Menyhért Ildikó (szerk.): Cigány Interkulturális Oktatás. Alaptanterv 1-10. osztály (Budapest, 1996)
Cigány tárgyi és szokáskultúra
CIGÁNY TÁRGYI ÉS SZOKÁSKULTÚRA A cigány tárgyi és szokáskultúra tananyagba integrálásának mindenütt teret kell biztosítani, ahol cigány gyermekek tanulnak az iskolában, hogy a településen együttélők gyermekei már kisgyermekkortól kezdődően megismerjék egymás hagyományait, kialakuljon bennük a másik népcsoport kulturális értékeinek becsülése, tisztelete. Kisiskolás korban a lakóhelyről, családról, a települési kisközösségről, a településen élők múltjáról, hagyományairól szóló ismeretek átadása a cél. Ehhez módszertanilag célszerű igénybe venni a közösségek öregjeinek segítségét, akik a korábbi élet és munkakörülményekre, a közösség hagyományos ünnepeire való visszaemlékezéseikkel, meséikkel, a közösség dalainak, táncainak bemutatásával élményanyagot biztosíthatnak, a felismerés - ráismerés örömének forrásaivá válhatnak, érzelmi töltést adva az oktatásnak. Különösen nagy a jelntősége a helyi cigány közösség hagyományai megismerésének, hiszen a magyarországi cigány folklór sokszínűsége éppen abból fakad, hogy sok helyen napjainkban is élő, a társadalmi közeg függvényében változó hagyományokról van szó. A felsőbb évfolyamokban - rendszerezett ismeretátadás keretében - lehetőséget ad a tananyagajánlás arra, hogy feldolgozhatóvá váljék (cigány és nem cigány tanulók számára egyaránt) az országban élő cigányság sokoldalú történelmi és kulturális kapcsolódása, egyben önálló kultúrát teremtő képessége, ami hosszabb távon remélhetőleg az előítéletek csökkenéséhez fog vezetni.