncentrálódik. Összefoglalásképpen láthatjuk, hogy a cigány gyerekek megoszlása az arandai iskolákban jelenleg a következő: 1. Az egyik állami iskolában, a Nuestra Senora de Belénben található a beiskolázott cigány gyerekeknek valamivel több mint egyharmada. 2. A beiskolázott cigány gyerekeknek másik harmada két másik állami iskolába jár. 3. A beiskolázott cigány gyermekek egyharmada a többi hét iskola között oszlik meg. 79