Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz (Budapest, 2006)
3. Cigány nyelvek
3. Cigány nyelvek Pálmainé Orsós Anna: A magyarországi cigány nyelvek szociolingvisztikai, nyelvpolitikai megközelítése A magyarországi cigány nyelvek - a beás és a romani nyelv - általános sajátosságait bemutató nyelvészeti és a nyelvhasználatot vizsgáló szociolingvisztikai jellegű kutatások már az 1970- es években megkezdődtek. A két cigány nyelv — az Európa Tanács által is szorgalmazott — emancipálásához szükséges oktatás- és nyelvpolitikai jellegű tervezése azonban még el sem kezdődött, miközben a nyelvi közösségek mindegyikében tetten érhető a nyelvcsere folyamata. Bevezető A cigány lakosság létszámát tekintve, Magyarország Európában 38 ország közül — Románia, Bulgária és Spanyolország után — a 4. helyen áll. (NEKH, 2000) A magyarországi cigányok három nagy nyelvi csoporthoz tartoznak: a magyarul beszélő romun írókhoz (akik magukat magyar cigánynak, zenész vagy muzsikus cigánynak mondják), a magyarul és romani nyelven egyaránt beszélő oláh cigányokhoz, valamint a magyarul és az archaikus román nyelven beszélő beás cigányokhoz. Bár a magyarországi cigányok többnyire elfogadják a társadalom cigány meghatározását, ugyanakkor a három fő cigány csoport mindegyike elhatárolja, megkülönbözteti magát a másiktól. Ennek eredményeképp a magyarországi cigányság jelentős része - pl. a romungrók és a beások többsége - nem nevezi magát “romának”, mindazok ellenére, hogy a közéletben és a politikai szóhasználatban egyre nagyobb teret nyer a roma elnevezés, mely a romani nyelv ’rom’ ’ember’ szavából ered. Bár megoszlik a vélemény a terminusok használatát illetően, sokan a cigány elnevezést tartják helyesnek, az egyre jobban terjedő cigány/roma egyenrangú használata azonban mindenki számára megoldást jelenthet. A magyarországi cigányok lélekszámának meghatározásakor a Kemény István vezette 1993. évi és a 2003. évi reprezentatív felméréseket is alapul véve elmondható, hogy a romungrók között nőtt a nemzetiségi hovatartozást vállalók, míg a beások és az oláh cigányok között az integrálódással párhuzamosan, némileg csökkent a cigány nemzetiséget vállalók aránya. Magyarországon jelenleg 570-600 ezer főre becsülik a cigányok számát, de egyes vélemények 800 ezer —1 millió fős lélekszámra utalnak. 93