Rostás-Farkas György: Cigányságom vállalom. Grizhij muro romanipe (Budapest, 1992)
VII. A cigány nyelvről
VII. A CIGÁNY NYELVRŐL A cigány nyelv (romani) az indoeurópai (indogermán, indoárja) nyelvek közé tartozik. Az indogermán nyelvcsalád a kentum (cento-száz) ágból és a szatem (szaz-száz) ágból áll. A szatem ág a balti szláv és az indo-iráni ágra bomlik. Az indo-iráni ág az iránira és az ind ágra bomlik. Az ind ág keleti (bengál, asszam, bihari), nyugati (hindi), közép (marathi), és északnyugati ágakra bomlik. Az északnyugati ág részei: kashmir, szindh, romani (cigány). A cigány nyelv a dárd és kafir nyelvjárásokkal van rokonságban, mert a kafir, dárd és romani tartotta meg a régi szanszkrit „sta shta” hangcsoportot, melyet a többi újind nyelv „tha ha”-vá változtatott. kasht kath (fa) vast hath (kéz) Megmaradt a mássalhangzó utáni „r” hang is. Pl. phral-bhai (fivér). Az óind „dh bh gh” hangok helyett „th ph kh” hangok lettek: dudh thud (tej) dhuan thuv (füst) ghar kher (ház) ghoro khuro (csikó) bhu phu (föld) bhanda phandel (köt) Miután Indiát (Pandzsabot) elhagyták, s más népekkel találkoztak, az addigi egységesnek mondható nyelv változáson ment keresztül. Az alapszókészlet (stabil) megmaradt, s erre épültek rá a különböző népekkel való kapcsolat következtében az új lexikális elemek, így található a cigány szókészletben oszéttal, perzsával, kurddal, örménnyel megegyező szó. Ezek a jövevényszavak is a stabil szókészlet elemeit alkotják. 57