Bódi Zsuzsanna: Magyarországi cigány mesterségek (Budapest, 2001)
Magyarországi cigány mesterségek
Magyarországi cigány mesterségek A hazai cigányság története, nyelve és kulturális hagyományai alapján jól elkülöníthető csoportokból áll. Az eltérő kulturális háttérrel rendelkező csoportok az évszázadok során folyamatosan alkalmazkodtak — az adott gazdasági és társadalmi keretek függvényében az új lehetőségekhez. Az Európában megjelenő cigányok a szórványadatokat tartalmazó korai források alapján kovácsok, kézművesek, lókereskedők, mágusok, jövendőmondók, akrobaták, kígyóbűvölők, hasbeszélők, bűvészek, medvetáncoltatók voltak, de található utalás zenészekre, táncosokra is. A török uralom alá került Balkánról a 15. század elején érkeztek hazánk területére nagyobb cigány csoportok. Ebben az időben Magyarországon a szabad királyi városok és a mezővárosok már jelentős iparos réteggel rendelkeztek. A falvakban élő jobbágyok maguk végezték a kisebb javításokat, maguk állították elő egyszerűbb szerszámaikat és a mezőgazdasági munkához szükséges eszközöket. Azokat az eszközöket, amelyeket nem tudtak előállítani, a városokban szerezték be. A falvakban leginkább a kisebb javításokat végző kézművesek, kovácsok munkájára volt szükség. Az országba érkező cigány kézművesek ezt az igényt elégítették ki. A magyarországi cigányság évszázadokon át a foglalkozásai révén különült el a többségi társadalomtól. E foglalkozások társadalmon belüli helyének, szerepének változása meghatározta az egyes csoportokba tartozók életkörülményeit. Fémművesek A 15. századból fennmaradt néhány dokumentum említést tesz cigány kovácsokról akik fegyvermesterek, tüzérek voltak, puskagolyókat és egyéb hadi szerszámokat készítettek. A hódoltsági területen élő cigányokról a 16. századtól a török források révén viszonylag sok adattal rendelkezünk. A mohamedán hadsereg és közigazgatás szolgálatában igen sok fémműves cigány állt (kovácsok, tűzmesterek, golyóöntők, szegkovácsok, kardkovácsok, puskakészítők, fegyvercsiszárok). A kincstári szolgálatot teljesítők adómentességet élveztek. A fémműves mesterség jelentőségét mutatja, hogy 1560-ban Budán az adózó cigányok egyharmada kovács volt. Míg a hódoltsági területen a cigányok nagy részét foglalkoztatta a hadsereg és a közigazgatás, valamint a társadalmi felemelkedés is adott volt számukra, az ország többi területén a fémműves cigányok helyzete igen változatos képet mutat. Voltak, akik uradalmi szolgálatba álltak, mint kovácsok, fegyverkovácsok. Az uradalmak biztosították számukra a vasat, megszabták mit és milyen mennyiségben készítsenek és meghatározott áron vették át tőlük az elkészült termékeket. A várakban is teljesítettek szolgálatot kovácsként, javítási munkák végzőiként. A falvak jelentős részében cigány volt a helység kovácsa. A szabad királyi városokban, mivel veszélyeztették a céhekbe tömörült kovácsok érdekeit, városi rendeletek korlátozták tevékenységüket. Debrecen 1670-ben például a következőképpen szabta meg a cigány kovácsok működési körét: trA czigányok műve: béke, rostély, kolomp, doromb, fúró, fogó, nyárs, iszkába, léczszeg, kapa, ásó, zsindelyszeg, zabola. A munkát -3-